Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-05-04 / 18. szám

Huszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 május 4. 18. szám Előfizetési Ari Egész évre .........24 pengő Fé lévre «•••••• 12 pengő FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Egyes szám árus 50 fillér Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal i Budapest» VI., Szív-utca 18. Telefonszám t Aut. 187—1B. Kenéz Béla dr. miniszter nyilatkozik a bánhidai villamos- erőmű nagy hivatottságáról és fővárossal folyó tárgyalásokról Budapesten tuldrága az áram előállítása — mondják illetékes helyen—A városházán nem találják mindenben jogosnak az átvétel feltételeit, amelyeknek áthidalásán most fáradoznak Amióta a főváros áramátvételi szerződést kötött a bánhidai ©rőmütéleppel, azóta állandóan felszínen van az a terv, hogy a főváros átvegye ezt a modern- intézményt és kibővíti a maga áramtermelési hálózatát. Az elmúlt két év alatt a főváros minden alkalommal ideiglenes meg­állapodás alapján vette igénybe a bánhidai áramot, míg most a legkomolyabb formát öltött az a kölcsönös, mind­két érdekelt félre kielégítő elgondolás, hogy a Dunántúli Villamossági It. T. átadja a fő­városnak a bánhidai telepet. A tárgyalások folyamatban vannak, azonban még mindig nem jutottak el a megegyezésig, mert számos vitás lcér- dés ’kiküszöbölése van hátra. A centráló átvételéről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről kértünk felvilágosítást Kenéz Béla dr. kereskedelemügyi minisztertől, aki a következőiket mondotta a Fővá»V®i Hírlap munka­társának : ■ — A kérdési érdeméig ma még nem tudok vála­szolni, mert nem ismerem a főváros elgondolásait ebben az , ügyben. A döntésnél Wonban felt-étljj nÜl figyeliwt kell fordítani arra, íbog-y a bánhidai erőmű hivatott az ország legfon­tosabb vasúti vonalának vontatásához szük­séges villamosenergiát kitermelni. Viszont figyelembe IkeLlI venni azt is, hogy az orszá­gos villamosítás keretében ez az erőmű milyen szere­pet f’oig játszani.. — A magam részéről ugyanis azit tartom kívána­tosnak, hogy a dunántúli erőmű, mint a. neve is, jelenti, fokozatosan kielégítse a Dunántúl egyes ré­szeinek áramszükségletét azzal az olcsó árammal, melyet ma az országban ez a teífép tud ai leg gazdaságosak b cm kitermebii, Julius 1-ig várják a főváros végső elhatározását Tíznapos vásár Néhány nap választ el bennünket a Budapesti Nem­zetközi Vásár megnyitásától, ma tehát már teljes mérték­ben megítélhetjük annak jelentőségét. Ivét tényt kell kon­statálni. Az egyik az, hogy ez a vásár, amely immár a huszonhetedik, méreteiben, elgondolásában, rendszeres föl­építésében igen nagy arányban me'gnövekedett. A másik döntő tény pedlilg az, hogy az idei vásárt külön szeretettel kell fogadnunk, mert a súlyos' gazdasági válságban csor- bíttatlan erejében, tökéletes integritásában mutatja be a magyar ipart, kereskedelmet, ipannüvészetet és igen tekin­télyes részben a magyar mezőgazdaságot. A külföldi, vagy hazai vásárló szemét dörzsölheti, mert a nyugodt, békés, megrázkódásnólküli idők tiszteletreméltó .perspektívája tárul eléje, sajnos, nem igazi, őszinte képe a jelennek, de diadalmas hirdetője a jobb jövőnek és a magyar akarat­erőnek. Ezzel szinte egyen!őrangú a vásárnak ama jelentő­sége, hogy ez a tíz nap lesz az idén a budapesti és magyar- országi idegenforgalomnak egyetlen nagy lélegzetvétele; hacsak a Szent Iistván-hétnek nem tudunk olyan propa­gandát és olyan talajt biztosítani, hogy vetélkedhessen a nemzetközi vásárral. A nemzetközi vásárt — valószínű­leg a megküzdheteíhűinek látszó viszony >k között kivéte­les erők 'és akaratok is jelentkeznek — az idén páratlan energiával, mindent felölelő gondossággal, ötletességgel készítették elő. Mindenki megtette a maga kötelességét. Nemcsak a kiállítók és a rendezőség, de a hatóságok és Budapest egész lakossága is. A vasúti kedvezmények, a vlzummentesség, a külföldi mintára tervezett vidéki kirán­dulások, a színházak, szórakozóhelyek, kultúrintézmények, fürdők és gyógyintézetek kedvezményes látogatása mel­lett talán legfontosabb a Nemzeti Banknak liberális gon­doskodása. A mai nehéz, az egész világot sújtó valuta- viszonyok között a budapesti vásár rendkívül sokat remél­het attól az engedélytől, hojgy a külföldi vásárlók eddig Magyarországon zárolt, legális pengőkövetelések ellenében vásárolhatják Ó9 exportálhatják magyar ipari és mező­gazdasági áruikat anélkül, hogy az eladó ellenérték fejé­ben köteles lenne a Nemzeti Banknak valutát beszolgál­tatni. Ezzel és az ehhez hasonló okos intézkedésekkel a vásár számára valósággal a levegőt biztosították. Az egész magyar közvélemény és gazdasági élet hálás lehet, hogy megtalálták 'a módját, miként lehet a tíz­napos vásár jelentőségét és sikerét igen nehéz időben a normális időknek fölébe emelni. Budapest pedig külön is örömünnepet ülhet, mert a mostoha viszonyok között a nemzetközi vásár hatvanezer vidéki és külföldi látogatót csábít falai közé. Tíz nap alatt a magyar főváros.valószínű­leg ezidei idegenforgalmának igen nagy részét arathatja le. Tíz nap alatt barátokat lehet szerezni, jövőt lehet megala­pozni, tíz nap elegendő arra, hogy sok-solc veszteséget be­hozzunk. Budapest polgársága sokat tanult a közelmúltban, hogy mit kell tenni az idegenforgalom fejlesztése érdeké­ben. Most rajta áll, hogy ezeket a tapasztalatokat haszno­sítsa is. De Budapestre ebből a sikerből igen súlyos köteles­ség is hárul, amelyet közmegelégedésre kell megoldani. Ha a magyar gazdasági élet a tíznapos vásáron bebizo­nyítja, hogy ma is lehet idegenforgalmat csinálni, akkor Budapestnek is meg kell mutatnia, hogy a magyar kultúra diadalmas fegyvereivel az idegenek ezreit fogja Szent István hetében is ide csábítani. Ezt pedig máskor sem lehetett, most pláne nem lehet máról holnapra megcsinálni. Annál inkább nem, mert á kultúra hatalmas nemzetközi versenyében, amikor óriás nemzetek szállnak harcba egymással, nekünk, -a kis, ma- gárahagyott, tönkresilányított országnak bizony világren­gető ötletekkel, a magyar kultúra friss, legyőzhetetlenül fiatalos -erejével, a magyar elkeseredés szülte nagy alkotá­sokkal kell a -küzdelmet felvennünk. Ha soha nem, az idén, amikor a viszonyok porbasújtottak bennünket, Szent István hetében a világ kultúrájáénak,.égboltozatára a ma­gyar géniusznak leéli a legfényesebb csillagnak lennie. A kereskedelmi miniszter nagyérdekességü nyilat­kozatát további részletekkel egészíti ki az alábbi infor­máció, amelyet a Dunántúli Villamossági Rt.-hoz közelálló informátorunk mondott a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Mi feltétlenül megállapítottuk, bogy a fává ros drágán termeli a villanyt. Vizsgálatunk szerűit a 'kelem föl fii áramtelep előállítási költsége 6.8 fillér, a váciúti erőcentrálé termelési önköltsége 11.2 fillér kilo­wattonként. A Berz-eneei-úti erőtelep pedig még en­nél is drágábban termel. Ezenfelül példa nélkül álló anachronizmus, hogy egy világvárosban még mindig kétféle áram legyen, váltóáram és egyenáram, amelyhez különböző villanykörték és különböző alkat­részek kellenek. Ugyanez áll magára az üzemre nézve is. Hogy egyéb példát) ne említsék, a fővárosnak kétféle, ,alkatrészeket kell állandóan készenlétben, tartani, aszerint, hogy a pótlás egyenáramú Vonalakra, vagy pedig váltóáramú A fent kifejtett állásponttal szemben nagyon érde­kesen alakul w főváros magatartása, ahol úgy látják, hogy változatlanul fennforognak bizonyos akadályok, ame­lyek a tranzakciót késleltetik. Erre vonatkozólag a városháza egyik irányító tényezője a következő nyilatkozatot adta munkatársunknak: — Az Elektromos Művek részéről iszámos vizsgá­lat történt, amelyek arra vonatkoztak, hogy teljesen feltárják -egyrészt a bánhidai telep műszaki -képessé­geit, másrészt, hogy betekintést adjanak a vállalat üzleti eredményeibe. A kellő tájékozottságunk tehát megvan ahhoz), hoigy esetleg a főváros 'égisze alatt működő bánhidai telep erőkifejtésével számolhassunk, azonban vezetékre szükséges. Annak a 13 millió pengőre rugó invesztíciónak, amit most -legújabban a kelenföldi vii- lanytelepbe befektettek, nézetünk szerint jobb felhasz­nálása is lehetett volna, mint újabb fejlesztőgépek fel­állítása és ars azzal kapcsolatos berendezések. Hogy mást ne említsünk, példának okáért a svábhegyi elektromos vezeték még ma is ugyanolyan állapotban van, mint volt felállí­tása idején. Faoszlopokon vehetik co Svábhegybe a villanyt. Hat ez sem modern berendezés, de nem is gazdaságos. A főváros intéző körei a- mmiszteá- úrral a bánhidai eentrálé ügyében lefolytatott február havi tárgyalá­saik után megismerhették a Dunántúli R-.-T. álláspont­ját és kívánságukra megtörtént a. dunántúli erőmű elszámolásaiba, való betekintésük is, mert az Elektromos Művek könyvszakértői már befejezték szakértői revíziójukat. Julius 1-e előtt az árftmmeniiyiség átvételeI és az eset­leges megváltás ügyében most már kellő tájékozottság alapján alkalmuk lehet az) állammal szemben érdemle­gesen nyilatkozni. a függő kérdések rendezése olyan akadály, amelyet mindent megelőzőleg kellene elhárí­tani. Köztudomású, hogy- a. fővár 0's a bánhidai telepről vásárolt áramért már évek óta négy filléres egységárat fizet, amellyel szemben azonban a ce-ntrálé azt kí­vánja, hogy a 4.8 filléres> egységárat alkalmazzuk, még pedig visszamenőleges érvénnyel. Ez. a kívánság vég­eredményben nem tekinthető méltányosnak, mert bár igaz, hogy a négyfilléres |egységár -csak mint elszámo­lási ár volt lerögzítve: ilyen utólagos visszatérítés végeredményben a fővárostól komoly áldozatot követel. Felfogásom szerint a négyfilléres egységárat a eentrálé úgy kalkulálta, hogy abban az önköltségi árán felül a Ha sikerül az ellentéteket áthidalni, akkor át­vesszük a centrálét — mondják a városházán

Next

/
Oldalképek
Tartalom