Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-09 / 32. szám
0 * TT V ' yxwazo&iiüZJti& Budapest, 1933 augusztus 9. Le kell szállítani az élesztő árát Az élesztőkartel hasznán sok száz kisiparos élhetne — és az élesztő is olcsóbb volna Multheti cikkünkben bírálat tárgyává tettük az élcsztőkartelnek azt a visszaélését, amellyel a kartel- illeléket egyszerűen áthárítja a fogyasztókra, jóllehet a pénzügyi kormány határozottan kijelentette, hogy ezt az illetéket nem engedi a fogyasztóközönségre áthárítani. A kartelilleték a kartelek külön adója, amelyet a kar telnek sajátjából kellene viselnie és amelynek az élesztő árát nem volna szabad megdrágítani. Megírtuk, hogy ezzel szemben az élesztőkartel körlevélben értesítette vevőit, hogy a kartelilletéket, vagy amint a kartel mondja: a felemelt fogyasztási adót, igenis áthárítja a fogyasztóra. Cikkünk e megállapítása ellen az élesztőkartel kézzel-lábbal tiltakozik és azt állítja, hogy a felemelt adónak csak egy részét kívánja a fogyasztóra áthárítani. Kénytelenek vagyunk . .. Minden további vita helyett itt közöljük szó szerint, azt a körlevelet, amelyet az élesztőkartel két tagja a Gschwindt és a Krausz-Moskovits saját aláírásával az összes élesztő-kereskedőknek nyomban a kartelilleték kivetése után postán kikézbesített. Ez a körlevél minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az élesztőkartel fittyet hány a pénzügyi kormány ama szándékára, amely ezzel a kartelilletékkel a karteleket kívánta megterhelni, ellenben az élesztő árát semmi körülmények között sem akarta felemeltetni. íme a körlevél teljes szövege: Budapest, 1933 június 10-én. Tisztelt Cím! Bizonyára tisztelt Cím előtt is ismeretes az a pénzügyminiszteri rendelet, amely a Budapesti Közlöny mai számában 79.401. szám alatt megjelent és amely az élesztő fogyasztási adóját folyó hó 12-étől kezdődőleg kg.-ként újabb 40 fillérrel emelte. A múlt hónapban az élesztőre kivetett 14 filléres fogyasztási adót kötelességünknek tartottuk magunkra vállalni, anélkül, hogy az élesztő árát felemeltük volna, ezt az újabb terhet azonban most már kénytelenek az élesztőgyárak folyó hó 12-étől kezdődőleg a fogyasztóra hárítani mindazon többletköltséggel együtt, amelyeket ez az újabb adóteher okoz és amelynek mérvét egy par napon belül leszünk bátrak tisztelt Címmel közölni. Már most értesítjük azonban tisztelt Címet arról, hogy tekintettel ezen bennünket is váratlanul ért adóteherre, amelynél fogva az élesztő árával aránytalanul magas adóterheknek váltunk beszedőivé, az élesztőnek hitelbe való szállítását folytatni tovább nem tudjuk és így kénytelenek vagyunk a szállítást folyó hó 15-étől, azaz csütörtöktől kezdve vagy utánvéttel, vagy pedig előre történő fizetés mellett eszközölni. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a körülmény tisztelt vevőink részére is megterhelést jelent, másrészről azonban a kényszerhelyzet előtt meghajolva vagyunk kénytelenek ennek megtételére, mert különben képtelenek volnánk a m. kir. Adókincstárral szemben a reánk rótt feladatoknak megfelelni. Kénytelenek vagyunk még tisztelt vevőinknek szíves figyelmébe ajánlani, hogy a súlyos adóteherre való tekintettel nem vagyunk abban a helyzetben, hogy visszélesztőért jóváírást eszközölhessünk. Amidőn igen tisztelt vevőinktől az új helyzetnek szíves méltánylását és az új rendben való megnyugvását kérjük, biztosítjuk előre is további legjobb kiszolgálásunkról és vagyunk teljes tisztelettel Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Részvénytársaság KRAUSZ-MOSKOVITS Egyesült Ipartelepek Részvénytársaság pp. (aláírások). Tovább drágít az éleszfőkartel Ez a körlevél négy irányban jelenti az élesztő megdrágítását: 1. A 40 filléres közvetlen áremeléssel kg.-ként .............................................40 fillér 2. Az eddigi hitel helyett csak utánvét vagy előrefizetés mellett való szállítási költsége és kamatdifferencia kg.ként ......................................................5 „ 3. A visszélesztőkért való jóváírás beszüntetése átlag kg.-ként .... 10 „ összesen . . 55 fillér A kormány, mint tudjuk, egy ízben 14 és utóbb 40, összesen 54 fillérrel kívánta az élesztőkartelt megadóztatni. Ezt az 54 fillért, amint látjuk, az élesztőkartel nemcsak teljes egészében áthárította a fogyasztóra, hanem, még meg is toldotta egy kis polgári haszonnal. De mindezekhez járul: 4. az a kilátásba helyezett többletköltség, amelyet a kartel körlevele szerint az újabb adóteher okoz. Ennek a többletköltségnek mérvét a kartel csak pár nap múlva fogja közölni. Mi ugyan nem tudjuk elképzelni, hogy milyen más költséget okoz a felemelt adó, mint magát a felemelt összeget, de számolnunk kell a kartel leleményességével, amely bizonnyal ezen a címen is talál módot és jogcímet a további áremelésre. A körlevél szerint a jeles élesztőkartel „az élesztő árával arányban álló magas adóterheknek vált beszedőjévé“. Elismerjük az élesztőkartel derűs humorát, de nem zárkózhatunk el annak megállapítása elől, hogy még mindig könnyebben elviselhető a kartel szerepe: az adó beszedése, mint a fogyasztóé: az adó viselése. Ami pedig az élesztő árával arányban nem álló magas adóterhet illeti, egy percig sem vonjuk kétségbe, hogy a felemelt adó tényleg igen magas. De nem a kartelnek, hanem a fogyasztónak, aki fizeti. Azt is elismerjük, hogy aránytalanul magas, még pedig első sorban a fogyasztóközönség teherbíró képességéhez viszonyítva éppen úgy, mint az élesztő ára. Az élesztőkartel nyeresége Egyetlen egy dolog áll csak arányban az élesztő új adójával és horribilis árával: a kartel nyeresége Hogy mit nyer az élesztőkartel, arról csak akkor lehet fogalmunk, ha ismerjük az élesztőgyártás költségeit. íme a számszerű adatok: 20 q melasszal az élesztőgyár 250 liter szeszt és 10 q élesztőt termel. Ehhez a termeléshez a következő nyersanyagra van szüksége: 20 q melasz a 3.50 ................................... 70.— P 15 q szén a 3.— ........................................45.— „ 20 kg habgátló olaj a—.80..........................16 — „ 20 kg superfoszfát ....................................... 1.20 „ 5 kg kénsavas ammóniák .......................... 1.20 „ El lenőrzési illeték 250 1. szesz után a 20 fill. 50.— „ 10 munkás félnapi bére á 3.— P . . . . 30.— „ Tisztviselők fizetése, adók, amortizáció stb. (20%) ............................................ . ■ 42.68 „ Ös szesen . . 256.08 P Vagyis 256.08 pengő költséggel jár 10 q élesztő és 250 liter szesz egyidejű termelése. Ebből megtérül a mai árak mellett: 250 1 szeszért ä 50 fillér.......................... 125.— P 10 q (1000 kg) élesztőért á 1.40 .... 1.400.— P összesen . . 1.525.— P Levonva a termelési költséget .... 256.08 P-t marad . . 1.269.08 P, vagyis a legreálisabb számítás mellett minden 10 q élesztőnél 1.269.— pengő tiszta nyeresége marad az élesztőkartel két gyárának, tehát minden kg élesztőnél 1.26 P tiszta haszon. Minthogy pedig az eladási ár kg-ként . 1.40 P tiszta nyereség ................................................1.26 P te rmelési költségre esik...................................0.14 P vagyis 1 kg élesztő termelési költsége 14 fillér és minden 14 filléren 1.26 pengő tiszta nyeresége van az élesztőkartelnek. Kisiparosok kezébe az élesztőtermelést I Az élesztőkartel persze nem fogadja el a mi kalkulációnkat és azt vitatja, hogy egy kg. élesztő termelési költsége 60 fillér. Erről most nem is kívánunk vitatkozni. Ezt a kérdést amúgy is csak teljesen pártatlan szakértői próba és komoly könyvvizsgálat döntheti el. De ha kalkulációnk sértetlen fenntartásával elfogadnék is a kartel állítását, hogy nem tud 60 fillérnél olcsóbban gyártani, akkor is 80 fillér haszna marad minden kg. élesztőn. Hát ebből a 80 fillérből vájjon nem telnék-e ki az 54 fillér adó1? Miért kell ezt a kartelnek a fogyasztóra áthárítania1? Miért kell az élesztökartel két családjának 120 százalékot nyernie? Nem elég 30 százalék?. Az ország mai minimális élesztőszükséglote ötmillió kg. ötmilliószor 80 fillér. négymillió pengő! Két családnak! ötvenhárom kérvény fekszik a pénzügyminisztériumban. Valamennyi engedélyt kér élesztőgyártásra és boldog lesz, ha 30 százalékot keres. Hiszen ez is 1,200.000 pengő! Hány száz kisiparos család élhet meg ebből a jövedelemből igen szépen. Miért kell éppen két kiváltságos családnak milliókat keresnie! És éppen ezért hibáztatjuk mi az új élesztőrendeletet, mert a kormány minden jó szándéka mellett ezen a mai visszás helyzeten nem segít. Olyan súlyos feltételekhez köti ugyanis új élesztőgyár létesítését, amelyek semmi körülmények között sem teljesíthetők. Tegye lehetővé a kormány, hogy kisemberek lássák el az ország élesztőszükségletét. A megosztott termelés olcsóbbá teszi az élesztőt, ha szabad lesz a verseny és egyben kenyeret biztosít sok száz kispolgárnak. A kormány igen helyesen a nemzet öncélúságát hirdeti. Ennek a politikának sokkal jobban megfelel: minél több kis egzisztenciának kenyeret biztosítani, mint két privilegizált családnak foszlós kalácsot, a többi kenyerének rovására. Dr. Nádas József. Egységes eljárást az ajánlatok mérlegelésénél Ipari és vállalkozói körökből a következő figyelemreméltó jelenségre hívják föl a Fővárosi Hírlap útján a nyilvánosság figyelmét: — Furcsa és szokatlan eljárásra készül a főváros, amikor az élelmiszer nagyvásár körül 19.300 négyszögméter keramitburkolat elkészítésére beérkezett ajánlatok fölött meghozza döntését. Ezt a kiírást azért is nagy figyelemmel kísérték a szakmai érdekeltek, mert a fővárosnak ez a legnagyobb idei készpénzfizetéses munkája és így bizonyos volt, hogy a kövezőmesterek és vállalkozók tömege jelentkezik a munka elvégzésére. Az ajánlatokat felbontották, amelyek között számos olyan volt, amelyek feltűnő olcsó alapon jelentkeztek és szemmel- láthatólag az anyag- és munkabér önköltsége alatt vállalják a munkát. A döntés még nem született meg, azonban nagyon félő, hogy ezek a legolcsóbb ajánlatok kerülnek ki győztesként a versengésből, mert köztudomású a közélelmezési ügyosztály vezetőinek az az álláspontja, hogy a közmunkákat, a legolcsóbb ajánlattevőnek kell vállalatba adni. — Felmerül az a kérdés, hogy miképpen fogják az önköltségi áron alul elvégezni a munkát azok, a vállalkozók, akik úgy látszik megosztva fogják kera- mittal burkolni a kijelölt területet. Ez a jóslat feltétlenül beválik és a legolcsóbb ajánlattevők dolgozhatnak a főváros jóvoltából, ám akkor meg kell kérdezni, hogy a hitelműveleti alapon az út- és csatorna- építési munkálatoknál miért nem a legolcsóbb ajánlattevő javára döntött a polgár- mester? — Ebben a vonatkozásban a döntés a múlt héten megtörtént és tudjuk, hogy nem a legolcsóbb ajánlattevő győzött a Sashegyi-út, a Gábor Áronutca, a Józsefhegyi-út, a Bácskai-út és a Jászberényi- út munkálatainál. A csatornázási munkálatok sorában öt csoportban adták ki a munkát és csak egynél történt, hogy a legolcsóbb ajánlat került elfogadásra. Ha a főváros ezeknél a munkálatoknál kizárólag a legolcsóbb ajánlatokat fogadja el, úgy az útépítkezéseknél 133.000 P-t, a csatornaépítéseknél pedig 52.000 P-t megtakaríthatott volna. Itt másként kezelték a közszállítási szabályzat rendelkezéseit és a munkákat nem a legolcsóbbak, hanem talán a legreálisabbak kapták, — ami ellen kifogást emelni nem lehet. — Amint látható, kétféle felfogás dominál a Városházán. Az útépítkezéseknél és a csatornamunkálatoknál mérlegelik az ajánlatok reális voltát, a közélelmezési ügyosztályban pedig minden más szempont félretevésével a legolcsóbb ajánlatot fogadják el, ami élénk bizonysága annak, hogy közös természetű ügyekben egymással ellentétes alapon hoznak meg döntéseket. A versenytárgyalásoknak különféle szempontból való elbírálása rossz hatást gyako- ról a vállalkozók és iparosok tömegeire, akik nem tudják, hogy a közmunkákért milyen alapon vegyék fel egymással szemben a harcot. A realitást keressék-e, vagy pedig áron alul ajánlkozzanak: ebben mindaddig zavarban lesznek, amíg a pályázatok elbírálásánál az egységes szellemet nem érvényesítik. ÜDÜLŐHAJÓKÖRJÁRAT Visegrád-Nagymarosig és vissza a Szentendrei sziget körül, felfelé a Nagy-, lefelé a Kisdunán. Indulás VI. 1-tól naponta Budapest-Eötvös-térröl 7 30 órakor Visszaérkezés 13A5 órakor. Menettértijegy I. o.: 2.10 P, II. o. 1.30 P MFTR
