Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-07-05 / 27. szám

Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. július 5 27. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefon: 13-7­15 — Postacsekk: 40.424 Nincs hclge a siélhtizásnaft: országos érdek, hoggaminisitcrelnök politikájának kővetői a fővárosban is egg táborba tömörüljenek Az Egységes Községi Polgári Párt jogos Önérzettel számit a polgárság bizalmára es támogatására Budapest sebei Budapest nem szokta a sebeit a fórumon mutogatni, bár bőven akadnak és nem olyan sebek, amelyeket a maga • hibájából kapott volna. Budapest okosan és bölcsen élt, Buda­pest ama ritka városok közé tartozik, ame­lyekről el lehet mondani, hogy évtizedek óta kitünően kormányozzák. És mégis vannak sebei, melyeket az élet, a mérhetetlenül nagy gazdasági válság ejtett rajta. Budapest pedig némán, hősiesen viseli sorsát, igyekszik gyó­gyítani meg nem érdemelt sebeit. Eziíttal sem a sebek kerültek a nyilvánosság elé, mert Ripka Ferenc a felsőházban tartott nagysza­bású beszédében néhány olyan jelenségre hívta föl a figyelmet, amely nem azt mutatja, hogy az élet nagy harcában Budapest is több­szörösen megsebesült, hanem azt, hogy milyen hősiesen viseli ez a város a maga bajait. Csak egyetlen adat: Berlin minden lakosára évi hetvenegy kiló hús, az agrárország fővárosá­ban, Budapest minden fiára csak huszonegy kiló hús esik. Ugyanakkor viszont Budapest burgonya- és főze'lékfogyasztása száz száza­lékkal emelkedett. Nem kell egészen bicsérdis- tának lenni ahhoz, hogy az ember ne essék kétségbe a húsfogyasztás csökkenésén, amikor nagyon jól tudjuk, hogy a főzelékfélék táp­lálóereje ugyan vetekszik a húséval, de ugyanezt a burgonyáról nem lehet elmondani. És ha ezek a számok szószerint nem is jelen­tik azt, hogy mi Budapesten éhezünk, amint hogyha júniusban még ötvenezer ingyenebédet osztunk ki, akkor ez az éhezés nem is lehet komoly; hanem ezeknek a szomorú adatoknak az a jelentősége, hogy lassankint mindazok­ban, amikben Budapest csodálatos dolgokat müvei, kultúrában, az ország számára is nagy- jelentőségű közegészségügyében, hatalmas len­dületű fejlődésében, szépülésében: — mind­ezekben hovatovább a burgonya nívójára süllyedünk. De jelenti még azt is, hogy mind­azt, amit eddig nagy célokra, kutúrái*a, köz- egészségügyre, fejlődésre áldoztunk, elviszik a szociális akciók, megeszik az éhező testvé­reink, akiket szánalomkenyéren kell tarta­nunk akkor, amikor ők maguk szeretnének legjobban dolgozni. Ezek azok a sebek, amelyek mérhetetlenül fájnak és amelyeket félteni, nagyon félteni kell, de gondozni és gyógyítani is, mert kü­lönben eltályogosodnak. És itt Ripka Ferenc rámutatott a segítés módjára. Az egyik mód az idegenforgalom fejlesztése, amely súlyos áldozatokat kíván, a másik pedig Budapest kereskedelmének és iparának megsegítése. Bu­dapest idegenforgalma éppen úgy, mint Bu­dapest pénzügyei, szintén győzött a világver­senyben: amíg minden világváros idegenfor­galma csökken (Franciaországé például hat­van százalékkal), addig Budapest idegenfor­galma úgyszólván semmivel sem romlott. Ma ez is nagy dolog és biztos jele annak, hogy ezen a téren nemcsak tenni lehet, tenni kell, de tenni érdemes is. Legsúlyosabb kérdés azonban a kereskede­lem és az ipar megsegítése. Ez az orvosi, hogy ne mondjuk operatőri beavatkozás, amely Bu­dapest sebeit az eltályogosodástól megmenti. És itt azt kell mondanunk, hogy ennek csak egyetlen módja van, az, hogy az illetékes té­nyezők belátják, hogy Budapest kereskedelme és ipara máris mérhetetlenül többet áldozott az egész ország céljaira, mint amennyit hősi elszántság és puritán önfeláldozás nélkül el­bírhatott volna. Ennek az országnak létalapja a mezőgazdaság, de akkor, amikor a világ minden tájáról az autarchia jelszavát dobják felénk, akkor ennek az iparnak és kereskede­lemnek éppen olyan létjogosultsága, éppen olyan nemzetfenntartó jogosultsága van, mint a mezőgazdaságnak. Ebben az autarchiás vi­lágban Budapest sebeit csak Budapest ipará­nak és kereskedelmének megmentésével lehet gyógyítani. Várospolitikai körökben állandó érdeklő­dés tárgya a Nemzeti Egység Pártjának már többször bejelentett budapesti pártszervezési mozgalma és az ebből előálló új helyzet. Teljes tárgyilagossággal meg kell állapítani, hogy az országos kormánypárt részéről tervbevett budapesti szervezkedés tagadhatatlan kíván- csiságot kölcsönöz az ügy összes vonatkozá­sainak és minden mozzanatot feszült figyelem­mel kísérnek. A Nemzeti Egység Pártjának Eszterházy- utcai irodáiban hatalmas szervező munka fo­lyik már hónapok óta. A párt vezetősége Sztranyavszky Sándor országos pártelnökkel és Marton Béla főtitkárral az élén szisztema­tikus haditervet dolgozott ki az ország vidéki kerületeinek megszervezésére, ugyanakkor pedig Tabódy Tibor or­szággyűlési képviselő és törvényható­sági tanácstag a budapesti szervezkedés irányvonalait fektette le. Itt kezdődött tulajdonképpen a fővárosi párt­szervezés, amelyet csakhamar követtek külön­böző szállongó liiresztelések, amelyek a mai városházi struktúra teljes megváltoztatását jósolták. Időközben Tabódy Tibor éles össze­ütközésbe került a Keresztény Községi Párt­tal, amelynek következményeként azután le­mondatták mandátumáról és ekkor Tabódy Tibor minden energiáját a budapesti pártszer­vezés gondos előkészítésére fordította. Az országos párt adminisztrációs gépeze­tében megindított pártszervezkedés jelentőségét nem lehet lekicsinyelni. A párt vezetőinek és irányítóinak aránylag nincsen nehéz feladata, mert munkájuk eredményességét jelentéke­nyen megkönnyíti az a presztízs, amely Gömbös Gyula miniszterelnök egyéni­ségét és politikai sikereit körülövezi. Budapest polgársága elismeréssel adózik a mi­niszterelnök politikai irány vezetésének és nem vitatható, hogy a budapesti zászlóbontás orszá­gos politikai szempontból is elsőrendű ese­ménynek ígérkezik. Felmerül most már a kérdés, hogy milyen viszony alakul ki a Nemzeti Egység Pártjának országos szervezete és az Egységes Községi Polgári Párt között. A Nemzeti Egység Pártjának vezérkara azt hangoztatja, hogy úgy a vidéki, mint a fő­városi szervezeteket tömör egységbe kell fog­lalni, mert csak így vihető keresztül az a cél­kitűzés, hogy a nagy nemzeti célok támogatása mögött az ország egész népessége felsorakoz­zon. A Tabódy Tibor irányításával megindított szervezkedés egyelőre az Egységes Községi Polgári Párt kikapcsolásával történik, ez azonban távolról sem jelentheti azt, hogy a budapesti pártmozgalmak a Községi Párt mellőzésével haladjanak előre. Elvi ellentétek ugyanis nem akadályozzák a szoros együtt­működést, a gyakorlati szempontok pedig egyene­sen megkövetelik, hogy a kormányzó­párt budapesti kiépítése az Egységes Községi Polgári Párt bevonásával tör­ténjék, mert ez jelentékenyen megkönnyíti a tömegek felsorokoztatásának keresztülvitelét. Várospo­litikai körökben kizártnak tartják, hogy a Nemzeti Egység Pártja és az Egységes Köz­ségi Polgári Párt külön utakon végezze Göm­bös Gyula miniszterelnök összefogásra buzdító szervezkedését, mert ennek a gyakorlatban nem sok eredménye mutatkozna. A tömegek megszervezése ugyanis még nem jelenti azt, hogy a Nemzeti Egység Pártja irányító ténye­zővé válik a városházi politikában, ha nin­csenek képviselői a törvényhatósági bizottság­ban. A kormány politikáját és országos vonat­kozású nagy célkitűzéseit jelenleg az Egységes Községi Polgári Párt domborítja ki a törvény- hatóság életében és ha bárminő okok miatt a gyakorlati együttműködés meghiúsulna, a Nemzeti Egység Pártja és a Községi Párt között: úgy ez azt jelentené, hogy a pártszerve­zés minden sikere ellenére a városháza köz­gyűlési termében egyedül a Községi Polgári Párt marad továbbra is a kormánypárt kép­viselete. A kibontakozásra vonatkozólag feltűnően érdekes nyilatkozatot tett a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt Sztranyavszky Sándor or­szágos pártelnök. Munkatársunk a képviselő­ház folyosóján intézett kérdést Sztranyavszky Sándorhoz, aki Antal István dr. miniszteri ta­nácsos, sajtófőnök, Szilágyi Lajos, Létay Ernő, Tóth Pál és Jánossy Gábor országgyű­lési képviselők társaságában válaszolt a fel­tett kérdésre. — A budapesti szervezetek képviselőivel már több alkalommal tárgyaltunk — mondotta Sztranyavszky Sándor —, ezek a megbeszélé­sek azonban még nem fejeződtek be. További és újabb tárgyalások követ­keznek, amelynek az időpontját később fogjuk megállapítani. A budapesti zászlóbontó gyűlést ^ mindenkép­pen impozáns méretű megmozdulásnak tervez­zük és legalább százezer ember megjelenésére számítunk. Az egész ország figyelmének kon­centrálásával kívánjuk demonsti’álni, hogy nincs külön főváros és nincs külön vidék, mert mindkettő a nemzet ereje és tényezője. A kormánynak csak egy pártja van és ez nem különülhet budapesti és vidéki szevezetté. Amint látható, a tárgyalások tovább foly­tatódnak és ezért a helyzetet nyugodtan meg­ítélő tényezőknek az a véleménye, hogy_ a két párt együttműködése a városházi politikában feltétlenül bekövetkezik. Garantálja ezt első­sorban a közös célok érdekében való tömörü­lés, és mindenekfölött Gömbös Gyula miniszterelnöknek a Fő­városi Hírlap közelmúlt számában megjelent nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy a fővárosi poli­tika irányítását magának tartja fenn a, Kozma Jenő vezetése alatt álló Községi Pol­gári Párt szervezeteinek felhasználásával, illetve további kiépítésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom