Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-05-11 / 19. szám

o Huszonegyedik évfolyam Budapest, Í932 május tt. 19. szám Előfizetési ári ISgész évire ...............24 pengd Fé lévre » .........12 pengd Sg yea szám ára? 5® fillér FELELŐS SZERKESZTŐ BACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség éu kiadóhivatal > Budapest» VI.» Szlv-mtca 18. Telefonszám: Aut. 137—lö. Tanulságok A vak kanári szebben énekel, mint amelyik lát. Hogy miért van ez így, azt nem a zoológusok, hanem a pszichiáterek, vagy éppen a szív életének kutatói tudnák talán megmagyarázni. Ez az ország is vak kanári lett: megszabdalták, most pedig kétségbeejtő gazdasági válságban jutott. És ennek dacára ez" az or­szág^ is több életerőt, az elkeseredésig fokozott produk­tivitást mutat, olyat, amilyent talán soha sem látunk és olyat, amely reményt ad a talpraállásra, a feltáma­dásra. _ Soha * jobban nem éreztük ezt, mint most, amikor nz idei Nemzetközi Vásár tanulságai, eredményei tárul­nak elénk a _ magyar élniakarás és a magyar élnitudás drága kincseiként. Minden esztendőben szépet, becsüle­teset, nemeset alkotott a magyar gazdasági élet, amikor a fogyasztó és vásárló közönség, valamint a külföld elé ■\iite új alkotásait, fejlődésének jeles dokumentumait; de az idei vásárról egyhangúlag azt állapítják meg, hogy felülmúl minden várakozást. Nem arról van szó, hogy a^ gazdasági válság teremtette siralmas időkhöz viszonyítva produkált a vásár jelentősei, hanem arról, hogy ami a vásáron látható, az egy erőslelkű, tettekre Íict í,, 1I0.3JIÍL.I.UÍ UjU -­fölemelő képét mutatja. A pesti utca képe pedig külön figyelmet érdemel. Valósággal azt kell mondanunk, hogy Budapest vende­gei szinte egymás sarkát tapossák, olyan sokan vannak. Igenis, a vásár vezetősége bebizonyította, hogy Buda­pest idegenforgalmának fejlesztése, nagyra emelése nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába. Csak lélekkel, szeretettel, hittel kell irányítani és győzelemre vinni az akciót, amely igen nagy nemzeti ügy szolgálatában ^alh Ezt láttuk az idei Budapesti Nemzetközi Vásár előké­szítésénél és ezt várjuk az idei Szent István Jíéf-nél is, amelynek irányítását olyan ember kezében látjuk, aki dús invencióval, friss akcióképességgel rendelkezik^ Az idei Nemzetközi Vásár a tanulságok egész töme­gét tárja elénk. Korlátlan lehetőségekről kell beszél­nünk, ha tudjuk azt* hogy Budapest idegenforgalmának fejlesztésénél nem fognak takarékoskodni az eredeti ^es vonzó ötletekkel és nem fognak takarékoskodni a kétség­kívül nem olcsó, de jó és bölcs propagandával, ^ amely­nek minden fillérje megtenni a maga gyümölcseit. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt, hogy ^ amit a külföldi, sőt a hazai vendégeknek nyújtani szándékoz­nak, annak újnak, eredetinek kell lennie, sót az eredeti­ségében soha sehol nem látott, el nem koptatott látvá­nyosságok és szórakozások egesz sorozatát kell fel­ölelnie. _ __ Hatalmas idegenforgalmi gócpontok valtak az utóbbi időben tárgytalanokká, mert ma mar a. dúsgazdag amerikai sem kell át az óceánon csak azért, hogy múzeu­mokat és szép tájakat lásson. Ezeket mellékesen is meg­nézheti. A müncheni Pinakotekak, a Ivönigsee, vagy a svájci havasok ma már csak pót-programpontok a salz­burgi Festwochek és a vvieni kulturünnepségek mellett. Az amerikai, de a világ minden „külföldi -je ma mar nem halott szépségeket, hanem az emberi lélek és emberi kultúra megnyilatkozásait keresi. Budapest csodálatos természeti szépségei — ezzel tisztában kell lennünk — szintén nem hatnak ma már ellenállhatatlan vonzóerővel. A természeti szépségeket az emberi elme nagyszerű produktumaival kell még szeb­bekké, minden mástól különbözővé tenni. És itt meg kell mondanunk, hogy az idei Nemzetközi Vásárnál ^vég­zetes hiba volt az a tiszteletreméltó, puritán felfogásból keletkezett hiány, hogy a Halászbástyát és a Gellért­hegyet nem világítják ki. A villanyfényben tündöklő mesevilág ma már olyan specialitása Budapestnek, amely vonz és hírnevet szerez. Nem is beszélünk arról, hogy a városligeti szökölmt színpompáját szintén illett volnct vendégeink tisztiedet éve működésbe hozni. Igenis, , mindent, amivel természeti szépségeinkbe életet lehelhetünk, mindent, amit magyar esz és szív produkált, a kultúra, művészet, sőt a technika minden eszközét harcba kell vinnünk, hogy győzhessünk. Eddig csak azt mondtuk, hogy győznünk kell, de az idei vásár megmutatta, hogy győznünk lehet is. Sipőcz Jetii polgármester nyilatkozik a Netsizeiközs Vásárról az Ifjúság munkába állításáról, a régi Népszínház feltámasztásáról és az üzemi bizottság úiláalakításárni A magvar főváros külső képe nagy esemény színher lyét mutatja: tele van a, város idegenekkel, külföl­diekkel, vidékiekkel, akiket idehozott a Nemzetközi Vá-sán páratlan^ vonzóereje. A kiállítás a magyar ipar hatalmas felvonulása, amelyik beszédes képet ad arról, hogy Ma­gyarország gazdasági felkészültségének Budapest a köz- pántja, az a város, amelyik minden gazdasági válság el­lenére is, ki tudta termelni mindazt a sok értéket, amelyik a maga gazdagságában a Nemzetközi Vád áron csillogtatja bőséges tárházát. A Nemzetközi Vásár büszkesége ° első­sorban a fővárosnak, amelynek vezetősége mindig a leg­Kaiiaiv Vuii.vi.wvxi. —1 ' x/ 1 * ' v1' ■> ' , ‘x'r* "TV ! 1 zetközi Vásár és a főváros együttműködeserol intéztünk kérdést a városházi adminisztráció legfőbb vezetőjéhez, Sipőcz Jenő dr. polgármesterhez, aki a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: _A Budapesti Nemzetközi Vásár a fő­város egyik dédelgetett kedvence. Mióta a főváros polgármestere vagyok, arra törek­szem, 'hogy Bu dapest közönsége ne csak pár­tolja, hanem szeresse is ezt az intézményt. Ebben a törekvésemben támogatott Buda­pest törvényhatósági bizottsága, valamint a főváros egész tisztikara, és hogy e törekvé­sünk, miként ciz utóbbi evek arumintavasán a/i- nak nagy sikere’ és népszerűsége bizonyítja, teljes sikerrel -járt, azt jelentékeny részben annak köszönhetjük, hogy a vásárt rendező Kereskedelmi és Iparkamarával mindenkor harmonikus egyetértésben dolgoztunk a vásár érdekében. Amióta az ifjúság elhelyezkedésének kérdése a fő­város egyik plénumában napirendre került, azóta ez a be- láthatatlanul nagyhorderejű ügy az eredményes döntésre megérett problémák soraba emelkedett. Az eddigi társa dalmi akciók és megmozdulások csak elméleti irányok ki­kutatására szorítkozik, míg most minden ezzel a kérdés­sel foglalkozó faktor érzi, hogy valami történni fog, mert a főváros vette kezébe a kibontakozás fonalát. Sipocz polgármester erről a következőket közölte velünk. _ Az ifjúság elhelyezkedésének nehéz pr oblémája állandó gondoskodásom tárgya. Jelenleg megbízásom folytán az elnöki és a szociálpolitikai osz­tályok foglalkoznak a kérdés elő­készítésével, s idevonatkozó javas­lataikat rövid időn belül elém fog- > ják terjeszteni. T Mindenesetre hangsúlyozni kívánom azt, t hogy a gyors eredménynél fontosabb az, hogy olyan alapos és komolyan célravezető meg- 3 oldást tudjunk találni, amely a diplomás j ifjúság elhelyezkedését nagyobb^ számban és 1 állandóbb jelleggel teszi lehetővé. r Régi, meghatóan kedves emlökek elevenednek föl annak az indítványnak a kapcsán, amelyik a Népszín­házi bizottmány jubiláns közgyűlésén hangzott el né­hány nappal ezelőtt. Arról volt szó, hogy'van-e vala­miben formában lehetőség a Népszínház feltámasztá­sara, annak a kultúrintézménynek újbóli elővarázsolá- ■-ara’ amelyik annakidején egyet jelentett a magyar szó és magyar dal diadalmas szárnyalásával. Az érdekes tervről a polgármester a következő kijelentést tette: , . múlt század hatvanas, sőt hetvenes eveiben Budapest egész városzrészeinek, társadalmi rétegeinek a társalgási nyelve Tr/llJ tut —foíhüetfeSii-ese iifi uua husi ttwsau és terjesztését tűzték ki, jelentős tényező volt a budapesti Népszínház, amely 1875. évben nyílt meg. — Ma már — hála Istennek — a fő­város társadalma nyelvben is teljesen ma­gyarrá vált, de viszont az a színpadi műfaj, amelyet a régi Népszínház a legerőteljeseben kulti- vált, — a népszínmű, — színpad­jainkról mindinkább eltűnőben van. Ebben a. vonatkozásban tehát a Népszínház feltámasztásának jelentős szerepe volna.-. Jelenleg a Népszínház épületét az állam bérli és abban a Nemzeti Színház működik. A bér­leti szerződés a folyó év július végével jár le, a meghosszabbítás iránti tárgya­lások most folynak, s a jelenlegi gazdasági viszonyokat figye­lembe véve, valószínűnek látszik, hogy az állammal kötött bérleti szerződés újabb 5 évre meg fog hosszabbíttatni. Ha azonban az állam a Népszínház épületére még sem tartana igényt, úgy meg­nyílik a lehetősége annak, j hogy abban a Népszínház eredeti céljainak I szolgálatában álló színtársulat helyezkedjék el. A főváros gazdasági egyensúlyának talapzatát az üzemek tartják és így mindegyre erőteljesebb figyelem irányul az,,üzemi kérdések nvikent való atakul-ascí fele. Fo­kozza az érdeklődést a magániparnak és kereskedelemnek az a különböző tömörülésektől támogatott akciója, hogy az üzemek működését háttérbe kell szorítani, amellyel szemben áll azoknak a le nem kiosinyelheto tábora, ame lyik a közhatósági vállalatok tevékenységéből a társada- ; lom széles rétegei szempontjából kedvező és célirányos > hatást vár. Ebben a forrongó légkörben kiemelkedő sze- 1 repe van az úgynevezett üzemi bizottságnak, amelyiknek újjáalakításáról a következő nyilatkozatot kaptuk. — A közgyűlés az üzemi bizottságot ad hoc bizottság gyanánt a múlt évben küldötte ki és a törvény értelmében, — minthogy az adhoc bizottságnak megbízatása legfeljebb egy évre terjedhet — megbízatása május 6-án lejárt. Ennélfogva a legközelebbi közgyűlés elé javas­latot fogok terjeszteni a bizottságnak újból való kiküldésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom