Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-26 / 30. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933• fúlius 26 30. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÜT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Előkészítik az új inségadót ■■ ' ' —— i % ——— ....— Li ber Endre helyettes polgármester nyilatkozik az idegenforgalom emelkedéséről és az inségakciók fenntartásáról A kormány megértő támogatására számít ezidén is a főváros A város színháza Megmagyarázhatatlan az idők járása: alig egy esztendővel ezelőtt a Sebestyén- és Fe- renczy-rezsímek balsikerein felizgatódott közvélemény egy tekintélyes része valósággal azt követelte, hogy ha nem akad nagypénzű bérlő a Városi színházra, akkor uszodát vagy lovardát kell belőle csinálni. Alig- álltak néhányan azzal a makacs és eltökélt követelésükkel, hogy meg kell menteni a magyar kultúrának ezt a hajlékát, amely a magyar zene- és énekművészeinek valóságos főiskolája volt és amely a magyar muzikalitás termékeivel hatalmas exportban árasztotta el a külföldet is. A közvélemény nagyobbik fele tudatosan, akarattal megfeledkezett arról, hogy ez a színház majdnem két évtizeden át dicsőséges, gyönyörű korszakot élt, nagynevű igazgatói, csodálatos művészi teljesítményei voltak- Ma azután egy esztendős elefánt- és oroszlán-korszak után valósággal mindenki azt lesi, hogy a szerencsétlen Labriola, aki Barnumos allűrökkel érkezett, ne tudjon július utolsó napjáig eleget tenni fizetésbeli kötelezettségének és fölbontsák szerződését, hogy a Városi színház újra kultúrmissziót teljesíthessen. Ma már senki sem beszél uszodáról, lovardáról, Barnumról, orfeumról, de még revűről sem, hanem annak ellenére, hogy a színházi válság még mindig nem oldódott meg, mindenki meg van győződve arról, hogy az egykori Városi színháznak a jövőben mint Budapest filléres operaházinak kell betöltenie hatalmas kultúrmisszióját, olyan kultúrmissziót, ami nagyobb a múltban betöltöttnél, mert hiszen mindenki úgy látja, hogy a Népoperának, vagy Városi színháznak a mai népi és nemzeti Irányzata mellett a nép operájának és, mondjuk ki bátran, a város színházának kell lennie. A Ferenczy-féle intermezzoval sem a közvélemény, sem a főváros komolyan nem foglalkozik. Az sem egészen bizonyos, hogy Labriola, aki egy esztendeig folyton hanyatlott, egy hét alatt ismét tőkeerős vállalkozó lehessen. De ha az lesz is, már ő is nagy kultúr- fogadalmakkal veri a nyilvánosság előtt a mellét. Ha azonban mégis a főváros kezére kerülne újra a Városi színház, akkor egészen új helyzet előtt állunk. Az objektív igazságnak el kell ismernie azt, hogy Bernardo Labriola Igen jelentékeny összeget ruházott be a színházba, amely beruházás esetleg bizony a sikerületlen évad koinzekvenciájaképpen a főváros kezére kerül. Egyszóval a Városi színház épülete többé nem olyan beszámítás alá esik, mint ezelőtt egy vagy két esztendővel esett. A Sebestyén- és Ferenczy-rezsímek után ez a ho- dály teljesen tönkrement, értéktelen falakból állott, belső berendezése rongyokban, forgácsokban hevert. Ma a Városi színház épülete színházi palota. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy erre a modern színházépületre bérlő is , bőven fog akadni, sőt olyan bérlő is, aki tőkét is mozgósít. Természetes ez, hiszen a közönség valósággal hangosan követeli, hogy ebből a színházból az legyen, amire méreteinél fogva egyedül alkalmas: hatalmas filléres színház, amely a magyar zene- és énekművészetnek népi temploma lesz. Ha pedig valamit a közönség maga követel, akkor annak konjunktúrája van, annak biztos a sikere. Ez az oka annak, hogy — komoly helyről származó értesülésünk szerint — még marja a kultuszkormány sem idegenkednék a Városi színház bérbevételétől, mert hiszem ezzel az intézménnyel fölsegíthetné a tengődő operaházat, amelynek egyben nevelőintézete, főiskolája is lenne. De ha ez így van, vájjon sokat kell-e gondolkozni azon, hogy Budapest székesfőváros megfelelő művészeti vezetővel maga vegye házikezelésbe a színházat? Olyan világvárosnak, mint Budapest, igazán illik, hogy legyem egy színháza- Volt is mindig. Az pedig, hogy a Városi színházban egy Sebestyén- és Ferenczy-féle rezsim dúlt és hogy a Labriola-féle elefántkorszak nem sikerült, nem lehet ok arra, hogy a városnak ne legyen színháza, A városháza polgármesteri folyosója, ahol azelőtt a küldöttségek, a látogatók és a referensek hosszú sora szokott felvonulni, ezúttal elnéptelenedett. A legfrekventáltabb pontja a városházának most Liber Endre alpolgármester irodája, ahová átterelődött a főváros legfőbb ügyeinek központi irányítása. A polgármester szabadságon van és helyette Liber Endre alpolgármester dirigálja a köz- igazgatási és üzemi apparátust, aki kora reggeltől késő délutánig folytatja a tanácsokzások szakadatlan sorozatát. Hihetetlen munkabírással és türelemmel állja a felek ostromát és természetesen időt szakít arra is, hogy a referensek jelentkezését fogadja és velük a szükséges intézkedéseket megbeszélje. A he lyettes polgármester nagy elfoglaltsága mellett is alkalmat talált arra, hogy a Fővárosi Hírlap munkatársának nyilatkozzon a nyár és a tél két egymással ellentétes, de érdekes problémájáról: az idegen- forgalomról és a szegények gyámolításáról. Liber Endre helyettes polgármester az idegenforgalom várható alakulásáról a következőképpen nyilatkozott: — A legnagyobb reménykedéssel nézek a Szent István ünnepi hét idegenforgalmi eseményei felé, amelyet gondos körültekintéssel és pénzügyi áldozattal szervezett meg a főváros. Az összes tényezők a legnagyobb fel- készültséggel tevékenykednek a magyar nemzet nagy ünnepének sikerén, amely meggyőződésem szerint nem is fog elmaradni. — Budapest szépségének minden részletéről és a „gyöngyösi bokréta“ különleges magyar előadás-sorozatáról idegennyelvű propaganda füzeteket küldöttünk szét a külországokba és az a véleményem, hogy ennek az akciónak meg lesz a kívánt eredménye. Szent István napja nemcsak a magyaroknak lesz fényes ünnepe, hanem azt a külföldiek is szép, számban fogják megtekinteni. — A múlthoz képest az akció erőteljesebb volt és különösen arra terjeszkedett ki, hogy a Szent István-ünnepen minél több külföldit hozzunk ide. — Sokat várok a nemzetközi világjamboree magyarországi tartózkodásától, amely szerencsés véletlen folytán éppen a Szent István-hét előtt zajlik le. Az eddig beérkezett jelentések szerint nemcsak nagyszámú cserkész érkezik Magyarországra, hanem azok hozzátartozói is nagy tömegekben utaznak Budapestre és Gödöllőre, akik természetesen az idegenforgalom növekedése szempontjából jelentős fejlődést fognak eredményezni. — Budapest a maga kultúrájával és szépségével bizonyára meg fogja ismertetni az idegenekkel a magyar főváros jellegét és sokat várok attól, hogy a főváros vendégszeretetéről még kedvezőbb tapasztalatok jutnak a külföldre. Éppen ezért bizonyosra veszem, hogy az idei augusztus idegenforgalma kedvező hatást gyakorol a jövő évi Szent István-ünnepségek idegenjárására is. — Általában véve Budapest idegenforgalma nem a nyári hónapokban, hanem elsősorban májusban, továbbá augusztusban és szeptemberben szokott emelkedni a legnagyobb mértékben. Az előjelek és a külföldről befutott előjegyzések most is azt mutatják, hogy nagy megmozdulásnak leszünk a tanúi az elkövetkező hetekben. Még messze van a tél fagyos kietlensége,-azonban a gondos fővárosnak jóelőre fel kell készülni a szegények oltalmazására. Megkérdeztük a helyettes polgármestert, hogy a téli inségakciókra számíthat-e ismét Budapest legszegényebb népe? — A múlt évben, —■ mondotta Liber Endre — a főváros inségenyhítő akciója a kormány megértő támogatásával elérte, hogy Budapest ínségeseit a körülményekhez képest el tudta látni. Az inségakció nemcsak az ingyenes étkeztetésből áll, hanem többek között gondoskodik a hajléktalanok elhelyezéséről, a kila- koltatottak megsegítéséről, az anyák és csecsemők védelméről, csecsemőkelengyék kiosztá,- sáról és a szegények felruházásáról. Általában a szegények helyzetének pontos megvizsgálása után gondoskodunk a lehetőség szerint az összes szükségletek kielégítéséről. Komoly előhaladást jelent a szegénygondozás terén, hogy minden irányban megvizsgáljuk a szegények helyzetét és külön apparátus, gondoskodik a szegények , nyilvántartásáról és körülményeinek állandó vizsgálatáról. Ez a magyarázata annak, hogy az igazságosság érvényesült és a segélyek valóban oda kerültek, ahol szükség volt. — Természetes, hogy nagy gondot, okoz a fedezet előteremtése, amelynek biztosításánál már tapasztaltuk a kormány legnagyobb megértését, amikor a múlt évben az inségadónak a szedését rendelte el. Ez a hozadék mindenesetre nagy mértékben fedezte a szociális kiadásokat. Minthogy azonban az inségadójárulék esak október végéig nyújt fedezetet a költségekre, a főváros még iedejekorán megteszi a lépéseket, hogy az elkövetkező tél nyomorával szemben is felvehesse a harcot. Ennek érdekében a költségek fedezetét már most elő kell készíteni, hogy a szükséges kiadásokra a fedezet biztosítható legyen. * Liber Endre helyettes polgármester fenti nyilatkozata a főváros elismerését jelenti a kormányhatóság felé, amely a szegényügy eredményes rendezésének érdekében komoly tételeket juttatott a fővárosnak az inségadó bevételeiből. Félreérthetetlenül kicsendül a helyettes polgármester nyilatkozatából az is, hogy a téli szükségletek biztosítására ismét elkerülhetetlen az inségadó kivetése, hogy ennek felhasználásával a főváros szociálpolitikája ismét tanujelét adhassa hivatottságának. Az inségakciók legfőbb irányítását Liber Endre végzi: az ő személye és nemes gondolkozása biztosíték arra, hogy a főváros szegényei a nehéz időkben nem maradnak támasz nélkül. " :i
