Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-07-13 / 28. szám

s

2

Budapest, 1932 július 13.

Beszédes adatok Budapest életéről és a fejlődés hatalmas méreteiről

Az építkezések és közművek mind szélesebb területei Nagybudapestef készítik elő — Kedvezőbbek a lakásviszonyok mint a háború előtt

A Székesfővárosi Statisztikai Hivatalnak a napokban megjelent zsebkönyve „Budapest Székesfőváros napjainkban es a Világháború előtt* ‘ címen új megvilágításban teszi szemléllietővé ezévi anyagát. Közel húsz esztendő nehéz, küzdelmes történetéből épültek fel azok a számadatok, melyek a mai Budapestet mutatják be a régi, boldog Budapesttel szemben. Húsz esztendő szenvedésein és nehéz, válságos időszakán visszatekintve, elhomályosulnak az elszenvedett gondok és bajok és a mai nehéz idők sötét szemüvegén keresztül látva sem hallgathatók el azok az örvendetes jelenségek, melyek a magyar főváros állandó fejlődésére és népének szívós életerejére mutatnak rá.

A városok fejlődésének egyik legjellegzetesebb fokúié rő je a lakosok számának gyarapodása. Budapest e tekintetben már a világháborút megelőző félszázadban is egyik legrohamosabban fejlődő városa volt Európának. Az 1910. évi népszámlálás a város területén 880.371 lakost mutatott ki. Dacára az országra zúdult rengeteg csapásnak, a főváros lélekszámú azóta is állandóan emelkedett és as 1930. évi népszámlálás eredményei szerint 1,006.393 lélekkel, belépett a milliós városok sorába.

Budapest egyes kerületeinek népszámában az utolsó évtizedek alatt lényeges eltolódások történtek.

A város belső területén fekvő kerületek lélek- száma apadt, vagy csak alig növekedett, viszont a nagy kültelekkel bíró kerületek lélekszámú nagyra nőtt.

Még feltűnőbb ez a jelenség' a város bel- és külterületére egyaránt kiterjedő kerületek városrészek szerint való megoszlásában. A körúton belül eső városrészek legtöbbjén, de még a körúton kívül eső városrészek között is 0.i3l%—12.,2i% volt az apadás, viszont a kültelki városrészekben 43.2%— 133.3% volt a növekedés. A legnagyobb növekedés a budai egészséges, jólevegőjü külterületekre esik.

A főváros belsejéből a lakosságnak a külterületek feló való húzódása a City-képződós útját egyengette, de a kültelkeken tovább menve, hatalmasan, felduzzasztottá a határos városok és községek, sőt még a távolabbfekvő községek lakosságát is. A szomszédos városok és községek lélekszámú 191Ö—1920-ig 70.663 (32.5%)-kai. 1920—1930-ig 126.112 (43.7‘%)kal, a távolabbfekvő községek léiekszáma pedig (11910—192'Oig 24.399 (13.5%)-kai és 1920h-19!30dg 45.702 (2 2.. 3'%)-kai emelkedett.

A környező városok és községiek népességének rohamos növekedése tulajdonképpen foglalkozásban Budapesthez tartozó népességre esik. Ez a gyarapodás, szembe állítva a főváros területének aránylag mérsékeltebb népszaporulatával, nem Budapest múlt században megindult amerikaias fejlődésének csökkentéséit, hanem

Nagy-Budapest egészséges kialakulását

jelenti.

Kern kerülheti el a figyelmet a népesség gyarapodása mellett az éptíkesés lendületes fejlődése sem. 1910'—;1914-ig, 2.674, 1925—1930-ig, 3.158' épület épült a fővárosban. A háború alatti és a háború utáni 5—5 esztendőben visszamaradt építkezés után a normális állapotokra való visszatérést mutatják a közelmúlt évek adatai. Az építkezés1 terjeszkedése,! a lakosság településével azonos irányú. A lakóházak száma, mely 1910-ben 16.431, 1930-ban pedig .23.142 volt, a nagy külterületi kerületekben növekedett meg legjobban, míg a már kiépült kerületekben természetszerűleg alig emelkedett^ vagy apadt. Az I. kerületben 2.183, a ül. kerületben 1.011, a VI. kerületben 1.346, a VII. kerületben 1.357, a X. kerületben 980 lakóház épült 20 év alatt..

Az új építkezésekből aránylag kevesebb esik a nagy, emeletes épületekre, inkább a földszintes családi házak építkezése folyik nagymértékben.

Az 19101—1914-ig épült épületek 39.5%-a volt II. emeleten felüli és 60.51%-a egyemeletes vagy földszintes, az 1930-ban épült épületeknek 13.9%-a esett- a II. emeleten felüli házakra és 86.1%-a az I. emeletes és földszintes házakra. A fejlődésnek ez az aránya, a központ körül nagy kiterjedésű és egészséges levegőjű kertvárosok és otthontelepek kialakulását vonja maga után.

A folyó építkezések mérvére érdekes fényt vet a kiadott építési engedélyek száma. 1912-ben 3,.876, 1931-ben

pedig 2í9|8|3 építési- engedélyt adtak ki a főváros területére. Míg azonban 1912-ben csupán 546 -engedély esett lakó-* házakra, addig 1930-ban 1.182 engedély. A befejezett építkezések száma 19112-ben 1.325, 1930-ban pedig 2.186 volt. Az építkezjélseket előmozdította az építkezési költségek kedvező alakulása. A modern építkezési rendszer lényegesen

olcsóbbá tette az építkezést és ezzel az 1912. évi 169.2 milliós költséggel szemben 198'Oi-ban csupán 72.7 millió1 pengő építési költség merült fel.

Nem csupán az építkezések nyomán, hanem a város belsejében is nagyban kiépültek a közmüvek. 1912-ben

700.7 km, 1931-ben 898i.S km volt a gázellátás főcsőhálózata; a termelt gáz mennyisége 7'8.S> millió m3-ről 97.,3 millió nrt-re, a használatban lévő gázfelszerelési tárgyak szánra pedig 70i.239-.ről 119.0i66-ra emelkedett 1912-től 1931-ig!. Az Elektromos Műveknél 1914-ben 464 km, 1931- ben 2.685) km kábel és légvezetéke volt; az áramtermelés

21.7 kilowattról 239.6 kilowattra, a fogyasztók száma

pedig 3-3 ezerről 231 ezerre emelkedett 1912-től 1931-ig. A vízmüvek által ellátott házak száma 1912-ben 16.571,

1931-ben 25.996 volt. A csatornák hossza az 1912. évii 412,312 m. szemben 615.695 méterre, a fenntartásukra fordított költség pedig 301.372 pengővel szemben 2,138.982 pengőre emelkedett. A burkolt úttestek területe 5.1 millió m2-ről 6.8 millió m2-re, a gyalogjárók területe pedig 1.9 m2-ről 2.3 m2-re emelkedett a jelzett időszak alatt.

A város erőteljes kiépülése folytán

a lakásviszonyok kedvezőbbeknek mondhatók ma, mint a háború előtt.

Az 1910. évi és 1930. évi népszámlálás adatainak egybevetéséből kitűnik, hogy míg' a lakosság száma 20 év alatt 13.9%kal, addig a lakások száma 40.1%-kal növekedett. A sok új lakás keletkezése folytán érthető, hogy a szo- bánkénti laksűrűség' az. egyszobás lakásokban 4-33-ról 3-48-ra, a kétszobásokban 2'50-ről 1'95-re, a háromszobásokban 1; 74-ről 1'45-re, a négyszobás lakásokban 1'42- ről 1 - 19-re csökkent. A legnagyobb a szobánkénti lak- sűrűség ma is mint régen a X. és III. kerületben, a legkisebb a IV. kerületben. A laksürüség kedvező alakulásával szorosan összefügg az albérlőtartás kérdése. Nagy- rcszben a lakásbőség eredményének mondható, hogy az al- bérlős lakások száma, dúcára a lakósszám nagy emelkedésének, 19101 és 1930 között 51,7-41-ről 47.0il6-ra csökkent.

Az új lakások tömeges keletkezése és az egyes1 kerületek lélekszámúnak apadása folytán 1931 IV. bérnegyedében 2.605 lakás állott üresen. Az üres lakások nagy száma annál inkább figyelemre méltó, mert a háború után a sok menekült beözönlése az 1920-as évek elején nagy lakáshiányt okozott, 1922 IY. bérnegyedében csupán két üres lakás volt.. Tíz év, mily nagy változást hozott a lakásviszonyok terén. Legnagyobb mértékben 2—3 szobás lakások keletkeztek. 1

Ez a típus felel meg legjobban a háború után a polgárság életszínvonalának.

A kétszobás lakások száma 1910 óta 52.1%-kai, a három- szobás lakások száma 54.7%-kal nőtt. A lakók száma is, ezekben a típusokban emelkedett legerősebben, míg a hatszobás ,és hatszobán felüli lakásokban fogyott.

A főbérlők foglalkozási adatai érdekes eltolódásokat mutatnak az 1906. évi adatokkal való egybevetésből. Ezek szerint nagyon előtérbe lépett a tisztviselő, osztály, a kereskedelmi és ipari segédszemélyzet és a vagyonukból élők száma a főbérlők között. A köz- és magántisztviselők aránya 13'6%-ról 19'6%-ra, a kereskedelmi és ipari

segédszemélyzet aránya 32.4%-ról 37.0%-ra, a vagyonukból élők aránya pedig 9'4%-ról 16’1%-ra emelkedett. Az

1910., évi 14.839 szemben 1930-ban 39.403 vagyonából élő főbérlő volt, ebből 26.851 nyugdíjas.

Nagy (lépések történtek 1912 óta

az alkotmányos jogok kifejlesztése terén.

A titkos választójognak széleskörű kiterjesztése révén 1930‘-ban a főváros sokkal több polgárának ^volt joga a város sorsának irányításához, mint a háború előtt. 1912-ben 45.207 községi és 81.798 országgyűlési, — 1930-ban 292.580 községi és 321.476 országgyűlési választó volt felvéve a választói névjegyzékbe. A választójog kiterjesztésének és ezzel a közügyjek irányításában való részvételinek annál is inkább be kellett következnie, mert a főváros közönsége a közterhek viseléséből fokozottan nagy mértékben vette ki a részét. 1912-ben 59.6 millió volt a kivetett állami egyenesadó és 26.1 millió a községi ■ adópótlék, 1930-ban 132.4 millió az állami egyenesa.dó és 69.9 millió pengő a községi adópótlók.

A munkanélküliség terén

I sem voltak sokkal jobb viszonyok a háború előtt, mint a közelmúltban. A munkanélküliség nem új keletű jelenség,

I — hiszen a világháború egyik előjele volt. A nyilvántartott

Magyar hír,állami vas*, acél- és gépgyárak

Budapest, X., Kőbányai-út 21

Készletből vagy rövid határídöre ^lltjuk TfEUDLOFF-DITTRICH télé

armatúrákat, gépészeti-, öntöző-, víztelenítő, valamint házi vízellátó berendezéseket, közegészségügyi- és tűzoltósági szereket, köztisztasági eszközöket, kutakat és a különböző célokra szolgáló szivattyúkat. □□ Árajánlattal szolgál a képviselet:

Magyar királyi állami vasgyárak kereskedelmi képviselete r, U

Budapest, V. kerület, Vilmos cs&szár-út 28

munkanélküliek száma Budapesten 1912-ben 19.285 volt, 1930-ben pedig 18.899. E téren talán még kedvezőbbek lettek volna a viszonyok a háború után, ha a női munkaerők elöüérbenyomulása nem növelte volna oly nagyra a munkakeresők számát.

A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal idei zsöbköny- vének figyelemreméltó' adatai, — melyekből néhány érdekes részt itt kirag'adtűnik — a régi jó idők távlatán keresztül a közelmúlt állapotainak tá/i'gyilagos megítélését teszi lehetővé. Az eredmény, mely a közölt adátokból előtűnik, azt a meggyőződést kelti, hogy a mai nehéz viszonyok és az elmúlt idők küzdelmes évei nem adnak okot a csüggedésre. A milliós város népében rejlő hivatottság és energia áttör a válságok és megpróbáltatások időszakán és mint az elmúlt .20 év példája mutatja, észrevétlenül pótolva a szenvedett veszteségeket, hatalmas lépésekkel viszi előre a magyar fővárost a maga természetes fejlődésének útján. ■' 1 ; ,

További sorozatos ankéteken vitatják meg a budapesti iparosok és kereskedők problémáit

A törvényhatósági bizottság kereskedő és iparos tagjai értekezletet tartottak, amelyen a gazdasági kérdéseket vitatták meg.

Ilovszky János a bolt- és üzletbérekre vonatkozó régi szerződések revidiálását kívánta, mert sok tekintélyes cégnek szerződésileg kikötött

magas boltbérek okozták a vesztét.

Meg kell oldani a kereskedők és iparosok hiteligényeit. Reámutatott a tisztviselői fizetések csökkentésével járó következményekre, melyeket elsősorban az iparosok és kereskedők szenvedtek meg. )N magyar1 ipari termékek fokozottabb pártolását kívánja. Végül [kívánta, hogy a közszállításoknál a [kisiparosok, nagyobb részeltetést kapjanak.

Éber Antal dr. hosszabb beszédben reámutatott a kisipar' pusztulására. A segítés legfőbb eszközéül a közterhek enyhítését jólöli meg'. Szükségesnek tartja) a túlméretezett adminisztráció leépítését. Eelhívta a polgár- mester figyelmét a kontár-kérdésre, úgyszintén kérte, hogy az új élelmiszercsarnokban szedendő helypénzekről már most tájékoztassák az érdekelteket.

Szükségesnek tartja, hogy ,a Községi Takarékpénztár útján a Kisipari Hitelintézet nagyobb támogatást kapjon.

Az általános moratórnim bevezetését ellenzi, mert ez az ország halálát jelenti.

Az üzemi kérdésben az egyenlő elbánás elvét kérte alkalmazni. Az ifjúság elhelyezkedését nem lehet a bürokrácia további kiépítésével megoldani. Telepítési politikát kell folytatni és az ifjúságot a kertgazdaságra nevelni.

Np0 Antal á [kisiparosoknak axdókéhdlétseiröij, társadalombiztosítási járulékokról tett 'említést. A tatarozóéi munkálatok megindítását kívánta.

Szilágyi Antal a kisiparosoknak a közmunkákban való nagyobb részelteitését kéirte^ (úgyszintén a) magas mühelybérekre hívta fel az értekezlet figyelmét.

Németh János a gazdasági válság okául a technika fejlődését

jelölte meg, amely a gépek alkalmazása folytán a munkanélküliek számát emelte. Szükségesnek: tartja, hogy az állam a termelésbe beleavatkozzék, még' pedig a munkaidő korlátozása útján.

Segő Béla véleménye szerint nem az ipar és a kereskedelem beteg, hanem beteg az egész magyar közgazdaság. Nemcsak a kisiparon kell segíteni, mert ez nem oldja meg a gazdasági válságot.

Bánó Dezső az idegenforgalom fellendítésének szükségességét hangsúlyozta. A rossz viszonyokét, amelyben a kereskedelem és ipar sínylődik, elsősorban a helytelen lakásrendeletet

teszi felelőssé, amely megengedte az üzlet és boltbérek korlátlan felemelését. j

*

Az ankétet legközelebb folytatják.

— A Magyar Tégla- és Agyagárugyárosok Országos Egyesülete június hó 27-én tartotta meg idei közgyűlését, Szécsi. Illés, a Magyar Kerámiai Gyár Rt. vezérigazgatója elnöklete alatt. Elnöklő napirend előtt kegyelete- sen emlékezett meg újlaki Müller Józsefről, az egyesület elhúnyt elnökéről és Ehrlich Emilről. Az igazgatósági és pénztári jelentést Nervetti Viktor vezérigazgató terjesztette elő, melyeknek tudomásulvétele után a közgyűlés három évi időtartamra elnökké dr. teclm. újlaki Müller Pál kereskedelmi tanácsost közfelkiáltással, egyhangúlag megválasztotta. Újlaki Müller Pál székfoglalójában elsősorban méltatta az agyagipar ágainak nagy jelentőségét. Legtöbb munkáskezet foglalkoztató ipar, nyersanyag behozatalra nincs rászorulva, kiváló termékei kvalitásban vetekednek a külföldiekkel és ezen árúban való exportunk javítja külkéreskeidelmi mérlegünket. Az egyesületnek kell odahatnia, hogy úgy az állami kormányzat, mint városi hatóságok, valamint a Icögazdaság minden tényezője ezen fontos iparágakat támogassa. Igazgatósági tagok lettek: (Fővárosi) Eisler Béla, Fillenz Illés, Gálái Marcel, Havas Károly, Lantos Ernő, Lukács Emil, Nervetti Viktor, Eajk Imre, dr. Eeimann Ernő, dr. Sasváry Géza., Szappanos Imre, Szécsi Illés, Székely Zsigmond, Szénáról Ede, Traut- man Ferenc, TV eis z Győző. >,