Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-11 / 2. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, i933 január Ét. 2. szám Ellőfizetési ár: Egész évre..... 24 pengő Félévre .....................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Árusítják az Ibusz-pavillonokban Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Andrássy-át 60 Telefon: 137-15.® Postacsekk: 40.424 » A quadriga Huszár Aladár dr. főpolgármester nyilatkozik a főváros pénzügyi helyzetéről, a bánhidal centráléról, a diplomás ifjúság támogatásáról és a közjóíékonyságról Budapest polgársága ellen már nem egyszer emeltünk panaszt, «nem egyszer mondottuk el, hogy ez a polgárság a maga mérhetetlen szerénységében, tiszteletreméltó tartózkodásában nem elég öntudatos és büszke mindarra, ami budapesti, ami az ő -agyának, munkás kezének, anyagi áldozatainak szülötte. Nincsen világváros, amelynek polgársága ne lenne ön- teltebb és fenhéjázóbb, — sokkal, kevesebb okkal! — mint a budapesti polgárság. De vádat is emeltünk nem egyszer, elmondván, hogy ez a budapesti polgárság a végietekig tud izgulni egy-egy — sajnos legtöbbször csak botrányokkal ékes — parlamenti viharon, ugyanakkor pedig lanyhán és álmosan, érdeklődés nélkül vesz tudomást a városházi eseményekről, a gigantikus adminisztráció életmegnyilvánulásairól, az óriási vagyon kezeléséről, egy kolosszális budget irányításáról. Ha a polgárság érdeklődésének felkeltése terén ma már mégsem ilyen szomorú a kép, ha a budapesti, ember kezd eszméim arra, hogy vagyonát, jövőjét, jelenét, megélhetését sokkal inkább a városházi, mint az országházbeli események irányítják: akkor ennek jao-főbb,érdeme a sajtóé! A városházi sajtóról nem igen szoktunk megemlékezni, mert bármily szerény részese vagyunk is annak, hazabcszélés volna részünkről ennek a sajtónak dicsérete. Az éveleji üdvözlések során azonban a városházi sajtó minden szerénysége ellenere is — akár a perkálruhás szépasszony, — óvhatatlanul belekerült az érdeklődés sodrába. Belekerült, mert két igen fontos várospolitikai esemény játszódott le a sajtó ünnepi aktusai során. Az egyik esemény, hogy Sipőcz Jenő polgármester igen határozottan leszögezte magát a törvényhatósági élet minél teljesebb nyilvánossága, tehát a városházi sajtó szabadabb működése mellé. A másik esemény a quadriga fogalmának kialakulása és a quadriga egységének, harmonikus együttműködésének ünneplés dokumentálása. Az események színhelye a Fővárosi Rovatvezetők Testületének vacsorája volt, amelyet Huszár Aladár dr. főpolgármester, Sipőcz Jenő dr. polgáimester, Liber Endre és Borvendég Ferenc alpolgármesterek tiszteletére rendezett. A vacsora hitvallás volt mindkét részről (a főváros legfőbb vezetői és a sajtó képviselői részéről) amellett, hogy a városkormányzók működése „nem ér véget az íróasztalnál, a közgyűlés emelvényénél, hanem ez az íróasztal a sajtón keresztül megnő és meghosszabbodik egészen a polgárok és adófizetők szívéig/4 Ezen a vacsorán hangzott el a két nagyfontosságú kijelentés. A törvényhatósági élet nyilvánosabbá tételéről, a városházi sajtó bilincseinek megkönnyítéséről Sipőcz Jenő dr. polgármester Paizs Ödön kollégánk ujesztendei beszédére adott válaszában nyilatkozott. Az újságírók újesztendei szónokának beszédében a nyilvánosság követelése volt a vezető motívum és annál nagyobb súlyt tulajdonítunk a polgármester kijelentésének, mert egy hét távlatában is visszatért erre a rendkívül fontos kérdésre és a sajtó nyilvánosságának igénybevételét három vezető főtisztviselőtársának jelenlétében és helyeslése mellett Ígérte meg. A „quadriga4 4 tehát leszögezte magát a törvény- hatósági élet eddig csukott ajtóinak feltárása mellett, amire a fővárosi törvény maga is megadja a módot. Ugyanakkor pedig úgy Huszár Aladár főpolgármester, mint Sipőcz Jenő polgármester nagyhatású beszédéből; de az egész hangulatból kiviláglott a „quadriga44 nagyszerű, a főváros polgárságát megnyugtató egysége, harmonikus együttműködésének biztossága. A főváros legfőbb vezetőségének négy tagját, az újságírók testületének négy nagynevű vendégét az újságírók kitűnő szónoka, akiről nyugodtan el lehet mondani a régi dicséretet, hogy „úgy ír, mint ahogy beszél44, Rapp Jenő illette a quadriga hasonlattal. A római dicsőség négyfogatu hódító kocsi szekere frappánsul Huszár Aladár dr. főpolgármester az újév után következő napokat arra használta fel, hogy tájékoztassa magát számos időszerű kérdésről és ezeknek sorában elsősorban a főváros pénzügyi helyzetéről. A* Fővárosi Hírlap munkatársa néhány aktuális ügyben érdeklődött Huszár Aladár dr. főpolgármesternél, aki felfogását a következőkben ismertette: — Alaposan áttanulmányoztam az autonómia pénzügyi helyzetét és nagy örömmel állapítottam meg, hogy a főváros pénzügyi stabilitása ezekben a nehéz időkben is kifogástalan. A gazdasági -válság tudvalevőleg kikezdte a nagy komim: lírások erejét is és elég arra rámutatni, hí >- például Berlin és Bécs milyen óriási nehézségekkel küzd, hogy háztartásának menetét biztosíthassa. Velük szemben Budapest el tudta kerülni a megrázkódtatásokat és okos előrelátással úgy osztotta be erejét, hogy összes kiadásait a bevételek mértékéhez igazította, aminek köszönhető, hogy a fővárosnak pénzügyi nehézségekkel nem kell számolnia. Ennek nagy jelentőségét abban látom, hogy a nehéz idők elmúltával intakt közület indul neki a fejlődésnek és nem kell arra gondolnia, hogy a válságos korszakból visszamaradt terheit tüntesse el. Feltétlenül bizom a gazdasági helyzet kedvező alakulásában, amikoris a főváros felfrissült erővel indulhat neki a fejlődés utjának. A beszélgetés során a bánhidiaf centrálé ügyét is szóbahoztuk, amelyről a főpolgármester igen érdekes véleményt formált: — Azok az üzemzavarok, — mondotta, — amelyek a közelmúltban előfordultak, nem változtathatják meg azt a nézetet, hogy erre az erőműtelepre feltétlenül szüksége van nemcsak Budapestnek, hanem az egész országnak. A bánhidai erőműtelep építését annakidején bizonyos politikai támadások özöne kisérte, azonban ma adott helyzettel találjuk magunkat szemben: miután a centrálé él és működik, azt feltétlenül be kell kapcsolni az ország gazdasági vérkeringésébe. A gyakornoki állások megszervezéséről és annak kedvező hatásáról a főpolgármester a következő kijelentést tette: — Nagy örömmel látom, hogy a főváros akciója méltánylást és elismerést eredményezett azoknak az ifjúsági szervezeteknek a körében, amelyek a munkaalkalmak megteremtését várják az állástalan diplomás ifjúság számára. Régebbi pozíciómban magam is kezdeményeztem ilyen akciót és sikerült is hatvan állást szervezni Győr vármegyében. Budapesten száz gyakornoki állás megszervezését folytatjuk és a legközelebbi közgyűlésen már szerepel is az ügyosztály erre vonatkozó előterjesztése. Az alkalmaztatásra váró diplomás ifjúság nagy számát misem jellemzi jobbam, minthcigy a fővárosnál betöltendő száz állásra eddig háromezer pályázó jelentkezett és így minden ok megvan annak ,a hangoztatására, hogy Budapest példáját mielőbb kövessék a többi hatóságok és természetesen a magánvállalatok is. * A. főváros közjótékonysági munkásságára terelődött most a beszélgetés, amelynek sikeres és eredményes működéséről a főpolgármester a következőket mondotta : — A fővárosi szociális berendezkedése és a segítés különböző módozatait lebonyolító jótékonysági szervek valóban mintaszerűek. Hatalmas apparátus működik kiváló precizitással és meggyőződésem, hogy a jelentkező nagy ínséget a főváros közreműködése révén tudtuk enyhíteni annyira, hogy most a tél derekán a leg:luegényebbek és a legelhagyot- tabbak is érzik a hatóság támogatását és segítségét. Alkalmam volt számos ilyen intézményt személyesen isi megtekinteni és csak a legnagyobb dicséret hangján emlékezhetem meg aprói a mindenre kiterjedő gondosságról, amelyik a jelentkező Ínségesek felé segítőke- set nyújt és intézkedik a legégetőbb hiányok pótlásáról. Ezekben a nehéz időkben a főváros közjótékonysági munkája kiállotta a tűz próbát, amelyre egyformán büszke lehet nemcsak a főváros vezetősége, hanem Budapest egész lakossága. A legeredményesebb segítés azonban a munkaalkalmak szaporítása, amely irányban máris történtek eredményes kezdeményezések. Az inségmunkák nagyarányú ki- fejlesztését a tavaszi hónapokra várom és hízom abban, hogy ezzel az akcióval a munka- nélküliek ezreinek fogunk hatásos segítséget nyújtani. Január 18-án tartja legközelebbi közgyűlését a törvényhatósági bizottság, ahol számos nagyjelentőségű polgármesteri előterjesztésen kívül az interpellációk és indítványok tömege is elmondásra keiül. találó hasonlat a négy férfiúra, akik „mintegy nemes quadriga viszik előre a főváros ügyeit, teljesen megfeledkezve és hűtlenné válva magánéletükhöz.44 Egyszer, amikor a három városból egy Budapest lett, már találkoztunk hasonló .költői szépségű szónoki alakzattal. Akkor .az újonnan lett főváros vezetőit a ,három Károly44 [Bátli Károly,. Kammermayer Károly és Gerlóczy Károly) névvel illették és korukat még ma is a három Károly korszakának hívjuk. A quadriga — mint az újságírók szónoka mondotta — tiszteletreméltó tagjai a legkülönbözőbb formában forrtak össze ezzel a varassal. Sipőcz Jenő a jogszabályok magasztos alkotásaival forrt egybe, 'mielőtt az egész óriási apparátus élére került volna. Liber Endre egy városi árvaház szc- reteténdk melegségével érkezett meg a főváros admi- I nisztrációjába. Borvendég Ferenc az üzemek tüzóben edződött meg. Huszár Aladár pedig, aki vidékről jött, messziről szerette ezt a fővárost, talán lángolóbban, mint mi valamennyien. Ez a quadriga tett hitet a tulajdon egysége, harmóniája mellett. Örömmel kell ezt meghallani a főváros polgárságának, amelynek egyik legnagyobb büszkesége legyen a nehéz idők minden megpróbáltatásán is győzedelmeskedő quadriga.
