Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-31 / 22. szám

Huszonkettedik évfolyam 22. szám Budapest, 1933• május 31 Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ....................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavílIonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSŐ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Huszár Aladár dr. főpolgármester nyilatkozik a Tabán újjáépítésének előkészületeiről, az idegenforgalom örvendetes fellendüléséről és a kör­nyékbeli problémák megoldásáről lássa a nagyvilág... A világsajtó tartja konferenciáját ezekben a napokban Budapesten és mi, újságírók ismerjük a magunk fajtáját: ez a sajtó-világkonferencia foglal­kozik majd a sajtó és az ujságiró ügyeivel, egy kicsit törődnek majd önmagukkal, de nem szűnnek meg egy pillanatig sem a mesterségüket gyakorolni. Ez pedig annyit jelent, hogy rajtunk van a világ szeme. Ám lássa a nagyvilág ... Lássa a nagyvilág a mai Budapestet, a mai Magyarországot. A világsajtó munkásainak meggyő­ződésük szerint amellett, hogy a maguk ügyes-bajos dolgait intézik, rendkívüli élményük lesz a mi föl­dünkön. Keménykedve, bizakodva, igen nagy öröm­mel látjuk, hogy közénk jöttek és olyan alkalmunk született, amilyen talán még sohasem volt, hogy a magyar föld szépsége, a magyar kultúra nagysága, a magyar igazság förtelmes megcsúfoltatása a maga egész nagyságában egyszerre táruljon az egész világ szeme elé. Magyarország és Budapest eddig két kor­szakot élt át a világhír szempontjából: az egyik korszak az volt, amíg nemzeti önállóságunkról, a magyar főváros létezéséről nem tudtak, csak mint Ausztria függvényét, csak mint Bécs külvárosát, mint Bukarest rokonhangzású városnevét emleget­tek bennünket; a másik korszak pedig az, amikor egy évtizeden át kétségbeejtő sajtóhadjárat indult az emigránsok rágalomhadjáratán keresztül elle­nünk és amely hadjárat bőségesen kihasználta azo­kat a szerencsétlen állapotokat, amelyeket itt egy vesztett háború katasztrófája idézett föl. Alig egy pár esztendeje annak, hogy Magyarország és Buda­pest létezéséről komolyan tudomást kezd venni a világ és tudni kezdik azt, hogy ez a föld a becsüle­tes munka, a nagyrahivatott kultúra, a nyugalom, a békesség, a nemzeti fellendülés földje és hazája. Annak pedig éppen csak néhány hónapja, hogy a külföld idegenforgalma csodálatosképpen megindult a magyar főváros és a magyar föld felé. Ezek között, a minden reményre jogot adó körülmények között, érkeztek el most hozzánk a világsajtó munkásai. Megbízunk a rendező bizottságban, amely ka­lauzolni fogja a magyar fővárosban és az országban a világsajtó képviselőit, meg kell bíznunk ebben a rendezésben, hiszen valamennyien magyar újság­írók. A magyar újságírás és a magyar újságíró pedig ma külön klasszisa a világsajtónak, a mi újságíróink telve vannak a mesterség szeretetével, telve vannak rátermettséggel, tűzzel, lelkesedéssel és át vannak itatva nemzeti érzéssel és valameny- nyien egyetlen végső nagy gondolatnak a harcosai: a magyar integritásé. Ezeknek a magyar újságírók­nak soha jobb alkalmuk nem nyílott még, mint most, hogy hazájuknak, fővárosuknak feledhetetlen szolgálatot tegyenek. Az ő kezükben van annak a lehetősége, hogy Magyarország megbecsülésének. Budapest székesfőváros idegenforgalmának és a ma­gyar revizió ügyének soha meg nem háláható, soha utói nem érhető előmenetelt biztosítsanak. Ezek az újságíró kollégák hivatottak arra, hogy a világ szeme mindenre rászegeződjék, ami nekünk büszkeségünk és ami nekünk fáj. Lássa hát a nagy­világ, hogy egy maroknyi nép, amelynek országját jogtalanu, minden igazság megcsúfolásával agyon­szabdalták, hogyan állott talpra majd alig másfél évtized alatt. Lássa hát a nagyvilág, mire képes a magyar munka, mire képes a magyar kultúra és mire képes a magyar hazaszeretet. Vonuljon fel a világ szeme előtt mindaz a kincs, amelyet a törté­nelmi múlt szerzett nekünk és amelyet a szorgalmas jelen tehetségei termelnek. Lássa hát a nagyvilág, hogy szerte a földtekén elszórt magyar zsenik, akik­kel odahaza ismerkedtek meg, milyen gyökérből fakadtak és tudják meg, hogy ezeknek a magyar zseniknek idehaza ezrével akad párja. Ismerjék meg ennek a városnak mérhetetlen természeti szépségeit, tudják meg, hogy az egészség ápolására nincs a földkerekségen szebb kultúrváros, mint Budapest és tudják meg, hogy ennek az országnak a maga megcsonkítottságában is százával vannak olyan he­lyei, amelyeket érdemes meglátogatni és meg­becsülni. Végül pedig tudják meg azt, hogy a világ­nézetek harca bárhogy összekeverte Európát, bár­hogy agyarkodnak egymás ellen az ember-testvérek a földkerekség más részeiben: Magyarországon és Budapesten rend és nyugalom van, rendet és nyu­galmat formált az a nemzeti egység, amelybe egybe­forrasztott bennünket a hazának és a fővárosnak mélységes szeretete. A világsajtó munkásainak tanácskozása Buda­pestre tereli a külföldi közvélemény figyelmét. Messzekiható fontossága van a külföldi újságírók imponáló arányokban történt felvonulásának, mert Budapest még csak most mondhatja magáénak az idegenforgalom lendületes fejlődésének kezdetét. Huszár Aladár dr. főpolgármester hivatalbalé- pése óta messzemenő figyelmet szentel arra, hogy Budapest elfoglalja méltó helyét az idegenforga­lom területén. Az állami szervekkel, a különböző aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Meggyőződésem, hogy a Szent Imre- zarándoklat óta hasonló idegenjárás nem volt a fővárosban, mint amilyenre a közelgő he­tekben nyilik kilátás. Az osztrák-magyar fut- balmérkőzés valósággal bécsi inváziót terem­tett Budapesten és hozzánk érkezett lapjelentések arról tanúskodnak, hogy vendégeink kitü­nően érezték magukat és megszerették a dunamenti testvérvárost. Beláthatatlan fontosságot tulajdoníthatok a külföldi újságírók budapesti tartózkodásának és bizonyos, hogy olyan impressziókkal tá­voznak tőlünk, amely mélységes nyomot hagy maga után. Itt vannak az összes világlapok képviselői, az angol, francia, olasz és az ame­rikai sajtó kiküldöttjei, a szomszédos orszá­gok, az északi államok és a Közelkelet sajtó­jának reprezentánsai, akiknek módjuk van közelről megismerni azt a Budapestet, amelyről sokat hallottak, de amelyet eddig nem ismertek. — A kongresszus ünnepi megnyitó ülésén alkalmam volt beszélgetni külföldi újság­írókkal, akik mindannyian a legnagyobb csodálat hangján szóltak az eddig látottak- ról. Ügy tudom, hogy az újságírók nem ta­gadják, meg magukat: nemcsak tanácskoz­nak, hanem impresszióikról is beszámolnak majd és ez felbecsülhetetlen propaganda a magyar főváros számára. — A külföldi városokból érkező jelentések szerint a nyári hónapokban hatalmas csopor­tok és társasutazások veszik útjukat Budapest felé. Elölj ár ebben Ausztria és vele egyenlően Olaszország, de jelentős tömegeket várunk Hollandiá­ból, Franciaországból és Belgiumból. Budapest most tárja elő a pompás tavasz gyönyörűségeit és olyan varázslatos képet mutat, amely méltán jelent vonzóerőt a turis­ták számára. Meggyőződésem, hogy a buda­pesti idegenforgalom rövidesen komoly elő- tényezője lesz az ország gazdasági életében. Megkérdeztük a főpolgármestert, hogy mi a véleménye a tabáni problémáról, amely a tör­vényhatósági tanács legutóbbi határozatával új helyzet elé jutott. — A törvényhatósági tanács mellőzte az ügyosztályi tervek végrehajtását — hangzott a válasz — és új eszmei tervpályázat kiírása mellett foglalt állást. Ez a döntés kétségtele­nül némi halasztást hoz magával, mert érdekeltségekkel és az idegenforgalmi testületekkel sűrű összeköttetést tart fenn, hogy siker koronázza Budapest-fürdőváros célkitűzését, de elsőrangú szerepe van abban is, hogy a nemzetközi sajlókon- gresszus Budapesten tartózkodó reprezentánsai a magyar fővároshoz méltó fogadtatásban és ven­déglátásban részesülnek. Idegenforgalmi törekvé­seinknek erről az új állomásáról és általában a kö­zeljövő kilátásairól folytattunk beszélgetést a közművek megindítására és általá­ban a munkalehetőségek biztosítására minden előkészület készen állott. Mindazonáltal a Tabán újjáépítésének megin­dítását a legsürgősebb feladatnak tekintem. A városháza illetékes ügyosztályainak most már nem lehet gyorsabb teendője, mint hogy a pályázat előfeltételeit összeállítsa és gon­doskodjon a lehető legrövidebb terminusra szabott olyan kiírásról, amelyik felsorakoz­tatja a legkiválóbb városrendezési szakértő­ket. Tudomásom szerint az előkészítő munkálatok már folynak és hiszem, hogy a Tabánhoz fűződő nagy ér­dekek, — közöttük a fürdőváros nagy perspek- tívájú gondolatának megvalósítása — nem szenvednek lényeges eltolódást. Végül a pestkörnyéki községek kívánságaira, tereltük a beszélgetést. Tudvalévő, hogy abban az áldatlan háborúságban, amelyet a környéki községek indítottak a főváros ellen, a főpolgár­mester teremtette meg a békülékenység és a ki­egyezés atmoszféráját, amelyben a legnagyobb készséggel vállalkozott a hangoztatott sérelmek kivizsgálására és esetleg azoknak az orvoslá­sára. — Az általános értekezlet — mondotta a főpolgármester — azzal végződött, hogy szű- kebb bizottságot választottunk a felsorakoz­tatott kívánságok elbírálására. A városháza vezetősége ezt a munkát gyorsított ütemben kívánja elvégezni és ezért utasítást kaptak az összes érdekelt ügyosztályvezetők, hogy a környékkel kapcsolatos kérdések adatait gyűjtsék össze. A feldolgozást arra hivatott szakemberek végzik és ha a környéktől átvett memoran­dum is rendelkezésünkre áll, úgy megállás nél­kül folytatjuk a tanácskozást, amelytől úgy a környék, mint a főváros számára üdvös ered­ményeket várok. * Huszár Aladár dr. főpolgármester szerdán ülésre hívta össze a kijelölő választmányt, ahol megállapítják a tanácsnoki, a főjegyzői és a ta­nácsjegyzői állások választási sorrendjét. A tör­vényhatósági tanács a jövő hét csütörtökjén tölti be a megüresedett állásokat. Huszár Aladár dr. főpolgármesterrel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom