Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-19 / 29. szám
Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban WffliWTWHHHffiilH FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 7.7 millió Budapest utcáin vasárnaponkint és a nyár nagyobb ünnepnapjain özönéval forog az idegen. A cserevonatok és a filléres vonatok valósággal öntik a vendégeket, akik jókedvű zajjal töltik meg a körútakat, jut vendég mindenhová, még a legkisebb vendéglőbe is és valamennyien boldog örömmel konstatáljuk, hogy Budapest idegenforgalma nagyszerűen fejlődik. Minden reményünk meg van, hogy a jövő esztendőben ilyenkor, amikor ennek az 1933-ik esztendőnek pontos idegen- forgalmi adatai hivatalosan is elénk tárulnak, örvendetes napunk lesz, mert az 1933-ik esztendő kétségkívül hatalmas emelkedést jelent a közelmúlt pár esztendővel szemben. Egyelőre azonban az 1932-es adatok feküsz- nek előttünk Zilahy Dezső és Markos Béla dr. lelkiismeretes és plasztikus összeállításában. Bizakodó, reménykedő lelkiállapotunkban bizony ezek az adatok rövid kis hidegzuhanyként hatnak, de olyan zuhanyként, amelyek a következő pillanatban fölfrissítenek ^ bennünket. Kiderül ugyanis, hogy a gazdasági válság, minden idegenforgalmi erőfeszítésünk és hősi küzdelmünk ellenére is, alaposan megmutatkozott és 1929-től 1932-ig állandóan és fokozatosan esett Budapest idegen forgalma. Gazdasági válság volt és van, nem szabad tehát kétségbeesnünk azon. hogyha 1932-ben, mondjuk nyolcvanezerrel, kevesebb idegen fordult meg Budapesten, mint a virágzó 1928-ban. A legfőbb vígasztalás ugyanis az, hogy az 1932-es esztendő helyezettsége olyan, mintha ez volna Budapest idegenforgalmi válságának mélypontja . . . Mélypont, amely után csak emelkedés következhetik. Egyrészt szomorú, másrészt vigasztaló, hogy főképpen a belső idegenforgalom esett, az elszegényedett magyar vidék nem tudja ma úgy látogatni az ország fővárosát, mint négyöt esztendővel ezelőtt. Az a huszonhétmillió pengő tehát, amit Budapest polgársága az elmúlt esztendőben az idegenforgalmon megkeresett, legfőképpen külföldi pénz. Ez az, ami bennünket vígasztal és ez az, amiből mi azt látjuk, hogy idegenforgalmi szerveink a külföldön kitűnő munkát végeztek, ha idehaza nem is tudtak megbirkózni az ország elszegényedésével. r Ez a kitűnő beszámoló, amelyet szinte órákig nem tud _ a budapesti polgár letenni a kezéből, kimutatja még azt is, hogy több mint 26.5 millió pengő az az összeg, amely az egész magyar idegenforgalomból aktív ^ tételként esik az 1932. évi magyar fizetési mérlegbe. Ez szép is volna, ha valamiképpen a felénk irányuló idegenforgalmat összhangba lehetne hozni a kifelé tendáló magyar^ idegenforgalommal. Mert valljuk be őszintén, hogy kétségbeejtő az, hogy 1931-ben 57.5 millió pengőt vittünk ki idegenbe. Nem sajnáljuk a pénzt akkor,_ amikor tanulmányutakról van szó, nem sajnáljuk akkor sem, amikor honfitársaink csak külföldön szerezhetik vissza egészségüket, de az ország mai szegénységében és meg- gyötörtségében nagyon fájdalmas, ha feltűnési viszketegségből, a magyar fürdők baga- telizálásából, ok nélkül vándorol ki külföldre a magyar pénz. Ez a mérleg 1932-ben valamelyest megjavult, mert hiszen például Csehország magyar látogatóinak a száma a múlt esztendőben az előző esztendőkkel szemben hetvenöt százalékkal csökkent. Végeredményben a magyar idegenforgalom 1932. évi pasz- szivumát- 7.7 millió pengőben állapíthatjuk meg. 7.7 millió pengő nagy összeg egy szegény- ország életében, még akkor is, ha ez a 7.7 millió pengő azt jelenti, hogy javult, sőt erősen javult az idegenforgalmi mérlegünk. Az a hitünk, hogy ma honfitársainknak külföldre való utazása elérte a minimumot, a mérleget tehát csak a másik oldalon javíthatjuk, azzal, ha a magyarországi, főként a budapesti idegenforgalmat minél nagyobb mértékben, minél tökéletesebb eszközökkel emelni tudjuk. Ebben az irányban pedig egészen megnyugtatóan dolgozunk és semmi okunk nincs arra, hogy sötéten lássuk a jövendőt. Huszár Aladár dr. föpolsármester: A főváros nehéz helyzetben van, de azért feladatait meg fogja oldani Az összefogástól és egyetértéstől vár a főpolgármester üdvös eredményeket A végzett nagy munka tudatának érzésével ment szabadságra a főváros autonómiájának legfőbb szerve: a törvényhatósági bizottság. Az elmúlt hónapok alatt számos nagyfoin- tosságú probléma került szőnyegre, amelyeknek megoldásánál az a törekvés vezette a közgyűlést, hogy a főváros érdekei megóvást nyerjenek és sikerüljön ezekben a nehéz időkben is a jövő fejlődés irányát biztosítani. A törvényhatósági közgyűlés elnöki tisztét Huszár Aladár dr. főpolgármester töltötte be, akiről az elmúlt kompány folyamán minden oldalról megállapították, hogy nehéz tisztségét váratlan tárgyilagossággal és felelősségérzettel látta el. Egyetlen esetet leszámítva, amikor családi gyászamniatt távol maradt a tanácskozásoktól, mindenkor ő vezette a közgyűlés tárgyalásait és ha most komoly eredményekre tekinthetünk vissza, úgy abból jelentős^ érdemet a főpolgármester mondhat a magáénak. A közgyűlés munkásságának befejezése után felkerestük Huszár Aladár dr. főpolgármestert, akitől véleményt kértünk a főváros helyzetéről és a jövő kilátásairól. A főpolgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Természetes, hogy a nehéz gazdasági viszonyok és a súlyos pénzügyi helyzet a főváros háztartására is érezhető hatást gyakorolt. A jövedelmek állandóan csökkennek és minden vonalon a bevételi kiesések jelentkeznek, úgyhogy a legnagyobb erőfeszítésbe került a háztartás egyensúlyát fenntartani. — Sajnos, a mai körülmények között gondolni sem lehet arra, hogy új terveket és messzemenő elgondolásokat végrehajtsunk, de boldognak kell lenni, ha régi intézményeinket szerény keretek között fenntarthatjuk. Tekintettel azonban arra az óvatos gazdálkodásra és előrelátásra, amelyet a főváros vezetősége és autonómiája inaugu- rált, bizakodással nézek a jövő elébe és hiszem, hogy a főváros a még reá váró feladatokat is meg fogja oldani. — Ez a nehéz helyzet mindenkit, aki ma vezető pozicióban van, arra ösztökél, hogy fokozottabb mértékben dolgozzék, mert csakis egy nagy összefogás és egyetértés hozhat üdvös eredményeket. — A magam részéről szívesen és örömmel dolgozom a fővárosért, annak közönségéért és hivatalom ellátásában nekem az a legfájdalmasabb, hogy a hozzám fordulók közül csak kevésnek tudok segítségére lenni. — Reméljük, hogy a nyári szabadság után még inkább fokozottabb munkakedvvel és törhetetlen bizakodással visszük előbbre a főváros ügyeit és működésünk Budapest lakosságának javát és erőgyarapodását fogja meghozni. Ezeket mondotta a főpolgármester, aki a maga munkaterületén állandóan foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek a főváros érdekeinek szempontjából elsőrendű jelentőségűek. A főpolgármester az idén nem megy nyári szabadságra: a kánikulai heteket is Budapesten tölti és minden idegszálával a főváros vezetőségére háramló nagy feladatok előkészítésén fáradozik. Szigora megtorlást Kötetei a Vásárpénztár ügyében az Egységes Községi Polgári Párt Az álláshalmozásl ügyekben győzött a párt álláspontja Őszre marad a szervezkedési problémák megoldása Lassanként elcsendesül az az izgalom, amelyet» a Vásárpénztár felszámoltatása idézett elő város- politikai és közgazdasági körökben. Objektív megítélés kezd most már úrrá lenni a Vásárpénztár bírálatában és a közvélemény is arra az álláspontra helyezkedik, hogy az újabb vizsgálat eredményéig nem lehet a helyes irányú konzekvenciákat levonni és érvényesíteni. Addig is azonban az a nézet, hogy a főváros vezetősége és adminisztrációja nem hibáztatható az összeomlásért, amelynek okozói elsősorban a kalandos spekulációk sorozata és a gazdasági válság voltak. A Vásárpénztár ügyeiről folytattunk beszélgetést Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselővel az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: : ! | ■■ "t — Ahhoz, amit a törvényhatósági tanács ülésén kifejtettem, nincs sok hozzátennivalóm: a vizsgálat megindult és annak legkíméletlenebb lefolytatása tisztázza azt a kérdést, hogy mi történt tulajdonképpen a Vásárpénztár üzletvezetésében. Az Egységes Községi Polgári Párt nem hajlandó fedezni semmiféle rendellenességet és ha hibák vagy mulasztások történtek, úgy a megfelelő megtorlás nem maradhat el. ' — Kétfelé kell azonban osztani a felelősséget. Köztudomású, hogy a nagy veszteségek azokból a spekulációs vállalkozásokból állottak elő, amelyeket 1929-ig követtek el a Vásárpénztárnál. A milliós tételek erre az időszakra esnek és nem kétséges, hogy a folyamatban lévő vizsgálat ezt a tényt megfelelően ki fogja domborítani. Az új rezsim, amely átvette ezeket a súlyos deficites tételeket, tagadhatatlanul hibát követett el, amikor a veszteségeket nyomban nem írta le. hanem megpróbálta az intézetet egyensúlyba hozni,
