Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-20 / 3. szám

Budapest, 1932 január 20. 5 aa(esss3ía6^v^^^^.s*^<a3aKa5i'aei3;'^íiSKS5S'.ars®Ba Téveszmék a villany­tarifa módosítása kórul Szó sincs drágításról, sót kedvezményekkel törekszenek a fagyasztás növelésére — Az átmeneti idő rendelkezései­nek átdolgozása után újból napirendre imik a kérdést Hetekkel ezelőtt elsőnek ismertette a Fővárosi Hírlap azt a javaslatot, amelyet az Elektromosmüvek igazgató­sága .dolgozott ki a mai árszabás megreformálására. A közüzemi, szakbizottság legutóbbi ülésén a javaslat vissza­utasításban részesült, ami homlokegyenest ellenkezik azzal a célkitűzéssel,. hogy az Elektromosműveknek ebben az évben "többlet-járulékot kell juttatni a főváros háztartásá­nak. A határozat sok tekintetben meglepetést keltett és a városházi tényezők közül ennek nyomán hangot is adtak annak „az aggodalomnak, hogy ilyen körülmények között a főváros pénzügyi gazdálkodása fogja megsínyleni a ja­vaslattal szemben megnyilvánult merev állásfoglalást. A nagy port felvert tarifareformról intéztünk kérdést a közüzemi szakbizottság elnökéhez: Becsey Antal törvényhatósági tanácstaghoz, aki a következőkben infor­málta. a Fővárosi Hírlap munkatársát:-— Tagadhatatlanul sok félreértésre adott okot az ügyosztály kettős javaslata, amelyik pedig sok tekin­tetben rendezést, sőt méltányosságot akart belevinni a mai, nem mindenképpen' kommerciális árpolitikába. Tudni kell, hogy a takarékossági "bizottság annakidején ellene fordult minden- közüzemi drágításnak és arra mutatott rá, hogy ha többlet-jövedelemre van. szükség, akkor lehetőséget kell nyitni például az árammérő díjazásának rendszerére, amely minden európai városban, sőt Budapesten is érvényben van a víz- és gázszolgáltatásnál és amely címen, az Elektromosművek évi m-áófélmillió pengőt- juttathat a főváros pénztárának. A javaslat a legala­csonyabb tarifát vette alapul és negyven fillértől kez­dődően progresszív emelkedéssel állapította meg az ezen a címen lerovandó díjakat. Kétségtelen, hogy ez az elgondolás jelentene bizonyos emelést, de tény az is, hogy ez még mindig elviselhetőbb, mint a közvetett tarifaemelés, amelytől az üzem eltekintett. Ebben az értelemben a takarékossági bizottság fakultativ javas­latot terjesztett a tanács és a közgyűlés elé és mindkét fórum magáévá tette a tervezetet, sőt a közgyűlés az ezen a címen várható más- félmillió pengőt a költségvetésben is szank­cionálta. —A szakbizottságinak ezek után az lett volna a fel­adata., hogy az arányosítással foglalkozzon, erre azon­ban nem került sor, mert aggályok hangzottak el, hogy a terhek zöme a kisfogyasztók számára jelent hátrá­nyokat. Felfogásom szerint napi másfélfilléres meg­terhelés komolyan nem jön Számításba, ám ha a szak- bizottság ehhez sem járult hozzá: még mindig lehet találni olyan módosításokat, amelyek a szociális szem­pontokat erőteljes-ebben figyelembe veszik. Mindehhez hozzáfűzöm, hogy ez nem is a szakbizottság ügye, hanem kizá­rólag pénzügyi kérdés, miután a szóbanforgó másfélmillió az Elektromosművek szempont­jából teljesen irreleváns: ők csak az inkasszáns szerepét töltik lie- — Sokkal lényegesebb probléma az úgynevezett tarifareform, amelyre az Elektromosművek igazgatósága direkt utasí­tást kapott azzal, hogy módosítás révén megnyugvást teremtsen a fogyasztó, az Elektromosmüvek és a köz- pénztár számára. A mai helyzet ugyanis azért tarthatat­lan, mert amíg a 240 kilovattos fogyasztásig az ala­csonyabb 35 filléres egységárat számítják, addig az ezen a határon túlmenő fogyasztásnál 54 filléres egységár lép életbe. A fogyasztók szempontjából azért képtelen­ség ez, mert ha az év vége felé túllépik a kontingenst, akkor nyakukba szakad a magasabb tarifa, ami egyszerre komo'ty zökkenést okoz a szűkreszabotfc Hunyadi János TERMÉSZETES KESERÜV1Z AZ EMESZTÖSZERVEK LEGKIVÁLÓBB GYÓGYVIZE. EGY H AZT ART AS BAN SEM HIÁNYOZHAT. ■ATAsÁBAN FELÜLMÚLHATATLAN SAXLEHNER ANDRÁS, BUDAPEST háztartási keretekben. A nagyobb díjazás felszámítása mindenkor komoly recenzust keltett a. fogyasztók sorai­ban, de hátrányt hozott az Elektromasművekre is, mert az év végén me gnyilvánuló általános áram-takarékosko­dás hátrányosan éreztette hatását az üzem produk­ciójára. Végül a közpénztár szempontjából abban nyi­latkozott meg -ez a tünet, hogy a lecsökkented fogyasztás mindenkor alacsonyabb bevételt jelentett. Mindettől el­tekintve pedig ellentétben, állott azzal ,a kommerciális felfogással, hogy aki többel fogyaszt, az olcsóbban kapja az árút. — Mindezeken a nehézségeken csak úgy lehet segíteni, ha rendszeresítik az alapdíjas tarifát, ami abban-all, hogy minden fogyasztó közli a várható évi maximális1 fogyasztását és ezzel egyidejűleg, hogy mi­lyen nagy berendezést kíván. Nem szabad elfelejtem, hogy az áramfogyasztás a különböző napszakokban szé­les határok között ingadozik, amíg a kora délelőtti és déli órákban c.s'ak minimális az igénybevétel, addig az esti órákbdn felszökik a fogyasztás, megterheli a eentrá- lét, ami termesztésen visszahat az egész erőműtelep bő­vítésére, sőt beruházásaira is. — Két megoldás áll tehát előtérben. Az egyik módszer, hogy a nappali fogyasztóin igyekezzünk fo­kozni és minél több fogyasztót megnyerni ezekre a ke­vésbé igénybevett időszakokra, hogy a termelési költsé­geket és az amortizációt megfelelőképpen elosztani le­hessen. Evégből igyekszik az Elektromosművek a nap­pali motorikus fogyasztásra minél több üzletfelet sze­rezni, másfelől propagandát csinál a. nappali háztartási szükségletek (villanyfőzés, vasalás, porszívó) használa­tára, hogy egyenletesebbé tegye tpj egész áramtermelést. Kora éjszaka a csúcsterhelés'megszűnésével pedig hőtá­roló berendezések olcsó alapdíjával igyekszik a kihasz­nálást elősegíteni és a közönséget az áramfogyasztás igénybevételére serkenteni. — A másik megoldás az (lápdíjas tarifa, amellyel a Sipőcs Jenő űr. polgármester az elmúlt héten uagy- érdekkességü rendeletet adott ki a vízvezetéki és világítási ügyosztály keretében külön üzemi alosztály felállításáról, amely az általános üzemi politika és gazdálkodás szempont­jából egy új rendszer intézményesítését jelenti. Az üzemek irányításának új rendszeréről folytattunk beszélgetést Borvendég Ferenc alpolgármesterrel, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának : — A székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930: XVIII. t.-c.-nék az üzemekre vonatkozó rendelkezéséi tör­vényes kötelezettséggé teszi, hogy mindazok a kérdések, amelyek a székesfőváros üzemeit’ illetően még rende­zetlenek, nélkülözik az egységes szabályozást, azok a kérdések egységes elgondolás szerint, egységes alapon rendezést nyerjenek cs mindazok az ügyek, amelyek az összds üzemeket, vagy azoknál: egyes csoportjait érintik, egységesen irééztessenek. — A helyes gazdálkodás megvalósításához is szük­sége?, hogy a székesfőváros községi háztartásának vagyo­nától elkülönített és széttagolt önálló üzemi vagyonrészek az egyes üzemek különös rendeltetésének a figyelembe­vételével ugyan, de minden vonatkozásban egyöntetűen, a tör­vényhatóság egységesen elgondolt üzempoliti­kájának teljes érvényesítésével kezeltessenek s az öncélúság helyett minden tevékenységük­kel beleilleszkedjenek abba a keretbe, amelyet, az önkormányzat pénzügyi érdekei és a közönség érdekdinek eredményes szolgálata megszabnak. — A községi háztartásnak a gazdasági helyzet lerom­lásával súlyosbodó pénzügyi viszonyai között rendkívül fontosnak tartom ezeknek a szempontoknak és céloknak csúcsterhelések tompítására törekszenek. Az Elektromos­művek módot ad az áram egyidejű legnagyobb igénybe­vételére azzal, hogy tíz ampéreos berendezés után három pengős alapdíjat számít, amit a fél megfizet, akár fogyasztja, akár nem az áramot: nevezhetjük ezt készült^ségi díjnak is. Itt önműködő ki­kapcsoló gondoskodik az egyensúlyban tartásról és amit ebben a keretben a közönség igénybevesz, azt alacsony tarifával fizeti, míg az ezen túlmenő fogyasztásnál már a magasabb alapdíj lép, érvénybe. A szándék nyil­vánvaló : emelni a fogyasztást és kedvezményeket nyúj­tani például húsz filléres alapdíjjal azoknak, akik az áramot nagyobb mértékben használ­ják. A csúcsterhelés túlzásait kell meggátolni és olcsóbbá tenni az áramot, mindenkinek, aki sokat fogyaszt. A múlttal szemben ez a javaslat nagy előnye és az alap­díjas rendszer bevezetésének pillanatnyilag csak az az akadálya, hogy Budapest 175 ezer fogyasztója közül csak hatvanezer rendelkezik alapdíjas árammérővel, míg 120 ezernek ez a készülék nem áll rendelkezésére. Az alap­díjas rendszer teljes kiépítése miatt szükséges a javas­latban lefektetett átmeneti idő és a valóban nem könnyű megoldási tervek idézték fel azután azt a sok félreértést, ami a javaslat újjáalakítását teszi szükségessé. A szakbizottság azért- nem járult hozzá a javaslathoz, mert ragaszkodik ahhoz, hogy sc'nhi se fizessen még aránylag sem többet, mint- a múlt évben, még akkor sem, ha túllépi a 240 kilowattos kontingenst. Annak ellenére, hogy a 35 és 54 filléres egységárak közötti különbség tíz hónapra való elosztásával, sőt az esetleges vissza­térítési lehetőséggel a javaslat méltányos volt: az egész kérdés újból a szakbizottság elé ke­rül, ahol az elhangzott kifogások korrektivu- mai figyelembe jönnek. Végeredményben téves az, hogy a tarifetrevizió emelést jelent, ,sőt felfogásom szerint célirányosan törekszik arra, hogy a villanyáramot mindenki számára hozzá­férhetőbbé tegye. A legközelebbi ülésen minden szem­pontot figyelembe veszünk és a ma még nehézkesnek látszó áthidalást meg fogjuk találni a nagy érdekek megoldása végett. Elmondotta- még Becsey Antal, hogy az Elektromos­müvek átdolgozott új javaslatának tárgyalására a leg­közelebbi időben hívja össze a közüzemi szakbizottságot. minél hatékonyabb érvényre juttatásáig — amit általános szabályozások iazoknak egyöntetűen történő végrehajtása s az állcmdó ellenőrzés biztosítmak. — Ezért a vízvezetéki és világítási ügyosztály kere­tében az egész üzemi gazdálkodást illetően hatályos szabályozások előkészítésére, végrehajtására, általában mindazokra az ügyekre, ame­lyek az összes üzemeket, vagy az üzemek egyes csoport­jait illetően szabályozást, rendezést igényelnek, külön osztályt létesítettünk. Ennek az osztálynak az ügykörébe tartoznak nemcsak a szabályozásoknak a kodifikálása, azok végrehajtásának megszervezése, hanem annak a vizsgálata és ellenőrzése is, hogy ezek a szabályozások az egyes üzemek vitelének a köretében miként nyernek végre­hajtóért: Különösen idetartoznak: az üzemi szabályzat, a szolgálati- és illetményszabályzat előkészítése, előterjesztem, az üzemi nyugdíjszabályza­tok életbeléptetésének előkészítése, az 1928 :XL. törvény­cikken alapuló öregségi és rokkantsági ellátás megszerve­zése, az összes üzemekre, az egyes üzemcsoportokra, vagy egyes üzemekre vonatkozó általános érvényű szabályozá­sok, az üzemi gazdálkodásnak nacioriáUs alapokon való megszervezése, üzemek létesítésére, megszüntetésére, össze- Vőnálára vonatkozó ügyek, az üzemekkel kapcsolatos tranzakciók ügyei és az üzemekre vonatkozó szabályrende­letek, általános szabályomnak végrehajtása, illetve a végrehajtás ellenőrzése. Nem tartoznak ennek az osztálynak a hatás­körébe azok a feladatkörök, amelyeknek az ellátására az egyes üzemek tulajdonképpen lé­tesültek és amelyek mint közélelmezési,, fürdőügyi, anyagbeszer­Borvendég Peren« alpolgármes­ter elmondja as iiienti alosztály létesítésének szükségszerűségét Elkészült az új hivatal ügyköre, amely széles felhatalmazással oldja meg a felmerült üzemi problémákat ^«■■«■■■■»■■■■■■■BB«*«n«B«BanBBB*««BBB»Bni»«sa«g«3BW«B«BaH»B»B»Kaa*aasaBaaaBEBaM0aB«s0®HEeasHUBiíis»asiB3E£3ü'a£üEHa53EEEZK3a!JffE$-:?BS!SH*5UE'5a3K'j^s»arf,&riGaH3GB»«Bsrs’afcS2aí£! : Fizessen elő a Fővárosi Hírlapra, cs iegstépszetűhh városi lapra t ■ fel IrtBB

Next

/
Oldalképek
Tartalom