Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-14 / 50. szám
/ /S X Huszonegyedik évMyam Bnda&esi, Í932 december Í4, 50. szám ü'iőfizetésl ár: Egész évr© ...............24 pemgíí Fé lévre.......................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz pavlllonoliban FELELŐS SZERKESZTŐ DAC/Ő SNI& Megjeleni §c minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI- Andrássy-út 60 Telefon: 137-15. ♦ Postacsekk: 40-424 Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a kormánynál megindított rekompenzácfós törgyalásokról, az éseüniszernagy vásár bonyodalmai- ról, a gyakornoki állásokkal kapcsolatos íöSzoSS opsi- mizmusról és az inségmunkák kéjeinek ellenőrzéséről A gyakornoki állások megszervezése a csütörtöki Aranyhét írenfben a nagyhatalmak a leszerelésről vitatkoznak. MacDonald reméli... Herriat biztosítja a világot, bőgj'... Neurath remél éa bízik.. . Az egész világ lázban van, hogy mi lesz a moratóriummal? Európa és Amerika között wants harsogva, csapnak össze a szedőgépek szárnyán szálló ftrgnmentumok. Igaza van-e Amerikának? .. . Mi hoz többet: az európai piac tönkretétele, vagy az európai adósságok elengedése? Mit akar Hoover, mit hoz Roosevelt? Lefelé hanyatlik-e a világválság, vagy stagnál? Ezer izgalmas nagy kérdés, amelyek így a karácsony előtti hetekben izgatják a fantáziákat és az ember olyan közeinek érzi az ünnepet, hogy szeretné már a megoldást látni. A megváltás gondolata valamennyiünk szivét dagasztja és valami romantikus rajongással azt érezzük, hogyha esztendők near tudták meghozni a megoldást, talán majd a Megváltó születésének ünnepe órák alatt megvilágosítja. az emberi elméket. Fájdalom, mindez csak reménység és ábrándozás. De jó ez a bizakodás, boldogít a hit, amely kiragadja az embert- a hétköznapiság’bó 1 és ünnepi hangulatot varázsol a bús, magyar földön. Az ember eszmevilágának ez az ünnepi kivirágzása reménységet nyújt arra, hogy a gazdasági életben is valami lendület, valami bizalomból fakadó serényebb élet ébredez. A magyar kereskedelem a karácsony előtti hetet „aranyhét“ -nek nevezi. Elérkeztünk az arany hét küszöbére és a magyar kereskedelemmel és iparral együtt nekünk is az a véleményünk, hogy Európa és Amerika nagy vitája, Herriot és MacDonald nagy leszerelési csatája meghozhatják a maguk gyümölcsét majd valamikor, reméljük, minél előbb; de itt ma valami kevés, valami szerény, de valami komoly megfogható van és ez a karácsony előtti hét ünnepi, reménykedő hangulata. Aki valaha tanulmányozta a tömeghangulatot, tökéletesen tisztában van vele, hogy egy-egy megragadó gondolat, egy-egy ünnepi gesztus, egy-egy jólirányzott jelszó csodákat tud művelni. Az adventi napokban azt kell éreznünk, hogy az ünnepi hangulat hatalmas hajtóereje életet, lüktetést hozhat a tespedt magyar gazdasági életbe. Egy csapásra fölsegítheti az ipart és a kereskedelmet és aztán minden attól függ, hogy milyen nagy ez -a lendület, mert el lehet képzelni azlfc is, hogy egy ilyen ünnepi hangulat megindította, élet az ünnep után is tovább emelkedik, tovább fejlődik. Ez az oka annak, hogy nagy reménységekkel indul el nemcsak a budapesti kereskedő és iparos az aranyhétnek eddig mindig sikerekben gazdag útján, de mi is valamennyien, akik minden erőnkkel küzdünk, hogy megszabadítsuk végre a magyar közéletet a temetői hangulattól. Mit kell tehát cselekedni? A kereskedő és az iparos már megtette a magáét. Felkészült az idei aranyhétre olyan elánnal, olyan lelkesedéssel és — valljuk be — olyan áldozatkészséggel, mintha ragyogó konjunktúrák esztendejét- zárnák be ezek az ünnepi hetek. Budapest utcái esténként ragyognak a fénytől, a kirakatok kápráztatnak, gazdagság, ötlet és ízlés ' bizonyítja, hogy milyen tehetséges és milyen lelkes kereskedő-társadalmat termelt ki ez a fiatal világváros. Az újságokban megindult a nagy hirdetési kampány és megkezdődik a családi szentélyek nagy haditanácsa, megkezdődik a nagy pénzszámolás, hogy mire jut, mennyire terjed az idei ajándékozási-kedv. És itt kezdődik meg a hivatásuk mindazoknak, akik élőszóval, vagy tollal hatni tudnak a közönségre. Hitet, reményt és bizalmat kelteni a lel- kekbe, meg kell értetni, hogy a veszedelmek múlófélben vannak, hogy nehéz időkben is mozognia kell a pénznek és hogy itt az alkalom, az ünnepi hangulat, amelynek meg kell törnie a keserves idők zárait. Nem könnyelműségre, nem tékozlásra és pénzpocsékolásra kell uszítani a közönséget, hanem arra, hogy dacolva az idők zordságával, összeszorított fogakkal, de meg kell mutatni, hogy élni akarunk. Lassa.nkint már szállingózni kezdenek a Dunapartra í a zöld kocsirakományok, azok a kis fenyőfák, amelyek a budapesti családok otthonát másfél hét múlva meleggé, intimmé teszik. Ezekről a fácskákról a hit és a remény gyertyái fognak világítani, de mindnyájunknak meggyőződése, hogy az idén a karácsonyfák alján is gyülekezni fognak majd az ajándékok. Annak kell a jelszónak lenni,- hogy senki, akit szeretünk, senki, aldt megbecsülünk, ezen a karácsonyon ne maradjon megemlékezés nélkül. Akármilyen kicsi lesz is az ajándék, az idóm mindenkinek a házába el kell érkeznie. Mert értse meg mindenki, az aranyhót egyedül egymagában is a magyar gazdasági életbe olyan lendületet viliét, amely az egész jövő esztendőre állandó virulást hozhat. A főváros költségvetése- már az illetékes minisztériumok bírálata alatt áll és várospolitikai körökben feszült várakozással tekintenek -ama hárommilliós bevételi téteí mikénti pótlása felé, amelyik a borfogyasztási adó leszállítása következtében veszélyezteti a háztartás pénzügyi egyensúlyát. Erről a nagyfontosságú kérdésről és általában az időszerű problémákról intéztünk kérdést SIPŐCZ JENŐ dr. polgármesterhez, aki a következő nyilatkozatot tette n Fővárosi Hírlap munkatársának: — A borfogyasztási adó kárpótlásánál: kérdéséről folynak a. tárgyalások a kormány illetékes tényezőivel, o . a részletekről most még korai volna nyilatkozni. Fontos, hogy ezek a tárgyalások még a költségvetés jóváhagyása előtt befejezést nyerjenek, — amire minden kilátás megvan. Szóvátettük a polgármester előtt azokat az eseményeket, amelyek a Nagy vásártelep és a Központi Vásárcsarnokban játszódtak le: m árusok egyrésze állt- j tólag sztrájkot kezdett és testületileg kivonult as j épületből. ' — Minden -nagy átköltöztetésnél az új berendezkedés következtében előállnak zavarok, — mondotta a polgármester — azonban ezek múló természetűek és tudomásom szerint megnyugvással végződtek. Le kell szögeznem, hogy az egyes lapok részéről hírülhosott „sztrájk** ténylegesen nem fordult elő, mint ahogy erre semmi oka sem volt az érdekelteknek. Az kétségtelen, hogy átmeneti ■panaszok vannak, amelyeknek orvoslására azonban máris intézkedtem. Ugyancsak időleges zavarok voltak a Központi Vásárcsarnokban is, ahol azonban, minden kérdést közroegnyug- vásra rendezni fogunk. Felemlítettük, hogy- a központi vásárcsarnok előtt a dunaparti szakaszon ismét önkényesen bódékat építenek és visszaállítják azt. az állapotot, amely ellen évtizedeken keresztül annyi jogos panasz hangzott cl. — A központi vásárcsarnok körüli állapotok alakulásáról már jelentést kaptam és gondoskodtam, hogy ott megfelelő ellenőrzés gyakoroltassák, egyidejűleg azonban a köz- élelmezési ügyosztály tárgyalásokat folytat a panaszok kiküszöböléséről. Álláspontom, hogy a Vámház-kÖrútnak ezen a környékén bódék ne legyenek és általában az a törekvésem, hogy ott a közlekedés rendezettsége mielőbb kifogástalanná■ váljon. Városszépítési tervek is készültek erre a területre, amely rövidesen az illetékes bizottság napirendjére kerül. tanácsülés napirendjén szerepel és ezzel kapcsolatban utaltunk arra, hogy a fővárosnak ez a sikeres akciója nagy megelégedést váltott ki az állásnélküli, diplomás ifjúság tömegeiben. — A magyar ifjúság megmentése elsőrangú nemzeti érdek — hangzott a polgármester válasza — és kívánatos, hogy más közhatóságok is foglalkozzanak a kérdéssel. A főváros egyelőre csak száz gyakornoki állást rendszeresít és éppen ezért kénytelen vagyok óvni a túlzott optimizmustól az ifjúságot, amelynek tagjaitól ezerszámra érkeznek kérvények hozzám. A közhatóságok és a nagy magánvállalatok összefogása hozhat csak olyan eredményi, amely valóban komoly segítséget nyújt az ifjúság egzisztenciájának megalapozásához. A 40 órás munkahét bevezetéséről és ennek a/, életrevaló ötletnek a megvalósításáról a következőket mondotta a polgármester: — Mindenre kiterjedő szakszerű felterjesztést intéztem a kormányhoz, amelyben rámutattam ennek a rendszernek az előnyeire cs arra, hogy milyen újabb munkakeresőket lehet bevonni a dolgozók táborába. A kérdés alapos megtárgyalása érdekében sürgetni fogom a kormánynál ennek a célnak szentelt ankét sürgős összehívását. Számos panasz hangzik cl amiatt, hogy a főváros részéről kiadott inségmunkák vállalkozói nem méltányolják <i fővárosnak azt az intencióját, hogy az alkalmazott munkásoknak megfelelő munkabért juttassanak. Milyen intézkedéseket, szándékozik tenni a polgár- mester a méltányosság érvényesítésére? — kérdeztük. — A szükségmunkák munkabéreinek kérdését a. vállalkozókkal kötött szerződésben olyképpen szabályoztuk, hogy a vállalkozó tartozik ugyanazt a munkabért fizetni, ami a fővárosban megélhetést biztosít a munkások számára. Ennek a pontnak betartását megfelelően ellenőrizzük és ha úgy látjuk, hogy visszaélés történik, megbírságoljuk a mulasztást elkövető vállalkozókat. A legutóbb lefolytatott vizsgálat teljes rendet tapasztalt. Meg van a módunk ahhoz, hogy az erkölcsi nyomás eszközével is közrehassunk, hogy a béreket a megélhetéshez szükséges nívóra emeljék. Ki kell azonban jelentenem, hogy amelyik vállalkozó nem tesz eleget ennek az előírásnak, az a jövőben nem kap munkát a fővárostól. * Sipőcz Jenő polgármester nagyérdekességíí nyilatkozatához még hozzáfűzte, hogy a főváros a tavaszi hónapokban térepfeltöltési munkálatokat kíván végeztetni, hogy ezzel is hozzájáruljon a munkások tömegeinek foglalkoztatásához.
