Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-13 / 2. szám

2 Budapest, 1932 január 13, jelentős jövedelmeket 'biztosítson Budapest kereskedel­mének és iparának. Hasznos eredményeket kell hoznia az esetleges bérletnek a főváros számára is, ahol teljes joggal követelik a bérbeadás anyagi előnyeinek biztosítását. Ha mindezekről megfelelő garanciákat tudnak nyúj­tani a pályázók, akkor a tranzakció keresztülvihető, — ejlmesetben dsí egász ügyet levesszük a napirendről. A jövő hónapban nagyfontosságú ülést tart a köz­gyűlés, hogy megválassza azt a hét delegátust, akik Buda­pest közönségét a felsőházban képviselni fogják. A leg­utóbbi kandidálás tudvalevőleg élesen szembeállította egy­mással a többségi és az ellenzéki pártokat, amelynek meg­ismétlődését. valószínűleg egyik oldalon sem kívánják. — Valószínűnek tartom — mondotta erről Kozma, Jenő —, hogy minden párt a lócáját kebelében foglal állást a felsőházi tagok kijelöléséről és ezt az állás­pontot fogja képviselni azon a pártközi konferencián, amelyet a főpolgármester úr hív össze ennek a kérdés­nek a tisztázására. Mindig loyális felfogással viseltettünk a kisebbségi pártok jogos kívánságaival szemben és így természetes, hogy a • pártközi konferencián a< legtárgyilago\áabban kívánjuk honorálni az ellenzéki pártok kívánságait. A pártközi konferenciára valószínűleg a jövö hónap ele­jén bérül sof. Felemlítettük, hogy .a szellemi szükségmunkára behívott 1'SOiQ munkanélküli nagy csodálkozással veszi tudomásul, hogy járandóságukat ezúttal nem előre, hanem utólag kap­ják kézhez. Erre vonatkozólag Kozma Jenő a következő ki­jelentést tette: — Még a súlyos viszonyok s.em tartották vissza a fővárost attól az áldozatkészségtől, hogy ezidén is támp- gatáík nyújtson d szellemi rrícunha\nélkülielc tömegeinek és az elmúlt napokban 1500-an kaptak behívót a külön­böző munkahelyekre. A fizetések kiutalásának késedel­messége azzal indokolható, hogy a szükségádóból befolyt jövedelmek; még nem jutottak el a fővároshoz, de minden kilátás megvan arra, hogy a közeli napok­ban a fedezet rendelkezésre áll. A magam részéről min­denesetre a leg erélyesebben fogom szorgcdimklzni a \sftgl- lentii szükségmunkáéoh fizetéfieineb azonnali folyósítását, mert mindannyian régen rászorultak arra, hogy kereset­hez juápdftuolc. * Elmondotta még Kozma Jenő, hogy a törvényhatósági tanács most már megkezdi intenzív munkásságát az új év­ben felmerült problémák megoldására és ezért a lehetőség szerint minden hét csütörtökjén ülésre jön össze. Jubilál a gázgyár Melvenöí év előli gyűli ki az első gázláng Budapesten Ma: Pásztor Mihály A Vegyészeti Gyárosok Egyesülete kedves ünneppel jubilálta meg, hogy a Belvárosban hetvenöt esztendővel ezelőtt gyujtotitták meg először Budapest első gázlámpáit. Nem volt nagy sikere hetvenöt esztendővel ezelőtt az első gázlángoknak. Kemény Zsigmond lapja, a Pesti Napló ezt írta róla: »Az utcai gázvilágítás végre-valahára beköszöntött. Az utcák és térek lámpái tegnapelőtt, u. m. dec. 23-án gyűl­tük ki először. E jótékony intézmény behozatala nagyon igazolta ama közigazságot, hogy mindennek nehéz a kez­dete. A helyért, hogy mint más vívmánya a leleményes észnek, lelkesült éljenektől üdvözölve jelenhetett volna meg, még mind e napig gúny, éle és inkább nevetség, mint diadal tárgya volt. Tegnapelőtt este pedig a Belváros ut­cáin annyit tapasztaltunk, hogyha egymásba nem ütköz­tek is az emberek, de mindazonáltal a hitelezők előli me­nekülésre a fennmaradt homály elegendő palástot nyúj­tott. No, de hisszük, hogy majd e lángok is fehérebbek és világítóbbak lesznek.“ * Az Osztrák Légszesz Társulat ötvenhárom esztendőn keresztül gyártotta a gázt Budapesten; ötvenhárom eszten­dőn át világította a főváros ideáit és szolgálta a lakos­ság világítási igényeit. A gázfogyasztás statisztikájában megfaláljuk a modern Budapest kialakulásának rajzát. Ezek a számsorok feszmérői a lakosság hatalmas gazda­sági és kulturális erőkifejtéseinek és a város nagyarányú fejlődésének. A konjunkturás idők, fellendülések épúgy nyomot hagytak rajta, mint a politikai válságok és a gaz­daságii krízisek. Nem véletlen, hogy a Bach-korszak és a provizórium ideje — 1857-től 1866-ig — a fejlődés szem­pontjából a leggyengébb tíz esztendeje volt a pesti gázgyár­nak. De az sem véletlen, hogy az igazi fejlődés a kiegye­zéssel és a koronázási évvel indúlt meg. Igaz viszont, hogy a progressziónak 1867-lben megindúlt tempójára >az 18713:. évi bécsi krach rakja rá a féket. Az első tíz esztendő igye­kezetét folyton megzavarja a bécsi politika, amely ráfekszik mindenre: gazdasági és társadalmi életre egyaránt. Bizony­talansággal van tele a levegő. Bizalmatlanság mindenütt. Senki sem mer vállalkozni, mert senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap. Jön az olasz, meg a porosz Háború, amíg az­tán egyszerre megszületik a kiegyezés és kisüt a bizoda- lom és a reménység napja. Egy kissé fellélekzik az or­szág és elkövetkezik a példátlan, .sőt irreális fellendülés ideje. A gáz divatba, jön, sőt még nagyobb sikert érne el, ha nem lenne ellene az a panasz, hogy gyöngén világít és drága. Az 1873. évi bécsi krach, egy időre ugyan ellany- hítja a fejlődést, amely azonban 1880 felé ismét erősebb lendületet vesz. Attól fogva aztán hol lassan, hol ugrás­szerűen nő a gázfogyasztás. Amikor a pesti gázgyár 1856. decemberében meg'kezdi működését, a 838 utcai lámpával együtt! az egész Pesten csak 9986 gázláng ég, míg 1910-ben, amikor a főváros megváltja a Gázmüveket, már 420 ezer a lángok száma Budapesten. * ötvenhárom esztendeig volt adófizetője a főváros pol­gársága az Osztrák Légszesz Társulatnak és a külföldi részvényesek ötvenhárom esztendeig pénzeltek abból, amit a megrokkant budapesti gázgyárak hajtottak nekik. Végre azonban a pesti polgárságnak is elfogyott a béketürése. A panaszkodik egyre hangosabban panaszkodtak és az Osztrák Légszesz Társulattal szemben megnyilatkozó ez az általános elégedetlenség adott erőt és ösztönzést Bárczy Istvánnak, a főváros 1906-ban megválasztott fiattal pol­gármesterének arra, hogy a világítás monopóliumát ki­vegye a külföldi nyerészkedő tőkések kezeiből és váro- síltsa a gázgyárat. Bárczy Istvánnak az volt az elgondo­lása, hogy mindenáron meg kell szüntetni azt a hatalmat és a város igazgatására gyakorolt kártékony befolyásit!, amelyet a várostól olykor minden komoly ellenszolgálta­tás nélkül kapott értékes koncessziókon nagyranött és megtollasodott érdektársulatok szereztek maguknak az évtizedek során. A gázgyár megváltásának másik célja az volt, hogy a házikezelésbe vett közüzemek hasznával akarta Bárczy megnöveszteni a városi háztartás bevéte­leit. A dolog úgy állott, hogy egyre többen és Itlöbben hangoztatták a főváros közgyűlésén, hogy Budapest dol­gozó lakossága elérkezett adó'zóképességének határáig. Mivel pedig a kiadások, különöseu a szociális és tanügyi kiadások emelkedő tendenciát mutattak: a városházán azt remélték, hogy az adóemelések helyett a városi keze­lésbe vett üzemek hasznával enyhíthetnek a főváros ház­tartásának terhein. így indította meg Bárczy István a nagy ,gázháborút a trieszti részvényesek ellen. Akciójához mindjárt kezdetben segítőtársul szegődött a demokrata- párt vezére, Vázsonyi Vilmos, továbbá Bipka Eerenc és a budai szabad polgárok pártja. Nemsokára azonban a polgármester mögé állottl csaknem az egész közgyűlés. A küzdelem nem volt könnyű, mert a gáztársaság részvé­nyesei mindent elkövettek, hogy kezükben maradjon a konc. Bárczy István hívei azonban állották a harcot. A küzdelem hevében az osztrák gáztársaság a városi tör­vényhatósági bizottság' egyik legtekintélyesebb tagját, Badocza Jánost hívta meg a gázgyár vezérigazgatói szé­kébe, azonban a gáz-ellenes hangulattal Badocza sem tu­dott megbirkózni. Akkor rövid időre Keltái Ferenc lett a Gázmüvek vezérigazgatója. A fővárosi törvényhatósági bizottságnak ezt a tehetséges, nagytekintélyű és vezetésre hivatott tagját azonban] Bárczyék addig kapacitálták, amíg; Keltái Ferenc otthagyta az Osztrák Légszesz Társulatot és attól fogva Bárczy mellétit ő lett & vezére a gázgyár megváltásáért harcoló mozgalomnak. így történt, hogy a főváros közgyűlése kétnapos vita után 1908. május 29-én tartott közgyűlésében egyhangúlag kimondta, hogy meg­váltja a gázgyárat. Ez a határozat nagyszerű megnyilat­kozása volt a városszeretetnek. Igaz lelkesedés és önzet­lenség hatotta út a törvényhatósági bizottság tágjait. A megváltás mellett szavaztak a nagytőkések, a virilis­ták is és Vázsonyi Vilmos büszkén hirdette a határozat kimondása után, hogy a gázgyárat a kapitálissá voksok többségével kommunalizálta a város., * A városított gázgyár első vezérigazgatója Keltái Ferenc letitl, aki nagy tudással <8a hihetetlen energiával indította meg az új gázgyár építését. Keltái törhetetlen energiáját azonban kikezdte az emberfeletti munka és mikor a törvényhatósági bizottság Keltáit 1913. tavaszán a főpolgármesteri székbe hívta meg, Keltái akkor már nagyon beteg volt, úgy hogy még ugyanannak az esztendő­nek'a nyarán meg it.' halt. Az új gázgyár megépítésének a befejezése teljesen az új vezérigazgatóra, Bipka Fe­renere maradt, aki emberül megállotta helyét a nagy fel­adatokkal szemben. Bipka fejezte be a nagy müveltl és az ő zsenialitása és rátermettsége tudta csak nagyobb baj nélkül átvezetni a fővárost -és a gázgyárat a világháború szénínségies évein. 1924-ig volt Bipka Ferenc a városi Gázmüvek vezére. Akkor aztán ö is fölcserélte a Gázmü­vek vezérigazgatói székét előbb a kormánybiztosi meg­bízatással, majd a föpolgánnesltlerséggel. Akik utána kö­vetkeztek, azok az ő kitűnő munkatársai, nagyszerűen dolgozó tanítványai voltak. * Mit mondhatnánk még el a jubileum alkalmával? Hogy a fővárosnak nincs rá oka megbánni, hogy megvál­totta a Gázmüveket? 83.4 millió pengőnyi vagyon fekszik a Gázmüvekben- A beruházott töke, maga amortizálja magát. Ingyenben van a közel kétmilliói pengőt kitevő közvilágítás és a közel 2.8 millió pengőt érő évi vagyon- szaporulat és egyéb jövedelem. Ezenkívül e.gy évvel ez­előtt még 1.150,000 pengő készpénzt is hajtott a város kasszájának. * Érdekes, hogy a magánháztartásban világítás cél­jára, legalább Budapesten már alig használják a gázt. Főznek, sütnek, vizet melegítenek a gázzal és az utcákat világítják vele a villany mellett. Bizony el lehet mon­dani, hogy a gáz karrierje már reges-régen megakadt volna, ha 1885-ben egy huszonhétéves bécsi kémikus, — Karl Auer von Welsbach — a ritka elemek tanulmányo­zása köbben föl nem fedezi a híres >yAuer-hansnyákat“. Auer volt az, aki rájött a földfémeknek ama tulajdonsá­gára, hogy oxidjaik magas hőmérsékletnél vakító fehér fénnyel izzanak és ezen az alapon szerkesztette meg aztán a közismert Auer-lVM'isnyát, amellyel meghosszabbította a gázvilágítás életét. A háború alatt azonban, amikor ki­fogytunk a gázszénből, a gáz lángja egyre fénytelenebb, egyre átlátszóbb lett, úgy hogy magánháztartásokban mint fényforrás kénytelen volt átadni helyét a villany­nak., A gáz a háború után sem tudta visszaszerezni régi pozícióját a magánháztartásokban. Ma is főznek, mele­gítenek a gázzal, de nem világítanak vele. Elgondolni is furcsa, hogy volt idő, mikor a gázzal való főzés majdnem a képtelenségek világába tartozott. A „Politikai Ujdonságok“ című lap 1861. június 17-iki számában olvassuk azt a hírt: Főzés gázzal. Hiteltérdemlőleg halljuk, hogy Né­metországban a gázt főzésre is akarják alkalmazni. E mellett a konyha oly tiszta lehetne, hogy lakásra is használható volna. Még utóbb megérjük, hogy azt is fel­találják, hogy ha tűz nélkül lehet főzni, akkor egy új ta­lálmány szerint étel nélkül is lehet enni. Amit hatvan évvel ezelőtt a tréfálkozó „Politikai Újdonságok“ még hihetetlennek tartott, az bekövetkezett. Ma abból él a gázgyár, hogy süt, meg főz. cJKost következik óipőcz {Jenőp oígármesier... / Vasárnap délben a budapesti rádió bemondója a hang­verseny szünetjében jelentette: — Most következek Sipőcz Jenő ár. Budapest polgár- mesterének előadása a főváros nyomor enyhítő akciójáról! És megszólalt a polgármester melegfónusu, meggyőző hangja a mikrofonon keresztül a rádióhallgatók milliói­hoz: — Nem mint krónikás szólok itt — hangzott! a rádió­ból, — az ország és Budapest népéhez, hanem mint a kol­dussá tett ország fővároosának polgármestere. Nekem ál­lásomból folyói kötelességem, hogy e milliós város ütőerén tartsam a kezemet. Az ország minden baja nyomorúsága a fővárosban sűrűsödik össze és hogy Budapesten nyuga­lom; legyen: ez az egész országnak eminens érdeke. A vasárnapi rádió közönsége felügyelt ezekre a ko­moly szavakra, amelyek szívből indultak el, hogy a szí­vekre apelláljanak. A polgármester őszinte nyíltsággal tárta fel a helyzeteit, a szenvedők és nyomorgók elszomo­rítói számadatait., — A küszködő családok száma meghaladja a hatvan- ezret és legalább 200* ezer lélekre tehető azoknak a száma, akiknek a tengődéihez szükséges kellékek is hiányoznak. Kötelességünk mindent megfenni, hogy a nyomort enyhít­sük és a fájdalmat csillapítsuk. önérzettel mutathatott rá a főváros első tisztviselője, hogy a szegiényvédelmet; ma már nem lehet patriarkális alapon* intézni, amikor a nyomor már nem kopogtat, hanem dörömböl a hatóságok ajtaján. Ide most már az egész tár­sadalom összefogása szükséges és nagy elégtétellel állapí­totta meg, hogy sikerült is a társadalom rétegeit ebbe a munkába baszervezni. Felsorolta mindazt, amit a: főváros a maga jótékonysági akcióinak keretében* ai szegényeknek nyújt, majd külön fejezetet szentelt mindannyiunk legfél­tettebb kincsének: a gyermekeknek. — övék a jövö — mondotta a polgármester — és ha sikerül valahol fedezetet találni, mindig azt nézem, hogy hol lehet .segíteni a gyermekeken. A polgármester hangja itt mintha megcsuklott volna és érződött a messze távolságból is, hogy elérzékenyül. De meghatott lélekkel figyelt föl ezekre a szavakra a milliós hallgatóság is. — De segíteni kell a felnőtteken is és mert a főváros ruhakészlete teljesen kimerült, arra kérek mindenkit, hogy nézzen körül otthonában és ha van fölösleges ruhája, azt adja a szegényeknek. A krisztusi gondolat jegyében — folytatta —. emelem fel szavamat a tehetősebbek felé, hogy segítsenek a szegélyeken. Vegyenek példát a gazda­gabbak azokról a kevébbó tehetősektől, akik filléreiket is megosztják a szegényekkel. Jóakarat és megértés kell a mai nehéz időkben, emberi szolidaritás, amelyről mindig tanúságot tett Budapest lakossága. Mutassa meg most is, .hogy érzi és tudja a szeretet parancsszavát. Azután elhalkult a rádió, do a szíveikben még sokáig ott rezgeti a polgármester kérése és intő szózata: segítsünk a szegényeken, mert magunkon segítünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom