Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-02 / 31. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933• augusztus 2 31. szám Előfizetési ári EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁMI ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal! BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 A belügyminisztériumban tanulmányozzák a főváros üzemi felterjesztését Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter: „Megvizsgálom a különböző szerződéseket és javadalmazásokat Is" Külön vizsgálat tárgya az Élelmiszeriizem — Tisztázzák a magántevékenység résziről hangoztatott panaszokat Minden iparosmunkát lehetőség szerint a kisexisztenciáknak kei! juttatni Jamboree A magyar, speciálisan a budapesti idegen- forgalom ezidei harmadik nagy attrakciójához érkeztünk el. Sok más jelentékeny idegenforgalmi siker között eddig páratlan kedvező eredménnyel könyvelhettük el a tavaszi vásárt, amely iránt csodálatos módon lendült föl a külföld érdeklődése. A másik nagy idegenforgalmi attrakció, nem kvantitásában, hanem kvalitásában, eddig talán mindent felülmúló sikerű volt: a nemzetközi újságíró kongresszus, melynek rendezőit, élén a Magyarországi Újságírók Egyesületének főtitkárával, éppen mpst tüntette ki a kormányzó. A nemzetközi újságíró kongresszus nem tömegeket hozott Budapestre, de idehozta azokat az ujságh’ókat, akiknek hatalmas sajtóapparátusaik segítségével meg van a módjuk arra, hogy szinte beláthatatlan külföldi tömegek érdeklődését keltsék föl Magyarország, Budapest és a magyar ügy iránt. Máris szinte nemvárt siker koronázza ezt az akciót, arneny- nyiben a világsajtónak Budapesten megjelent elitje szinte áradozó cikkekben emlékezik meg magyarországi és budapesti tapasztalatairól. Szinte azt kell mondanunk, hogy a magyar és a budapesti idegenforgalomnak eddig hatásosabb eszközét nem sikerült fölfedezni, de hozzátehetjük azt is, hogy olcsóbbat sem. Most itt van az idei harmadik attrakció, a gödöllői világ-jamboree. Itt két ellenvetést tehet az akadékoskodó kritika. Az egyik az, hogy a világjamboreet nem is Budapesten, hanem Gödöllőn rendezik meg. A másik pedig az, hogy a cserkészek, ezek a diáksorban élő fiatal, vékonypénzű legénykék, a kirándulóhelyek vendéglőseinek és pincéreinek nyelvén: tarisziiyás vendégek. Mi magmnk sem értékeljük túl a világ-jamboree jelentőségét, mégis meg kell állapítanunk azt, hogy ha Gödöllő nem is Budapest, de majdnem Budapest. Szinte elképzelhetetlen, hogy ez a tizenötezer cserkészfiú, amely harminckét nemzetet képvisel, ha már eljutott Gödöllőig, be ne tekintsen Budapestre. Nem is beszélünk arról a bizonyára jelentős tömegről, akik, mint a cser készfiúk kísérői, szülei és rokonai, szintén eljönnek Magyarországra. Ezek már nem Gödöllőn, hanem Budapesten fognak megszállni és ezek már semmiképpen sem tarisznyás vendégek, hanem költeni is fognak. A lelkes fiatalság pedig, amelynek, ha a táborból csak egyszer vagy kétszer lesz is módjában a magyar fővárost megtekinteni, feledhetetlen emlékeket fog magával vinni és ha nem lakott is Budapesten, akkor is lelkes agitátora lesz odakint ennek a világszép városnak és bizonyara a magyar igazságnak is. Gödöllő, vagy Budapest? Ezt a kérdést hosszan és keményen megvitatták az arra illetékesek és ma már bele kellene mindenkinek alakulnia abba, hogy a világjamboree-nak jogos önös céljai is vannak, azt nem szabad egyedül és kizárólag magyar és budapesti idegenforgalmi eszköznek tekinteni. Az a körülmény, hogy Gödöllőn állandóan négy fokkal hűvösebb a levegő, mint Budapesten és a cserkészvezetőségnek az a kívánsága, hogy a tábor távol legyen Budapesttől, ami által a táborozást zavaró látogatók számát mégis csak redukálni lehet valamelyest, már el is döntötte a kérdést. Eldöntötte továbbá az a bámulatos kultúr-munka, amellyel vitéz Endre László főszolgabíró Gödöllőt a jamboree paradicsomává varázsolta. De ha nem kizárólag idegenforgalmi eszköz is a világ-jamboree, minden esetre ki kell és ki is fogjuk használni erre a célra is. Ennek a tizenötezer külföldinek el kell kápráznia Budapest szépségétől, meg kell ittasodnia a magyar kultúra alkotásaitól és meg kell győzetnie a magyar igazság megdönthetetlen voltáról. Ezeket a célokat el fogjuk érni és akkor a világjamboree nemcsak a maga céljait szolgálta, de nemes és nagyszerű eszközéül szolgált a mi nagy céljainknak is. A 33-as bizottság egyik legnagyobb feltűnést keltő rendelete volt a közhatósági üzemek racionalizálására ■vonatkozó intézkedés, amely természetesen első-sorban a fővárost érinti. Sem az államnak, sem pedig a vidéki törvényhatóságoknak nincsenek olyan nagyarányú üzemei, mint a székesfővárosnak és így érthető, hogy a rendelet mozgásba hozta az üzemek irányításával foglalkozó összes tényezőket. Emlékezetes még az a kritika, mely a rendeletet fogadta és különösen az a beállítás, hogy a kormányintézkedés tulajdonképpen mélyreható beavatkozás az autonómia vagyontárgyaiba. Kétségtelen, hogy a rendelet eredeti fogalmazása bizonyos impériumot formált volna az állam részére, azonban a bizottságban helyet foglaló városi képviselők fellépése folytán a beavatkozás jogát enyhítették és az üzemek gazdaságosabbá tételére irányuló tervek kigondolások a fővárosra bízták. Óriási adatgyűjtés indult meg az összes üzemekben, amelyeket záros határidőül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter elé terjesztettek. A hatalmas aktatömeget kitevő jelentés utal a törvényhatósági bizottság által kiküldött üzemi bizottság munkálkodására és közli azt is, hogy a három monopolisztikus nagyüzemen, az egyesített fürdőüzemen, a három élelmezési üzemen, a temetkezési intézeten és a hirdető vállalatokon kívül egyéb üzeme már nincs is a fővárosnak saját kezelésében, mert a két nagy közlekedési vállalat, a BSzKRT és a HÉV, valamint a Fővárosi Takarékpénztár és a Kisipari Hitelintézet részvénytársasági formában fejtenek ki nélkülözhetetlen tevékenységet. A főváros jelentésének továbbítása után I kérdést intéztünk ‘ Keresztes-Fisclier Ferenc dr. belügyminiszterhez, aki az üzemek kérdéséről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának. — Ügy az állami, mint a törvényhatósági- üzemek gazdaságos kihasználása és működésűknek legálisabbá tétele egyik legfőbb feladata a belügyi kormányzatnak. Ennek a keretében sor kerül a fővárosi üzemek adatainak átvizsgálására is, amelyet már csak azért is fokozott érdeklődéssel várok, mert tiszta képet akarok nyerni arról a sokat hangoztatott panaszról is, hogy Budapest székesfőváros üzemei fölösleges versennyel bénítják a magánipart és kereskedelmet. — A jelentés a minisztérium városi főosztályán van, ahol most a referensek tanulmányozzák és azután az egész ügyet hozzám terjesztik. Hangsúlyozni kívánom, hogy más szemmel nézem azokat az üzemeket, amelyek az elsőrendű közszükségletek szolgáltatását végzik és ezért szó sem lehet arról, hogy a legkisebb mértékben is korlátozzam a világítási és vízellátási üzemek működését. Ebben a vonatkozásban elsősorban a termelési szempontok érdekelnek és természetesen ynegvizsgálom a különböző szerződéseket és javadalmazásokat is. Ma még nem látom teljesen felderítettnek a Községi Élelmiszerüzem ügyét, de mindenesetre alkalmat keresek arra, hogy ennek a nagy üzemnek a munkásságát, valamint a magániparrai kapcsolatos összefüggéseit tisztázzam Elutasító álláspontra egyik irányban sem vállalkozom mindaddig, amíg e^ közhasznú intézmény adatait ki nem vizsgálom. — Tagadhatatlanul indokolt panaszok voltak az egyes intézmények és üzemek mellett működő műhelyek ellen. Ügy tudom, hogy a műhely-kérdés megvizsgálására kiküldött bizottság korlátozta azoknak a műhelyeknek a számát, amelyek ellen elsősorban a kisiparosság tiltakozik. Jelentékeny számú műhely megszüntetéséről kaptam jelentést és a most elkészített felterjesztés már felsorolja a megszüntetett és a meglévő műhelyeket. Már most kijelentem, hogy csak azoknak a műhelyeknek a fenntartásához adom hozzájárulásomat, amelyek valóban nélkülözhetetlenek mert a lehetőség szerint minden iparosmunkát a kisegziszteneiák- nak kell juttatni. — A jelentésre vonatkozó észrevételeimet az ügyek alapos áttanulmáyozása után fogom közölni a fővárossal és meggyőződésem, hogy az üzemekkel összefüggő minden probléma jó irányban nyer végleges rendezést. * Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter fenti kijelentése az első megnyilatkozá,s arról a súlyos kérdésről, amely a közeljövőben konkrét formában megoldásra kerül. Magától értetődik, hogy az üzemek sorsát feszült figyelemmel kísérik úgy az iparos-, mint a kereskedelmi körök és természetesen elsősorban a főváros, amelynek döntő érdekei fűződnek a közüzemek működésének jövőbeni alakulásához. Az a tárgyilagosság, amely a belügyminisztert a főváros és az érdekeltségek szembenálló kívánságai között vezetik, megnyugtató bizonyíték arra, hogy ez a nehéz probléma lekerül a napi aktualitások táblájáról.
