Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-13 / 28. szám
Huszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 július 13. I*1'** 28. szám Előfizetést ár: Egész évre . .... 24 pengd Félévre .....................12 pengd Eg ye# szám Áras 5Ö fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik: minden szerdéra Szerkesztőség é* kiadóhivatal: Budapest, VL, Szlv-utea 1®. Tf lefonsjám s Aßt 1ST—15« Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik az ipar és kereske« delem megsegítéséről, a karlellek magatartásáról, a forgalmi adó» ról és a közüzemek szerepéről Mérföldkőnél Amikor a főpolgármester kellemes pihenést kíván -a törvényhatósági bizottság tagjainak, mindig azt szoktuk érezni, hogy a Budapest jólétéért, jelenéért és jövendőjéért folyó küzdelmünk során újabb mérföldkőhöz érkeztünk el. Vájjon, jogunk van-e erre az idén is? Teljes meggyőződéssel állítjuk, hogy a közgyűlés és az egész városháza megérdemli a pihenőt, mert a munka, amelyet egész éven át végeztek, nemcsak súlyos és eredményes volt, -de egyben olyan izgalmas is, mint talán még soha a múltban. A főváros intézőkörei, vezetőegyéniségei, kezdeményezésre hivatott felelős tényezői az idén nem dolgoztaik, Hanem harcoltak. Keserves, vérizzadásos küzdelem volt az, amely itt folyott a városháza méltóságos falai között. Egy elátkozott korszak minden lidércével, bestiájával, rossz szellemével, minden fúriájával, minden poklával meg kellett vívni a harcot. Dulakodás volt ez a mindenki kenyeréért, kézitusa a főváros vagyonának megmentéséért, ökölharc a mindenki kasszájának védelmében. Hiszen játék lett volna az egész, ha csak takarékoskodni kellett volna. A polgármester bezárta volna a Wertheimszekrénye- ket és a feje alá téve a kulcsokat, nyugodtan aludhatott vobra. De a nyomorúság; a kenyértelenség jajszava minden Wertheim-kulcsnál biztosabban nyitja Budapest pénzes-trezorjait, mert ez a város nem tűrhette, hogy munka nélkül maradt polgárai lés munkásai éhezzenek. De egész jövőjét is megtagadta volna Budapest, ha régi, nagy múltjának megesúfolásaképen elfeledkezett volna örökre vállalt kulturális feladatairól és megszüntette volna a világváros felé való törtetés nemes iramát. A kasszákra tehát nem bezárt, hanem nyitott állapotban kellett vigyázni. Bölcs bőkezűséggel és okos fukarsággal kellett kormányozni és a főpolgármester, a polgár- mester, a főtisztviselők, a pártvezérek olyanok voltak, mint az orvos, aki úgy tartja életben a nagybeteget, hogy a saját lelkének energiáját, a maga élniakarását sugározza át annak vergődő testébe. Nemcsak arról van szó, hogy a főváros nem hágta át a maga által megszabott kereteket, nemcsak arról, hogy a főváros háztartása egyensúlyban van és hogy fizetési kötelezettségeinek minden vonalon pontosan eleget tud tenni; hanem arról, hogy ha az élet kereteit összébb kellett is vonni, de nem kellett magát az életet megölni. Az élet lángjait lejjebb csavartuk, de nem oltottuk el a lámpákat. Nincs helye és nincs szüksége a dicsekvésnek, Budapest a gazdasági váílságb'an világraszóló példát nyujtíptt, olyan erősnek bizonyult, hogy ha minden összeomlott volna, akkor is, egyedül -tovább élhetett volna. Keserves esztendő volt azért mégis. Most egy esztendeje szakadt rá a világra az a kataklizma, amely mindent elpusztítással fenyegetett. Egy esztendő telt el gátépítéssel, tűzoltással. Ma a vonatunk egy új keskeny- vágányra van beállítva, amelyen most már ha lassan is, ha szegényesen is, tovább döcöghetünk. Új gátszakadás, új tüziveszedelem nem fenyegethet. És hála a Gondviselésnek, a legsúlyosabb veszedelem mintha múlófélben lenne, mintha elmúlna a vihar, amely elől ablakainkat becsuktuk. Egyévi elkeseredett küzdelem után mintha derülni kezdene az égbolt. Azok, akik a fővárost megmentették az összeomlástól, örömmel állapíthatják meg a felhők oszlását. A főpolgármester búcsúzószavainál még nem süthetett be a közgyűlési terem ablakán az újra éledő káprázatos napsugár; de a főváros munkában kifáradt vezetői, zavartalan, reményteljes pihenéssel tölthetik el szabadságidejüket, mert messze, nyugat felől derülni kezd az égboltozat. A világmindenség egyetlen sötét sarkából szakadt ránk minden veszedelem, természetes tehát, hogy a megváltó cselekedet is a világnak egyetlen sarkából indul ki mindnyájunk megmentésére. A mennyboltozaton klasszikus fényjelként ragyog felénk Lausanne aranybetüs neve. Ne mosolyogjon senki, ha Lausanne nevének említésekor a pesti polgár arra 'gondol, hogy most már tiszta lesz a víz, lesz utas a villamoson, megszűnnek a csődök, égni fognak a körúti ívlámpák, megszűnik az adók pergőtüze, megépül a Rókus-kórház .. . Meddig folytassuk, mi mindent remél a pesti polgár a hétszükesztendőnek megfelelő egy- szükesztendŐ után? És mi nem tiltakozunk, mi nem her- vasztunk el reménység-bimbókat, mert Lausanne-nal tényleg meg kell kezdődnie a dolgok felfelé való ívelésének. Lausanne tényleg a pontot kell, hogy jelentse a szenvedések után. Hogy sokat álmodunk és túlszépeket álmodunk az első langyos szellőre? Nem baj, félve, reszketve, sarokban kuporogva még soha sem jöttek létre alkotások. A reménységek napfényén érik a vetés és — hisszük — hogy mire összeül újra a közgyűlés, már derűs béke uralkodik a világon. Az elmúlt napokban értekezletet tartottak a törvény- hatósági bizottság iparos- és kereskedő tagjai, hogy megbeszéljék a főváros legkiterjedtebb, társadalmi rétegének, az iparosságnak, és a kereskedelemnek egyre inkább tornyosodé bajait és panaszait. A tanácskozás anyagát Sipőcz Jenő dr. polgármester elé terjesztették, aki a további teendőkről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Nehéz helyzetünkben arra kell törekednünk a segítés módozatainak megállapításánál, hogy a gazdasági válság súlya ne 'nehezedjék tíZámytaltíjmd esetik egyes termelő rétegekre. Segíteni elsősorban azokon a társadalmi osztályokon kell, amelyek leginkább érzik a válság pusztító hatását. A fővárosban kétségen kívül a kisipar, a középipar, a kiskereskedelem és a középkereskedelem. az, amelyet a gazdasági válság leginkább sújt és amelyet a válságon átsegíteni annyit jelent, mint a társadalom egyik legértékesebb rétegét megmenteni. — A segítés módozatainak megállapítása azonban nem könnyű feladat. Mindamellett jól megválogatott és céltudatosan végrehajtott intézkedésekkel lehet enyhíteni a kereskedőkre és iparosokra nehezedő gazdasági válság lefolyásán. Elsősorban a rájuk nehezedő- terheket kell könnyíteni. E terhek alatt nemcsak a közterheket értem, hanem a termelési nehézségeket, különösen a nyersanyagok, félgyártmányok beszerzési lehetőségeinek nehézségeit. A kis- és középipart, valamint a kereskedelmet például a kartellek magatartása éppen olyan károsan érinti, mint a fogyasztókat. A kartellek megfelelő ellenőrzése, a terheknek a kar- teilekre a mostaninál igazságosabb mértékben való áthárítása az kisipart és kereskedelmet éppen úgy segíti mint a fogyasztókat. Nem szabad elnézni, hogy akkor, midőn a kis- és középiparos, a kereskedő sokszor a létminimumot sem tudja megkeresni, akkor a kartellizáit vállalatok sokkal előnyösebb helyzetben legyenek. — Adózás terén különösen a forgalmiadó átalányok ■újabb revideálásával, a\é; egyfázisú, forgalmiadózás álkir- láflids bevezetésével lehetne^ segíteni, úgyszintén enyhíteni kellene azokat a terheket is, amelyek az OTI-vai kapcsolatban nehezednek az iparos- és kereskedőtársadalomra. Itt különösen a hátralékos tartozások kamatterheinek csökkentése lebeg a szemem előtt. — Méltányos kívánságuk a kereskedőknek és az iparosoknak, a több esztendő szorgos és kitartó munkájával szerzett vevőkört, értékelése, respektálása, illetve a műhely és az üzlethelyiséghez fűződő érdekeknek a megvédése úgy a felmondás, mint a bérek aránytalan felemelése eseteiben. Ezen a téren a háztulajdonosoknak kell közérdekből belátást mutatni. — Ami a közüzemeket illeti, rá kell mutatni arra a felfogásra, amely az iparos- és kereskedőtársadalom bajainak egyik jelentékeny forrását, a közüzemek működésében és versenyében, részben pedig abban találja, hogy a közüzemek sok munkát vonnak el a magánipartól. A közüzemek leépítése évek óta tart, máris több üzemet megszüntettünk és több üzem tevékenységi körét megszűkítettük. Megszüntette a törvényhatóság az Ehső Mcigyar Szállítási Rt.-ot, a Főváros Faárugyár Pl,rot, a Ruha- és Cipőüzemet, a Községi KonyhákertgáMaságot és Z ölelné gáru/Sító üzemet, a Pedagógiai Filmgyárat, több üzemnek pedig mellékágazatait korlátozta. — Az üzemek jelenleg újabb revízió alatt vannak. A törvényhatósági bizottság delegálta a közgyűlésnek több tagját, hogy egy ad hoc bizottság kebelében vizsgálják át a közüzemi gazdálkodás kérdését és hogy hozzák azt az összes érdekeket kiegyenlítő megoldásban nyugvópontra. Ennek a vizsgálóbizottságnak az adatai alapján a tanács és a közgyűlés az ősszel foglalkozik az üzemeket érintő összes kérdésekkel és remélem, hogy sikerül olyan rendezést találni, amely a nagyközönségének, aé érdekelt ipgró's- és kere,skeűötéirsadalomnak, 'nemkülönben a községi háztartás és az dgy&s intézmények működésének érdekeit ht\rmonilm&an összeegyezteti. A fővárosnak egyébként is ma már igen kevés olyan üzeme van, amelynél fel lehetne vetni a megszüntetés kérdését. Senkisem kívánhatja az Elektromos Művek, a Gázmüvek, a Vízművek megszüntetését, vagy magánkézbe adását, de ugyanezt mondhatjuk közlekedési vállalatainkról is. A gyógyfürdőiket és a gyógyforrásokat nem lehet olyan intézményeknek tekinteni, amelyek működésükben az iparos- és kereskedőtársadalom érdekeit hátrányosan érintenék. A Müszérüzém, a * Gyógyszerüzem, a Kát- rányozó és bitumenesőtelep megszüntetés alatt van. A Hirdétövállalat a főváros egyik monopóliumát érvényesíti. A köz élelmezési intézmények szociális hivatásának fontossága a mai nehéz időkben különösen előtérbe nyomult és ezekben a mostani Ínséges viszonyokban igen kockázatos volna ezen üzemek megszüntetésével kísérletezni. A Temetkezési Intézettel a közgyűlés nemrégben foglalkozott egy sérelmes kormányrendelet kapcsán. — Pénzintézeteink közül a Vápágpéngtár felszámolás alatt van, a Kisipari Hitelintézet közhasznú működését, azt hiszem, senkisem vitatja, a Községi Takarékpénztári- is igen hasznosan kapcsolódik be úgy a székesfőváros pénzügyi politikájába, mint a közgazda- sági élet egyéb megnyilvánulásaiba. Jelentős kérdésnek tartom az egyes üzemek mellékágazatainak rendezését. Ez a kérdés a kiküldött üzemi bizottság tárgyalásainak egyik legfontosabb anyaga és véleményem szerint e térén jelentéJceityebb leépítédekhez lehet májd eljutni. Műhelyeket is csak ott és csak abban a keretben tart majd fent a főváros, ahol és amilyen keretben nélkülözhetetlen, sürgős és halaszthatatlan valami kisebb javítási munkák elvégzéséhez. — A székesfőváros vezetősége mindig meleg szeretettel foglalkozik a kereskedők és iparosok ügyes-bajos dolgaival és igyekezete mindig arra irányul, hogy e társadalmi osztályok jogos, és méltáfipyo’s érdekeit megvédje, őket a gazdasági válságon átsegítse. — A feltárt bajokat és sérelmeket a legtüzetesebben meg fogom vizsgálni és az előterjesztett javaslatokat az egyes ügyosztályokkal kidolgoztatom és döntésre hiva- tdt't fórumok elé térj észtem. * A polgármester nyilatkozatához hozzáfűzhetjük, hogy a bajokon egyedül a főváros segíteni nem tud. Nem szabad azt sem Szemelől téveszteni, hogy, amikor iparosok és kereskedők súlyos helyzetével foglalkozunk: figyelembe kell venni a főváros egyetemes érdekeit. Remélhetőleg a főváros taflál atyján eszközöket, amelyek megvalósí-i tásával Budapest iparos- és kereskedőosztályainak súlyos helyzetén könnyíteni lehet.
