Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-07 / 23. szám
Budapest, 1333 június 7. JXJMBQSlJIlßZAP 7 A ravasz biztosítási blanketta és fejleményei a bíróság előtt Társasjáték az új biztosítási üzletág körül — Hogyan játszák ki a feleket az intézetek E mellé a kérdés mellé Bráth azt írta: inén. A bíróság megállapította azt, hogy maga a kérdés úgy van megszövegezve és feltéve, hogy arra helye- sen felelni nem lehet. Az „igen“ vonatkozhatik arra is, hogy Bráth egészségesnek érzi magát, de jelentheti azt is, hogy beteg. A kérdés két része ugyanis ellentétben áll egymással és így nem' lehet mogálla pítani azt, hogy az igen szócskával Bráth tulajdonképen mit akart kifejezni? Az. ajánlati ívnek ilyen homályos megszövegezése a biztosító terhére esik, mert hiszen a kérdésre bármilyen feleletet is ad a biztosított fél a biztosító mindig bólé tud kapaszkodni a dologba és megtagadhatja á fizetést, amikor neki jól esik. A bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az intézet nem helyezeti súlyt Bráth. egészségi állapotára, mert ha ez fontos lett volna, akkor tisztázta volna & kérdést, még az ügylet megkötése előtt. Mivel ezt az intézet elmulasztotta-, ezért a bíróA biztosító társaságok ügyvitelére és az ügyfelekkel szemben tanúsított magatartásukra tipikusan jellemző az a példátlan eset, amelyet legutóbb bírált el a budapesti közp. járásbíróságon dr. Kartál járásbíró. Az ügy, mint igazságszolgáltatási ese- edény'.egészen jeleptéktelen, azonban mélyen bevilágít a biztosítók üzleti módszerébe és a magyar- országi biztosítási üzleteknek arra a sokszor felvétett jellegzetességére, amely abban áll, hogy a biztosítók csak üzletet akarnak, de kockáy zatof viselni nem, . ■. és ahol lehet-, mindenütt megtesznek mindent arra nézve, hogy a biztosított fél ne légyen jól kiszól-. f'r^Néhány évvel ezelőtt az egyes, biztosító intézetek nagy üzleti propagandát kezdtek, büszkén hirdették azt, hogy olyan uj üzletágat vezettek oe, amely a nagyközönség érdekeit a legmesszebbmeno- lö~ is szolgálja; Nem kell többé orvosi vizsgalat —"harsogták az ügynökök — mindenkit biztosítunk. aki csak jelentkezik, nincs többé, hercehurca meg kell fizetni a csekély biztosítási dijat es lia a haláleset bekövetkezik, az intézetek a biztosítási összeget nyomban folyósítják. Így érveltek az ügynökök a közönség tájékozatlanabb része a kisemberek bedőltek a hangzatos ígéreteknek, Tényleg a kötvényeket az ajánlat benyújtása után néhány nappal az intézetek kikezbesitettek a teletnek, anélkül, hegy előzetesen orvosi „zsgalat alá kellett volna magukat vetmok. A biztosító társaságok azonban elhallgattak az hogy ha nincsen is orvosi vizsgálat, azért ez a dől- gokon semmit sem változtat, mein _ a biztosítók megtagadják a fizetést mindannyiszor, ahányszor a legkisebb gyanúja merül fel annak, hogy a biztosító ítl a ügylet megkötése időpontjában nem v teljesen egészséges. Az új üzlet tehát csak az intézetekre volt előnyös mert ők megtakarították az orvosi koltsege- ket ’a felek részéről azonban a helyzet semmiben S"milyen° biztosítást kötött többek között az egyik intézettel Bráth József gyári munkás is, aki hét 1 o- mnml később ez év februárjában meghalt. Oz vegye a gyászhírt azonnal bejelentette a biztosítónál, amelynek intézkedésére azután a hflf ^kás colták, A boncolási jegyzőkönyv szeriat J m ^ tüdőtuberkulózisban, szívmegnagyob*bodas*ban szén védett és halálát ezek a bajok, valamint veleszule tett vesehiány okozta. Ezen az alapon azután a biztosító az özvegynek a biztosítási összeg kifizetését W^Bráthíé’ erre pert tett folyamatba a biztosító ellen és kérte az összeg megfizetését. Az első tárgyaláson az intézet becsatolta az orvosi bizonyítványt és kérte az azt kiállító orvos tanukénti ki- hallgatását, akivel azt akarta bizonyítani, hogy Bráth a közlési kötelességet megsértette, mert a biztosítást úgy kötötte meg, hogy a kétségtelenül fennálló betegségét rosszhiszeműen elhallgatta. A bíróság felhívására azután a biztosító becsatolta a Bráth által aláírt ajánlatot, amelynek megfelelő rovatában szerinte Bráth arra a kérdésre, hogy szenved-e valamilyen betegségben, nemmel felelt. A bíróság áttanulmányozta ezt az ajánlatot és utána minden bizonyítás mellőzésével ítéletet hirdetett, amely szerint az intézetet a biztosítási összeg megfizetésére kötelezte. flott Szab at1 orvosválasztás 2 Betegség ellen biztosítson az ANGLO-DANUBIAN LLOYD Általános Biztosító Részvénytársaságnál Budapest, V., Hold-utca 21, Az éles bírói szem nyomban belátott a biztosító machinációi mögé. Az ítélet ugyanis azon alapul, hogy a jelen esetben közlési kötelesség megsértéséről beszélni sem lehet, mert a bíróság véleménye szerint a bevallási ívre az intézet súlyt egyáltalán nem helyezett és legkevésbbé senl volt fontos előtte, hogy Bráth egészségi állapota milyen? Ezt a meggyőződését a bíróság magára az ajánlatra alapította. Az ajánlat megfelelő rovatában ugyanis a kérdés a következőképpen szól: ság a fél bevallását lényegesnek nem tartotta, mért epéikül is megállapíthatta azt, hogy a bevallás nem befolyásolta a .biztosító ügyletkötő akaratát. Külömben sem az a lényeges, hogy beteg volt-o Bráth, hanem az, hogy tudott-e róla és elhallgatta-e ezt? Erre nézve a bíróság adatot nem talált, az orvos meghallgatását pedig megnyugtató bizonyítéknak a szubjektív tudomásra vonatkozólag amúgy sem fogadhatta volna ' el. Etekintetben a bonc- jegyzőkönyv. sem bizonyíték, a boncolást. pedig az pzóta eltelt hosszú időre való tekintettel újból megejteni már nem lett volna célravezető, • Ezért a bíróság a biztosítót a kereset értelmében & fizetésre kötelezte. ... Vajda József. . „Jó-e a biztosított egészségi állapota, umtat- kozik-e nála valamilyen külső vagy belső betegség, annak a következménye, vagy maradványa?“ Nem limit meg senkit oz áruházak meséje a szociális szempontokról Hangos szóval követeli a kereskedelem, hogn az élelmiszereket parancsoljóh ki az áruházakból — Herodl-Katono János ország- gyűlési képviselő az áruházak visszaéléséről — A Baross Szövetség monstre depusácíója a kereskedelmi miniszternél Rövid ideig lehet már csak halogatni azokat az intézkedéseket, amelyeket a legális kereskedelem védelmére és az áruházi mohóság megfékezésére, követel már hónapok óta a Fővárosi Hírlap. A panaszok közismertek: az áruházak példátlan terjeszkedése végpusztulással fenyegeti a szakkereskedők ezreit és az a sok lehúzott redőny,, becsukott bolt és az üres üzlethelyiségek százai máris szomorúan hirdetik, hogy jóslatunk tökéletesen bevált. A csődkérések és a kényszeregyezségek aktái hegymagasságig nőnek az illetékes hatóságoknál és a kiskereskedelem bukása folyamatossá vált. Az összes érdekképviseletek, a kereskedők egyesületei és szövetkezetei a legnagyobb mértékben küzdenek az áruházak fojtogató nyomása ellen és a fel- terjesztések tömegeiben mutattak rá arra az illegális konkurrenciára, amely indokolatlanul a kiskereskedők ellen támadt. A romboló verseny akkor érte el tetőpontját, amikor a mohó nagytőke már arra a néhány fillérre is kinyújtotta csápjait, amelyek a kiskereskedők ezreinek juhiak az élelmiszerárusítás révén, A Magyar Divatcsarnok, a Corvin és társaik példátlan erőszakoskodással vonzzák a maguk bűvkörébe a tájékozatlan közönséget és olyan tempót diktáltak, amellyel szemben a kereskedők képtelenek a versenyt felvenni. A kormánytól várja a segítséget az egész kereskedői szakma és ez az intézkedés remélhetőleg nem várat magára sokáig. Az esedékes intézkedéseket nagyon jól látják az érdekelt áruházak is. Tudják, hogy valami készül a kormányzat műhelyében és ez semmiesetre sem fogja szolgálni néhány részvénytársasági alakulat érdekeit, hanem elsősorban a tönk szélére került kiskereskedelem támogatását célozza. A várakozás idegesítő hatást gyakorol az áruházak tulajdonosaira, akik hangulatot próbálnak csinálni az általuk képviselt „szociális problémáknak“. Azt hangoztatják, hogy az alkalmazottak százait foglalkoztatják és ha az élelmiszerkereskedelmet megtiltják, úgy kénytelenek az egzisztenciák tömegeit feláldozni. Ez az álszemérmes hang természetesen nem téveszt meg senkit, nemcsak azért, mert mindenki tisztában van az áruházak „méltányos érzületével“, hanem azért sem, mert a tiltó rendelkezés érvényre juttatása' esetén '' törvényszerű következmény a kiskereskedői forgalom méreteinek megnagyobbodása. Tudvalevő, hogy a kiskereskedők kénytelenek voltak elbocsátani alkalmazottaikat éppen a forgalom visszaesése miatt és ha most megszabadulnak az átkos versenytől, úgy bizonyos, hogy bővítik alkalmazottaik számát és kisegítő személyzettel látják el a megnövekedett forgalom lebonyolítását. Az áruházak öndíeséretét tehát nem kell komolyan venni, mert az eddigi tapasztalatok éppen az ellenkezőjét bizonyították. Az áruházak megfékezésének ügye a képviselőházban is szóba került, ahol Korodi-Katona János országgyűlési képviselő éles szavakkal mutatott rá arra a kegyetlen versenyre, amellyel az áruházak a kiskereskedelmet tönkreteszik. Erről a nagyjelentőségű kérdésről beszélgetést folytattunk Korodi-Katona János országgyűlési képviselővel, aki a következőkben indokolta meg felszólalását a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Lépten-nyomon hallom a panaszokat és agyelem a jelenségeket, amelyek brutálisan veszélyeztetik a kiskereskedőknek az exiszten- ciáját. Szép a kereskedelem szabadsága, dé csak addig a határig, amíg exisztenciákat nem tesznek tönkre és amíg apró kis családok kenyerüket nem vesztik el. Mindezeken túlmenően az agrárérdekek is kívánják a nagy áruliázak fűszerkereskedői osztályának leépítését. mert úgy vesszük észre, hogy ezek a nagy áru házak bizonyos tekintetben kartellben vannak és ezáltal az agrártermékek árát is le fogják nyomni. De nem indokolt a nagy áruházaknak ez az akciója még az alkalmazottak szempontjából sem, mert ilyen nagy áruház, ahol kumulative árulják a fűszerárukat, korántsem foglalkoztat annyi alkalmazottat, mint amennyit a kiskereskedő. Éppen ezért azt javasoltam, hogy ezek a nagy áruházak szoríttassanak vissza azok közé a keretek közé, amelyek között először elindultak. Bemutattam a törvényhozás színe előtt a Magyar Divatcsarnok egy rumos- üvegjét, amelynek belső űrtartalmát nem volt módomban megmérni, de akik ezt megcselekedtek: megállapították, hogy az üveg vignettáján fel volt tüntetve, hogy féllitert tartalmaz, amellyel szemben azonban csak három és fél deci volt az üvegben. Ez nem más, mint közönséges csalás és visszaélés a vevőközönség naivitásával, Ugyancsak láttam egy másik hasonló nagy áruháznak, a Hajnal-áruháznak egyik üvegjét amelyre rá volt írva, hogy két decit tartalmaz, holott csupán 1.6 deci volt a tényleges meny- nviség. — A kiskereskedelemnek régi törekvése a füszerkereskedelemnek képesítéshez való kö-
