Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-24 / 34. szám

Huszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 augusztus 24. 34. szám * " " - .... 111 n .'1 "IHi.l.g.1-. ggg"!"' 11 — wa mmua Előfizetési éri Egész évre....................24 pengő Félévre ........................12 pengő Eg yes szám érái 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdAn Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca IS. Tslefonszám i Aut 187—15. Liber Endre alpolgármester átfogó programot ad a városházi adminisztráció folyamatos munka- iáról és a közel iövö teendőiről Előtérben a szociális intézkedések állnak, amelyek az elkövetkező tél előrelátható Ínségén lesznek hivatva enyhíteni István király hete A hervadó magyar élet ragyogó reneszánszát álmod­tuk át az elmúlt héten. Jó lenne, nagyon jó lenne hinni, hogy éltük és nem csupán álmodtuk ezt a párnapos tündérjátékot, amelynek legendás szépségű való-meséje a nemzet történelmének legfényesebb fejezete. Díszleteit Budapest csodálatos panorámái szolgáltatták, néző- közönsége pedig egymillió jómagáinkon kívül sokezer idegen az ország és a művelt világ minden tájékáról. A legendás történelem és a panorámás díszletek azelőtt is megvoltak, de hol volt a felemelő és egyben lenyűgöző tündérjáték, amelynek elragadtatott publi­kuma világrészekből sereglett össze? Megvolt, megvolt, de hiába volt meg a legendás történelem, hiába a dísz­letek és hiába a tömegek, amelyeket világrészeken át kalauzol a szépség után érzett öltha'tatlan vágyuk, ha nem akad poéta, aki költői egységbe álmodja, zseniális rendező', aki életre elevenítse mindezt, végül pedig direktor, akinek, a szó legnemesebb értelmében vett, játékszíne egy ország’, publikuma pedig az egész világ'. Szent Istvánheti-ünnepségek: ez az összefoglaló címe ennek az ríj magyar Divina Comoedianak, amelynek pokla Trianon, purgatoriuma jelenünk, de menny­országa az a lelkes áhítat, amelyet ősi történetünk szent misztériuma vált ki az egész művelt emberiségből, első­sorban pedig a világba szerteszórodott véreinkből. És ennek a mi idehaza világsikert aratott isteni Szín­játékunknak poétája, rendezője, direktora: Ripka Ferenc. Az ő elméjében fogant meg a nagyszerű gondolat, hogy, valamint első szent királyunk életében a nyugati népek testvért közelségébe és kötelékébe hozta árva, magunkramaradt nemzetünket, azonmód az évezredes távlatból, emléke szentséges erejével segítse vissza véreit ebbe a testvériségbe, amelyből, jaj, de messze sodort a világon átszáguldott vihar. Az idegenforgalom a súlyos gazdasági viszonyok következtében a világ legcsábítóbb helyein is mérték­telenül lecsökkent, Budapest idegenforgalma ezzel szem­ben rekordot ért el: így hangzik a hivatalos megálla­pítás. Ripka Ferenc életet teremtő poétikus gondolata legyőzte azt a kedvetlenséget, azt a bénulást, amelyet világszerte vált ki az úgynevezett válság és szerencsés kézzel nyúlva különlegesen nemzeti létünk, de a nyugati kultúrával ugyancsak különlegesen közös múltúnk ki­meríthetetlen kincsesházába, egyszeriben olyan pazar c-sodát mutatott fel, amelynek bámulatára szívesen jönnek el messzeföldről, át a gazdasági válság ország­határokkal nem tarkított, egységes, fásult világ- birodalmán. Ez pedig már lényegesen több, mint amit a sztereotip ..idegenforgalom“ fogalmával el lehet intézni. Ripka Ferencnek sikerült felráznia ország-világ érdeklődését és olyan rokonszenvet kelteni nemzeti fényes hagyo­mányaink és meglevő szépségeink iránt, amelyért az idegenek komoly áldozatra hajlandók: nehéz pénzeket adnak ebben a nehéz, pénztelen világban. Hipokrizis lenne a nagy erkölcsi siker elismerése mellett nem kihangsúlyozni ennek a Szent István-heti idegenforgalomnak gazdasági jelentőségét. Ezekben a napokban Budapesten nem látszott meg a szegénység szomorúsága. Pompás mozgalmasság fűtötte az életet, az emberek vidámak voltak, vásároltak, szórakoztak: mqcjiiri\ü élitek. Az életünk újjászületését álmodtuk. Jó lenne, nagyon jó lenne hinni, hogy éltük és nem csupán álmodtuk. De az élethez életkedv kell. Termékenyítő gondolatok kellenek, amelyek felrázzák a fásult, dermedt kedélyeket. Szent István hete: a legtökéletesebb elgondo­lások egyike, amely az utóbbi esztendőkben mozgalmas­ságot hozott a magyar életbe. Jó lenne, ha azok, akik Ripka Ferenc gondolatát ennyi szeretettel, lelkesedéssel és odaadással valósították meg, maguk is felvetnének újabb és újabb gondolatokat, hogy páratlan kincseink a világ-érdeklődés pergőtüzében tündökölve, végre fényesre világítanák a magyar éjszakát. A múlt hét kedd j ét öl ismét Liber Endre alpolgármester vezeti helyettes polgármesteri minőségben a főváros ügyeit. A helyettes polgármester nyári pihenőjét Balaton világoson töltötte, kipihenten, friss erővel1 érkezett vissza. Felkeres­tük hivatalában Liber Endre helyettes polgár•m es te rt, aki a főváros őszi munkaprogramjáról a következő nyilat­kozatot adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Szabadságomról visszatérve mindenekelőtt a szabadságára induló Borvendig Ferenc alpolgármester­rel tárgyaltam, meg a főváros aktuális ügyeit, ezek között természetesen elsősorban a szükségmunka kérdé­sét. Kiírtuk a versenytárgyalásokat az inségmünka során tervezett útépítésekre és csatornaépítésekre, a szükség-1 lakásépítésre, illetve a városszéli kiskertes telepítésekre pedig tervpályázatot hirdetett a főváros. A programba vett út- és csatornaépítési munkák költségei 9—ü1/^ millió pengő kiadást jelentenek. Amennyiben a város­széli telepítés gondolata a tervpályázatok beérkezése után valamilyen okból nem volna megvalósítható, akkor a régeb­ben bevált rendszer szerinti szükséglakás- építésre gondolunk. A kertes városszéli telepítések rendszere külföldön több helyen jól bevált. Mindenesetre nagyon örülnék, ha ná­lunk is sikeresen lehetne ezeket a telepítéseket rendsze­resíteni, amely esetben az első 300 lakásos telepítést továbbiak is követnék. — A téli inségakciók folytatására, nézve a szociál-1 politikai és közjótékonysági ügyosztály most dolgozik az új terven és az az elgondolás, hogy úgy az étkeztetési, mint az egyéb jótékonysági akciókat legalább a tavalyi mértékben fenntartsa a főváros. Az akciók előkészítésénél a tavalyi állapotokat vesszük alapul. Ezeket a tervezeteket a legközielebbi, a legelső törvényhatósági tanácsülés elé terjesztjük. Ami az in­ségakciók fedezetének kérdését illeti, természetes, hogy a fővárosnak az idei télen sem áll módjában az előreláthatóan szükséges keretek költsé­geit a maga erejéből fedezni és amint azt már korábban jeleztük, a kormánynál új­ból megfelelő támogatást fogunk kérni és pedig úgy, mint az idén akár a sziikségadó meg­felelő részének, akár valamely más adónemnek a fő­város részére való átengedése révén. Amennyiben a kor­mány az idén nem vetne ki általános szükségadót, úgy a főváros arra kér felhatalmazást, hogy az előző évekhez hasonlóan újból inségadót szedhessen. Erre vonatkozóan még az 1933. évi költségvetés össze­állítása előtt kell a helyzetet tisztáznunk, illetve a kor­mány álláspontját megismernünk. Sajnos, a szociális helyzet még mindig meglehetősen rossz. A segélyre szo­rultak .száma ma is nagy és ahelyett, hogy csökkent volna, növekedett. A főváros közigazgatásának mindent meg kell tenni, hogy legalább a múlt évi méretekben álljon akcióival a segélyre szoruló lakosság mellé. A helyettes polgármester ezután elmondotta, hogy a főváros tanácsa a kora ősszel letárgyalja cm új lak­bérszabályzatot, amelyre égető szükség van. A szabály- rendelettervezet- teljesen kész, nyomtatásban szétkiildték a tanács tagjainak is, hogy idejük legyen tanulmányozni. Mivel a kormány jóváhagyása sem késhet sokáig’, bizo­nyos, hogy a november 1-i lakbérnegyednél már az új rend lesz mérvadó. — A főváros igen fontos reformra készül a szük­séglakások kérdésében is. Azt kéri a kormánytól, hogy a szükséglakásokra vonatkozó rendelkezés jogát a kor-1 piány vonja, ki az \általános lakbérleti szabályok hatálya alól és a rendelkezés jogát kizárólag- ej fővárosra, bízza. Ebben a kérdésben a napokban küldte fel a főváros fel- terjesztését a kormányhoz. Jelenleg ugyanis a főváros régi szükséglakásaiban nagyon sok olyan lakó él, akinek rendes keresete, sőt nem egynek nyugdíjas állása van, úgyhogy módjában lenne a. rendes lakások normális lak­bérét is kifizetni. Ezeket az embereket azonban nem lehet a teljesen szegényeknek és keresetnélkülieknek szánt szükséglakásokból kitenni a kötött lakásgazdálko­dás miatt, a maguk jószántából pedig nem akarnak az' úgyszólván teljesen ingyenes lakásokból kiköltözni. Ha a kormány a fővárosnak ezt az imént említett javasla­tát és kérését teljesíti. úgy a szükséglakások jelentékeny része fel­szabadul eredeti céljára.-— Ami a fővárosi adminisztráció egyéb ágazatai­nak eseményeit illeti, megemlíthetem, hogy az elnöki' ügyosztály vezetője szeptemberben mutatja, be a státus­rendezési javaslatot, amely pontosan meg fogja állapí­tani a székesfőváros tisztviselőinek létszámát. Ha ez az előterjesztés beérkezett, akkor lehet majd szó arról, hogy gyakor­noki, vagy egyéb új állások megszervezése révén miképpen lehetne a főváros az el­helyezkedni nem tudó diplomás ifjúság se­gítségére. — Igen nagy jelentőségű munkán dolgozik a köz­jogi ügyosztály is, ahol most szövegezik a régi hono­sítási törvény módosítását célzó javaslatot. E kérdés helyes megoldása kihatással lesz az illetőségi probléma meg­oldására és a mostani panaszok eliminálására is. — A pénzügyi osztály a költségvetés összeállítá­sával van elfoglalva. A munka már annyira haladt, hogy a törvényes időpontra, szeptember 15-re az 1933-i budgettervezetet feltétlenül benyújt­juk, — Az új nagyvásárcsarnok építésének befejezése és közeli megnyitása nemcsak a. székesfőváros köz­élelmezése szempontjából fontos, hanem beláthatatlan jelentőségű lesz a magyar élelmiszerexport terén is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom