Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-06 / 1. szám
6 Budapest, 1932 január 6 /JT""J ' ■— jfxmmostMmíp 99 Circulus vitiosus Irta: vágvecsei Wellisch Andor műépítész, törvényhatósági bizottsági tag. 99 Túl az év végén minden gondos ember mérleget szokott készíteni az elmúlt év eredményéről és egyszersmind előirányzatot az eljövendő új esztendőre. Ha a főváros mult- évi munkásságáról akarunk mérleget készíteni, fájdalommal kell megállapítanunk, hogy az alkotások tarén mélyen lemaradtunk az utóbbi évek, vagy évtizedek átlagától. Nem volt közmunka, nem volt építkezés, semmi számottevő újabb alkotás, csak azon fájt mindenkinek a feje, hogy miképp tudjuk a régi és az új költségvetést legalább formailag egyensúlyban tartani. Azon visszaesésért, mely az elmúlt, évben a főváros életében az alkotások terén mutatkozott, nem lehet senkit sem okolni. Igazán nem lehet a főváros vezetőségének azt a szemrehányást tenni, hogy a jó időkben rest volt invenciókban és nem ambicionált minden egyes ügyosztály vezetője Iminél többet és szebbet produkálni. Szépítették, fejlesztették, újabb és újabb monumentumokkal díszítették Budapestet; vásároltak képeket, szobrokat, igen szép kertészetükkel létesítettek sétányokat, parkokat, palotáknak beillő pazar kiképzésű — sőt. az a baj, túl költséges — iskolákat építettek, parádés és szobrászmunkákkal túltengő fürdőket, iparművészeti remekműnek beillő könyvtárakat és nemes versengést folytattak abban, hogy ki tud a rendelkezésre álló összegből — esetleg a megszerezhető póthitelekből — jobbat és szebbet produkálni. De mindenesetre érdemül tudható be, hogy munkát adtak, foglalkoztatták a kereskedelmet, az ipart, a művészetet, a polgárságot és munkásságot egyaránt. És volt munkája itt mindenkinek, aki csak dolgozni akart. He hirtelen megváltozott minden, jött a világkrízis, a nagy gazdasági katasztrófa, amely megállította és talán hosszú évekre elvágta a főváros magasröptű szárnyait és kiadták a jelszót, amely egyszersmind a jövő évnek is a programja: Takarékoskodni kell! Igen, spórolni kell! ezt tudjuk mindnyájan, de vájjon az ebből az egy szóból álló program kielégít-e minket és meg tudja-e hozni a várt eredményt, a pénzügyi egyensúlyt, a jólétet és a nyugodt életet? Nézzük, mire vezet ez az egy szó, ha nincs mellette más program és benne semmi tartalom? Az építkezéseket leállítjuk, megvonjuk a munkát mindenkitől és leépítünk mindent, ami csak leépíthető; a fizetéseket, a nyugdíjakat a végsőkig csökkentjük le, de ezzel párhuzamosan a vásárlóképesség is csökken, az ipar tönkre megy, az üzletek üresek, házbért nem fizetnek, a lakások és bolthelyiségek elhagyottan állnak, arai viszont a házak értékét devalválja és elveszi a magánemberek kedvét a további építkezésektől... és így megy ez tovább az egész vonalon, — következik az inzolvenciák, kényszeregyességek, csődök és öngyilkosságok sorozata. Az eredmény pedig: megfogynak és kihalnak az adóalanyok, az állam és a főváros pénztárába nem folynak be az előirányzott adók, a nagy takarékosságból pedig nőnek a deficitek. Az építkezéssel mindezt meg lehetne akadályozni, de arra viszont nincs pénz, nincs fedezet. Egy oirculus vitiosus, amelyet megindítom sehol nem lehet. Hát igenis, takarékoskodni kell, főleg a túltengő bürokráciában és adminisztrációban, ami azonban nem jelentheti azt, hogy egyszerre vágjuk el az egész gazdasági élet ütőerét és fojtsunk meg mindent, amiben még élet van. A köznek kötelessége, hogy gondoskodjék — még súlyos áldozatok árán is — munkaalkalmakról, mert oly gazdagok A Székesfővárosi Alkalmazottak SegiteAlapjáoak tagjai díjmentesei) az Alap terhére igénybe vehetik kórház helyett a Dr. Malier Szanatórium VB., Szobi - u!ca 3. sz. (Teréz körút melleit, Telelőn 276 — 50, 256—63.) közös szobáit. Külön szobáknál P 2 50 ráfizetés. Sebészet, nő- és belgyógyászai. Szabad orvosválasztás. Szülészei mérsékelt p a u s á 1 árban. LINÓLEUM BUDAPEST,- VI., ANKERKÖZ 2. ÖT ALAPÍTÁS ÉVE: 1895. DÄ TELEFON : AUT. 105 46. nem vagyunk, hogy életerős, munkabíró embereket parlagon hevertessünk és tétlenségre kárhoztatva, a ‘teremtő, produktiv munkát nélkülözhessük. A pocsékolásra nem, de a hasznothajtó, jövedelmező befektetésekre meg kell találni a fedezetet és ily úton haladva, meg kell indítani a munkát, hogy legyenek megint, akik keresnek, pénzt hoznak forgalomba, vásárolnak és last but not least: adót is fizetnek. A nemrég lezajlott kölségvetési vitában rámutattam arra, hogy a főváros — még ha kell, veszteség árán is — adja el a nem jövedelmező objektwmait és keltse életre a holt tőkéit, hozza forgalomba azokat új építkezések révén az ipar és kereskedelem útján és munkával lássa- el, kereset- képessé tegye a polgárságnak ha nem is az összességét, de legalább az erre legjobban rászoruló nagy hányadát. És számokkal bizonyítottam, hogy a főváros ezzel nem is végez altruisztikus munkát, de csak helyes üzleti politikát folytat, mert vagy on állag a meg nem változván, — hisz a régi épületeket újakkal cseréli fel — az adómentes objektumokkal lényegesen nagyobb évi jövedelemhez jut. Én alaposabban csak a két Lipót-körúti ház értékelésével foglalkoztam és kimutattam, hogy azoknak még nyomott áron való eladásából is, illetőleg az azokért befolyó összegekből új létesítményekkel mily mértékben lehetne fokozni az évi jövedelmet, de meggyőződésem, hogy a fővárosnak van még sok más oly ingatlana is, mely hasonló sorsra megérett és így a kimutatott számadataim hatványozódnának. És van még egy lépés, amelyet meg kell tennünk, amely ha talán a várt eredményt teljes mértékben meg sem hozná, de mindenesetre az iparosok és kereskedőkben élő sok keserűséget szüntetné meg és ez pedig a régi nóta, amelyet, majd hogy röstellem megemlíteni, annyiszor mondtuk és hallottuk már mondani: szüntessük már végre be azokat a ráfizetéses közüzemeket, amelyek évente annyi deficitet jelentenek a főváros részére, de még százszorta nagyobb kárt és veszteséget okoznak a magángazdaságnak. Én a munka embere vagyok és csak az alkotásban, a lankadatlan, fáradkatatln teremtő munkában látom a kibontakozás útját, a jövőt. He bármikép is legyen, takarékoskodjunk, vagy pocsékoljunk is, ha kell, csak egynek nem lehet, egynek nem szabad megtörténnie: hogy a mi fejlődésnek indult, ragyogó szép Budapestünk a világvárosok sorából ismét kisvárossá süllyedjen le. 150.000 pengő megtakarítást jelent a fővárosnak a választói névjegyzé» kék kiigazítási munkáinak elmaradása Január elsején kellett volna megkezdődnie az 1933. évre szóló képviselőválasztói névjegyzékek kiigazítási munkálatainak. Ezt a munkát, amely minden évben közel száz munkaerőt foglalkoztatott, az idein nem kezdték el, sőt később sem kerül reá sor, mert a belügyminiszter néhány nappal ezelőtt a fővároshoz s ezzel egyidejűén minden törvényhatósághoz leiratot küldött, amelyben tudtára adta a kormány azon intézkedését, hogy az idén takarékossági okokból ne igazítsák ki a névjegyzékeket. A kormány- rendelet értelmében, a közjogi ügyosztály be is szüntette a* névjegyzékek kiigazítását szolgáló előkészületeket, Illetékes helyen érdeklődtünk a. választói névjegyzékek kiigazításának kérdése iránt és a következőket tudtuk meg: — A kiigazítás elmaradása nem jelent, sérelmet senki számára, mert az 1932. évi névjegyzék egészen új és az 1931 decemberi állapotot tünteti fel. A fővárosra nézve anyagi szempontból legalább 150.000 pengő megtakarítást jelent a kiigazítás elhagyása, mert a munkálatok költségéit, — jól leihet, az államot terhelték azok, — mégis a fővárosnak kellett mindenkor előlegeznie, viszont az előleg elszámolása a kincstárra' állandó bonyodalmakat okozott és egyre késett, úgyhogy a fővárosnak már 900.000 pengős követelése volna, aminek a kifizetéséhez azonban az országos takarékos- sági bizottság nem járult hozzá és aligha lehet arra számítani, hogy ezt a pénzt a főváros valaha is megkaphatja. A kilátásba helyezett törvényes intézkedés ezen a téren is rendet fog majd teremteni. — A kiigazítás elmaradása a legkeservesebben érinti azokat a munkaerőket, akik a kiigazításon dolgozni szoktak. A nyers névjegyzéknek május 15-ig kellett ugyan már készen lennie, de a két jogorvoslati határidőt és a közigazgatási bírósági döntést beleszámítva nem csupán öthónapos, hanem egész éves munkáról volt szó, ami 100—120 embernek jelentett állandó exisz- tenciát. ? Fa és szén helyeit fürdővizét elektromos árammal melegítse föl i Teljesen automatikus melegvíz-szolgáltatás olcsó éjjeli árammal- A ki- és bekapcsolást, a melegvíz szabályozását önműködő készülékek végzik Kitűnően bevált rendszer i Felvilágosításért, ajánlatért forduljon Budapest Székesfőváros Elektromos Müvei ajánlati osztályához V, kerület, Váci-út 74. szám. Telefon: 90—4 — 00. Fodor József magyar Jcíráiyí udvari hutorgyáros Budapest IV.. Kecskeméti-utca 6. szám Gyártelep: IX., Dandár-utca. 15. szám KOVAC/ LAJO/ vésnök! műintézete és ruggyanta bélyegző üzeme Budapest, VII., Károly-körút 7 Telefon: József 362—00. szám. FUMEX I üstfelszívó huzal fokozó befon béményfef magyar szabadalom ga^üüEia cementárúgyár Budapest, V., Vígsziuház-utca 5. Telelőn i 298—37. Imii koncentrált I» bonotvasz-ajppan Uényelem Qyors>cisáS OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-COOOOCOOOOOOOC OOCCOOPOOOOOOQOOOOSOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO& I A FŐVÁROSI HÍRLAP HIRDETÉSEI EREDMÉNYESEK f
