Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-24 / 21. szám
Budapest, 1933 május 24. Jövdßo^jy/fm/jp 7 Csepel mellett épül meg Budapest modern légipályaudvara Mátyásföld teljesen alkalmatlan a forgalom lebonyolítására Az amsterdam—bataviai transkontinentális repülőjárat első gépe, a hollandi légiomnibusz fogadásakor újból bebizonyosodott, hogy a mástyásföldi repülőtér nem alkalmas többé az egyre inkább fejlődő repülői or galom lebonyolítására és még kevésbé méltó a magyar főváros jóhiróhez. Sipőcz Jenő polgármester már a múlt esztendőben értekezletre hívta össze a különböző szakembereket, a törvény- hatósági bizottsági közlekedési kérdésekkel foglalkozó tagjait és a kormány képviselőit, hogy megbeszéljék az új repülőtér problémáit. A tanácskozáson igen sok érdekes megoldási lehetőség és ötlet merült fel, a tárgyalásokat azonban különböző okokból nem folytatták és a repülőtér dolgában nem történt újabb lépés. Az a körülmény, hogy a nemzetközi légiforgalomban egyre nagyobbodik a budapesti légiállomás jelentősége, újra aktuálissá tette a budapesti repülőpályaudvar problémáját. Beavatott helyről szerzett értesülésünk szerint a közeli hetekben újabb nagyfontosságú tanácskozás lesz a főváros és a kereskedelmi minisztérium, valamint a Légügyi Hivatal és az egyes vállalatok képviselőinek részvételével, amelyeken döntő jelentőségű fordulat várható. Az új budapesti légi pályaudvar dolgában felkerestük Scheuer Róbert országgyűlési képviselő, törvényhatósági tanácstagot, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ahhoz, hogy Budapest erőteljesebben bekapcsolódjék a nemzetközi légiforgalomba, feltétlenül szükség van a mostaninál sokkal közelebb fekvő és modernül kiépített repülőtérre. Szakemberek már meg is találták a megfelelő terepet. Az új repülőtér céljára legalkalmasabb hely Csepel szigetén kínálkozik, amelynek egyik különös előnye, hogy közvetlen a Duna mellett fekszik és így alkalmas lenne hidrop- lánok indítására és leszállására is. — Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a székesfőváros még áldozatok árán is minél előbb kiépítse az új légipályaudvart, mert egy metropólis megfelelő repülőtér nélkül ma már úgy fest, mintha ötven év előtt nem lett volna vasúti pályaudvara. A mátyásföldi repülőtérről mindenki tudja és legelsősorban tudják azok, akik repüléssel és légiforgalommal foglalkoznak, hogy a mostani megoldás tarthatatlan. Nemcsak arról van szó, hogy az állomásépület primitív barakjánál különb pályaudvarokat építettek a legelhagyatottabb balkáni és keleti városok is, de technikailag is elégtelenek a berendezések. Az adminisztrációs épület is szűkre szabott, semmi sem biztosítja az utasok kényelmét, nincs megfelelő berendezés a repülőgépekkel utazó és nálunk éjszakázó pilóták és mechanikusok elhelyezésére, akiknek megfelelő hálószobák, fürdők kellenének. Most, hogy Budapestet érintik a távoli világrészek között közlekedő légivonal gépei is, különösen érezni ezeket a hiányosságokat, mert a gépek Budapesten megszakítják az utat, itt töltik az éjszakát és csak másnap reggel indulnak tovább. Kicsi a gépek indítására és érkezésére szolgáló egyetlen betonnégyszög, az úgynevezet starthely, elégtelenek a hangárok, gondoskodni kell megfelelő műhelyekről is. — A kormánykörök a legnagyobb érdeklődéssel és jóindulattal várnak a fővárostól minden olyan kezdeményezést, ami az új légipályaudvar megvalósítását célozza. Miután a főváros vezetőségéből sem hiányzik a megértés, azt hiszem, hogy már a közeljövőben döntő fordulat történik ebben a kérdésben. —* A mátyástéri repülőtér annyira nem megfelelő, hogy ott a hiányokat ideiglenesen sem érdemes pótolni. Viszont lehetetlen állapot az is, hogy a repülőtér a főváros közigazgatási határán kívül, idegen közigazgatás alatt legyen, közvetlen budapesti telefonösszeköttetés és minden egyéb elsőrendű szükséglet kielégítése nélkül. i in ihm in iiiiiiiii muTTT íiiTirn™ n mi n m iiiimiiié i i mm mim n un h minmn Útban a filléres taxitarifa A főváros készséggel hozzájárul a drága viteldíjak leszállításához — A szürketaxi mérlegkészítésének művészete— Reklámtáblák a kocsik belsejében Váratlanul gyors visszhangja támadt a Fővárosi Hírlap részéről hangoztatott annak a kívánságnak, hogy a taxivállalatok sürgősen gondoskodjanak a viteldíjak leszállításáról. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a budapesti taxifuvarozás elviselhetetlenül drága és ez a magyarázata annak, hogy a közönség óvakodik ettől a horribilis kiadástól és inkább igénybeveszi az autóbuszt, amely a taxihoz viszonyítva filléres árakon röpíti az utazás célpontjához. A magas viteldíjnak a fenntartása elsősorban a Marta-vállalat érdeke, amelyik a különös kedvezésből kapott jobb állomáshelyek révén valahogyan mégis megtalálja számításait, míg az egyéni fuvarozást űző kéktaxisok a megélhetésükhöz szükséges szerény minimumot sem tudják megkeresni. Indokolt tehát a kéktaxisoknak a mozgalma, amelyik most azt kívánja, hogy a főváros feltétlenül rendeljen el tarifamérséklést. Kimutatásokkal igazolják, hogy a 65 filléres alapdíj és a kitaxinál 20, a nagy kocsiknál 25 fillér 300 méteres díj ma már nem alkalmazható és mindinkább tért hódít a Fővárosi Hírlap-nak az az ötlete, hogy a kisszakaszt a taxiknál is léptessék életbe. A kéktaxisoknak az a tervük, hogy az első ötszáz méter után 30—40 fillér legyen az alapdíj, míg a további 300 méterek 20—20 fillérrel terhelnék az utast. Eddig száz kéktaxis csatlakozott a mozgalomhoz és a közeljövőben nagygyűlésen tárgyalják le a részleteket, hogy azután a főváros hozzájárulását is megszerezzék. A főváros álláspontjáról illetékes helyen a következő felvilágosítást adták a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Vitán felül áll, hogy a taxi tarifája nem Leukoplast • magyar gyártmány tartott lépést a villamosok olcsóbbítási törekvésével és így jogosult a megindított mozgalom. A főváros vezetősége minden alkalommal elzárkózott a tarifadíjak drágítása elől és legutóbb is egyhangúlag utasította vissza a pótdíjak bevezetését. Ha a fuvarozók megtalálják számításaikat az általuk kontemplált alapdíjak mellett, úgy természetesen a főváros készséggel megadja beleegyezését, ez azonban csak úgy vihető keresztül, ha az összes vállalatok megegyeznek a tarifamérséklésben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az olcsóbbítás a forgalom növekedését hozza és ha győz a jobb belátás az egész fronton, úgy a lemérsékelt tcixi-viteldíjszabás rövidesen életbeléphet. Művészi mérlegkészítés A mérlegkészítés technikájának nagyszerű bizonyítványát mutatja a Budapesti Automobil Közlekedési R. T. nevet viselő szürketaxi-vállalat legutóbb elkészített üzleteredménye. Legynagyobb meglepetésre 23.179 pengő veszteséget mutatnak ki, hogy ezzel is ország-világ elé tárják a taxivállalatok szomorú sorsát. Ez a deficites végösszeg azért is feltűnő, mert 1930-ban 264.264 pengő, 1931-ben pedig 52.147 pengő nyereséget mutatott a mérleg, tehát elképzelhetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt katasztrofális forgalomvisszaesés következett volna be. Az ilyen mérleget nem lehet komolyan venni, mert köztudomású, hogy a szürketaxi-vállalat állandóan beállítja mérlegébe az amortizációs törlesztések tételét, holott minden gyerek tudja, hogy ezek a békebeli rokkant jármüvek már régen amortizálódtak. Vicces tétele a mérlegnek az a 600 ezer pengő, amelyet „adósok“ címén állítottak be, mert ebből arra lehet következtetni, hogy a szürketaxi hitelbe is végez fuvarozási műveleteket, ügy látszik, minden eszközt megragadott a Káldi—Haltenberger együttes arra, hogy nemzeti gyászt provokáljon a vállalat veszteséges üzlete miatt. De nem utolsó sorban a kincstár elé teregetik ezt a nagy művészettel megszerkesztett bilancot, mert a nagyétkű taxőr- grófok fizetni nem igen szeretnek, adót legkevésbé. Nem szól a mérleg a személyi fizetésekről, pedig ez érdekesen elárulná, hogy a fix fizetést nélkülöző soffőrök kizárólag a közönség borravalóira vannak utalva. A soffőrök nincstelensége és a vállalat tulajdonosainak példátlan meggazdagodása között feltétlenül összefüggés áll fenn, amit legjobban bizonyít, hogy Háltenbcrger Samu egymillió pengő bevallott vagyona után ötvenezer pengő jövedelmi adót fizet a kincstárnak. Káldi Jenő hasonlóan mammutva- gyont tudhat a magáénak és szintén tekintélyos adókötelezettséget kénytelen vállalni. A vezérigazgatói és főrészvényesi fizetések, jutalékok és részesedések ugyancsak hiányoznak a mérlegből, amelyik iskolapéldája annak, hogy miképpen lehot profitáló vállalkozásból deficites és vérszegény üzemet bemutatni. Halvaszületett idea: reklámhirdetések a szürketaxikban A taxifuvarozás jövedelmezőségének visszaesése úgy látszik a legfantasztikusabb bevételi lehetőségek felé tereli Haltenberger Samu figyelmét. Nem kevesebbet akar, mint hogy a szürketaxik belsejében hirdetéseket függesszenek ki és ezzel az üzletággal pótolja az elmaradó fuvarozási bevételeket. A városházán az elmúlt napokban megjelent egy Lovass nevű mérnök-vállalkozó, aki a Márta-válla- latra való hivatkozással engedélyt kért, hogy a szürketaxik belsejében hirdetési táblákat alkalmazhasson. Az ügy azért tartozik a főváros vezetőségének elbírálása alá, mert a gépjármű-közlekedésről intézkedő szabály- rendelet világosan kimondja, hogy a taxikban hirdetések alkalmazása tilos. Ennek a rendelkezésnek a mellőzését kívánja a Haltenberger—Káldi érdekeltség, nyilvánvalóan, azért, mert a vállalkozó tekintélyes bérösszeget kínál a hirdetési üzletért. Nem kétséges, hogy a városházán elutasítják az ilyenirányú próbálkozást. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a taxiban utazók valóságos reklám-ballasztba legyenek begöngyölítve. A taxi belseje nem arra való, hogy ott a halászlétől kezdve a mosószappanig a reklámok özöne ordítson csak azért, hogy a Marta-vállalat ezzel az egzotikus ötlettel nagy haszonhoz jusson. De képtelenség megvalósítani ezt a halvaszületett ideát azért is, mert Budapest területén a hirdetési monopólium a székesfőváros hirdetővállalatáé, amely bizonyára a legélesebben tiltakozna az ellen, hogy magánvállalkozás kisajátítsa a reklámozásnak ezt a módját. Nem tudjuk, hogy a vállalkozó és Haltenberger Samu vezérigazgató között a tárgyalások milyen stádiumban vannak, azonban már most figyelmeztetjük a jószándékú kezdeményezőt, hogy kár a nehéz tanácskozásokat továbbfolytatni és az alkudozásokat a kenyértörésig vinni, mert az autótaxi-reklámból sohasem lesz valóság. ftMüfiilKi PflUillMI Weinsruber Városliget Naponta katonazene 60. M. Kir. ÁllamisorslátéK!!! 17.00Q nyeremény 250.000 aranypengő értékben lírai! u i (Nyeremények: 20.000, — ar. pengő 10.000. — ar. pengő 2-szer 5.000.— ar. pengő 4-szer 2.500.— ar. pengő 6-szor 2.000.— ar. pengő 10-szer 1.000.— ar. pengő és még több nyeremény, melyek mind készpénzben fizettetnek ki. Húzás Junius hó 8-án. Sorsjegyárak: Egész 3 ar. P Fél 1.50 ar. P Kapható minden főárusítónál, bankban, sorsjegyárusítónál és dohánytózsdében. Postai rendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesíti in, kir. Pénzügyigazgatóság, Bpest, V., Szalay-u. 1
