Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-06-22 / 25. szám
Budapest, 1932 június 22. B Ezelőtt pár esztendővel Sebestyén Géza játszotta A régi Tvyifir című operettet a Budai Színkörben. Ma már csak a címe él memóriámban és az a szent fellángolás1, az az egetverdeső nosztalgia a múlt után, amelyet — nem, a darab —, hanem 'magának; a gyönyörű régi nyaraknak az emlékezete idézett fel bennünk. És érdekes, hogy ez a nosztalgia a múlt után nemcsak a deresed)!!' fejekben fogant meg, hanem a fiatalok is valami csodálatos vágyakozással tekintettek és tekintenek ma még jobban a múlt után. Mert lehet, hogy ma egészségesebbek a nyarak, de akkor szebbek voltak. Ma tn, strand, a szelíd- és vad- evezés, a sport száz fajtája, a túristaság, a balatoni) vitorlázás százszor egészségesebb, mint amit mi akkor csináltunk, De romantikája, költői bája csak a régi nyárnak volt. Vájjon, miért? Pénzünk volt több? Fiatalabbak voltunk? A szívünk volt tisztább, az álmaink voltak nemesebbek? Valószínűleg valamennyi igaz. Mindez így volt. Erről a romantikus, költői bájjal és jómóddal telt nyárról kell emlékeznünk ma, amikor azt olvassuk, hogy a Kolegerszky-féle kioszk helyén népkonyha nyílik . .. Kolegerszky ! Régi nyár! Ezek is elválaszthatatlan fogalmak lettek. Az öreg Kolegerszky, mint a Városi Színház — amely azóta szintén kimúlt — gondnoka pár év élőit halt meg. A pompás, minden régi nyárnak álomszép kioszkja már jóval előbb. Szép nyári hétköznapokon százával, vasárnap — azt hiszem — ezrével lepte el a közönség. A pályánkat ott kezdtük, hogy a Kolegerszky előtt sétáltunk, a kispénzű íilozóptereknek akkor sem jutott ki a „régi nyári'-ból. De boldogok voltunk, mert tudtuk, hogy egyszer lesz annyi pénzünk, hogy mi is nyári törzsvendégek lehetünk. A mai ifjúságnak — sajnos — nincsenek ilyenj álmai és ha lennének, akkor isem lenne benne bizonyos, hogy fog még ülni a Kolegerszky márványasztala mellett. Ne tessék azonban azt gondolni, hogy valami főuraknak, vagy sikkasztóknak való káprázat volt a Ko- legerszky. Ahogy visszatekintek rá, azt érzem, hogy a demokrácia tanyája volt. A főurak, a bankárok, a dandyk és sikkasztok a Stefánián 'kucsiroztak a maguk fogatján, avagy valamely fényesre pucolt gumirádlison, aminél még a kocsis személye is sarzsit jelenthetett. Aki pedig lóháton feszeng-hetett és onnan mosolyoghatott az öblös liintókban éldegélő dámákra, azt bizonyára még halálosabban irigyelte a köznép. 1 A köznép, amely ellepte a Kolegerszky márványasztalait és megelégedett azzal, hogy a delnők a kioszk előtt kucsiroztak és a dendyk ott lovagoltak. Azzal, hogy a Kolegerszky kerítése mögül bíztató, dicsérő, gáncsoló, vagy irigykedő pillantásokat vetettünk a Stefánia-út nagyszerű díszfelvonulásának főszereplőire, mi maguiik is a régi nyár részeinek, szereplőinek éreztük magunkat. r Egyszóval sokkal, de sokkal szerényebbek voltunk akkor, mint ma és egy-egy aranykorona) árán, amit az ilyen szórakoztatások magának vindikáló élvezeteink vámszedője, Kolegerszky szedte, jogot váltattunk arra, hogy ma visszasírjuk a régi nyarat. Pedig soha aktív résztvevői nem voltunk a Stefánia kocsikorzójának és nré'gis boldogok voltunk, tartozékai, fontos szereplői: statisztái a feledhetetlen kornak. És ma, amikor azt olvassuk, hogy a Kolegerszky-ből népkonyhát csinálnak, a mi statiszta szívünk jobban fáj, minti az egykor kucsirozó delnőké és lovagló dandyké. Nekünk drágább Volt a mult, mint nekik, akiknek — ha a különböző válságok, világégések és korszakok idején el nem vérzettek — ma is szép a világ. Mi azonban meg- síratjuk a régi nyarat és a Kolegerszkyt, amelynek most talán nemesebb hivatása lesz, mint a múltban volt. Mert a múltban csak szép volt, amit a Kolegerszkyben átéltünk, most ami ott fog történni, áldás lesz. Az Ípareyyesűlet szépségversenyt rendez A színházi újság szépségkirálynő-választásának irigye akadt; az Országos Iparegyesület. Ezt az intézményt Kossuth Lajos aligha úgy képzelte el, amint az most működik. Mert ez a szépségkirálynő-választásszerű verseny, amelyet elkeseredett élet jelenségként hirdetnek, nem a magyar iparosság összességének mérkőzése. Nem is lehet az, hiszen a mai súlyos gazdasági viszonyok között, amikor az iparos lélekzethez is alig tud jutni, nincsen pénze arra, hogy az Iparegyesület parádéi számára súlyos áldozatokat hozzon a kiállításon való részvétellel. Idol van erre ma pénze az iparosnak és ha az ambíciói mégis arra sarkallnak, hogy a versenyben le ne maradjon, akkor a dicsőséget, vagy a sikertelenséget bizony keservesen kell meglcoplalnia. De meg mint a szépségkirálynő versenyeknek általában —— ennek az aranykoszorús mesteri mérkőzésnek is az a kivédhetetlen hibája, hogy nem lehet általános. Ha Szabó ^ Péter, vagy Csizmadia Pál, vagy Asztalos Imre anyagi okokból, vagy egyszerűen az Iparegyesület iráni való ellenszenvből nem vesz részt az aranykoszorús mester- versenyen, minden joga megvan arra, hogy azt mondja: én lennék az összes magyar iparosság aranykoszorús mestere és nem az, akit az Iparegyesület az iparosság igen kis csoportjából' kiválasztott. Az Iparegyesületnek igenis nagy szüksége van arra, hogy komoly bizonyítékokat szolgáltasson élni akarása és főként létjogosultsága mellett, mert a mai viszonyok között erre nem a múlt, csak a jelen adhat jogot. De szépségki rálynőverseny nem lehet az a bizonyíték, melyet méltán és joggal vár az iparosság és az ország. Visszafizetni a het: ez a legsürgősebb feladat A Vásárpénztári meg kellett szüntetni, mert a fővárosnak nincs szüksége két pénzintézetre — Kibővül a Beszkárt igazgatósága Nagy feltűnést keltett a törvényhatósági tanácsnak legutóbbi ülésen hozott az a határozata, amelyik kimondotta a Vásárpénztár felszámolását és a Kzségi Takarék- pénztár kereteibe való beilesztését. Annak ellenére, hogy a Vásárpénztár likvidációja már rég'óta napirenden volt, az elhatározás mégis meglepetést keltett, mert úgy látszott, hogy az intézmény előző rezsimjénak leváltása után a kiegyensúlyozott fejlődés útjára tér a fővárosnak ez a vállalkozása. A Vásárpénztár dolgáról intéztünk kérdést Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőhöz, az Egységes Községi Polgári Párt elnökéhez, -aki a következőkben nyilatkozott a Fővárosi Hírlap munkatársának:-—- Tagadhatatlanul váratlanul jött a Vásárpénztár beolvasztása, azonban az autonómia jól felfogott érdeke diktálta, hogy ezt a kérdést is nyugvópontra juttassuk. Ezt a virágzó vállalatot tönkretette az előző rezsim könnyelmű gazdálkodása, amelyik elkalandozott a monopólium gyakorlásától és ezen túlmenőleg olyan üzletágakat is magához vett, amelyek számos vonatkozásban kockázatot jelentettek. Azóta csak a legnagyobb nehézségeik árán sikerült a Vásárpénztárt szanálni és mert lényegéiben pénzhitelműveleteik lebonyolításával foglalkozik: ninóáen értelme (pmálci, hogy a főváfdd kétI pénzintézetet rthimentáljon. A legnagyobb elismerés hangján kell azonban megemlékezni Erekv Károly tevékenységéről, aki két éves munkássága alatt hallatlan erőfeszítést tett a'z intézmény megmentésére. Azt hiszem, íhogy Erek.y Károly munkásságát a j hívőiben sem nélkülözheti a városnak a pénzintézete és valószínűleg sike(rül olyan megoldást találni, amely számára a további működést lehetővé teszi. Megkérdeztük Kozma Jenőt., hogy milyen megoldás készül az Autóbuszüzem igazgatóságának a BSzIvRT-tal való egyesítés után. Köztudomású, hogy az Autóbuszüzem igazgatóságának mandcituma az egyesítés pillanatában megszűnik és most az a kérdés, hogy az autonómiának ezek a megbízottai milyen formában működhetnek tovább az Autóbuszüzem irányításában, — Feltétlenül módot kell adni arra — mondotta —, hogy ág Autö\bi4szüzém kipróbált igazgatósági testületé topábbra is beleszólást, gyakoroljon a> közlekedési váiliah Idi ügyeinek vitelébe. Az természetesen lehetetlenség, hogy az igazgatóság teljes egészében a Beszkárt igazgatóságába is bevonuljon, azonban valószínű, hogy az Autóbuszüzem igazgatósági tagjai közül többen helyet kapnak a Beszkárt, illetve a villamos afiliált vállalatainak vezetőségében. Az Autóbuszüzem érdekeinek védelmét egyébként a közhatóságnak kell ellátni és úgy tudom, hogy erre a. szerepre a polgármester Bódy László köziekéelégi tcjnácslLondon kikötője Irta: FARKAS ÁKOS dr. Londonnak, mint Anglia egyik legfőbb tengeri kikötőjének múltjai, még a római hódítás előtti időkre nyúlik vissza. Ennek a körülménynek magyarázata szerencsés helyzete: A Thames torkolatától felfelé haladva, itt lehet a folyón először hidat verni, vagy könnyűszerrel átkelni rajta. A fokozatosan növekedő forgalom s a tengerjáró hajók nagyságának növekedése a XVIII. század végén már olyan torlódást és forgalmi fennakadást okozott a még ki nem épített londoni kikötőben, hogy emiatt a szigetország keres- kedelme és ipara egyre érzékenyebb károsodást szenvedett. Ez vezette az: angol törvényhozást, amikor elhatározta a folyó egyik kanyarulatában fekvő „Kutyasziget' ‘ -nek nevezett földnyelvben levő nyugatindiai dokk megépítését, amely 1802-ben fejeződött be. Ezt gyors tempóban követte több más dokknak magánérdekeltségek által való megépítése. Ezek az érdekeltségek azonban egészségtelen versenyük, másrészt a folyton növekedő igényeket kielégíteni nem tudó, fogyatékos berendezéseik miatt csakhamar válságos helyzetbe kerültek, úgy, hogy a parlament volt kénytelen az üggyel foglalkozni és bizottságot kiküldeni, amelynek javaslatára 1908-ban a parlament a londoni kikötőről törvényt alkotott. Ez a törvény egy új hatóságot: a Londoni Kikötői Hatóságot hívott életre (Port of London Authority.) Ez a hatóság vette kezelésébe az összes dokkokat és a folyónak az egész tengerjárás által érintett „tidal‘ ‘ partvidékét. A londoni kikötő tehát ma jogilag magában foglalja a folyónak London város belterületére eső részeit s ezenkívül mindkét partot egészen a torkolatig. A kikötői hatóság szervezete — az angol önkormányzati rendszer sajátságos felfogásának megfelelően — önkormányzati alapon megszervezett kollegiális hatóság. 28 tagja van, ezek közül 10 kinevezett és 18 választott. E polcot jelöli ki, aki -az egyesítés után tagja lesz a Beszkárt igazgatóságának és végr eliajtóbiizottságának. Felemlítettük Kozma Jenő előtt a külföldi kölcsönök ügyét, amelynél különösen a függőkölcsönök adnak állandóan visszatérő problémát a fővárosnak. Erről a kérdésről a következő választ kaptuk: — A mai viszonyok között a függőkölcsönök végleges rendezésére kerülhet sor és e'zért kénytelen a főváros állandóan á pfolongáció eszközeivel operálni. Ez az álla,pót remélhetőleg nem tart sokáig, mert a gazdasági viszonyok várható stabilitása esetén első teendőnk lesz ezeknek a nem is olcsó típusú kölcsönöknek a végleges rendezése. Tapasztalataink szerint a kölcsönnyújtásban érdekelt nagybankok a legnagyobb megértéssel és előzékenységgel kezelik a fővárossal kapcsolatos hitelügyletet és így komplikációktól ebben a vonatkozásban nem kell tartani. * Közölte még Kozma Jenő, hogy a HÉV ügyében döntő fordulat várható, mert ezt a problémát még a nyári szünet előtt meg fogják oldani. Fedezze fel Ön is a Velencei ta szépségeit! Budapesttől 1 órányira, a Velencei-tó Magyar-Velencén, GÁRDONYFÜREDEN magaslati és partmenti villaleikek oölenkéül P 4-fol 2ítl tésre. Nyári és téli sportok. Jó ivóvíz. Villanyvilágítás. Fürdőjog 8 Örökkabín vehető a strandon, villatelek vételkényszer nélkül is. j 140 P vételárért részletfizetésre, telekkönyvi szolgalmi joggal biztosítva. Strandvendéglőkben menü P i 20. Menettérti weekend-jegyek P 1-20. BARACSKA-PETTEND telepen j Budapesttől 28 km-re, vasútvonal két oldalán lett, taiajvízmentes házhelyek □ ölenként P 120-tól I havi íO peiKjö résíletfaxeíésseü. Jó ivóvíz. Kitűnő termőföld, gyümölcstermelésre kiváló. Innunn indul a városi irodától (i..Horthy Miklós-körlér } lllyycEl OUlöOÜ5£ 3/b. 1- 6. Telefon 694—33) minden vasár- és f ünnepnap, d. e. 3/49 és d. u.3 órakor, minden kedden, csütörtökön t és szombaton 3 órakor. ^ Kérjen prospektust. BONA DÖME ÉS TÁRSA j PAPÍR ÉS ÍRÓSZEREK GYÁRI RAKTÁRA a „PAPIRMÁLOM“-Iic3 EUDAPEST, XV., ARANYKÉZ-UTCA 6. TEL.: AUT. 877-Í5. ALAPÍTVA: 1790-BEN tagok választásában részt vesznek: a kikötő vámok és illetékek fizetői, a raktár- és hajótulajdouosok. Az összes tagok, — akik részint kereskedők, részint mérnökök — 3 évre neveztetnek ki, illetve választatnak; fizetésben, díjazásban nem részesülnek. A hatóság összes kiadásait .saját bevételeiből fedezi; sem az államtól, sem a helyi hatóságoktól hozzájárulást, támogatást nem kap. Bevételei a kikötői illetékekből, a kikötői berendezések és raktárak használati díjaiból s a nyújtott szolgálatokért teljesített fizetésekből állanak. Költségvetését úgy állítja össze, hogy bevételei éppen csak a kiadások fedezésére szolgáljanak. Részvényesek a szó rendszerinti értelmében nincsenek; a kikötői részjegyek tulajdonosat állandó, meghatározott kamatokat kapnak. A kikötő a mi fogalmaink szerint hihetetlen forgalmat bonyolít le, amit több körülmény tesz érthetővé. A kikötő középpontjából vont 50 kilométer körzetben kb. 10 millió állandó lakos él, tehát hatalmas mennyiségű élelmiszer és más fogyasztási anyag kerül itt kirakásra. De még nagyobb forgalmat okoz London elsőrangú kereskedelmi- és áruelosztó jelentősége, amely nemcsak Anglia, hanem egész Ész\xk-Eiorópa legelső piacává és ipk tekintetbén az egész világ középpontjává tette. A kikötő 5 nagy dokkból, helyesebben dokk-rendszerből áll, amelyeknek vízfelülete 722 hold s ai kiépített partok hossza kb. 45 mértföld (több, mint 80' kilométer.) Csaknem mindenütt vasúti vágányok vonulnak végig a partokon, amelyek bőségesen felvannak szerelve raktárakkal, gőz- és elektromos darukkal — szám szerint 1345 — és szállító- berendezésekkel. Az egyik úszódaru, a „London Mamooth", emelőképessége 150 tonna. Megemlítést érdemel, — bár e tekintetben a londoni kikötő nagyobb jelentőséggel nem bír —, hogy személyforgalma is kitesz évente több, mint 300,OOO embert s ezek nagy része a London alatti parton épült Tilbury nagyszeriüj, új hajóállomásán szállt partra, ahonnan hatalmas vasúti forgalom viszi őket Londonba. A hajók javítására szolgáló 10 száraz dokk, valamint Pesti kirakat „ -y-7rrr~~~„ .'. - i-mI /f rézi nyár
