Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-07-20 / 29. szám

Pesti kirakat Jdarnpec A szerkesztői utasítás tulajdonképen úgy szólt,, hogy mégis ki kellene már egyszer figurázni a Friedrich István által alapított, de „publjicisztikailag/ ' lovaggá ütött jassznyelvet. Iiát ez — szembeszállók tisztelettel a szer­kesztői utasítással — nem humor és nem humortéma. Mi megiettkorú magyar újságírók olyan nevelésben részesül­tünk,. hogy nemcsak választékosságra igyekszünk töre­kedni az írásainkban, nemcsak a jassz-kifejezéseket füs­töljük ki a mondatainkból,, de ahol módja kínálkozik, félve kerüljük még az idegen szót is. A mi iskolánk — mindnyájunk-é, akármilyen politikai párton vagyunk is — még szentségtörésnek tekintette volna, ha azt írtuk volna a kormányról, vagy az ellenzékről, . hogy „kampec' ', mert „nagy a sóherség" és hogy „promincli- cukorral akarják a tüdőbajt gyógyítani.'' Tessék elhinni, hogy mi — no nem is olyan nagyon öregek — sírni sze- í'etnénk, amikor nagy, előkelő, vezető sajtóorgánumban ilyeneket olvasunk. Húsz esztendő előtt is mondtak ilye­neket a pesti hordó tetején (a vidéki hordóén másokat mondtak), de még a hordó tetejéről szóló tudósításban sem volt szabad sóhernek lenni. Tessék elhinni, hogy a főváros közgyűlésén is felszólaltak volna egy-egy ilyen kifejezési miatt, mert akkor még- tisztelték a publicisz­tikát, de volt is rá ok, mert a Barta Miklósok, llákosi Jenők, Vészi Józsefek, Kam Ivóink publicisztikája nem becstelenítette meg önmagát hasonló alantas kifejezések­kel. Annáit a publicisztikának ma is élnek még tisztelői a főváros közgyűlésében. Ott ül még Barta Miklós ba­rátja, Sümegi Vilmos bátyánk is. Talán ő szóvá tehetné a kampecet, meg a sőhert. Nagy sikere lenne vele még ma is. Pizsamás dórok Hol is hagytuk csak el? A közigazgatási bizottságban, a sajtóban, a közgyűlé­sen, vagy hol is szavaltunk osak róla legutoljára? Mert csak szavalunk róla, az az érzésem, hogy ;soha„ de soha nem lesz a dologból semmi. A strandokon már régen ki­megy a divatból a fügefalevél is, egyébként pedig arnől vitatkozunk, hogy a körúton muszáj-e pálmalevelet vi­selni, vagy elegendő-e az akáclevél is, a szegény rendőr még mindig kegyetlen, gyilkosán vastag- posztóban fog állani a poszton. (Jaj, csak nem ez az ostoba szójáték az oka az egésznek?) Belügyminiszterek jönnek, belügyminiszterek mennek, főkapitányok jönnek, főkapitányok mennek, városatyák mandátumai járnak le, mindenki Ígéri, mindenki pro­gramba veszi, de senki sem valósítja meg a rendőrség nyári ruháját. Pedig az egész história annyira nem pénz­kérdés, helyesebben annyira kis pénzkérdés, hogy éppen gazdasági válságban kellene megcsinálni, amikor semmire se telik, az ilyesmivel csak úgy, hogy tessék-lássék, kilehet tolni az emberek szemét: nohát mégis csak csinálnak valamit, mégis jcsak adnak egy kis munkát a tengődő iparnak. Általában Pesten az a hiedelem járja már, hogy agrár- ország lévén, eső-áhítónak, eső-könyörgőnek tették meg a rendőrt, A bankigazgató kánikulában ventillátort Sze­reltet fel az íróasztalára, az operaénekesnek még leszál­lított fizetéséből is jut arra, hogy a Gellért hüs hullámai­ban liütse le hevülő testét,. De a szegény k. rendőr? Az áll az utca sarkán, el nem mozdulhat, legyen ő az agrár­országban a jó lelek, aki rettentő helyzetében a legszív- bőljövőbb imádságot intézi a Mennyek Urához egy kis nyári zivatar irányában. De a pesti ember annyit köszönhet a rend derék őrei­nek, hogy városunk nagyjai igazán akcióba léphetnének újból nyári viseletűk érdekében. A pesti ember úgy véli, hogy Isten szolgái majd elvégzik az esőért való könyör­gést, a szegény rendőr osak kapja meg a nyári zubbonyt. Városunk nagyjai azonban ezidén elmentek nyaralni anélkül, hogy egyetlen szót emeltek volna, anélkül, hogy elmondták volna a sablonos tiltakozást az emberkínzás ellen. Máskor ilyenkor már régen hallottuk az elvi dekla­rációt, az idén megfeledkeztek a szegény rendőrökről azok is, akik máskor legalább egy apró kis babérral szokták szónoki sikereiket növelni az ő izzadó bőrükön. Nem tudjuk, mi történt, de a rendőrökről az idén mindenki megfeledkezett. Inkább széplelkü hölgyeinkre gondolunk, akiknek pedig — sok szomorú tapasztalatunk bizonyítja, — mindig volt magukhoz való eszük. A lausannei tárgyalások, a genfi leszerelés, a bécsi kártya- botrány, Littkéné és az osztrák vámháború együttvéve nem kelthetnek olyan szenzációt, mint amilyennel most tárgyalják a problémát, hogy a pizsama számára polgár­jogot adjanak a körúton is. Istenem, szegény naiv lel­kek, akik diktálni akarják a hölgyeknek, hogy hol és ho­gyan vetkezzenek! ? Fantasztikusnak tetszik a dolog: a hölgyeket vetkeztetik, a rendőröket pedig öltöztetik. Ha a. dolog- így megy tovább, akkor a fügefalevélre vetkezett közönség fölött télibundás rendőrök fogpak őrködni és szobrot állani az egykori való, tiszteletreméltó, de két- ségbeejtően divatjátmult közerkölesiségnek. Bocsánatot kérünk, de igazán lehetne valamit csi­nálni. A rettenetes, minden földfeletti és földalatti erőt megmozgató pizsamahadjáratban részeltetni kellene a sze­gény rendőröket is. Nem,, mi nagyon Szerények vagyunk, nem pizsamás, csak nyári zubbonyos rendőröket akarunk! A főkapitány, aki emberséges érzésű ember, örüljön, hogy az idén isenki se szaval a nyári rendőrzubbonyokért, csi­nálják meg csöndben és egyedül. Magaziner Albert és Társa Redőnygyár Budapest, V., Honvéd-u. 38. :: Telefon: 106—43. Első teendők az őszi kampányban: az mségmunkák megindítása, a bánhidai centrálé ügyének tisztázása, és a nagy­üzemek egyesítésének gyors előkészítése A nyári .szünet csak látszólag, teremtett csendet a város­háza ügyosztályaiban. Azok a tervek, amelyek az elmúlt he­tekben készíttettek elő szociális és gazdasági szempontok érvényelsításérq, most vannak kidolgozás alatt és ezeknek: so­rában a legnagyobb figyelem az inségmunka megindítása felé irányul. A munkaszervező bizottság pénteken tart ülést, hogy tárgyalja a legutóbbi ülésen hozott határoza­tok végrehajtásáról szóló jelentéseket. Az inségmunka- akeió kilátásairól intéztünk kérdést Becsey Antal törvényhatósági tanácstaghoz, az Egységes Községi Pol­gári Párt társelnökéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A közvélemény nagy érdeklődéssel várja a ko­moly eseményeket, ígérő további teendőket, mert- a nyár derekán vagyunk és így elérkezett az utolsó terminus arra, hogy konkrét javaslatok kerüljenek a bizottság elé. 'A nyár enyhítően hat ugyan a munkanélküliek 'életviszonyaira, ám ha ősszel mér komoly munkát akarunk megszervezni, akkor 'az előkészítéshez feltét­lenül hozzá kell fogni. Kétségtelen, hogy ’a mai viszo­nyok között inehezi feladat a gazdasági élet számos frontján munkákat megindítani, azonban azok ’a ta­pogatózó tárgyalások, .amelyeket .a hitelezések tekin­tetében lefolytattak, annyira biztatók, hogy sikerülni fog a polgármesternek és a bizott­ságnak a közgyűlés által adott felhatalmazás­sal élni: a munkálatokat tízmilliós keretben úgy elindítani, hogy azok 'valóban segítsenek a munkanélkülieken. Az előzetes tárgyalások sok kombinációra nyújtanak alapot és bizonyos, hogy vannak olyan felkínálkozások, amelyek a legszebb kilátásokkal bíztatnak. A fontos icsak az, hogy mielőbb eredményt lássunk, mert a munkálatokat legkésőbb szeptember közepén meg kell indítani, hogy a várt jótékony hatás tmár az ősz folyamán jelent­kezzék. — Nincs kétségem aziránt, hogy mihelyt meg­lesznek a konkrét megállapodások, a gazdasági élet (dinamikus törvényeinél fogva) elzt követni) (fogják újabb olyan jelentkezések, 'amelyek kimélyítik a mun­kaalkalmak tömegét. Nem egyszer láttuk, hogy ha nagyarányú munka indul meg valahol, nyomon követ­kezik a magántőke és a banktevékenység sorozata. A gazdasági élet egyéb megmozdulásai is várhatók és ebben látom az inségakció nagy jelentőségét. A legfontosabb követelmény, hogy eredményt mutathas­sunk, amely esetben bízni lehet az őszi munkaalkalmak jelentkezésiében. ' Megkérdeztük Becsey Antalt, hogy miképpen vélekedik a bánhidai centráléval kapcsolatos tárgyalásokról. — Az őszi kampány egyik legfontosabb problé­mája — mondotta — a dunántúli villamos centráléval való végleges állapot megteremtése. Az idő rövidsége miatt a legutóbbi tanácsülés napirendjéről levették ezt az ügyet és további előkészítés végett visszaadták a! polgármesternek. Meggyőződésem szerint ez a prob­léma még nagy vitákat fog, fölidézni, aminthogy már a polgármester előterjesztése is különböző megítélé­sekre adiott lalkalmat egyes pártok megnyilatkozásai­ban. Ma már valahogyan mégis 'lehiggadtak a túlzások, mert mindenki érzi, hogy bizonyos adottságokból1 kell kiindulni. Ezi a számottevő közgazdasági mű meg­van és körülbelül 'másfél esztendeje szolgálja a fővá­ros áramellátását, hiszen a BESzKRT tökéletesen Bán- Shidáriól nyeri iaz áramszükségletet. Ez a modern intéz­mény azonban csak ötven százalékban van kihasz­nálva és ezért érdeke a fővárosnak is, hogy a kapacitás minél nagyobb mértékben vétessék igénybe. — A főváros álláspontja közismert: csak annyit akar fizetni az Egységárért, mint amennyibe a kelen_ földi erőműtelep termelési ára kerül. Ma még mindig divergál a főváros és a kormány álláspontja és nincs tisztázva az sem, hogy milyen formában rendeztes-sék a két tényező viszonya: csupán áramellátásra szorítkozzék-e a kapcsolat, ala­kuljon ki egy bérleti összeköttetés, vagy pedig végleges átvétellel Vegye magához a főváros a dunántúli telepet. E három alternatíva: között kell majd választania és mert az intézkedés nem várhat 1 sokáig: az első őszi tanácsülésen újból megvitatjuk a bánhidai centrálé problémáját. Figyelmébe ajánlottuk Becsey Antalnak azt a körül­ményt, hogy a nagyüzemek kérdésében még mindig nem alakult ki megnyugtatói rendezés. A nagyüzemek egyesíté­séről van szó, amelyről bizonyos mértékig eltérnek a véle­mények, holott elsőrendű érdeke a fővárosnak, hogy az üzemeknél egységes elgondolások kerüljenek alkalmazásra. — Kétségtelenül a tanács és a közgyűlés' elha­tározását kell majd provokálni ebben az ügyben — hangzott a válasz, — hogy komoly lépések történjenek a nagyüzemek egységes irányítására és centralizálá­sára. Két vélemény került itt egymással szembe: az [egyik a polgármesteré, akinek az az álláspontja, bogy bár elvileg szükséges a vízi-, gáz- és elektoromosművek (bizonyos mértékű összevonása, ez most pénzügyi szem­pontból kivihetetlen. Ezzel szemben a zárszámadási bizottság árrá az egyhangú megállapodásra jutott, hogy függetlenül a polgármester véleményétől, hogy indokolt-e vagy sem ezidőszerint az egyesítés: elkerülhetetlennek tartja a kérdés alapos meg­vitatását. (Foglalkozni kell ezzel a problémával, hogy egyszerű­sítést és megtakarítást vihessünk be az adminisztrá­cióba, főleg azonban azért, hogy óz üzemek egymás­hoz való viszonya a közgadasági szempontok -érvénye­sítésével rendeződjék. Nem lehet szemet húnyni ama előnyök fölött, hogy az egységes keretben kifejtett működés szá­mos vonatkozásban mozdítaná elő a helyesebb irányú üzemi politikát. A bizottság tagjainak véleménye szerint ez a kérdés •nem tekinthető eldöntöttnek <a polgármester álláspontja révén és igenis minden okunk megvan arra, hogy ezztel szembe nézzünk. A fővárosi törvény félreérthetetlen rendelkezései és a gyakorlati 'szempontok egész soro­zata követeli, hogy ebben az ügyben végérvényes elha­tározás történjen. ^ A fürdő-problémák kapcsán érdeklődtünk az utóbbi hetekben lefolytatott vízkutatási eredményekről, ame­lyeknek tudvalevőleg Becsey Antal volt a legkomolyabb kezdeményezője. Errevonatkozólag a következő válasz’' kaptuk: — A legnagyobb érdeklődés a Rudas-fürdő kör­nyékén ! megindult fúrások felé: irányul. Már régóta hangoztatom -azt a törekvést, hogy a főváros a ter- hiális vizeket ne csak a maguk eredeti előfordulási helyén, hanem újabb források útján is tanulmányoz­hassa. Már eddig is fényes bizonyítékok 'állanak ren­delkezésre és értékes adatok mutatják, hogy érdemes ezzel a beláthatatlan jelentőségű kísérlettel komolyan foglalkozni. Javaslatomra most a főváros egy harma­dik fúrást végeztet a Döbrentey-téren, ahol száz méteres mélységben igen magas hőfokú forrás feltárása van folyamatban. Ez az új forrás a maga összetételével és hőfokával egyedülálló lehet Buda gazdag forrásvizei között. A bányakapitányság eddig - csak százméteres fúrásra adott engedélyt, a 'munkát azonban tovább folytatjuk, imént az eddigi feltárások rendkívüli viszonyokra en­gednek következtetést. A 'szakvélemények szerint to­vábbi ötvenméteres fúrás után elérhető a vízhordó ré­teg, amelyből 1 ‘ olyan meleg vizet kaphatunk, hogy azzal meg­oldható a Rudas-fürdő fűtése, amely esetben nincsen szükség a város külső képét oly élesen csúfító kazánházra és a költséges széntüzelésre. — Általában sok érdekességet ígér az az akció, amely a budai hegyvidék karsztvizeinek feltárását szor­galmazza. Nagy jelentősége van annak a munkálatnak is, amelyet Pesterzsébet környékén folytat Pávai-Vajna Ferenc főgeológus, ahol ugyancsak értékes eredményekre van kilátás. A .budai karsztvizek döntő hatást gyakorolhatnak Buda­pest egész vízellátására, a pesterzsébeti vizsgálatok pedig Budapest geológiai redőzetének megállapítása szempont­jából korszakos jelentőségűek. Rendkívül érdekes, hogy itt harminc-negyven méter mélységben sóban magaskon- eentrációjú vizet találtak, amelyek eddig fontos támpon­tul szolgálnak a további kutatásokra. Ha a feltevések valónak bizonyulnak, és itt tényleg gazdag földgáztöme­get tárnak fel, akkor a főváros számára a széles perspek­tívák hatalmas tere nyílik meg. „UNITAS‘* VILLAMOS GÉP- ÉS MÜSZERÜZEM DERMAFORINE LABORATORIUM Budapest, IV,, Városliáz-utca 14. — Telefon: 89—3 — 57 (Az Országos Orvosszövetség székházában) szobrász- és KELEMEN KÁROLY Budapest, Ilii., Kővár Lajos-u. 20 TELEFON: 97-4-14 stuccomunkák rr V9

Next

/
Oldalképek
Tartalom