Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-06-10 / 23. szám
23. szám Huszadik évfolyam Budapest, 1931 június 10. Előfizetési ár: Egész évre • • • • • 24 pengő Félévre , ....................12 pengő 'E gyes szám ára: 50 fillér Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: DACSÓ EMIL * PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Az urnák elé Mayer János miniszter az inség- gabona országos eloszlásáról Budapesten a kerületi elöljáróságok gondoskodnak az akció lebonyolításáról járul pár hét múlva a,z ország népe és Budapest polgársága. Nyugodt, szép, csöndes választást várunk, mert egyrészt úgy érezzük, hogy nincsenek nagy kér- kések, amelyek a nemzet egyes rétegeit elválasztanák egymástól, de vannak olyan nagy problémák, amelyek az ország minden jóindulatú és .jóhiszemű emberét együvé kovácsolják. Ezek az átfogó nagy kérdések a gazdasági válság leküzdése, a magyar álláspont méltó képviselete a nagyvilág előtt és a nagy harc a magyar igazság megvívásáért. Soha> egyszerűbb, soha biztosabb a választópolgár- •eág állásfoglalása nem lehetett, mint ma. Látszik ez a (választási készülődésen is, amikor a jelöltek felvonulásában átüt az egyetlen lehetőség: támogatni Bethlen István politikáját, amelynek a nemzetben nincs igazi ellenzéke és így a jelöltek maguk is szinte leddig nem látott arányszámban a mai politika mellé ■csoportosulnak. Ilyen körülmények között igazán fölösleges a -drága ujsághasábokat kortes-cikkekkel megtölteni, mert ha a nemzetet arról kérdeznék meg, ki tudná ma pótolni Bethlen Istvánt, kétségkívül szinte egyhangúlag azt a választ kapnánk, hogy senki. Mert a választások eredményeként lesz ellenzéke a kormánynak és kell is, hogy legyen; de ennek a jövendő ellenzéknek legszélsőbb gondolkodású és legmegalomániásabb tagja sem tudná azt mondani, ha őszintén felelne, hogy a magyarság mai mérhetetlenül súlyos problémái megoldhatók lennének Bethlen* István nélkül. Hornért kacagást csak az tudna kiváltani, aki elég naiv lenne a mai magyar politika és közélet egyébként sokszor igen tiszteletreméltó nevei között kutatni és Bethlen István párját keresni. Nem olyan időket élünk, amikor játszani lehetne .-az ország sorsával. A magyar parlament nem birná -el, ha Lenin vörös icsőcseléke és Hitler barnainges legényei árasztanák el, mi az országot nem csak megvédeni, hanem visszaszerezni vagyunk kötelesek. Aki az urnák olé lép, tegye ezt abban a tudatban, hogy •egyetlen szavazatával sem szabad a nemzet nagy egységét megbontani ma, amikor világbirodalmak állanak •összeomlás előtt és amikor a mi kis csonka országunkat a, legkisebb szellő sarkaiból mozdíthatja ki. Németország búza helyett rozsot eszik, a tisztviselők fizetését másodszor redukálja, az adókat újra emeli; Ausztriában összeomlik a Creditanstalt és vele válságba kerül az egész osztrák ipar és kereskedelem; vagy ha tovább szétnézünk, az egész világ nyomorban, szegénységben fetreng: Magyarországnak tehát nincs joga kísérletezni. Már pedig minden, ami nem a mai nagyvonalú politika folytatása, veszedelmes és katasztrofális kísérletnek tekinthető és tekintendő. Emellett pedig hallottuk Bethlen István jubileumi beszédének jóslatát, amelyből világos, hogy a világot újra kell organizálni, a döntés órái egyre közelednek, amikor újból kell rendezni mindazt, amit a háború után rosz- szul és gonoszul rendeztek el. Vájjon van-e magyar ember, aki ezeket a feladatokat nem Bethlen Istvánra akarná ruházni? Ami pedig a budapesti polgárságot illeti, szabad-e azzal megsérteni, hogy emlékeztessük azokra az időkre, amikor Bethlen István tiz esztendő előtt átvette az ország kormányzását? Mi szédülten gondolunk a mélységekre, amelyekben akkor fetrengtünk, irtózva emlékezünk a közállapotokra, amelyek szégyene voltak az országnak, utálattal fordultunk el a háború utáni idők szörnyűségeitől és boldogan látjuk, hogy ezt az országot és ezt a várost vér és megrázkódtatások nélkül fel lehetett emelni a mai tiszteletreméltó kultúráiig magaslatra. A budapesti polgárság csak hálásan emlékezhetik a tiz év alatt megtett útra és meg kell látnia azt .is, hogy bölcs és megfontolt vezérei ma már mind Bethlen István körül csoportosulnak. Ezt a polgárságot nem érdekli ma, hogy vannak -még, akik apró pártpolitikai X>ecsenyéket sütögetnek, ezt iá polgárságot az ország sorsa irányítja. A kormány nemrégiben bejelentette a parlamentben, hogy nagyszabású akcióra készül, amellyel a súlyos gazdasági válság következtében előállott szociális viszonyokon óhajt segíteni. Ennek a segélyezésnek az a lényege, hogy a kormány a munkanélküliek számára,, illetve azok részére, akik nélkülözéssel küzdenek, 6 pengős áron gabonát bocsát rendelkezésre olymódon, hogy a vételárat hitelezi. Ez az akció kétségkívül alkalmas lesz arra, hogy legalább pillanatnyi segítséget nyújtson a szükölködőknek és ha többhöz nem is, de kenyérhez juttassa őket. A kormány bejelentése az akciót illetően ennél többet nem mondott, a részletekre és kivitelre vonatkozó nyilatkozat nem hangzott el. Éppen ezért Mayer János földmí- velésügyi miniszterhez fordultunk, hogy tőle kapjuk meg azokat az információkat, amelyek rávilágítanak az akció részleteire. A főváros Ínséges lakosságának szempontjából különösen fontos, hogy a tervezett segélyezés csupán csak a vidékre vonatkozik-e, vagy végrehajtják-e a fővárosban is és fontos az is, hogy miképpen gondolja a; kormány a segítési akciót keresztülvinni. Mayer János földmívelésiigyi miniszter a segélyezés módjáról a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: ■— A 'kormány teljesen tisztában van azzal1 a, rendkívül súlyos gazdasági helyzettel, amelyben vagyunk. Igaz, hogy ebben Magyarország 'nem egyedül áll, hiszen ma már mindenki elismeri, hogy világjelenségről van szó. Az is igaz azonban, hogy ez a megállapítás még nem elég a bajok elviseléséhez, sem pedig az orvosláshoz. — Ml a magunk részéről mindent megteszünk, hogy a bajokat orvosoljuk és a nyomorúságot enyhítsük. Agrárállam lévén, legközelebb feküdt egy olyan akció keresztülvitelének a gondolata, amely gabonával iparkodik segíteni a szükölködőkön. Nem arról van itt szó, hogy most már a nyomorúságot egy csapásra el tudjuk törölni és a sziftölködők asztalát bőségessé varázsoljuk, hanem csak arról, hogy a legnagyobb nyomorúságán átmenetileg segítsünk és lehetővé tegyük, hogy azok is, ak\k a legrosszabb helyzetbe Régi téma, hogy egy kis friss levegőt kellene bele- vinni a szűk utcáktól, sikátoroktól felparcellázott Erzsébetvárosba. Épp 30 esztendeje tanácskoznak, vitatkoznak, tervezgetnek erről a kérdésről a Városházán. Pénz azonban soha nem volt ennek a fontos problémának a megoldására, így aztán prolong'álódott évről-évre, évtizedről-évtizedre a terv reálizálása. Körülbelül 30 esztendeje annak, hogy Ziegler Győző műegyetemi tanár, a fővárosi törvényhatósági bizottság akkoriban igen tekintélyes tagja azt proponálta, hogy az Eresébet-.sugárút helyett egyszerűen szélesítsék ki a Dob-utcát, mert a Sugár-út építésének ez a legolcsóbb megoldási módja és mert előreláthatólag a fővárosnak soha nem létez annyi pénze, hogy igazi sugárutat vághasson az Erzsébetváros testén keresztül. Igaz ugyan, — mondta Ziegler Győző — hogy a kiszélesítéssel nem válik egyenessé a görbe Dob-utca, de majdnem anyagi áldozatok nélkül érhetik el, hogy az egyre növekvő forgalom számára egy új, hatalmas útvonal támad a hetedik kerületben, Ezt a prepozíciót, melyet tulajdonképpen a Gozsdu-ház megépítésének az ötlete vetett fel: az akkori törvényhatósági bizottság el is fogadta. Később azonban Bárczy István jutottak, átvergődhőssienek a válságos időkön és kivárhassák azt, amíg az általános1 világgazdasági helyzet javulásával Magyarországon is enyhül a gazdasági depresszió. — Ez az elgondolás vezette a kormányt, és a minisztertanács több ízben behatóan foglalkozott azzal, hogy miképp lehetne a legnagyobb bajokon segíteni. Különböző tervek merültek fel, amelyek közül a legjobbnak és legkeresztülvihetőbbnek a minisztertanács azt találta, hogy rendkívül olcsó áron gabonát adjunk a legszegényebb embereknek, ha kell hitelbe is. A mi kötelességünk az, hogy ne hagyjunk senkit éhezni és ezt meg is tesszük. Kenyeret akarunk és fogunk juttatni mindenkinek, aki erre reászorul. Szűkölködő ember lehet az~ országban, de éhezőnek nem szabad lennie. — Természetes, hogy az akció keresztülvitele egyáltalán nincs helyhez kötve. Nincs szó sem fővárosról, sem vidékről, mindenki és mindenhol kap, aki arra rászorul. A segélyakció keresztülvitelénél az imminens veszélyt akarjuk és fogjuk elhárítani olyképpen, hogy az illetékes hatóságok fogják a segélyezést intézni. A megfelelő ” hatósági közegek állandóan figyelemmel fogják kísérni a helyzetet a fővárosbem és a vidéken egyaránt, és ahol azt látják, hogy szükség van a közbelépésre, ott megteszik az intézkedést és a megszorult magkapja az olcsó gabonát, ha nem tud fizetni, akkor hitelbe is. A lényege a dolognak tehát az, hogy a közhatóságok megfelel szervei mennyiségileg megállapítják a segélyezés mérvét és a bürokrácia mellőzésével rövid úton gabonához juttatjuk az arra reászorulókat. A miniszter nyilatkozatából tehát kitűnik, hogy a gabonaakcióból a főváros szegényei is részesülhetnek és értesülésünk szerint az illetékes hatóságok már legközelebb megkapják a kormányrendeletet, illetve a megfelelő utasítást a hatpengős gabonaakció lebonyolítására. polgármestersége alatt hamar rájöttek, hogy a Ziegler-féle megoldás nem elégítheti ki az igényeket. Bárczy polgár- mestersége idején tehát elölről kezdték az Erzsébet-sugárútról való tárgyalásokat és tervezgetéseket. Készített egy tervét Devecis del Vecchio Ferenc, akkori közópítési igazgató; majd’ később csinált egy tervet Wa<rga László műszaki tanácsos is. A világháborút megelőző esztendőben már annyira aktuális és annyira komollyá lett az Erzsébet-sugárút megépítésének a dolga, hogy a főváros a Kár oly-körút 15. számú házát meg is vásárolta abból a célból, hogy ez legyen az első ház, amelyet az Erzsébet- Avenue útijából eltakarítanak, mert ezzel a házzal indul meg az a nagy közlekedési vonal, amely aztán kettévágja az Erzsébetvárost és friss levegőt szállít a nem mindig tiszta és girbe-görbe sikátorok közzé. Azonban ez a terv sem realizálódhatott, mert útját állotta a háború. A háború után aztán megint a pénzgondok akadályozták meg, hogy komolyan foglalkozhassanak a sugárút megépítésével. Néhány évvel ezelőtt aztán Warga László intiNegyvenöt éves adómentesség Törvényjavaslat az Erzsébet-sugárúfról - Új terv a Tabán felépítéséről — A budai hőlorrások vizével akarják fűteni a Tabán palotái!
