Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-21 / 38. szám
Budapest, 1932 szeptember 21. 8 Pesti kirakat Az afrikai légy A tehetségtelen, a jelentéktelen embert senki sem Srígyli. Az senkinek sincs az útjában. Hála Istennek, mi, magyarok, az idegenforgalom szempontjából ott kezdünk tartani,, hogy már irigyeink is akadnak. Bizony, nem voltji könnyű a küzdelem, amíg idáig eljutottunk. Nagyon nehéz eset! volt. Mert a magyar idegenforgalmat alig néhány esztendő alatt a Semmiből csináltuk meg. Mindenki emlékezik még arra, hogy milyen] hősiesen primitív eszközökkel kezdtük. És pedig olyan ellenfelekkel szemben, akik nemcsak harcedzettek voltak, de akiknek sok évtizedes! múltjuk is volt idegenek csábítása terén. Ma pedig — hála) Istennek — ott kezdünk tartani, hogy irigyeink is akadnak, akik azonban nem éppen válogatósak az eszközeikben. Ma nincs itt az ideje, hogy neveket emlegessünk, akiknek különösen nagy érdemük van ebben, do meg amúgy] is tudja mindenki, ki volt az, aki az idegenforgalomért magas pozíciójában is úgy lelkesedett, mint egy nyolcadikos diákgyerek. De be is bizonyosodott, hogy idegenforgalmat semmiből csak ilyen diákos, szent lelkesedéssel lehet csinálni. Most mi vagyunk tele örömmel és lelkesedéssel, amikor utcán, kávéházban, étteremben, mulatókban mindenütt idegen szót hallunk. Olaszok, franciák, angolok bolgárok, románok seregestül, azt «meg már szinte nem is érdemes említeni, hogy ma Budapesten annyi német szó hangzik el, igazi németek ajkáról, mint amennyit — mondjuk — száz esztendő előtt a bennszülött pestbudaiak elhasználtak. És ahány idegen, annyi önkéntes, lelkes, odaadó propagálója a magyar ügynek és Budapest szépségeinek. Nem. puszta reménység többé, hogy ahány idegen idejön közénk, az nemcsak mint barátunk, hanem mint lelkes agitátorunk távozik el inn'en. De van is mit dicsérniük: ezeknek a mi lelkes barátainknak és ma máit bízvást elmondhatjuk, hogy nem vallanak szégyent, ha jót mondanak rólunk. Nem csodálkozhatunk azután1 ilyen körülmények között azon! lsein, ha idegenforgalmunk növekedésével egyenes arányban növekszik irigyeink, ellenségeink száma, akik a megcsonkított ország kezéből ezt á falatka, reménybeli kenyeret is szeretnék kicsavarni. Mit tudnak ellenünk tenni? Szebbet mutatni, jobbat adni, nemes versenyben legyőzni bennünket, ez túlságosan előkelő fegyver lenne a számukra.. Hamis híreket terjesztenek hát rólunk, rágalmakat fognak ránk és nem lehet számukra egyetlen eszköz, sem elég ocsmány ahhoz, hogy fel ne használják ellenünk. Az ember elképed, mire mindenre képesek. Tudomásunkra jutott például, hogy egy nagy olasz, túrista társaság, feleúton visszafordult, mjert útközben azzal ijesztettek rájuk, hogy Budapestet egy afrikai légyfajta lepte el, amelynek halálos a csípése. Nem is csodálkozunk, hogy az ilyen rágalmaktól megriadnak az emberek, végtére is, senki sem azért megy kéjutazásra, hogy belerohanjon a biztos halálba. > Arról is hitelesen értesültünk, hogy Karlsbadban azzal riasztottak el a Budapesti úttól egy nagy angol társaságot, hogy kár a fáradságért, mert a magyar fő- város egy kultur-sivatag, itt nincs semmi, irtózatos, bosszantó, szívszakajtó szegénység uralkodik, a koldusok az utcán a járókelő lába elé vetik magukat, egyszóval itt rettentő lelkigyötrelmekben van része annak, aki felüdülni jön közénk. Ha meg tudtuk csinálni fejlődő idegenforgalmunkat, akkor kell erőnknek és eszközeinknek ahhoz is lenni, hogy ezt az aljas, eszközeikben nem 'válogató ellenpropagandát elnémítsuk. Európa, színe elé kell vinni, ha más mód nincs, ezeket a kútmérgjaző banditákat, akik azonosak azokkal, akik a háborúban dum- dum-lövegeket használnak és akik vöröskeresztes kórházakra dobnak bombát. Az afrikai légy csípésébe csak az ő becstelen rágalmaiknak szabad belepusztul- niok. HUTTER SCHRANTZ RT Budapest, X. kér., Sjfömrői-úi S3 Városi mintaraktár: VI., Vilmos császár-út 63 Kerítései*, kerltés-fonöíok, lüzhelyek és kályhák nagy választékban Telefon: J. 379—36. hazai szénre Húsz milliárd a nemzeti vagyon, egy milliárdja van a fővárosnak, 600 milliója a vidéki városoknak Miért nem mobilizálják ezt a hatalmas vagyont a termelő munka céljaira, — kérdi Becsey Antal — Közérdekű és lukrativ belek- tetések egész sora kínálkozik országszerte A munkalehetőségek egyre csökkennek, az úgynevezett takarékosság nevében már a lukrativ munkákat sem végzik el, sőt a főváros életének új fordulata, hogy még a tervezett szükségmunkáikat sem tudják teljes egészében vállalatba adni, holott csupa olyan befektetésről van szó, amely igen rövid időn belül visszatérül a befizetett járulékokból. Ez a bánitól tanácstalanság nem is lassú sorvadással, hanem hirtelen halállal fenyegeti az egész magyar társadalmat. Ez ellen hadakozik már évek óta Becsey Antal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, a kiváló mérnök és közgazdász, aki a legutóbbi időkben számos figyelemreméltó tervet hozott nyilvánosságra a kibontakozás érdekében. A szükségmunkák megakadásával járó veszedelem aktuálissá tette, hogy felkeressük Becsey Antalt, aki a következőkben vázolta a magyar gazdasági élet megbénulásának okait és a kibontakozás lehetőségeit a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Ennek az évnek elején Kőszegen kongresszust tartott a magyar vidéki városok vezetősége. E kon' gresszus eredményei és a főváros által elhatározott sziiklségmumkák körülményei élesen rávilágítanak!’azokra a nehézségekre, amelyek a fővárosi és a vidéki városok gazdasági erejét é.s aktivitását megbénítják. Szeretjük ezeket a bajokat a világválság, az általános európai depresszió teher,szémlájáir,a írni, ^helyett, hogy keresnénk ti megoldást. Ma már vitán felül áll, hogy a régi doktrínák nem alkalmazhatók a mai, viszonyokra. A tőkeszegénység állandó hangoztatása, a folytonos rém- llátás, a kereseti lehetőségek mellőzése, másrészt a közterhek állandó emelése, a fizetések é.s jövedelmek állandó csökkentése (szükségszerűen meggyöngíti az amúgy is rossz vérkeringést és növeli .az általános elszegényedést. Mondhatnám: összezsugorodást folyamatban élünk, amely annál jobban aláköt minden gazdasági életet, minél tovább tart. E.zt a folyamatot meg kell állítani, szabadulni kell belőle. Szeretjük magunkat azzal isi biztatni, hogy más országokkal .szemben megvan az a nagy előnyünk, hogy agrárnép vagyunk, szóval itt nem lehet éhenhalm. De hiába vannak készleteink, ha a mecjbomloit jövedelem- éfopztás folytán nem válneyk hozzáférhetővé a termelési javak. Ezekhez hozzájutni csak kereset, vagyis munka- lehetőségek révén lehet. Egyfelől tehát ott látjuk a kereset és munka után szaladó tömeget, másfelől megvannak a mi agrár-termelésünkr életfenntartó javai, ennek ellenére mai beőedezkedésünk mellett nem találnak egymásra. Meg kell tehát találni azokat a gazdasási módszereket,, amelyek lehetővé teszik a kibontakozást. — Az első ellenvetés: a szokott refrén, hogy tőkeszegények vagyunk. 'Ez igaz, de igaz az is, hogy minden leromlottságunk mellett még van nagyon jelentős vagyonunk: a nemzeti vagyon nettó értéke még ma is meghaladja a 20 milliárd pengőt, magának a fővárosnak a vagyona több, mint egymilliárd pengőt tesz ki, a magyar városok kőszegi kongresszusán pedig kimutattam, hogy 55 'vidéki Város1 vagyona mintegy 600 millió pengőre rúg. — Kétségtelen, hogy a vagyoni ési a tőke nem identikus, bár a közgazdaságtan megállapításai szerint igen sok viszonylatban, érintkező gazdasági fogalmak, éppúgy, mint az érték és az ár. Mindkettő jövedelem- elosztást és gazdasági szervező erőt képvisel. Csakhogy a tőkében a szervező erő, a termelést szemező gazdasági képesség predominál. Ne azon panaszkodjunk tehát, hogy tőkeszegények vagyunk, hanem lássuk meg, hogy annyi vagyonunk mégis csak van, hogy megfelelő szervezéssel és aktivitással megmozgathatnék az életet. Hogy ez miképpen, történhetnék: az mdgcú ,«i probléma. De, hogy minden adott helyzetben megvan rá a lehetőség, azt nreste: i módon illusztrálja Sombart, aki kifejtette, hogy a pénzgazdaságtól távol állott középkori földesuraknál felhalmozódott lomha jószág-készletek mikénf váltak]aktív tőkékké a hozzáértő üzletemberek kezében. Fizikai példával megvilágítva a két gazdasági erő egymáshoz való viszonyát, azt mondhatnám, hogy a vagyon: helyzeti energiát jelent, jelenti a munkára való készséget és lehetőséget, a. töke pedig «I cselekvő dinamikai energiát -képviseli. Emeltyűkre van csak szükség, amelyek a helyzeti energiát' képviselő tömeget cselekvő energiává alakítják át, kimozdítják passzivitásukból. Ezeket az emeltyűket keresi a külföldi országok közgazdasága is. A legutóbbi német szükségrendelet a közgazdaság talpraállítására, szintén e kőiül mozog. Nekünk is ebben az irányiban kellene kereskednünk, és bizonyává rdégfálálfriánJq a módokat, hogy nem csekély helyzeti energiáinkat megmozgassuk. A legnagyobb helytelenség azonban folytonosan közgazdasági negatívumokkal operálni, ahelyett, hogy az aktivitás útjait keresnek. Nem fantasztikus képtelenség-e, hogy például a főváros egymilliárd pengős vagyona mellett képtelenség volt a szükségmunkákra 10,000.000 pengőt előkerítem, mégpedig olyan munkákra, amelyek gyorsan és biztosan visszatérülnek, kenyeret adnak a munkanélküli tömegeknek és ugyanekkor még növelik is a főváros vagyonának értékét. De végeredményben mégis csak előkerült ez a pénz áruhitelezés formájában. Meg lehet tehát mindent oldani és tudnivaló, hagy ennél nagyobb pénzügyi problémákat is megoldott már a gazdasági kényszerűség. Ismeretes, hogy az utóbbi időkben hatalmas összegre duzzadt az államháztartás, deficitje: most sikerült ezt is kiparírozni, legalább átmenetileg. Nem vitatom, hogy ez a ki- parirozás helyesen történt-e vagy sem, csak tényeket állapítok meg és: .ezek nyomán azt kérdem: hogyha ebben az országban mégis csak van tőke, akkor miért nem áll ez a töke a termelő munka, az -aktív gazdasági tevékenység szolgálatára. Erre a kérdésre pedig az a felelet, hogy nincs gazdaságilag megszervezve ,a töke, és sajnos nálunk a napi politika mellett háttérbe szorulnak ennek a megszervezésnek problémái. Pedig végre meg’ kellene látnunk, hogy a főváros és a vidéki városok, az ország intelligenciájának ezek az emporiumai egytől-egyig vergődnek és annak ellenére, hogy az alkotó produktiv munka széles lehetőségei állnak előttük, annak -elleniére, hogy számottevő gazdasági erőt képviselnek, nem hiénáid alkotni, nem- bírnak munkanélküli polgáraiknak kereseti lehetőséget biztosítani, é-s eközben egyre jobban összezsugorpdlnak természetesen az ő jövedelmeik is. Megállapíthatom tehát, hogy a munka és a kereseti lehetőségek biztosítása az egész vonalon égetően sürgős. Megállapíthatom, hogy a fővárosban és a vidéki városokban a lukrativ beruházások egész sora kínálkozik, a befektetések abszolút biztosak és aránylag rövid idő alatt visszatérülnek. Megállapíthatom végül, hogy van vagyoni erőnk is, már pedig] a közgazdaság tételei szerint a\ töke mobilizálásának ismert lehetőségei vannak. Ezeket, a lehetőségeket kell megkeresnünk é,s a legnagyobb energiával arra törekednünk, hogy yecsak a liyomorúságot fitty hit síik, hanem törődjünk az ország jövőjével is: dolgozzunk. * Ennek a nyilatkozatnak számbeli és ténybeli adatai világosan mutatják, hogy megvan a pénz is, megvan a munkalehetőség is, nem ezekben van a hiány, hanem a tetlrekész aktivitásban. A vállalkozási kedv, a munkakészség, a befektetések lukrativításába vetett bizalom hiányzik, más szóval nem az anyagiakban, hanem a lelkiekben van hiány. Ami végeredményben azt jelenti, hogy a magyar gazdasági élet talpraállítása tulajdonképpen nem is közgazdasági, hanem pszichológiai kérdés: a lelkek fásultságát kell felrázni az álmos, letargiás tétlenségből. Labrlola Színház-Varieté Bfl®- Jegyek elővételi * díj nélkül kaphatók délelőtt 9—1 óráig és délután 2—5 óráig Uj műsorát minden este zsúfolt ház tapsolja végig. Különösen tetszik „Éjféli vendég“ kacagtató bohózat, ScarEett a csimpánzokkal, Dunits & Partner utcai zenészek, EVSiss Zeiias légtornásznö, 2 Keitanos villám-akrobaták és elsősorban ASfoa Thea fenomén. 'jzyns- egységes községi polgári pKrt jíommMLíúímsp m*«««u* i«»*«
