Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-06 / 1. szám
Előfizetési ár: Egész évre • • • • • 24 pesigő Félévre , .................12 pengő Eg yes szám árss.s 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ BACSÓ EMIL Megjelenik: minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V3u, Ssív«ute& 18. Telefonszám : Aat. 187—15. yasaaotófaaEMawjsaeBiaí» SSBEBsae bbh .' Újévi reménységj Vigasztalan mások is vigasztaltak bennünket, másoknak is voltak szép, vigasztaló, kedves, okos szavai. Mások is mondták, hogy az elmúlt szörnyűséges, kétségbeejtő esztendők után még egy hozzá hasonló nem követ- kezhetik. Amikor már minden összeomlott^ tovább zuhanni nem lehet. Az idén újesztendőre nem huhogtak a viharos mennyboltozaton a vészmadarak, az idén csak a vígasztalás becsületes, emberséges hangjait hallottuk, mégis azt kell mondanunk, hogy ebben a jóleső, felüdítő koncertben is akadt egy hang, amely melegségével, szeretettől való izzásában a legjobban esett nekünk. Államférfiak, politikusok, méltóságok szólaltak meg az újesztendei nagy felvonulásban, de senkinek a vigasztaló szava nem simogatta meg olyan jólesően a mi küzdelembe belefáradt szívünket, mint Eipka Ferenc reménységektől tündöklő, lelkes mondatai. Ezt a beszédet nem Ripka Ferenc a főpolgármesterf hanem Ripka Ferenc budapesti polgár mondotta, aki mindnyájunknak osztályos-társa, aki velünk örül a jóban és velünk szenved a rosszban. Ezt a beszédet nem mondhatta el más, csak Mplca Ferenc budapesti polgár, akinél jobban, bensőbben, igazabban ceniii de je; ki. sem ismeri polgártársait, akinek szive egy taktusra dobban az enyémmel, meg a tieddel, a várbeli tisztviselőével, a terézvárosi kisiparosával, a lipótvárosi kereskedőével, a kőbányai, angyalföldi munkáséval A többi beszéd, amelyeknek intencióival, szemben a legnagyobb tisztelettel vagyunk, csak vígasztalt bennünket. Becsületes, jó szándékkal, több-kevesebb eredménynyel, üe csak vigasztalt. A Llpka Ferencé megvigasztalt. Reményeket fakasztott, tettre való; készséget ébresztett bennünk. Fölkeltette polgári öntudatunkat, amely már- már úgy szunnyadozott bennünk, mint 1918-ban. Most, amikor mindenki a receptek, a gyógyító- és kuruzsló-sza- vak egész tömegét tálalja elénk, amikor mindenki csodadoktornak érzi magát; akkor jön Sipka Ferenc és a maga tökéletes, soha egy pillanatra föl nem adott természetességével és egyszerűségével, logikája kristályos tisztaságával megmondja a válság egyetlenegy medicináját: ápolni és gyarapítani kell azokat a polgári erét nyékét, amelyek hagyományai ennek a polgárságnak és amely erények biztosítékai a soré job bra fordulásánál^ És köszönjük Sipka Ferencnek azt a tisztánlátását is, amellyel felnyitotta a mi szemünket is. Innen-onnan két évtizede lesz, hogy omlik alattunk a föld, hogy reng -a világ, haldoklik minden, ami régi és az új világ bontogatja fölöttünk titokzatos szárnyait. Eddig az óvatos bölcsek felhőkkel takarták el előlünk a születő jövendőt. Most nem lehet tovább titkolózni, zsákban macskát árulni, véka alá rejteni a szomorú valóságot. A két évtizedes földomlás Pompéjivel tette hasonlatossá az egész világot. Természetesen, akik az imént még óvatos bölcsek voltak, most sötét vészmadarak lettek: nemcsak a régi világ elmúlását, de a polgári társadalom összeomlását is jósolják, mert szerintük az egész gazdasági rend túlélte magát. És itt jönnek a remények, amelyeket Sipka Ferenc keltett a mi szívünkben, mert szerinte tényleg el fog tűnni ez a trianoni világ, amelyet nem siratunk meg. Az új világot annak a töméntelen erőnek és erénynek kell meghoznia, amely Budapest polgárságában hatalmasabb mértékben van felhalmozva, mint a világnak talán egyetlen fővárosában sem. Annak a polgárságnak, amelyről legjobb ismerője, fajtájának egyik legkiválóbb egyede, így tud beszélni, nincs mitől tartania. Ennek a polgárságnak kezébe kell venni a saját jövendőjét és meg kell alapoznia a saját új világját. Ez a világ nem lehet egészen olyan, mint aminőben eddig éltünk, de az új épületnek nem szabad a fantasztikumok futóhomokjára épülnie. Az alap a magyar hagyományok szentsége lehet csupán, a tégla a polgári munka, az összetartó erő .a polgári becsület. A polgárságnak új jövendője kialakításában világítsák meg útját az újesztendei reménységnek azok a fénysugarai, amelyeket Sipka Ferenc gyújtott mindnyájunk szívében. Meg kell találni a lehető« légei a külföldi kőtwe« a sárlására Kozma Jenő dp. az új esztendő leufontosabtb Túl a nagy ünnepeken. ismét a munka és a kötelesség- teíljesítés felé irányul minden figyelem. A főváros vezetőségének fokozottabb gondot jelent az új évben várható nehézségek leküzdése és magától értetődik, hogy a gátló körülmények nem teszik egyelőre lehetővé a nagy elgondolások és tervek keresztülvitelét. Az élet azonban nem áll meg és ezért gondoskodni kell a főváros szerteágazó apparátusának nyugodt menetéről, and egyformán súlyos gondokat okoz éppúgy az adminisztráció irányítóinak, mint a községi pártok vezetőinek. A jövő évben megoldásra, váró kérdésekről intéztünk kérdést KfoasnÉ 4r,~ országgyűlési képviselőhöz, az l~^tíáJges Községi Polgári Párt elnökéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A súlyos gazdasági viszonyok sem menthetik fel a fővárost attól, hogy régóta tervezett programpontjait végrehajtsa és ezzel is elősegítse a kibontakozást. Ebben a vonatkozásban szorgalmazni fogom az új évben az üzemek leépítését, hogy tovább haladhassunk azon az úton, amelyet néhány évvel ezelőtt megnyitottunk. Látszatintézkedésekkel az üzemi problémát befejezetlenül hagyni nem szabad, miért is erőteljes akciót indítunk a nem elsőrendű szükségleteket ellátó községi intézmények visszafejlesztésére, hogy ezzel is lehetőséget nyújtsunk a magániparnak és kereskedelemnek a terjeszkedéshez. Semmi szükség deficites községi üzemekre, amelyekre bizonyára akadnak megfelelő pályázók a magánérdekeltség köréből. Ez azt jelentené, hogy a főváros mentesülne az évenként visszatérő ráfizetés alól, a magántevékenység körébe utalt vállalkozás pedig a maga egyszerűbb kezelésével és magasabbrendü kommerciális érzékével bizonyára megtalálná a megfelelő üzleti számításokat. — Kiemelendő eseménye ennek az esztendőnek a közlekedési üzemek egységesítésének valóra váltása, amelyhez az összes előkészületek megtörténtek. Közismert, hogy a törvényhatósági tanács annakidején nem tárgyalta ezt a nagyfontosságú kérdést és arra utasította az ügyosztályt, hogy az egységesítésre eredetileg kidolgozott nagyszabású és alapos javaslatát a legközelebbi tanácsülés napirendjére vétesse fel. A sikló bekebelezésével már megtörtént az első lépés ezen az úton és most már csak az van hátra, hogy az Autóbuszüzem is a villamosvállalat nagyobb kereteibe nyerjen beosztást. Meggyőződésem, hogy ezzel az aktussal nemcsak a vállalatok adminisztrációjának egyesítése, hanem a közlekedés egységes tervek szeiint való irányítása is bekövetkezik, ami bizonyára jótékony hatást gyakorol Budapest belső közlekedésének felfrissítésére. A mai rendszer megérett arra, hogy energikus intézkedéssel eltöröltessék, mert így tovább egy nagyváros közlekedési igényeit szolgálni nem lehet. Sokkal nehezebb feladatnak látszik a BBzKBT részvénytársasági formájának megszünitetése, azonban az itt mutatkozó akadályokat is él fogjuk hárítani és a BSzKRT-ot olyan üzemmé formáljuk át, hogy annak ügyvitelében az autonómjának döntő befolyása érvényesüljön. — Rendet fogunk teremteni az Elektromosmüvek működési körének abban a részében is, ahol ma a villaVhj- számlák kategorizálása miatt szembeötlő visszsstágok mutatkoznak. Képtelenség, hogy mindazok a fogyasztók, akik bizonyos mennyiségen túl veszik igénybe az Elektromosművek termékét 5 magasabb díjtételt fizetnek, mint a kis fogyasztók, holott a józan üzleti célkitűzés azt, diktálja, hogy ennek j f, fordítottját Kell alkalmazásba venni. Én a nag}- i fogyasztóknak adnék kedvezméi yeket, csak azért, hogy az Elektromosművek kapacitását a végsőkig' kihasználhassuk és magasabb tarifával ne kényszeresük őket a villanyárainmal való takarékoskodásra. A progresszivitást úgy kell alkalmazni, hogy annak eredménye ennek a nagy üzemnek az évi üzletvitelében jótékonyan megnyilvánuljon. —• A legnagyobb erővel fogjuk sürgetni az általános szabályozási tervet, mert anélkül messzelátó városfejlesztési programot felállítani nem lehet. Tudomásom szerint a városrendezési ügyosztály előkészítette ennek a. nagyarányú munkának minden részletét és így az intéző szerveken a sor, hogy ennek megfelelően készítsék elő a jövőt. Kapcsolatban ezzel a kérdéssel, revizió alá kell venni a főváros telekpolitikáját is és ebben az elgondolásban nagy szerepet juttatnék a Községi Takarékpénztárnak, amelynek ilyen természetű működése a főváros anyagi érdekeire is komoly gyarapodást jelentene.-— Még mindig rendezetlen a fővárosi alkalmazottaknak a státusa, ahol szükséges a jói átgondolt átcsoportosítás és revízió. Az összes vonatkozásokban igazságos ellátást kell nyújtani a tisztviselőknek és alkalmazottaknak és csak helyeselhető, hogy az, úgynevezett státusrendező bizottság már megtette az előkészületeket a rendczé- keresztülvitelére. Az, álláshalmozások megszüntetése, is ebbe a csoportba tartozik és meggyőződésem, hogy az évűek a folyamán sikdrill is mindenkire kielégítő, végleges helyzetet teremteni. — Olyan időket élünk, hogy aj fővárosnak fokozottabb kötelessége a szociális tevékenység szélesebb alapokra való kiépítése. A szegényvédelem rendezéséről van szó, hogy Budapesten mindenki, aki arra rászorul, megfelelő támogatást és segítséget kapjon. Kiválóan működik a főváros szociálpolitikai ügyosztálya és mindehhez csak az szükséges, hogy a társadalmi szervezetek is megtalálják a kapcsolatot a hatóság azonos törekvéseivel. A szociális gondoskodásra nagy súlyt kívánunk helyezni ebben az évben, miért is állandóan felszínen tartjuk ennek a nagy fontosságú problémának a sikeres megoldását. — Pénzügyi vonatkozásokban én is az óvatos ügyvitelnek vagyok a híve, anélkül, hogy a fölösleges takarékoskodást mindeuekfölött valónak tartanám. Ott ke!!
