Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-09 / 10. szám
Budapest, 1932 március 9. Pesti kirakat Újabb meglepetések várhatók a Bihari-úti tündérkastély építésénél Az építőipar gyorsütemű rendcsinálást követel a főváros magasépítési ügyosztályán Az influenza vám szedői Az influenza az idén túlságos kegyetlenséggel rohanta meg a sok más bajtól elgyötört embereket. Szinte kapkodjuk a fejünket a bacillusoktől, amikor az újságok nagybetűs címeivel ellátott kimutatásait olvassuk az újabb esetekről, a szövődményekről, járványkórházi ápoltakról és a. járvány halálos áldozatairól. S amint nőnek ezek a címek és számok, megtaláljuk hozzájuk a pandánt is: a figyelmet maguk számára követelő, kövér betűkkel olvassuk mindenfelé a csodaszereket, amelyek, mint az emberiség jótevői jelentkeznek az influenza elleni küzdelemhez. Sőt nem is mennek el a küzdelemig, hiszen a bacillus megrettenve fordul vissza a boldog halandótól, aki a titok birtokába jut. S a jótevő gondoskodik róla, hogy a titok mindnyájunk közkincsévé váljék, amikor tudtára adja mindeneknek: Biztosam, megvéd az influenzától a Kaliment gyógycukor. Az ember egyszerűen bedobja a szájába és a bacillus szégyenkezve távozik. Hasonló áldást jelent a másik csodaszer, amelyről a következőket olvassuk: A Pilavin-0<fe inhalálása influenzánál nélkülözhetetlen. ü a jóakarattá figyelmeztetés még tovább is megy egy lépéssel. Ismerve az emberi könnyelműséget, jónak látja ezt a lelkekbe markoló mementót is hozzátenni: Vigyázzon a családjára! Csak négyszegletes Pilavint fogadjon el! Hát van-e olyan gonosz polgártársunk, aki gömbölyű Pilavint merne ezekután a családjának hazavinni? • Ám lehet valaki jó családapa Pilavin nélkül is, de csak egy esetben, ha ezt a figyelmeztetést követi; Blokmalt köhögés és rekedtség ellen! Itt azonban rendkívül óvatosan kell eljárnia, mert a hirdetés tudtul adja, hogy: „Már utánozzák!“ Érezzük, úgy-e, valamennyien, hogy milyen biztos védelmet nyújt influenzás időben egy ilyen Blokmalt, ha már utánozzák is. Yan azonban más biztos védelem is az influenza ellen. Mindenki hálával telik el, amikor olvassa: Tüsszentés, köhögés, krákogás ellen az ilyen influenzás időben természetesen a Diana sósbor- szesz a biztos szer. Lehet azonban kellemesebb módon is megverekedni ezzel a komisz influenzával. Az ember nem áll oda inha- lálni, nem nyel patikaszagú cukrokat, hanem — egyesítve a hasznosat a kellemessel — lehörpint egy pár kupica snapszot. No nem akármilyet, hanem Dreher-branüyt. Ez azután mindennek a teteje. Tessék csak ide hallgatni, hogy mit mond az erről szóló híradás, amely visszanyúlik a legrégibb időkbe: „Kétségtelen, — lígymond, — hogy régente is pusztítottak nagy influenza-járványok s bizonyos, hogy őseink, bár nem tudták, hogy miért, de alkohollal, brandyvel védekeztek ellene. Ma már tudják az orvosok és a laikusak is, hogy a brandy megbízható fertőtlenítő szer, amely már a szájwregben elöli a bacillus okát s így védi meg az embereket az influenzáitól/ ‘ S jön mindjárt a használati utasítás, amelyből kiderül, hogy influenza idején mindenkinek Dreher-brandyt kell inni. Ennek az alapigazságnak bizonyítására a használati utasítás három csoportba osztja az embereket. „Az egyik már túlvan az influenzán és azért iszik, hogy erősödjön, a másik benne van s azért iszik, hogy meggyógyuljon, a harmadik pedig még nem kapta meg és azért iszik, hogy megmeneküljön előle. De inni iszik ma mindenki/ ‘ Ezekután csak az van hátra, hogy a hatóságok rendeljék el az általános brandy-kötelezettséget. Okosabb, mint az óvodákat bezárni. Nem csak a maga, hanem az összes csodatársai nevében kiáltja tehát, megviselt zsebkendőjét eldobva, a vidám tekintetű úriember: — Éljen! Egger mellpasztilla csakhamar meggyógyított. Éljen a tréfa, ha nem megy az ember bőrére. Mindez azonban, amit ezek a csodaszerek és velük együtt a többiek hirdetnek, több a tréfánál. Ha mindenki a mulatságos oldaláról nézné ezeket „a biztos óvszereket“, az influenza ellen, nem esnék nagyobb baj. Sokan vannak azonban, akik a merész határozottsággal állított bejelentéseket készpénznek veszik, s ahelyett, hogy orvoshoz fordulnának, csodaszereket vásárolnak, abban a hitben, hogy gyógyszert vettek. Ebben azután súlyos veszedelem rejtőzködik. Egyik prevenciót lát a pasztillában vagy tablettában, a másik .azt hiszi, hogy gyógyítja magát vele, s a családjának tartozó gondosságnak is eleget tesz, amikor négyszegletes alakban, vagy eredeti zacskóban hazaviszi. A tiszti főorvosnak volna kötelessége megakadályozni ezt a reklám-hadjáratot, amihez az alapot megadja neki a vonatkozó belügyminiszteri rendelet. Semmiben sem különbözik ezeknek a szereknek felkínálása a kuruzslás- tól, sőt veszedelmesebbek, mert a közönség legszélesebb rétegeihez hozzá tud férkőzni. Ezeknek a reklámoknak legtalálóbb fegyvere az a határozottság, amellyel az influenzával szemben az ellenállást, vagy a beteg számára a gyógyulást biztosítják, feleslegesnek tüntetve fel és megcsúfolva hatósági intézkedést, orvostudományt, kórházat és gyógyszert. A leg- nagyobbfokú lelkiismerotlenséggel állunk szemben, amely a járványt arra használja ki, hogy megduzzassza a csodaszerek gyártóinak zsebét. Március tizedikétől, amikorra a főváros a Bihari-irton tökéletesen befejezett, egészséges, az emberi igényeknek a legkisebb részletig- megfelelő szükséglakásokat, rendelt, veszedelmesen közeledik. Miután a magasépítési ügyosztály vezetője, Wossala tanácsnok úr, úgy is. mint a „gyors- ütemű' * építkezési szerencsés és nyilván- hamarosan világhírnévre veng;ő:dő feltalálója, a. verseny tárgyalás mellőzésével, hetvenezer pengi ős nemzeti ajándékkal kitüntetve Budapest építőiparában csak egyetlen céget, illetve konzorciumot talált, fel kell- téteüieznüufc, hogy a Márkus—Wihart-konzorcium bizonyára csodát tudott művelni, mert egyszerű, becsületes iparosmunkát, az idővel és időjárással dacoló kitűnő építkezést bármely a szakmához tartozó budapesti vállalkozó el tudott volna végezni. Egészen, természetes tehát, hogy ia budapesti építőipar izgalmas türelmetlenség gél várja azt az építészeti csodát, amelyet Márkus-Wiharték március 10-ikére a Bihari-útra varázsolnak. Mert ma, amikor, egy uihlakcsiniáltatásnál, egv viUuaiycsengő felszerelésénél egymásra licitálnak az iparosok, amikor .a munka ára és a vállalkozói nyereség napról-nnpra csökken, egészen bizonyos, hogy mesebeli palotának, varázslatos tündérkastélynak kell lenni annak az építménynek, amelyet egész Budapesten csak egyetlenegy cég tud megteremteni, de az is csak hetvenezerpengős túlfizetéssel. Legnagyobb sajnálatunkra már most elő kell készítenünk a közvéleményt és főként a csodaváró építőipart, hogy igényeit \a Bihari-úti tündérkastéllyal szemben nemileg szállítsa le. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint ugyanis Márkus Lajos és Wihart Ferenc, a Bihari-úti gyorsütem,ü vállalkozók igyekeznek megtartani a március 10-iki terminust, amire az is -ösztökéli őket, hogy ellenkező esetben mindéin napi késedelemért1 3800 pengő pönálét kell fizet- miök. Nem állítjuk, hogy ,a vállalkozói haszonból jó néhány heti pönálé nem telne ki, de kétségtelen, hogy a vállalkozók ezt a, kényelmetlenséget mégis el akarják kerülni. Hír szerint az egyik épület márciust 10-ikére tényleg tető alatt lesz. Sőt azt is valószínűnek tartjuk, hogy a. szegény, szerencsétlen hajléktalanok be ié költözhetnek. Ezeknek a minden szánalmat megérdemlő páriáknak csak egyedül és kizárólagosain a tető a fontos. A gyorsütemű, hetvenezer pengős jutalmat és az egész magyar építőipart mellőző építkezésnek azonban másnak kellene lenni, ötvenezer (nem is hetven ezer!) pengőből sokkal gyorsabb ütemben, tíz nap alatt lehetett volna fabarakkokat építeni és ennek az 50.000 pengőnek a levonásával még igen komoly, évtizedekre szóló épületeket Tehetett volna a nyár folyamán emelni a 380.000 pengőiből megmaradó összegből. A fabarakkokban már ,a tél hidege elől elbújhattak volna a hajléktalanok, akik most majd kívül vakolatlan, belül a munkálatokat még mindig be nem fejezett épületekben küzködhetnek az influenzával, ha ugyan nem a tuberkulózissal. Hát ez az a csodapalota, ez az a gyorsütem, amelyet Budapesten csak Márkus-Wiharték tudnak? A dolog azonban nem maradhat ennyiben. Az építőiparosok, de valószínűleg az Egységes Községi Polgári Párt is, amely ügyüket magáévá tette, kíváncsiak lesznek, hogy mit is jelent hát a gyorsütemű építkezés és mit jelent a március 10-iki terminus. Minden józan; megítélés szerint csak arról lehet Szó, hogy március 10-ikén az épületből egyetlen kanál mait érnék, egyetlen szögnek nem szabad hiányozni, ott egyetlenegy iparosnak sem akadhat már több tennivalója. Hanem így lesz, akkor Wassaka tanácsnok úr is, Márkus-Wiharték is megbuktak a gyorsütemmel, a nemzeti ajándékkal, sőt esedékes lesz a pönálé és esedékes lesz a budapesti építőiparnak kijáró elégtétel, amely nem lehet más, mint az ügyosztályvezető rapid „leváltása* ‘. Ez nem jelenti azt, hogy Wossala tanácsnok úr képességeiben bárki is kételkednék, mert- mindenki tudja, hogy valamelyik kerületi elöljáróságon igen tiszteletreméltó munkát végezhetne, de jelenti azt, hogy a suba alatt kiadott munkák ideje lejárt és megdőlt az a babona, hogy az építőiparban a tehetséges, becsületes munkából Slök mellett boszorkánymesterek, a tündérekkel állandó és szoros nexusban álló varázslók is találhatók lennének. Ha, ennek a babonának, ennek a dajkamesének pillanatnyilag mégis hitelt adtaik a budapesti városházán, ezért a felelősség a maga egészében Wossala tanácsnokot terheli és miután elzt hivatalosan is meg fogják állapítani, eleget kell tenni az építőipar követelésének is: végre-valahára a főváros magasépítési ügyosztályában i\s gyorsütemű rendet kell teremteni. A törvényhatósági tanács vizsgálatot követel A legutóbbi tanácsülésen Payr Hugó tanácstag azt javasolta, kérje fel a tanács a polgármestert, hogy ismertesse írásban a Bihari-úti szülcséglakások építésének előzményeit és az árlejtés nélkül történt 380.000 pengős válla- latbaadás összes körülményeit. — Az Egységes Községi Polgári Párt — mondotta Payr Hugó — egyik legutóbbi értekezletén foglalkozott ezzel a kirívó üggyel. A felháborodott építőiparosok hatalmas küldöttsége a párt nyílt színe előtt panaszolta el sérelmeit és mutatott rá azokra a furcsaságokra, amelyek ennek ni 380.000 pengős munkának a váHalatibaadása körül lejét szód tűk. A főváros önkormányzati testületének kötelessége, hogy szigorú vizsgálat alá vegye ezt az ügyet, amelyet korántsem lehet megindokolni a dolog- sürgős természetével, mert a közszáffitási szabályrendelet elveinek megóvása mellett biztosítani lehetett volna a sürgős lebonyolítást is. Olyan körülmények játszódnak itt közre, amelyek mellett a tanács nem mehet el: szó nélkül; és feltétlenül kívánatos, hogy a polgármester ia legrészletesebben ismertesse az új, szükséglakás-építkezés minden részletkérdését-, hogy azután a, tanács bírálatot mondhasson felette. A Kőművesiparosok elismerése Mélyen tisztelt Főszerkesztő Űr! A Magyar Kőművesmesterek Országos Szövetségének Budapesti Csoportja f. évi március 3-án tartott végrehajtóbizottsági gyűlésében hálásan emlékezett meg arról az értékes támogatásról, amellyel Főszerkesztő Úr nagybecsű lapjában, a Fővárosi Hírlap-ban az építő kisiparosságot részesítette a közelmúltban, a legutóbbi súlyos köz- szállítási sérelem kapcsán, amely az építőipart a székesfővárosi Bihari-úti szükséglakások építésével kapcsolatban érte. Midőn e támogatásért, csoportunk végrehajtó bizottsága nevében hálás köszönetünket tolmácsolom, egyben tisztelettel kérem Főszerkesztő Urat, kegyeskedjék az építöiparosság helyzetét továbbra is figyelemmel kísérni és bennünket nagybecsű lapjában jövőben is támogatni, miután az építőiparosság minden munkateremtő törekvése általánosan közérdekű, mert egy sereg kézműves szakmának teremt kereseti lehetőséget, mihelyt az építő munkaalkalmak utáni törekvése, akárcsak részben is sikerrel jár. Miután a székesfővárosnál évenként visszatérő és igazság szerint a kisiparos adófizető közönséget illető karbantartási, és tatarozási munkák igazságos, minél szélesebb körű megosztása a mai súlyos viszonyok között életkérdés az építő kisiparra, — tisztelettel kérjük Főszerkesztő Űr hathatós sajtó-támogatását ebben a törekvésünkben is. Ismételten fogadja, Főszerkesztő űr eddigi támogatásáért is hálás köszönetünket. Budapest, 1932 március 7. Mély tisztelettel: Migya r Kőművesmesterek Országos Szövetségének Budapesti Csoportja Grenyó Bertalan s. k., csoportelnök * Wossala tanácsnoknak, alighogy átvette a magasépítési ügyosztály vezetését, egyik kimagasló ténykedése volt, hogy központosította a kerületi tatarozási, karbantartási és egyébb apró, úgynevezett bagatel-munkákat és evvel elütötte a kerületi kisiparosságot a kínálkozó csekély munkaalkalmaktól is. A kerületi iparosokat ért sérelem ellen a Fővárosi Hírlap már több ízben fölemelte tiltakozó szavát, de az ebben az irányban elhangzott panaszok sürgős orvoslását magáévá tette az Egységes Községi Polgári Párt is. A párt illetékes helyen közbelépett és intervenciójának máris hatása mutatkozik : a polgármester kijelentette, hogy az apró munkák vállalatbaadását ismét a kerületi elöljáróságok hatáskörébe fogja utalni. Helyreigazítás, amely megerősít Múlt-heti számunkban tudósítást- közöltünk a Budapesti Kőművesmesterek és Kőfaragómesterek Ipartestületének e hó 28-án tartott évi rendes közgyűléséről. Megírtuk, hogy az ülésen Kovatsek Ferenc építővállalkozó, a Magyar Kőművesmesterek Országos Szövetségének ügyvezető elnöke élesen kikelt a székesfőváros magasépítési ügyosztályában meghonosult, ama rendszer ellen, amely sutba vágja a törvény erejével rendelkező szabályokat és legutóbb is versenytárgyalás mellőzésével adta vállalatba a Bihari-úti szükséglakások 380.000 pengőre rúgó építkezését. A gyűlésen megjelent a polgármester kiküldöttje és megbízásból közölte, hogy a jövőben hasonló eset nem fog megismétlődni. Kovatsek Ferencet ez a kijelentés uem nyugtatta meg és közlésünk szerint többek között ezt mondta: „A tolvajt elkövetett bűnéért büntetik meg, nem pedig ezzel eresztik el: minden rendben van, csak. jövőre ne lopj/* Kovatseknek ez a kijelentése a kezeink között levő hivatalos jegyzőkönyv szerint szószerint így hangzott: „Ha egy éhező ember bemegy a péküzletbe és, kenyeret lop, hiába hivatkozik arra, hogy végszükségben cselekedett, irgalmatlanul megbüntetik, mert- fennálló törvényeket- megsértett. Ugyanakkor fennálló törvényeket, szabályokat, Közszállítási Szabályzatot büntetlenül megsértheti egy hatósága közeg/* Idézett közlésünket tehát ilyen értelemben helyreigazítjuk, ami egyébként nem változtat a mi írásunk lényegén. König, Román és Stein mérnökök, építési vállalkozók Budapest. VIII. kér, Népszinház-utca 13 Telefon József 436—53
