Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-06-29 / 26. szám

Budapest, 1932 június 29. Bojkottálni akarják a budapesti úthálózatot a környékbeli városok A Máv, a Gyosz és a Kereskedelmi Kamara tárgyal a fővárossal a városi vámok reformjáról Jelentette a Fővárosi Hírlap, hogy a pénzügyi osztály hetek óta a városi vámok új tervezetének elkészítésén dol­gozik. A múlt év második felében már a közgyűlés napi­rendjére volt tűzve egy tervezet, «mely tényleges tárgyalás alá nem került, mert a törvényhatósági pártok és az érde­keltségek egyöntetűen azt állapították meg, hogy a tervezet nem annyira vámegyesítést, mint inkább vámdrágítást jelentett volna. Az Egységes Községi Polgári Párt kezdeményezésére a pénzügyi osztály vissza is vonta ezt a javaslatot és Sipőcz Jenő polgármester utasítására új tervezet kidolgozásához fogott hozzá. A pénzügyi osztály hetek óta dolgozik az új rendelettervezeten, amelyet most már a legnagyobb körül­tekintéssel és az összes kifogások figyelembevételével ké­szítenek el. Csütörtökön a városházán fontos megbeszélést tartot­tak az új városi vámszabályzatról, amelyen a fővároson kívül az Államvasutak, a Gyáripa­rosok Országos Szövetsége és a Budapesti Keres­kedelmi és Iparkamara megbizottai vettek részt. A megbeszéléseket rövidesen folytatják és amint az új ter­vezet kialakul, meghívják a környékbeli városok és Pest vármegye megbízottait is, hogy megtehessék észrevételei­ket. A közvetlen környék még mindig erélyesen állást fog­lal a fővárosi vámokkal szemben és nem akar engedni abból a lehetetlen követeléséből, hogy a főváros a minimumra redukálja vagy teljesen szüntesse be a vámszedést. Legújabban mozgalom indult meg, amely nem keve­sebbet céloz, mint azt, hogy a környékbeli városok az egy­más közötti közlekedésben teljesen bojkottálják a buda­pesti úthálózatot. Azt a tervüket szeretnék keresztülvinni, hogy Újpest, Rákospalota, Kispest, Pesterzsébet érin­tésével, a főváros határán kívül nagy körutat építsenek, hogy Budapest kikerülésével ezen közelíthessék meg egy­mást és így szabaduljanak a fővárosi vámok alól. Különö­sen a környékbeli nagy gyáraknak volna ez érdeke, ame­lyek ilymódon mentesülnének a Budapesten átvonuló szál­lítmányok vámtételeitől. A főváros természetesen nem mondhat le a vámszedési jogáról, amely nemcsak ősi privilégiuma, hanem egyik leg­lényegesebb jövedelmi forrása, de igyekszik az ellentétes érdekeket összeegyeztetni s erre vonatkozóan különböző alternatívákat dolgoznak ki. Ezekben a tervezetekben különös figyelemmel lesznek azokra a szempontokra, amelyek az Egységes Községi Polgári Párt­nak azon az értekezletén hangzottak el, amelyet a városi vá­mok ügyében a közelmúltban tartott Pest vármegye, a GyOSz, a Mezőgazdasági Kamara s a többi érdekeltségek meghívott kiküldötteinek részvételével. * * * wes» A prsüieiü miniszter A Fővárosi Hírlap mai számában vezércikkben fog­lalkozik azzal a nagy gondolattal, amelyet József királyi herceg vetett fel a felsőházban a transzkontinentális út­nak Budapest és Magyarország- számára valói hasznosítá­sáról. Külön meg kell azonban emlékezni arról a ritka készségről, amellyel ezt a gondolatot Kenéz Béla keres­kedelmi miniszter fogadta. Sajnos, a magyar közéletben, de főként a hivatalos körökben nem igen kényeztettek el bennünket a gyors elhatározásokkal. A forradalmakat követő, immár konszolidáltabb viszonyok között dolgozott kormányférfiakban már nagyobb rugalmasságot láttunk; de sietünk kiemelni azt a tényt, hogy Kenéz Béla a transzkontinentális út magyar szakaszának kiépítéséről ásómnál és igen határozottan, fenntartások és nyitott ajtók biztosítása nélkül kész volt nyilatkozni. Kijelentette, hogy a transzkontinentális út magyar szakaszát megépítteti és ha máskép nem lehetséges, szükségmunkák keretében gon­doskodik az út megépítéséiül. A miniszter nem kéretett aktákat, referenseket, nem lendült neki a kérdés tanulmányozásának, hanem meg­adta az egyetlen lehető választ, mert® megérezte, hogy itt a magyar jövő olyan hatalmas tényezőjéről van sző, amelyet se kiküszöbölni, se halogatni felelős államférfid­nek nincsen joga. Különben is Kenéz Béla. olyan minisz­ternek bizonyult, aki az élettel való kapcsolatát egy pilla­natra sem veszti el. Megszoktuk, hogy a hivatali szobák­ban, legyenek abban bár bársonyszékek, csak akkor vesz­nek tudomást1 az eseményekről, ha azok akták formájá­ban, élettelenül feküsznek az íróasztalon. Kenéz Béla szeme elöl a hivatalszoba falai nem fedik el az életet, amelyet egyszerre lát a tudós és a gyakorlati ember szemével. A gyakorlati ember szeme meglátja a szüksé­gességeket, a tudósé meglátja a lehetőség-eket. Felsőházi beszédének további során is tevékenységé­nek ezt a szerencsés összetételű kettősségét láttuk, ame­lyet — legnagyobb örömünkre — nem zavar meg egy pillanatra sem a politikus vagy pártember elfogultsága. Ahogy a szónokokról beszélt, ahogy a kartelekről szólott, ahogy az üzemek kérdését! megvilágította, csupa {megnyugtatás volt számunkra, mert láttuk, hogy az ország és a lakosság egye­temes érdekei lebegnek csak szeme előtt. Elfogu­latlan, tiszta ítéletei, kristályos megállapításai, a kérdéseknek célirányos beállítása és megfogása, a tevékenység gyors jelentkezése olyan erélyek egy mai államférfi kezeben, amelyek megnyugvást és reményt kelthetnek a lakosság minden rétegében. Gyászol a gazdasági élet Fellner Henrik halála A magyar gazdasági életet, a kultúra és a szociális megsegítés ügyét mélységesen megrendítette és gyászba borítja Fellner Henrik halála. Egy eredményekben, alkotásokban gazdag élet fejeződött be, de szellemének, vezető egyéniségének nyomai megmaradnak a gazdasági élet fejlődéséig amelynek útját hatalmas erővel, impo­náló tehetséggel irányította. Fellner Henrik pályája, mint annyi más pompás magyar karrieré, a demokrácia diadala: .a szegény újvidéki zsidó családból származott ifjú az élet küzdelmes munkájának minden lépcsőfokát megjárta, amíg a Kereskedelmi Bank egyik vezére, majd a Gyosz elnöki székébe került. •.Csak a színtiszta, szám­talanszor kétségbe vont magyar demokrácia fejleszthette ki ezt a ragyogó szellemet, amely tökéletesen tisztán látta és ennek a tisztánlátásnak a segedelmével eredményesen munkálta a magyar gazdasági életet. Fellner Henrik el­gondolása, amely szinte egész 'élete munkáján át érvénye­sült, mamár általános gazdasági program. A legelsők közé tartozott ugyanis, akik a magyar gazdasági élet kü­lönböző ágai között nemcsak harmoniát) de szoros együtt­működést akartak létrehozni. A mezőgazdaság, az ipar és pénzvilág közös frontja ma már mindenki vágya,, de Fell­ner Henrik még olyan időkben kezdett dolgozni, amikor ezek az összetartozó tényezők valósággal szemben álltak egymással. Már mint bankár felismerte az eszközöket, amelyek a magyar boldogulást szolgálják és számtalan tényével igyekezett a harmóniát megteremteni. Való­sággal szimbolikus jelentőségű,hogy a mezőgazdasági ipar­ban jutott vezető pozícióhoz. Mint a Gyosz elnöke azután nagykoncepciójú gondolatok, tervek, elképzelések alapján igen súlyos időkben teremtett új korszakot, és új reménye­ket «• haldokló miagyar 'iparban és általában a katasztro­fális helyzetbe, jutott magyar gazdasági életben. * A Salgó-Tarjárni Kőszénbánya Részvény-Társulat igazgatósága elhúnyt tag-társának, Fellner Henriknek em­lékére, f. hó 24-én gyászülést tartott, amelyen a társulat elnöke, Chorin Ferenc dr. meleg szavakkal emlékezett meg az elhúnyt nagy érdemeiről, amelyeket három évtizedes munkássága során a társulatnál szerzett. 20.600 pengő részesedést kapott a főváros a köz­raktáraktól. A dunaparti közraktárakat az Elevátorral együtt tudvalévőén a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank bérli a fővárostól. A Leszámítoló Bank és a főváros között létrejött szerződés szerint a főváros csak akkor részesül a közraktárak jövedelméből, ha a tiszta nyereség a befektetett tőke 5 százalékát meghaladja. Aszerint, hogy a nyereség; milyen összegű, progresszív kulcs álla­pítja meg a főváros részesedését. Érdekes, hogy a háború- előtti, nyugodtabb időkben is csak nagyon ritkán értek el a közraktárak olyan üzleti eredményt, hogy a főváros a haszonból részesedhetett volna. Az utóbbi 42 esztendő alatt mindössze tízszer fodult elő és legutóbb 1924-ben kapott részesedést a főváros. A múlt esztendőben szokat­lanul élénk volt a közraktárak forgalma. Egész éven át állandóan 7.00iö vágón .gabona- volt beraktározm, ami olyan hatalmas üzleti teljesítménynek felel meg, amely meghaladja a legélénkebb békeévek nívóját is. így tör­tént, hogy a közraktárak nemrégiben megküldött elszámo­lásában arról értesítette a főváros vezetőségét, hogy 20.600 pengős részesedést írtak a székesfőváros számlája javára. A főváros vezetőségét mindenesetre kellemesen lepte meg, hogy a. többnyire passzív eredménnyel dolgoző elevátor, váratlanul, jövedelmező üzemmé lépett elő. Egy százalékkal csökkentették a bankkamatot. A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa 1932 június 27-én tartott ülésében elhatározta, hogy július 1-étől kezdődő hatállyal a bank által váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok leszámítolásánál alkalmazandó kamatlábat 6 százalékról 5 százalékra, a népszövetségi kölcsön köt­vényeire és az 1932. évi kibocsátású 6 százalékkal kama­tozó m. kir. állami pénztárjegyekre adott kölcsönöknél alkalmazandó kamatlábat pedig 6% százalékról 5% szá­zalékra mérsékli. Az osztendei kölcsönök szelvényeinek beváltása. Az osztendei egyezmény -alá tartozó fővárosi kölcsönök (1910. évi 4%-os, 1911. évi 4%-os és 1914. évi 4%%-os) legköze­lebbi szelvényei 19o'2. évi július lró 1-én válnak esedékessé. A székesfőváros az említett kölcsönök kamatszolgálatára szükséges összegeket a multévi december havában hirde­tett transzfermoratórium következtében a Magyar Nemzeti Banknál a külföldi hitelezők alapjába pengőben fizette be és nem volt módja a kölcsönköt vényeken megállapított ide­gen valutákat megszerezni. Ennek folytán a július lró 1-én esedékes szelvényekre a kölcsönök külföldi fizetőhelyei el­látmányokat nem kaphatnak, a Magyar Nemzeti Bank azonban a külföldi hitelezők alapjába befizetett összegek terhére a Magyarországon bemutatott szelvényeket pengő­ben fogja beváltani. A szelvényekért kapott pengőössze­gek felett a magyar állampolgárok szabadon rendelkez­hetnek, a külföldiek azonban csakis a fennálló korlátozá­sok keretén belül. A Textilgyárosoli Egyesületének új vezetősége., A Magyar T.extilgy árosok Országos Egyesülete Szurday Ró- tjert elnöklete alatt a napokban, tartotta meg ezévi rendes, közgyűlését, amelyen a távozó Weiss Fülöp elnököt egy­hangú lelkesedéssel^ az egyesület díszelgőkévé választották meg. Két elnöki állást és elnöki tanácsot rendszerítettek mégpedig úgy, hogy elnökké egyhangúlag megválasztották azurday Róbertét es dr. Buday-Goldberger Leót, alelnökké pedig Wimmer Fülöpöt. Az elnöki tanács tagjai lettek: Ágoston Manó, dr. Drucker Géza, Hagenmacher Ottó1. Hajdú Dezső, Kammer Hugó, Kammer Szigfrid és Pető Felix. A,z igazgatóságba egyhangúan beválasztották új tagok­ként 'Fái Gézát, Fekete Jenőt, dr. Heinrich Antalt, John Rezsőt, Langer Ferencet, Schober Józsefet és' Vikár Gézát. _Az TJrikány-Zsilvölgyi Magyar Köszénbánya Részvénytársaság- igazgatósága elhatározta, hogy a július hó 15-én tartandó évi rendes közgyűlés elé azon javaslatot fogja terjeszteni, hogy az 1.288.617.79 pengőt kitevő múlt évi nyereségből 13t.11^8.72 pengő a rendes tartalékalap gyarapítá­sára fordíttassék, míg a fennmaradó 1.097.469.07 pengő osz­talék fizetésének mellőzésével, új számlára vitessék elő. Az igazgatóság ezen javaslat megtételénél tekintettel van. azon körülményre, hogy a vállalat érdekkörének súlypontja Romá­niában van. A jelenlegi viszonyok mellett bizonytalan, hogy onnan, mely időpontban lehet nagyobb összegek béfolytárai számítani és^ az igazgatóság nem tartja helyénvalónak osz­talékfizetés céljából hitelt igénybe venni. A Fegyver- és Gépg-yár Rt. igazgatósága elhatározta., hogy a június 30-án megtartandó közgyűlésnek 8 pengő osz­talékot fog javasolni az 1931. üzletévre. ÁMON ANTAL FIAI KÖVEZÖMESTEREK, ÜT-, CSATORNA- ÉS BETON ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓK, FÖLD- MUNKA,VÁGÁNYFEKTETÉS,MÉSZKŐBÁNYA Vin., FUTÓ-UTCA 10. TELEFONi J. 303—SS. HAJNAL IHRE oki, mérnök, kövezömester Budapest, IX., Ülldi-út 55. Telelőn: 386 — 93. Telefon: 386 _93. If j. Hellenstein Károly Budapest, VI., Hungária-körút 17 Telefon:Antomata 913—64. szám Kövező - mester, útépítő - vállalkozó Halmos István és Fia kővezőmeslerek és útépítő vállalkozók Budapest, X., Halom-utca 25 Telefonszám : József 339—52 PROCZELLER BÁLINT kövező, útépítő és burkoló vállalkozó Telefon: Budapest, Kőbánya 74—84. X., Korponai-u. 11. i SZEGEDY BÉLA JENŐ OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK, ÚT-, VASÚTÉPÍ­TÉSI VÁLLALKOZÓ, KÖVEZÖMESTER BUDAPEST, 1., TÁRNOK-UTCA 2. TELEFON: AUT. 608—52 Obendorf er József kövezömester és útépítő vállalkozó Budapest, VIII., Ludoviceum-utca IS Telefon: József 381 — 65. SPÁNYI ERNŐ •klevelea mérnök mélyépítő-, kövező- ée bitumen- építő vállalata. Budapest, I. kar., Győző-utca 5.TcI.i Auf. 579-91. €CHAFFER KÁROLY OKLEVELES MÉRNÖK Vasút-, út-, betónépitési vállalkozó, kövező-mester Budapest, IV. Kecskeméti-n. 13 , III. em. 1. Telelőn: 844—12

Next

/
Oldalképek
Tartalom