Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-06-07 / 23. szám

Budapest, JÍ33 június PESTI KIRAKAT Budapest,vagy Bafaton ? h ' Adfdes’ az igazi, ha nem is benszülött, de a bemzütöttnél is budapestibbé lett budapesti ember uü utóbbi időben valósággal „idegenforgalmi leny“-nyé alakult. Ahogy az utcán járok, ahogy a pincér kiszolgál, ahogy a villamoskalauz udvarias, vagy udvariatlan, ahogy a sarki rendőrt gondola­taimban megtehetségvizsgáztatom és ahogy minden második budapesti embert figyelmeztetni szeretnék, hogy vigyázat, atyafi, légy udvarias, mert hátha én is idegen vagyok: nyugodtan kiírhatom a mel­lemre, hogy „idegenforgalmi iroda." Magamról be­szélek, de azt hiszem, sőt azt remélem, hogy százá­vá! -és ezrével vannak ilyen lelkes polgártársaim Budapesten, akik valamennyien abban látják ennek a varosnak a jövendőjét, hogy meg tudjuk-e csi­nálni azt az álmodott, hatalmas idegen járást, amely­ből mostanábatí, — hála Istennek, — néha-néha szép mutatványszámot kapunk. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy pünkösd hétfőjén szóról-szóra végighallgat­tam llovszky János nagyon szép és őszinte hittel telített rádióelőadását a Balatonról. Bevallom, az előadás előtt is, az előadás alatt is, sőt még az elő­adás után is, gondolkoztam egy kicsit: lám, ez a ki­tűnő-llovszky János, a legtekintélyesebb budapesti városatyák egyike, a legbudapestibb patrícius-csa­ládból származik, minden budapesti ügyért lelken­dezve szalad, izzad és fárad és mégis a Balatonról tart előadást. A Balatonnak csinál reklámot, nem­csak nevének tekintélyével, nemcsak mondanivalói­nak talpraesettségével, de azzal a nagy lelkesedéssel is, amelyet mi, budapestiek mindenképpen a ma­gunkénak szeretünk vallani. Igaz, hogy llovszky Jánost nemcsak mint budapesti polgárt, de mint bala­toni korifeust is láttam, álltam vele a rozoga kis balatoni gőzösön, ahol a vitorlás hajóról órahosszat tartóit lelkendező előadást. Még a balatoni szelek járására is igyekezett volna megtanítani, ha me­teorológiai tudásom elegendő alapot szolgáltatott volna ehhez. Még azt is tudtam és valahogy elő is fogom kaparni az emlékezetemből, hogy hányezer kilométert szokott évente a Balatonon vitorlázni. Tehát neki némi jogai, sőt kötelezettségei is punnak a Balatonnal szemben. De mégis, nem volna-e jobb, ha Budapestnek csinálna a rádióban lelkes propagandát, hogy aztán, aki idegen még va­lamit akar látni ebből a szép hazából, azt elküldjük azután egy kicsit a Balaton mellé üdülni? Végered­ményben azonban mégis megnyugodtam abban, hogy helyesen cselekszik llovszky János, mert a balatoni propaganda nem árt, csak használ Budapestnek. Elsősorban is ő azok közé tartozik, akik Budapest propagálása terén is igen sokat tesznek, sokszoro­san többet, mint azok a hivatalos személyek, akiknek talán éppen ez volna a kötelességük és hivatásuk, Be meg akit a Balatonra csábít llovszky János, azt tulajdonképpen Budapestre is csábítja, Ha a kül­földi ember a Balatont megtekinteni jön Magyar- országra, vagy a Balaton mellett akar nyaralni, az el nem kerüli Budapestet. Nem kerüli el, mert hi­szen, aki Rómába megy, az már csak természetes, hogy a pápát is szeretné látni, de meg ott is van a Balaton mellett llovszky János és ott bizonyára Bu­dapestnek csinál propagandát. Aki meg budapesti ember llovszky János szavára hallgatva a Ba­laton mellé megy nyaralni, az bölcsen teszi, mert nem viszi a pénzét idegenbe és talán, ha sokan lá­togatják a gyönyörű Balatonpartot, akkor a balaton- parti községek is észbekapnak végre és megértik, azt, amit olyan kemény őszinteséggel vádolt a sze­mükbe rádióelőadásában llovszky János, hogy a kor­mány néni az az amerikai nagybácsi, akitől mindent várni kell, nekik is szabad, nekik is kell a maguk erejéből, a maguk hasznára, a maguk és gyerme­keik jövendőjének kiformálására a Balatonvidéket széppé, higiénikussá kultúrnívón valóvá emelni. Mert lessék elhinni, hogy nem lesz addig idegen- forgalom, nemcsak Magyarországon, de Budapesten sem, amíg — ha a külföldi csak Budapestre jöhet és ha kilép Budapestről, már elveszti a kedvét attól, hogy mégegyszer erre a földre tegye a lábát. Az a híres francia lovaglókisasszony jut az eszembe, aki egy többezer lakosú magyar városkában csomagolt ementháli-sajtot akart enni és mérhetetlen csodálko­zására — nem kapott, A csomagolt ementháli-sajt- tól kezdve az egészségügyi berendezések egész so­ráig sok-sok mindent kell a magyar vidéknek meg­valósítania, amíg önmagának is idegenforgalmat biz­tosit és amíg nem rontja el Budapest idegenforgalmi sanszait, p. to. CSATORNÁZÁS O József KÖVEZÉS B £ Budapest, vm., Ludorioeum-u. t$. ÖTÉPÍTÉS N FÖLDMUNKA D Rudolf O R Budapest, I., Gy6»l-ftt 18. ¥ E Károly R Budapest, I., Horthy Miilóa-út 89. Fittyet hány az Ügetőegyesület a fővárosnak: nem fizeti meg a nyomorgók pénzét A törvényhatósági tanács annakidején egyhan­gúan elutasította az Ügeföverseny Egyesületnek azt a lehetetlen kérelmét, hogy a fogadások után járó és a fővárost megillető illeték megfizetésére hosz- szabb halasztást kapjon csak azért, hogy új pályája nehézségekkel küzdő építkezését befejezhesse. Az UgetöverSeny Egyesület közel 40.000 pengővel tartozik a fővárosnak. Ez az összeg úgy szaporodott fel, hogy az Ügetöverseny Egyesület 17 hónapon át elmulasztotta befizetni azokat az illetéke­ket, amelyek a fogadások forgalma után a fővárost illetik meg, hogy az így befolyó pénzből különböző karitatív és szegénygon­dozás! költségeket fedezzen. A főváros elutasító álláspontja után az Ügető­verseny Egyesület a földművelésügyi minisztérium közbenjárását vette igénybe, de a törvényhatósági tanács és a polgármester az újabb tárgyalás során is kitartott eredeti álláspontja mellett. Kimondotta. hogy halasztást nem ad, mert a mostani nehéz idők­ben az ehező, rongyos és szegény emberek ruhájáról, kenyeréről, vagy hajlékáról gondoskodni mindennél fontosabb hatósági feladat, N tanácsi határozatot a főváros már hónapokkal ezelőtt közölte a földmívelésügyi minisztériummal és az Ügetőverseny Egyesülettel, amelyet egyidejűén felszólított arra is, hogy a pengönyi hátralékot sürgősen fi­zesse meg. Ez a felszólítás azonban eddig teljesen eredmény­telen maradt, mert nemhogy a pénzt nem fizették be, hanem az egyesület még Rzt sem tartotta szük­ségesnek, hogy a fővárosnál megindokolja a fizetési kötelezettség elmulasztását. A polgármester most újabb megkeresést intézett a földmívelésügyi miniszterhez és az Ügetőverseny Egyesülethez. Ha ez is eredménytelen marad, akkor erélyesebb lépések következnek. MM MM Olajügynök a volán mellett Taximilliomosok irígylésreméltó karriérje Akik figyelemmel kísérik a budapesti autótaxik egyenlőtlen forgalmát, valamint a horribilisán meg­állapított viteldíjakat, azok kétségtelenül hibáztat­ják azt a rendszert, amely sajnálatos módon egy kézbe koncentrálta ezeknek a forgalmi eszközöknek a szervezetét. Sehol a világon nincs példa arra, hogy egy milliós metropolis autótaxi-forgalmát egy mammut-vállalat intézze és a maga kényelmes dik­tatúrájának dobja áldozatul a közönséget. Ennek a rendszernek a kialakításában feltétlenül hibáztat­hatok a hatóságok, illetve a taxiengedélyezésnek rendeleti úton történt olyan szabályozása, amely ki­mondja, hogy az ifjabb koncessziókra a régi válla­latoknak bizonyos százalékszerű előjoguk van. így lett a szürketaxi-vállalatból is nagy kiterjedésű in­tézmény és így nőtt mesterségesen nagyhatalommá a Haltenberger—Káldi együttes, akik tulajdonkép­pen egyedüli és korlátlan tulajdonosai a szürketaxi néves ismert vállalkozásnak. Evés közben jön meg az étvágy — és ezt az axiómát a szürketaxi-vállalatnál látni a leginkább beigazoltnak. Nem elég, hogy az ezret is jóval felülmúló taxirendszámot birtokolnak, a legutóbb végrehajtott szaporítás alkalmával magukhoz kaparintották a Baross-esoport 250 taxiengedélyét is. Mindenki tudja, hogy a Baross-csoportot jelentő részvénytársaság csak papíron létezik, mert az tel­jes egészében a szürketaxi-vállalathoz tartozik. Ugyanígy járt a BART, amelynek szintén jelenté­keny számú kocsija szaladgál a városban és ezen­kívül ellátja a környéki autóbuszforgalom lebonyo­lítását is. A Baross-taxik elnyelése után a BART-ot is bűvkörükbe vonták Haltenberger ék, aminek követ­kezményeképpen az autótaxi-frontot együtt uralja Káldi Jenő és Haltenberger Samu. Teljesen szétterpeszkedtek a fővárosban és nem csodálnivaló, hogy az egyéni fuvarozók képtelenek megbirkózni a nagyhatalmú trusttel. Ez a magya­rázata annak, hogy a szürketaxi megkaparintotta a jó állomáshelyeket, de ez a magyarázata annak is, hogy az egyéni kisfuvarosok teljesen a tönk szé­lére kerültek. A budapesti taxiforgalom csak az utóbbi évek­ben vált kevésbbé jó üzletté, mert az elmúlt idők­ben úgy Haltenberger Samu, mint Káldi Jenő arany­hegyeket sajtoltak ki öreg járműveikből. Hogy mi­lyen vagyon fölött rendelkeznek ebből a forrásból, azt legjobban mutatja, hogy Haltenberger Samu egymillió pengő va­gyont vallott be az adóhatóságoknál, amely után 49 ezer pengő jövedelmi adót ró le. Káldi Jenő vagyonadója is meghaladja a 100.000 pengőt. Annál érdekesebb tehát, bogy a tulajdonosok ilyen hirtelen történt meggazdagodás ellenére a részvény- társaság csak minimális nyereséget mutatott ki, sőt legújabban 27 ezer pengő veszteséget állított be a mérlegébe. Hogy ezt miképpen lehetett így formálni, az nem ránk, hanem az adóhatóságokra tartozik, ahol bizonyára kellő ellenőrzéssel vizsgál­ANSOLyOHM-liBtál(aleoioU! II ..SÓiyQM*Miiila Hazai gyártmány! ják az adóalanyok jövedelmét. Nem érdektelen annak a kifürkéezése sem, hogy Haltenberger Samu, Káldi Jenő és udvara milyen munkadíjat hasítanak ki a „veszteséges“ üzemből. Haltenberger Samu postatisztviselő volt, hatal­mas vagyonát tehát tisztára a taxiviteldíjakból hal­mozta össze. Káldi Jenő sem dicsekedhet nagy örök­séggel, vagy főnyereménnyel, mert néhány évtized­del ezelőtt még egyszerű olajügynök volt, amely ugyancsak nem az a foglalkozás, ahonnan milliós vagyonok volnának kisajtolhatok. Káldi Jenő ma már a felső tízezerhez tartozik: Salzkammer- gutban gyönyörű kéjlakot építtetett magának és valóságos legendákat mesélnek a művészetek iránt mutatott érzékeiről. Minden művészi eseménynél feltűnik ismert alakja és jellegzetes mosolya, ame­lyet sokat sejtetően a hangversenydobogók, vagy az operaszínpadok felé irányít. A megduzzadt kereset és a felhalmozott va­gyon a budapesti közönség taxikiadásainak pen­gőiből gyűlt össze és ha ilyen hatalmas hasznok mutatkoznak ebből az üzletágból, úgy minden lehetőség meg van arra, hogy a tarifákat sürgősen mérsékeljék. A tarifa leszállítása bizonyára nem fogja meg­ingatni vagyoni pozíciójában sem Haltenberger Samut, sem Káldi Jenőt. Dandy d (Drsay volt és marad a parfómöJc királya id PARFÜMS D ÖRS Ay PARIS 17 RUE DE LA PAIX BR1KIER JÓZSEF ES FII! vas- és g-épnagykereskedés vásárol gyári berendezéseket és vállalja épületek bontását BUDAPEST Iroda : VI., Izabella-utca 63. Telefon: Aut. 332—09. Telep: VI., Váci-út 71. sz. Telefon: Aut. 902—47 Fizessen elő a Fővárosi Hírlapra, a legnépszerűbb városi lapra g

Next

/
Oldalképek
Tartalom