Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-06-29 / 26. szám

Huszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 június 29. 26. szám EI6fi*«téel árt Egész évre • • • • . 24 pengd Félévre ....... 12 pengd Egyes szám árai 50 fillér \ FELELŐS SZERKESZTŐ BACSÓ EMIL ] Megjelenik minden szerdám i Sscrkeaztőség éa kiadóhivatal t Budapest, VI», Szív-ntca 1®* Teiefonszám s Aui 187—15. A Palatínus unokája Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a városi képviselők egységes tömö­rülésének szükségéről, a dunaparll villamosok megszüntetéséről, a tejeilátás rendezéséről, az egyetemi klinikák további támogatásának a nehézségeiről és a racionalizálás menetéről A Palatínus unokája hű maradt nagyapja tradícióihoz, sőt ma már hasonlóképpen. emelkedett érzéssel emlékezhe­tünk meg a Palatínus dédunokájáról is-, aki szintén nap­nap után élénkebben és nagyobb szeretettel kezd résztvenni a küzdelmes magyar élet irányításában. Az egész ország felfigyelt József királyi herceg minapi felsőházi beszédére, amely nemcsak az aggódó, de a gon­dolkodó és alkotó magyar elme nagyszerű megnyilatkozása is volt. Mi, budapestiek, sokszorosan figyelemmel kísérjük a Palatínus-család valahány sarjának minden tényét, mert a magyar fővárosnak nem volt nemcsak olyan hatalmas, de olyan lelkes barátja sem, mint maga,, József nádor. És József királyi herceg minapi beszéde után, amely a mi szeretett és nagyrahivatott Budapestünket egyenesen a világ köze­liének akarja megtenni, nem ok nélkül emlékezünk a nagy­apáról, a Palatínusról, aki nélkül Pest is, Buda is talán még ma is ormótlan, elhanyagolt mezőváros lenne. Ha a három város nászát megérni nem is tudta, ennek ■a menyegzőnek ö volt az igazi násznagya, mert ő volt tu­lajdonképpen az, aki a nagyszerű Hild János segedelmével Budapest lelkét kiformálta. Életírói elmondják, hogy a ná­dort Bécs nem szívesen látta — mert túlságosan magyar volt — a politika körül forgolódni. Szenvedélyes alkotás- vágyát azonban ki kellett élnie, alkotásokban kellett ki­fejeznie, hogy magyar. Ez a bécsi gát és ez a belső vágy sodorta bele öt Budapest lángoló szeretetébe, a Budapest naggyátételéért való küzdelembe. A Szépészeti Bizottság megalakításától az alkotások légiója teszi Budapest tör­ténetében örökemlékezetűvé a nevét. Indulásának Pestért való küzdelmében legelső1 stációja az a történelmi memorandum volt, amelyet 18'05 június else­jén nyújtott át a császár-királynak. Súlyos kritikával indult ez a memorandum: „Pest városának elöljárósága — írja — részben egymásra halmozott tennivalói következtében, rész­ben egyes tagjainak tehetetlensége, tudatlansága és önzése következtében nemcsak nem járul hozzá a város szépítésé­hez és szabályozásához, de még akadályozza is a megkísér - lett javításokat, vagy pedig jelentékeny pénzösszegeket ha­szon nélkül pazarol el.“ Ezért nem ajánlotta a városi elöl­járóságot a később tényleg elkövetkezett nagy munkák vég­rehajtására, hanem kívánságára létrejött a Szépészeti Bi­zottság, a Közmunkatanács nagyszerű őse. Itt nynlt bele először a Palatínus-család Budapest éle­tébe, mígnem a minap a Palatínus unokája hatalmas gon­dolatot vetett fel, amely ha megvalósul, Budapest a leg­klasszikusabb világvárosok közé emelkedhetik, a dumaparti Páris lehet az országnak igazi kenyérkereső, áldott gyer­meke. Nem költői alakzat volt, amikor föntebb a világ kö­zepéről beszéltünk. Hiszen igen komoly tárgyalások folynak arról az autóútról, amely Londonból kiindulva Brüsszelen, Kölnön, Bécsen, Budapesten, Belgrádon és Szófián lát Konstantinápolyba vinne; Sztambulból az út- Afrikába ve­zet, Damaszkuszból pedig egy elágazás Indiába juttatja el az embert. Természetesen már dúl a harc ellenünk, meg­indult a kegyetlen verseny a központért, de ha a tizenkét- milliós budapest—szegedi szakaszt hamarosan kiépítjük, aminek megvalósítását Kenéz Béla kereskedelmi miniszter kilátásba helyezte, akkor miénk a győzelem. Kegyetlen pél­daként kell az illetékesek figyelmébe ajánlani azt a másik harcot, sajnos bukott harcot, amelynek főhadiszállása itt volt a Fővárosi Hírlap hasábjain és amely a dunai köz­pontért folyt., Akkor mondta ennek a harcnak egyik szel­lemi vezére, hogy ha a budapesti kereskedelmi kikötőt sür­gősen és nagyszabásúan meg nem építik, akkor nekünk csak fütyülni fognak a hajók. Mindenki tudja, hogy a kereske­delmi kikötő a minisztériumoknak részben egymás között, részben a fővárossal való versengése miatt kerek egy év­tizeddel elkésett. Most a szegedi műúton múlik, hogy csak tülkölnek-e Budapestnek a világkörúton járó autók, vagy tényleg a világ közepe leszünk-e? Kell-e még, szabad-e még bizonyítékokat keresni és felsorakoztatni József királyi herceg igaza mellett? Mi úgy véljük, hogy a királyi herceg gondolkodása új korszakot nyithatna meg Budapest életében és a mi törpére zsugo­rított hazánk, amely megélhetésének alapjait vesztette el, új kenyérkeresőt találhatna Budapestben. Az idegenforga­lom, a fürdőváros pedig olyan termékeny gondolat földjébe kerültek, hogy megvalósulásukhoz sohasem lehetett olyan komoly reményeket fűzni, mint ma, a Palatínus unokájá­nak nagyszerű terve után. Néhány nappal ezelőtt érdekes és új csoportosulás tör­tént a képviselőház tagjai között: megalakult- a városi kép­viselők blokkja azzal a célkitűzéssel, hogy minden napi­rendre kerülő városi vonatkozású kérdésnél egyöntetű fel­lépéssel foglaljanak állást a városok érdekeinek támoga­tásában. A szervezkedést a városi politikusok tömörülésére Sipőcz Jenő dr., polgármester, mint a Városok Kongresszusának elnöke kez­deményezte, aki a mozgalom hátteréről és a követendő eljá­rásról a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának : —- Parlamentünk mai ö-szetétele különösen agrár­ős megyei jellegit ős így emeiiet' i:agy szuK«tíg van a vá­rosi képviselők összefogására és támogató készségére is. Szeretném, ha a városok országgyűlési képviselőit meg- nyerhetnóík arra, hogy szolidaritást tanúsítanak a városok egyete­mes érdekeinek a felkarolásában. Ezt pedig akként gondoltuk megvalósítani, ha a városok polgársága és vezetősége, valamint kongresszusunk is, mint a városok érdekképviselete, gyakoribb érintkezést keres ctz országgyűlési képviselőkkel és igyekeznek meg­nyerni őket a városok egyetemes érdekeinek az istápolá- sára. Ennek a célnak az elérésére elsősorban szükségesnek tartjuk, hogy a városok országgyűlési képviselői a váro­sok vezetői útján megismerjék a városok bajait, továbbá az akadályokat, amelyek a városi élet fejlődé­sét hátráltatják, nemkülönben megállapítsák a városok és országgyűlési képviselőik együttműködésének a módját, hogy az együtt­működésben rejlő hatalmas erőket a városfejlesztés, illetve a városok válságos helyzetéből való kibontakozása érdekében felhasználhassák. Természetes, - hogy ez a szervezkedés nem irányul más szervezet ellen, hanem tisztán önvédelmet szolgál magasabb nemzeti ér­dekből. A további beszélgetés során szóvátettük a Közmunka- tanács legutóbbi ülésén elfogadott azt az indítványt, hogy a pesti Dunaparton szüntessék meg a villamosforgalmat és helyette autóbuszokat járassanak. A polgármester erről a következő nyilatkozatot tette: — A villamosközlekedésnek a pesti Dunaparton való megszüntetése tárgyában hozott közmunkatanáesi hatá­rozatról tudomásom van és azt elvileg — városszépítési szempontból — magas is helyeslem. Magától értetődik azonban, hogy a mostani gazdasági viszonyaink között egy ilyen rendkívül nagy anyagi megterheléssel járó feladat elvégzésére a Bszkrt nem vál­lalkozhat, s így ennek az esztétikai szempontból fontos kérdésnek a megoldása arra az időre marad, amikor gazdasági viszo­nyaink javulása ezt lehetővé fogja tenni. Figyelmébe ajánlottuk a polgármesternek azt a körül­ményt, hogy Budapesten még mindig nagyszámban fordul­nak elő tejhamisítási esetek: legutóbb a tisztifőorvos je­lentette be, hogy az ellenőrző vizsgálatok magas százalékot mutatnak. Megkérdeztük a polgármestert: mit szándékozik tenni Budapest fogyasztóinak megvédelmezésére: — Az e tárgyban legutóbb kiadott kormányrendele­tek, meggyőződésem szerint, jeléntékeny javulást fognak eredményezni. A fővárosba beszállított tejet állandóan és a lehető legintenzívebben kívánom ellenőriztetni, de, sajnos, ezen a téren a szükségessé vált takarékos- sági intézkedések folytán haladásról nem le­het egyelőre szó. Mindenesetre a rendelkezésemre álló eszközökhöz képest a legnftgyőbb gortißdal akár ok őrködni a székesfőváros fo- gydsztóközö-rúségg egészsége és érdeke fölött. A múlt héten ankét volt a kultuszminisztériumban, amelyen a klinikák nehéz helyzetét tárgyalták. Han­goztatták, hogy a klinikák nemcsak az egyetemi oktatás, hanem Budapest közegészségügyét is szolgálják a fővárosi betegek százezreinek ápolásával és ezért a főváros fokozza a klinikák támogatását. Elképzelhető-e a további támo­gatás? — kérdeztük a polgármestert, aki a következőket mondotta: — Tudomásom van az egyetemi klinikák nehéz hely­zetéről és őszintén óhajtom, hogy azok a nehézségek, amelyekkel ma meg kell küzdeniük, a főváros egészség­ügye és a tudomány érdekében{ mielőbb megszűnjenek. Ami azonban a főváros részéről nyújtandó támogatást illeti, meg kell állapítanom, hogy a főváros már eddig is oly nagymértékű áldozatokat hozott és hoz a jelenben is a közegészségügy érde­kében, hogy ezeknek az áldozatoknak további fokozása már alig képzelhető el. A racionalizálási tevékenység teljes erővel folyik a nyári szünetben is, mert az a törekvés, hogy a felhasznál­ható tanulmányok mielőbb éreztessék hatásukat a főváros adminisztrációjában. Erről a kérdésről a polgármester így nyilatkozott: — Gallina tanácsnok úr megbízásom értelmében teljes erővel folytatja a közigazgatás egyszerűsítésére irányuló munkáját. Az elgondolás a?:, hogy az adminisztrációs funkciót az élethez igazít­suk, mert a régi rendszer sok tekintetben nehézségeket idéz föl. A főtörekvés odaír ányul, hogy gyorsítsuk az eljá­rásokat anélkül, hogy az a hatósági ellenőrzést és hatósági feladatot bármiben is befolyásolná. A munka természetesen óriási területekre terjed, mert nemcsak a központi igazgatás, hanem a kerü­leti szervek tevékenységét is új alapokra kí­vánja helyezni. A racionalizálástól igen jelentős eredményeket várok úgy a közigazgatás, mint a közönség érdekeinek szem­pontjából. * Sipőcz Jenő dr. polgármester a következő napokban nagyfontosságú tárgyalásokat folytat a téli szociális akciók megszervezéséről. Felfogása szerint Budapesten az elkövet­kező téli időszakban sem szabad éhező, nélkülöző embernek lenni és ezért már most megindítja az előmunkálatokat a [ hatósági támogatás megalapozása érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom