Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-30 / 48. szám
Huszonegyedik évioíyam Budapest, 1932 november 30. 48. szóm Előfizetési ár: Egész évre .............24 pengő Fé lévre.............• . 12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ihusz-pavülonokban FELELŐS SZERKESZTŐ dac/6 EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Andrássy-út 60 Telefon: 137-15. ♦ Postacsekk: 40.424 Pirul a kuliura Széleskörű munka Solyik a nyomorenyhéiés honiiám IipS«i Jenő polgármester nyilatkozik, a negyvenórás munkahétről, a szegények nyilvántartásáról, a kilakoltatások felfüggesztéséről és a szellemi szükség- munkában való részvétel feltételeiről A főváros költségvetési vitája az idéai is nívós és igen komoly volt, bár egykicsit az a benyomásunk támadt, hogy az egész vita alatt bizonyos lanyhaság uralkodott a "kedélyeken. Úgy éreztük, hagy azok a nehéz, a fogcsikorgatásig keserves idők, amelyek még mindig' fölöttünk terpeszkednek, valami más, lendületesebb, mondjuk ki: szenvedélyesebb vitát tettek volna megokolttá. Nem egy beszédben megnyilatkozott a meleg szív, sok felszólalásban razgett ott. valamennyiünk aggodalma és számtalanszor éreztük, hogy ez a törvényhatósági bizottság egész leikével, egész odaadásaival támogatni akarja mindazokat, akik erre rászorulnak. És anégis hiányzott valami, ami erre a vitára rányomta volna azt a bélyeget, hogy itt elkeseredetten nagy tusa főijük a megélhetésért, hogy itt a gondolatok özöne terem a megváltó idők megalapozása érdekében. Egyszer, esak egyetlen egyszer csillant föl egy keserű gesztus, amely a mi szerény véleményünk szerint és Budapest lakosságú igen nagy többségének véleménye szerint nagyon jó lett volna, ha elmarad. Ez a, gesztus különös meglepetés volt valamennyiünk számára, de a legnagyobb meglepetés a magyar kultúra részére. Egy forradalmi nekilendüléssel, mintha valami keserű gúny lett volna az egész gesztusban, a törvényhatósági bizottság többsége törölte a költségvetésből azt a kétszázezer pengős tételt, amelyet a székesfőváros az állami színházaknak akart juttatni. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke röviden szégyennek nevezte ezt az eseményt és bizonyára minden, a művészeteket szerető budapesti polgár lelkifájdalmat, talán egykicsit önvádat érez magában, amikor ezt a szomorú hírt olvassa. Éppen azért mindenkinek be kell látnia a katzenjammer elmúlásának legelső pillanatában, hogy ez így nem maradhat, ennek meg kell változnia. Itt azután- egészen mindegy, hogy azok, akik a magyar kultúrát ettől a székesfőváros budgetjében nem jelentős összegtől is megfosztották, gondoskodtak arról, hogy ezt romboló munkájukat ékes színben állítsák be, a kultúrellenes cselekedetre szociális mázt kenjenek. Törölték az állami színházak szubvenciójára szóló kétszázezer pengőt azon a címen, hogy ebből a pénzből sokkal sürgősebb a kerületi elöljáróságok expozitúráinak felállítása. Teljes mértékben honorálja mindenki azt a gondoskodást, ami a külvárosok lakósain-ak igazán legelemibb kényelmét szolgálja és a kirendeltségek felállítása nem is késhetik sokáig, de viszont minden kétségen felül áll, hogy az egész kifogás csak ürügy volt azoknak, akik kul- túriszonyukról ilyen tüntető mó-don adtak tanúbizonyságot. Ezeknek az uraknak nyugodt lélekkel azt lehet felelni, hogy a magyar kultúra rovására ne rendezzenek szociális villongásokat, mert azt a Budapestet, amely szinte az utolsó falat kenyerét is meg- akarja osztani a szegényekkel, a nélkülözőkkel és nincstelenekkel, nem kell a szociális kötelességekre kioktatni. A polgári pártok vezetése alatt álló Budapest méltán adhat példát a szociális kötelességek teljesítéséből akár olyan világvárosoknak is, amelyek valósággal vörös uralom alatt állanak. Budapest szegény, de többet ad elesetteknek, mint bármely más város, amelynek talán sokkal nagyobb anyagi eszközök állanak rendelkezésére. Ezen a címen tehát a magyar művészet számára kihasított szerény összegből kétszázezer pengőt elvenni sem nem megokolt, sem nem méltányos. De különben is ezt a kétszázezer pengőt, ha először kapta volna is az Operaház és a Nemzeti Színház az idén, ez mégsem új tétel. Az Istenben boldogult Városi Színház ezt az összeget minden évben elvitte szubvenció fejében, ráadásul pedig a bukott rézsűnek éppenséggel nem szerény eehjét is mindig a székesfőváros egyenlí. tette ki. Nem is szólunk arról, hogy a kétszázezer pengős régi szubvencióval szemben az idén a főváros a bérlőtől negyvenezer pengő bérösszeget kap. Az állami színházak az idegenforgalom növekedésével talán szerény keretek között fenn is tudnák magukat tartani, de ennek a két színháznak európai hírére nem annyira a magyár államnak, mint éppen’ magának a, székesfővárosnak van szüksége. A Nemzeti Színház ugyanis elsőrendű eszköze a belső idegenforgalom fejlesztésének, az Operaház pedig a külső idegenforgalomnak elengedhetetlen feltétele. Vagy elképzelik-e a magyar kultúra ellen győzelmes forradalmat vívott alvezérek, hogy Operaház nélkül lehetne-e Budapesten idegenforgalmat csinálni és azt olyan mértékben fokozni, amint azt mindnyájan nagyon szeretnénk? Erre a kérdésre valószínűleg ők maguk is nemmel válaszolnak, de meg vagyunk egészen általánosságban arról is győződve, hogy ez a tüzes hangulat, amely ezt a kultúrellenes huszárvágást szülte, hamarosan lecsendesedik és maguk a gyermekcsíny szerzői fognak jelentkezni, hogy reparólják a megbocsáthatatlan hibát. Minden nehézségével és keserű megpróbáltatásaival jelentkezik a tél, ami párosulva a gazdasági viszonyok lesujtottságyával, mindinkább több szegényt és Ínségest kényszerít a hatósági támogatás védösáncaiba. A kerületi elöljáróságokon és a városháza közjótékonysági ügyosztályában napról-nappa növekedő tömegek jelentkeznek, hogy a főváros szociális gondoskodását kérjék. Az elkövetkező hónapok a szociális munka felfokozott tempójának jegyében indulnak meg és a főváros vezetőségének ma valóban nincs és nem is lehet nagyobb feladata, minthogy a budapesti szegéríyek több, mint kéU százezer főnyi tömeg éjt megvédje a téli hónapok nyomorúságai ellen. A szociális gondoskodás nemcsak a közvetlen támogatásban merül ki, hanem olyan intézkedésekre is készteti a főváros vezetőségét, .amelyek a dolgozó társadalomnak minél szélesebb kenyérkereseti lehetőséget kíván nyújtani. Ezt célozza az inségmunka megindítása, a negyvenórás munkahét terve, a lálakoltatások felfüggesztése és nem utolsó sorban a szellemi szükségmunka- akciók megszervezése, amelyeknek eredményei felé egyforma bizalommal tekint nemcsak az érdekeltek hatalmas tömege, hanem a társadalom minden más rétege is'. A szociális kérdések alakulásáról folytattunk beszélgetést SIPÖCZ JENŐ dr. polgármesterrel, akitől mindenekelőtt azt kérdeztük, hogy milyen stádiumban van a negyvenórás munkahét rendszeresítése. A poN gármester erről a kérdésről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A 40 órás munkahét' bevezetése tárgyában javaslatomra a székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése 363/932. kgy. számú felterjesztésben kérte a magy. kir. kormányt, hogy a 40 órás munkahét törvényes szabályozásának kérdését tűzze napirendre és tartson ez ügyben törvényelőkészítő ankétot, amelyre a (székesfőváros képviselőjét 'is hívja meg. A törvényhatósági bizottság közgyűlése ehhez a felterjesztéshez csatolta a polgármesteri IX. (szociális és közjótékonysági) ügyosztálynak a 40 órás munkahétre vonatkozó részletes tanulmányát is. A hatósági támogatás reményében várják ®. teendő intézkedéseket a munkanélküliek is, elsősorban azok, akik a bizonyos határig terjedő keret miatt nem részesülhetnek az inségmunkákban, de nem vehetnek részt a szellemi szükségmunka-akcióban sem. A polgármester erre- vonatkozólag a következőket mondotta: — A székesfővárosnak jelenleg is van nyilvántfirtása a munkanélküliekről, amennyiben a kerületi elöljáróságok népjóléti osztályai a kerületekben lakó Ínségeseket — tehát a munkanélkülieket is — nyilvántartják. Ez a nyilvántartás azonban osak akkor lesz teljes, ha a szegények, illetőleg a munkanélküliek gondozására a főváros által alkalmazandó 800 szellemi szükségmunkás a kerületekben nyilvántartott szegényeket újból felülvizsgálja. A novemberi lakbérnegyed a lakbérek fizetése tekintetében minden eddiginél szomorúbb helyzetet hozott. A háztulajdonosok szövetségének kimutatása szerin főleg a kisebb lakások bérlői nem tettek eleget lakbérfizetésül kötelezettségükn&lc, de számosán voltak olyanok is, akik a főváros bérházaiban tagadták meg a lakbérfizetést az- zlal az indokolással, hogy kereset hiányában képtelenek fizetni. A kilakoltatások rémétől félnek a fővárosban a kisegzisztenciák nagy tömegei és ezért ennek az aggodalomnak az eloszlatásáról is választ kértünk a polgármestertől. — A közelmúltban — válaszolta a polgár- mester — 199.701/1932. szám alatt fel- terjesztést intéztem a belügyminiszter úrhoz, hogy a kilakoltatások az ősz és tél folyamán csak akkor legyenek foganatosíthatók, ha a lakásügyi miniszteri biztos a kilakoltatott család azonnali elhelyezéséről gondoskodni tud. Erre a felterjesztésre válasz még nem érkezett. Általános izgalom uralkodik a Szellemi szükségmunkában reménykedők soraiban, mert most már nyilvánosságra került a végleges számadat, amelyik a főváros akciójának a méreteit mutatja. Összesen 1530 szellemi szükségmunkást fognak alkalmazni, ami a több, mint húszezer jelentkezővel szemben természetesen nem hozhat mindenkire kiterjedő méltányosságot. Mi a feltétele a szellemi szükségmunkában való részvételnek'? — kérdeztük a polgármestertől. — A szellemi szükségmunkára való felvétel szempontjából legelső teendőnk a kérvényezők rászorultságának megállapítása. Előnyben kell természetesen részesítenünk a családfenntartókat, továbbá, miután szellemi munkával kívánjuk az ily módon segélyezetteket foglalkoztatni, előnyben kell részesítenünk a magasabb szellemi előképzettséggel bíró pályázókat. * A polgármester nyilatkozatából nagy elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy az egész adminisztráció, élén a polgármesterrel, a tömegnyomorúság levezetésén és enyhítésén fáradozik. Minden elismerést és dicséretet megérdemel a főváros vezetősége, hogy a szegény-üggyel ilyen behatóan foglalkozik, amire a legjobban rávilágít az a körülmény, hogy a felveendő szellemi szükségmunkások is a szegényügy szolgálatában fognak működni. Nemcsak az Ínségesek százezrei, hanem a polgán jólétben élő társadalom hálája kíséri a polgármester munkásságát, amely feltétlenül eléri azt a célját, hogy Budapesten a téli hónapokbem senki se nyomorogjon-.
