Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-09 / 45. szám

Budapest, 1932 november » 35SBio3fiEM> Ä közgyűlés tagjai tomboló lelkesedéssel, szünet nélkül éljenezve, tapsolva ünnepük a székesfőváros legfőbb vezetőjét. * Következik az eskü. A közgyűlés tagjai felemelked­nek helyükről és minden tekintet Huszár Aladár felé tapad. — Én, Huszár Aladár... — hangzik a főpolgár­mester érces, férfias hangja. — Isten engem úgy segéljen! — fejezi be az esküt és újból felharsan a frenetikus tapsvihar. Sipőcz Jenő dr., polgármester megkezdi üdvözlő beszédét: — Amikor a székesfőváros ünnepélyes keretek kö­zött megválasztja főpolgármesterét, — úgymond, — ez az aktus ünnepi hangulatot teremt a lelkekben is. De a mai nemzedék nem tud zavartalanul ünnepelni. Az ün­nepi hangulatba belevegyül a hazafiúi gond is, kísért bennünket az elmúlt nehéz idők emléke és belehasít lek hatósági önkormányzatban részt nem vettem, eddigi közéleti működésem értékelését látom. — Jól tudom, hogy mit jelent az ország első törvény - hatóságának az élén állani. Tudatában vagyok a reám- háramló feladatok nagyságának és fontosságának. Lá­tom az utamba tornyosuló akadályokat, érzem a felelős­ség súlyát, de tudom azt is, amidőn engem nemcsak felsőbbségem, de a törvényhatósági bizottság bizalma is erre a helyre állított, olyan erőtényezőkre támaszkodhatom, melyek megkönnyítik feladatomat és munkámat és biztosítják számomra a sikert. — Az országos politikában követni kívánom vezé­rem: Gömbös Gyula miniszterelnök úr őexcellenciáját, akinek elgondolásaival és célkitűzéseivel egyetértek, — aki nehéz időkben vállalkozott nehéz feladatokra, aki felrázta tespedéséből a nemzetét, új reménységet adott és új útakat jelölt meg, amelyek — hitem és meggyőző­Az új főpolgármes­ter esküje. (Balról jobbra az emelvényen: Bor­vendég Ferenc al­polgármester, Hu­szár Aladár főpol­gármester, Sipőcz Jenő polgármester és Liber Endre al­polgármester) . künkbe a jövő aggodalma is. Az ünnepi hangulat ne tegyen bennünket elbizottakká és a hazafiúi gond ne tegyen, kishitűekké. — Rettenetes katasztrófából, a politikai és gazda­sági válság morajló örvényéből, amely elmerüléssel fenyegetett, sikerülj- kivezetni a főváros hajóját, de hogy az a biztos révbe boldogan befuthasson, ahhoz még biztos, élesszemű kormányzásra és a hajó egész személyzetének megfeszített erőkifejté­sére van szükség. — Ebbe a munkába kapcsolódik bele Méltóságos Fő­polgármester Úr, amikor magas tisztségét elfoglalja. Nagy a mi örömünk, hogy egy< új, kiváló munkatársat kaptunk, aki férfikora delén, alkotó erejének teljében nemes becs­vágytól eltelve foglalja el magas, de nehéz állását. Méltóságod a vármegye szülötte és neveltje. A magyar vidékről jön, de én érzem, hogy ná­lunk nem fogja magát idegen világban érezni, amint mi sem fogadjuk idegenképen. Egy derék magyar hazafi, egy tetőtől talpig korrekt úriember nem lehet ide­gen a székesfőváros közgyűlési termében és összeköt még 'bennünket az \önkormányzat eszményének rajongó, tiszt el Jete és szeretete, ami tekintetben megyei és városi tör­vényhatóság között nem lehet különbség. ■— Mindezeknél fogva nemcsak tisztelettel, de szere­tettel is fogadjuk. Biztos vagyok benne, hogy ia törvény- hatóság méltányolni és támogatni fogja Méltóságod ne­mes szándékait, én pedig a főváros kiváló tisztviselői és alkalmazottai karának buzgó ék odaadó támogatását ígé­rem. — Amikor Méltóságos Főpolgármester Úr elfoglalja a főpolgármesteri széket és. vezető osztályosa lesz e nagy munkának, azt kívánom, hogy nemes» szándékai váljanak valóra a székesfőváros javára és Isten áldása kísérje mű­ködését. Újabb ünneplés fogadja a polgármester szavait és most Huszár Aladár mondja el székfoglalóját. Mélységes csend üli meg a termet, a várakozás feszült izgalma. A főpolgármester első megnyilatkozása mindenkit lenyűgöz. A főpolgármester beszéde — Méltóságos Polgármester Úr! Tekintetes Törvény- hatósági Bizottság! Amidőn őfőméltóságának, Magyar- ország kormányzójának legfelsőbb elhatározása és a törvényhatósági bizottságnak megtisztelő bizalma foly­tán elfoglalom Budapest székesfőváros főpolgármesteri székét, mélységes hódolattal tekintek a legfelsőbb helyre és mélyen meghatva mondok a tekintetes törvényhatósági bizottságnak hálás köszönetét, a velem szemben megnyil­vánult bizalomért, melyben én, mint aki eddig a törvény­désem szerint — nemzetünket egy szebb és boldogabb jövendő felé fogják vezetni. — Félre nem érthető határozottsággal szegezem le magam a céltudatos, minden áldozatra kész nemzeti irányzat &s a keresztény demokrácia gondolata mellett.-—- Ezen meggyőződésem és elgondolásom nem je­lenti azonban azt, hogy én bármelyik irányban elfogult lennék, mert- tudatában vagyok annak, hogy én nem egyes politikai iráyzatoknak, hanem a székesfőváros egyetemének vagyok főpolgár­mestere, éppen ezért, amennyire ez emberileg lehetséges, tiszte­met teljesen pártatlanul kívánom betölteni. A törvény- hatósági bizottságban helyet foglaló pártok közül van­nak olyanok, melyek felfogásukban és célkitűzésükben hozzám közelállanak. Én nemcsak ezen pártok nagym­értékeit támogatásával, de a törvényhatóság összességé­vel kívánok együttmunkálkodni. És miután hitem és meggyőződésem, hogy e teremben csak az útak és a módok tekintetében vannak különbségek, a célt illető­leg valamennyien egyet akarunk, tudom, hogy a harmonikus együttműködés útját meg fog­juk találni. ( Én e teremben főként fővárosi politikát akarok látni. Politikát, mely a székesfőváros vitális érdekeiből táplál­kozik és Isten által nekem adott erőmmel és tehetségem­mel azon leszek, hogy szeretett fővárosunk fejlődését, népének jövőjét és boldogulását szolgáljam. Én az őszinteség politikáját akarom inaugurálni, mely nyílt és egyenes lesz, melyben nincsenek félreértések, nincse­nek belemagyarázások, nincsenek hátamögötti gondola­tok, de mindenki tudni fogja azt, hogy mit akarok és milyen irányban haladok. — Hitem és meggyőződésem szerint székesfőváro­sunk fejlődését szolgálni egyet jelent a nemzeti érdekek szolgálatával. — Midőn ez alkalomból az elismerés hangján em­lékezem meg nagynevű hivatali elődeimről és azok kö­zött közvetlen elődömről, dr. Biplca Ferencről, úgy ér­zem, hogy az ő érdemeiket itt a fővárosban intézmények és kövek hirdetik, amelyek túlélik a ma kritikáját és azokat a szempontokat, melyek embereknek kortársaik­ról alkotott véleményét determinálják. — Méitóztassanak megengedni, hogy ma még réwde tprogrammot ne adjak, csak nagy vonásokban ismertessem azon irányelveket és elgondolásokat, ame­lyek működésemben vezetni fognak. E működésemet nem is tudom másként elképzelni, minthogy az az önkormányzattal teljes összhangban történjék. Én meggyőződései híve vagyok az önkormányzatnak, ezt tartom az! igazgatás legszebb és legtökéletesebb formájának és épp őzéit az önkormányzat jogát a legmesszebbmenően tiszteletben kívánom tartani. Le­gyen ez a terem objektív viták, komoly érvek, komoly csatájának színtere, melyeknek eredményeképpen szü­lessenek meg azok az elhatározások, melyek legmegfe­lelőbben vannak hívatva az ország érdekeit szolgálni. Én mindenkinek a meggyőződését tiszteletiben kívá­nom tartani, A kritikának a legszélesebb teret enge­dem, — útját állom azonban minden olyan megnyi­latkozásnak, mely akár tartalmánál, akár hangjánál fogva nines figyelemmel az ország első törvényhatósá­gának méltóságára. Éber őre kívánok lenni a közélet tisztaságának, és nem ismerek tekintetet, mely vissza­tartana engem attól, hogy azokra, akik a magánérdekeket összetévesztik a közérdekkel, kemény kézzel le ne csapjak. Én nem tudok, csak tiszta levegőben élni és ha szük­ség van rá, meg is van a gerincem arra, hogy ezt a légkört meg is teremtsem. Egyet azonban határozot­tan kérek: hogy senki felelőtlen beszédekkel, odavetett megjegyzésekkel ne mérgezze meg a magyar közélet­nek amúgy is nehéz levegőjét és ne ingassa meg az ezer bajjal küszködő polgárság hitét, mert ez bűn 'a nemzet becsülete ellen. Aki vádolni akar, az nyílt sisakkal álljon ki a fórumra és vállalja el határozata minden következményét. — Híve vagyok a köz- és magánéletben a vallás- erkölcsi szempontok érvényesítésének és minden oly törekvést, mely e szempontok érvényesülését van hi­vatva előmozdítani, a legmelegebben kívánom támo­gatni. — Híve vagyok a felekezetek közötti teljes bé­kének és harmóniának és egyenesen bűnnek tartom azt, ha valaki ma magyar és magyar ember között abból a szempontból tesz különbséget, hogy milyen templomban imádja istenét. Nekünk magyaroknak van egy szent, egy közös oltárunk. Oda vigyük békességben összefor­rott szíveinket és különbség csak abban legyen közöt­tünk, hogy ki tud nagyobb áldozatot hozni a hazáért és a magyarság jövendőjéért. — Ezzel eljutottam napjaink egyik legégetőbb pro­blémájához: a munkanélküliség kérdéséhez. A munkanél­küliség kérdésének megoldása az egész országban, de kü­lönösen itt a fővárosban, szent kötelességünket képezze. Örömmel és megelégedéssel állapítom meg, hogy a székesfőváros ezen a téren messzemenőleg megtette a kötelességét.-— Különös gondomat fogja képezni a diplomás fiatalság elhelyezkedésének égető kérdése. •— Ha végigtekintek székesfővárosunk gazdasági életén, azt kell látnom, hogy ma éppen azok a rétegek küzdenek a legnagyobb nehézségekkel, amelyek a múlt­ban becsületes munkájukkal nagyban hozzájárultak a székesfőváros felvirágoztatásához. Itt a kereskedők és az iparosok társadalmára gondolok. Az a sok leeresztett redőny Budapest utcáin, mind nyitott seb a nemzet testén, sok becsületes és derék egzisztencia temetője, amely min­den bizonnyal mutatja, hogy elérkeztünk ahhoz a front­hoz, amidőn a kereskedőtársadalomnak intézményesen kell a segítségére sietni. Én a mtígam részéről erre a munkára a legnagyobb készséggel és odaadással vállal­kozom. — Meleg szeretettel gondolok a kisiparosok társa­dalmára, arra a nemzeti szempontból oly nagy értéket jelentő rétegre, amely élet-halálharcot vív fennmaradá­sáért. És ebben a harcban vitalitása olyan tanujelét adta nagyszerű alkotásaival, hogy konzerválása a jövő számára egyet jelent a nemzet ügyének szolgálatával. — A székesfőváros, gyáriparának fennmaradását biz­tosítani nagy nemzeti érdek nemcsak abból a szempont­ból, hogy az országnak ipari termékekkel való ellátását biztosítja, hanem azért is, mert ezer és ezer magyar munkásnak ad megélhetést és kenyeret. Ezzel kapcso­latban a munkásság érdekében is akarok szólni. Én a munkáskérdést meleg és megértő szívvel és a lelkemben élő szociális érzéssel akarom kezelni. — Meleg szívvel emlékezem meg a magyar közép- osztályról, amelyik közhivatalokban magánvállalkozások­nál és szabad pályáknál nyert elhelyezkedést. Az ő élet- harcuk heroikus, mert lemondva minden kultúrigényük- ről, sokszor csak az élet legprimitívebb szükségleteit ki­elégítő szegénységüket takargatva, mindig ott vannak, ahol a nemzetnek szolgálhatnák és a nemzetért áldozatot kell hozni. A magyar középosztály fenntartása biztosítja a nemzet jövőjét. — Büszke vagyok, hogy felsőbbségem és a tekinte­tes törvényhatósági bizottság bizalma egy olyan admi­nisztráció élére állított, amely nemcsak nemzetünk köz­kincse, de> európai viszonylatban is értéket jelent. Nagy örömömre szolgál, hogy székesfővárosunk költségvetési egyensúlyát megőrizték. Különös gondomat fogja ké­pezni a jövőben ennek fenntartása és a legmeszebbmenő takarékosság keresztül- vezetése és minden újabb megterhelés elkerülése. (A tudósítás folytatása a 7. oldalon) EGYSÉGES KÖZSÉGI POLGÁRI PÁRT ____________hlpclglof lapít

Next

/
Oldalképek
Tartalom