Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-20 / 3. szám
Pesti kirakat /j! drágaság forrása. Szent meggyőződésünk mindig, amikor tollat veszünk a kezünkbe, hogy becsülettel szolgáljuk a közérdeket, de soha sem az igazság rovására. A legritkább esetek közé tartozik, amikor be kell vallanunk, hogy eltávolodtunk az igazságtól. Most ilyen eset adódott. Be kell vallanunk töredelmesen, hogy igazságtalan támadásokban részesítettük a pék utakat, akik ugyan tényleg lenyúznak a közönségről minden lenyúzbatót, akik nem értik meg, hogy — ha egy körömfeketényi önfeláldo zási készség szorult volna beléjük — nekik kellene az olcsóság frontján előljárniok; de — és ez szól a pékek igazolására — olyan intézményre hivatkozhatnak, amelynek még náluk is altruistábbnaik hellene lennie. Mert ki tagadja, hogy a Községi Kenyérgyárat árszabályozó feladattal létesítette a főváros? Sőt azt is tudjuk, hogy a Községi Kenyérgyárnak uem a cipő-zsinór és nem a sáfrány árat, hanem a kenyerét kell szabályoznia. A pékek azt mondják, hogy szabályozza is. A községi kenyérnél m ő kenyerük sem drágább. És ez is valami. A pékek többet nem is tehetnek. Bocsánatot kell tehát tőlük kérnünk, ha azzal vádoltuk meg őket, hogy nem eléggé szamaritánusok. Vájjon miért lennének ők pápáb- bak a pápánál, olcsóbbak a kenyérgyárnál. A kenyérgyárnál valami igen súlyos, lényegbevágó hibának kell lenni. -Sőt- van is. Kellner Nándor úr, a Községi Kenyérgyár igazgatója valamikor számtiszt volt. Ha a számtiszt nem ért a kenyérsütéshez, azt meg tudjuk érteni. De az már nagy hiba, hogy a számtiszt nemcsak a kenyérsütéshez, hanem a matematikához sem ért. Hogy pedig a kenyérgyári számtiszt-igazgató hadilábon áll a számokkal, azt igen könnyű bebizonyítani. A malmok kc-t hét alatt két ízben is mérsékelték a lisztárakat. Legutóbb ötven fillérrel, illetve egy pengővel. A fehér liszt egy pengővel, a barna ötven fillérrel lett olcsóbb. Még csak számtisztnek sem kell lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön arra az elemi igazságra, -hogy olcsóbb lisztből olcsóbb kenyeret lehet sütni. A Kenyérgyár azonban — hiába van „matematikus^ igazgatója — hallgatásba merül, a világért hozzá nem nyúlna a kenyérárakhoz. (Mit szólnának a pékek!) A főváros közélelmezési politikája valaha világhírű volt, -annál rettenetesebben vigasztalanabb, hogy Vájná tanácsnok úrnak a legsúlyosabb időkben, amikor -a szó Szoros értelmében „a mi mindennapi kenyerünk1 ‘ -ről van sz<5> konveniál «• kenyérgyár tétlensége és tehetetlensége. Ennek a lehetetlen közélelmezési politikának a következménye, hogy ma, amikor csak ennivalóra jut az embernek, -a Batthyányi-téri és a Garai-téri árusok az elvisel- hetetleuül magas helybérek miatt állandóan leállással kénytelenek fenyegetni. Ennek az abszurd állapotnak pedig Vájná tanácsnok úrnak egy másik balkezes intézője, Burg Ferenc, a vásárcsarnokok igazgatója az értelmi szerzője. Az árk ut at óbizottságnak, amely most van megalakulóban, igazán nem lesz nehéz dolga. Az árkutatóknak nem is kell sokat kutatniok. Amíg a kenyér -és a többi élelmiszer nem lesz olcsóbb, addig úgyis Mába harcolunk más frontokon. A drágaság hősieslelkü védőit megtaláljuk a Vájná— Kellner—Burg triászban. véré en A verebek körül tovább dúl a háború. Morbitzer Dezső kertészeti igazgató a vezérkari főnöke ennek az irtó-’háborúnak. Bizony sokszor megostromolták már a verebek pusztítása miatt, de végeredményben kezdtünk kiváncsiak lenni, kinek van hát igaza? A madarak megfellebbezhetetlen -tarájának -mindnyájan elismerhetjük Kerman Ottót, a nagy természettudóst. Nála jobban senki sem szereti a természetet. Halljuk hát, mint ítélkezik a verebekről: I. A -madaraik (Között, (varos -es falu utcáján a veréb az, ami a suszterinas: vidám, -szemtelen, tolakodó, civakodó! Csak ugrálni tud. Ott van az utcán, ahol lovak nyomában turkál, fürdik ,a porban, de a pocsolyáidban- is. Ott van a piacokon, ahol a szundikáló kofaasszony kosarát -dézsmálja. Az érett gabona kalásziából többet vesz iki, mint amennyivel jóllakhatnék. És így tovább ... II. Hogy megfogyott, hasznos rovarevő -madarainkat szaporítani -Igyekezünk, a. verébbel meggyűlt abajunk. őkel-me kimarja a fészekodvakból a cinegéket és maga telepszik bele. III. földrészünk apró vad madarai közül a veréb részesült abban a megtiszteltetésben, hogy elterjesztés céliából kivitték Java szigetére, Ausztráliába és főként Ész-alkamerjka Egyesült Államaiba, abban a hitben, hogy nagy rovarirtót nyernek. Az1 Egyesült Állcimókbiai 1851—1881-ig vitték b© és ott kész ffeszekod-vakkah magyarán „tyúkkal-kaláccsal“ várták, hogy szaporodását előmozdítsák, -ami aztán oly na-gyszerüen sikerült is, hogy huszonöt évre rá, már mint a mezőgazdaságra kai os madarakat bevádolták s azóta tömegei már valóságos csapássá válialc. * íme a verdikt. Herman Ottó megállapításában uem lehet -kételkedni. Az állatokat nála jobban senki sem ismerhette és szerethette. ítélete nagyon súlyos. Leginkább -azt érezzük belőle, hogy a nagyvárosokban a veréb a betegségek egyik igen jelentős terjesztője. Csak az'ti kérjük, ha már pusztítják, kíméletesen szabadítsanak bennünket meg a halálraítélt kis — szuszter- inasoktól, Megszállódul a főváros w adonyi bérgazdasagíél A birtok tulajdonosa; Zichy Aladár gróf hajlandó a szerződés felbontására — Nagy Ferenc kezdeményezte az akciót, amelynek részleteit Ereky Károly tárgyalja le a grófi család jogtanácsosával A Vásárpénztárnál lefolytatott vizsgálatok során minduntalan fc-flm-erült az adonyi bérlet, amely valósággal legendává nőtte ki magát a -nagyközönség körében is. El kell ismerni, hogy ez a hatezer holdas bér gaz das,ág valóban a legsúlyosabb tehertétele volt a, Vásárpénztárnak, mert, még ma is -elképzelhetetlen,, hogy a mezőgazdasági konjunktúra virágzó időszakában is évenként 300 ezer pengős ráfizetéseket voltak kénytelenek feltüntetni a részvénytársaság mérlegében. Einnek a súlyos tehertételnek a likvidálását tűzte ki feladatául a törvényhatóság részéről kiküldött vizsgálóbizottság is, amely Ereky Károly elnök-vezérigazgatóval egyetértésben! számtalanszor próbálkozott olyan megállapodást létesíteni, hogy ez a nagykiterjedésű földbirtok vonuljon végre ki a székesfőváros költségvetésének oldalairól és a várospolitikai élet horizontján mint csak egy múló emlék szerepeljen. A likvidálás-mak -az útja azonban sehogyeem akart megnyílni, mert komoly következményekkel fenyegető szerződések kötötték a fővárost össze az -adonyi bérlettel és imiár majdhogy belenyugodott mindenki abba, hogy az úgyneveziett mintagazdaság továbbra is a legnagyobb áldozatokat követelje -a főváros közönségétől. Az .aidon-yi bérlettel kapcsolatban nagyér-dek-ességü hírről szánról be a Fővárosi Hírlap : annyi kísérletezés után végre sikerül megszabadulni ettől a tehertételtől és ezzel a Vásárpénztár részére biztosítani -a, nyugodt pénzügyi gazdálkodást. Tudomásunk szerint a bérlet likvidálása körül! igiem tevékeny szerepet vitt Nagy Ferenc törvértujhatósági tanácstag, aki -erről a kérdésről -a következő részleteket mondotta el a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A Vásárpénztár gesztiói nak felülvizsgálása során minden alkalommal 'beleütköztünk az- adonyi beriet szerződésébe, amely a főváros számára nem hozott sem dicsőséget, sem pénzt, csak örökös gondot és rengeteg ráfizetést. A rossz mezőgazdasági viszonyok most már évi 4—500 ezer pengős deficitet eredményeztek és általában a birtok adminisztrálása is oly sokba- került, hogy a legfőbb ideje volt a Vásárpénztárt ettől a bérlettől megszabadítani. Nem titkolom, hogy a bérlet igazgatása körül is voltak áltatom kifogásolt jelenségek és általában a gazdálkodás rendszere sem volt olyan, hogy a viszonyok javulását remélhettük volna. Lehetetlenség, hogy negyvenpengős kiszállási díjakat kapjanak a birtokon sűrűn megjelenő közegek, amelyből mintagazdaságot teremteni sohasem Látszott -ki-látásosnak. Állandóan kifogásoltam azt a lehetetlen rendszert, hogy a mezőgazdasági üzemben a teherautófuva- rozást vezették be, ami szinte kiáltó példába annak, hogy a laikus liozzá- nemértés milyen ötleteket, tud -kitermelni. De folytattak ott más kísérletezéseket is, amelyek természetesen meghozták az előre látható kuddroot és növelték a százezres vészt eséyehet. — Mint a törvényhatósági tanács részéről kiküldött vizsgálóbizottság tagja, indítottam meg a kezdeményezést az adonyi bérlet megszüntetésére. Hossza-s tárgyalások után segítségemre jött Zichy Aladár grófnak, a birtok tulajdonosának méltányossága, aki hajlandóságát nyilvánította a szerződés felbontására, megfelelő rekompenzáeió, — hozzáteszem: nem súlyos kikötések biztosítása esetén. A tanácskozásokat most már a Vásárpénztár a grófi család jószágigazgatójával, Szalag Géza dr. ügyvéddel folytatja és úgy tudom, hogy ennpk az ügynek az annyira kívánt likvidálása rövid' időn belül megtörténik. * A Fővárosi Hírlap információj-a szerint Nagy Ferenc -akcióját a városháza vezetősége nagy örömmel vette tudomásul és felhatalmazást is -adtak számára, hogy az elvi megbeszéléseken érvényesítse a főváros érdekeit. Az adonyi béirigazöaság.mak a főváros érdekköréből való eltávolítása íuiude'njesetre komoly nyereséget j-e-lent a Vásárpénztár számára, amelyik Ereky Károly irányítása mellett most már kizárólag mionopoliszükus hatáskörében gondozza azokat az érdekeket, amelyeket a főváros reáruházott. Liber alpolgármester az álkoldusokról és a nyomor igazi áldozatairól tiipöoz Jenő dr. polgármester múlt vasárnapi rádió előadását most vasárnap követte Liber Endre alpolgármester előadása ugyanarról a témáról: az Ínségesekről, a szegényekről és nyomorgókról. Sok érdekeset és újat tudott meg ebből Budapest közönsége, mert végre valóban a legil-letékesebb ajakról hangzott el- a felvilágosítás arról, hogy Budapesten nemcsak valódi és szánandó ínségesek, hanem álkoldusok és álszegények tömegei is vannak, akik a nyomor konjunktúrájának kihasználásában számtalan érdemes rászorulótól veszik el az annyira várt adományt és támogatást. Liber Endre alpolgármester gyakorlati tudással, -de a mélyérzésű és szeret őszi vü ember felfogásával fo-glaikoiZiOitt ezzel a mai helyzetben- annyira aktuális kérdéssel és hangoztatta, hogy a nyomor igazi áldozatait kötelessége, a tehetősebb társadalomnak támogatni, minden ké- reget-őv-el -egyénenként és ,szeretettel foglalkozni és a segítés legpraktikusabb mócLjla-it úgy megállapítani, hogy az valóban eredményes segítést jelentsen. — önök közül azonban — mondotta többek között — csak kevesen találkoznak a, nyomor igazi arcával, mert az nem megy -az utcára. Az igazi nyomor megbújik a sötét sikátorokban, a desz-k-aibódékban, -a hajléktalanok nien- helyetn és aiz igazi nyomor rá van írva azoknak a.-z apáknak és anyáknak az arcára, akik gyermekeik részére az elől-járóságioko-n kenyeret, ruhát és tejet kérnek. Hangoztatta az alpolgármester, hogy a koldulás végeredményben termeli a munkakerülőket, akik létfenntartásukat a hatósági és társadalmi támogatásiból akarják biztosítani. Az utcán teregető koldusok nem minldtoyája-n érdemük meg az alamizsnát és ezért a. társadalomnak meg kell tanulnia a védekezést az álkoldusolc ellen. Ha a kéregetőket a közönség is igazoltatja és kikérdezi, akkor sok visszaélést lehet meggátolni azzal, hogy nem vonjuk el az alamizsnát az igazán szegényektől és rászorultaktól-. A valódi szegényeknek pedig .sokkal helyesebb olyan természetbeni adományokat adni, amelyet az ínséges «gyén helyzetének elbírálása alkalmával. mint legszükségesebbek mutatkoznak. Az alpolgármester mindvégig lebilíucselőeoi érdekes előadását bizonyára sok okulással és tanultsággal gazdagodva hallgatta a rádiói milliós közönsége. Franck-hávéi végy... a magyar mezőgazdái, a magyar munkást, a magyar ipari segíted! TELEFON: 282-47 ROSÍNGER L. B. BUDAPEST, VI, KERÜLET, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 21. Sokszorosítógépek Összeadógépek kézi és villanyba) tásra Acél irodabatorok SZUSZLAJOS TŰZIFA-, KŐSZÉN- ÉS KOKSZTELEPE BUDAPEST-KŐBÁNYA ALSÓPÁLYAUDVAR (MÁZSA-TÉR.) TELEFON: József 456-35 SZEGEDY BÉLA JENŐ OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK, ÚT-, VASÚTÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ, KÖVEZŐMESTER BUDAPEST, I., TÁRNOK-UTCA 2. TELEFON: AUT. 608—52.
