Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-12-23 / 51-52. szám

Budapest, 1931 december 23 Fizessen elő a Fővárosi Hírlapra, a legnépszerűbb városi lapra Kerületi elöljárók nyilatkoznak a gondjaikra bízott kerületek szociális, kulturális, gazdasági és adminisztrációs tevé­kenységükről Aü egész várnaion visszhangzik a panasz, hogy a terveket és a szép elgondolásokat nem lehet megvalósí­tani. A központi városházáról csak szűk marokkal kény­telenek adagolni a fedezetet és az elöljáróságok vezetői elhalasztják azokat a törekvéseket, amelyeket mint a gondjaikra bízott városrészek legfőbb intézői, maguk j elé tűztek. Pedig sok és számtalan követelmény, parancsoló szükség és nagyfontosságú érclek teszi kívánatossá a kerüle­tek fejlesztését, a kiáltó hibák és hiányosságok megszüntetését, a köz­egészségügyi szempontok fokozottabb érvényesítését, a közlekedés megjavítását, a sötét utcák kivilágítását és sok mindent, ami a nagyváros folytonos fejlődésével együtt jár. Egyelőre azonban nincs lehetőség és a ter­vek várják annak a jó időnek az el következését, amikor a kerületek igényeit ki lehet elégíteni és Budapest J naggyátételét úgy folytatni, hogy a magyar metropolis valóban az európai nagyvárosok díszévé váljon. A Fővárosi Hírlap munkatársa megkérdezte az elöljáróságok vezető tanácsnokait, hogy ismertessék kívánságaikat és terveiket. Az elöl­járóságok készülődéseiről a következő beszámoló acH ér­dekes képet: Spannberger Alajos dr. tanácsnok, I. kér. elöljáró; Az 1930 :XVIII. t.-c., az új fővárosi törvény j a régi I-ső közigazgatási kerületet három részre, még pedig az I—XI. és XII. kerületekre osztotta fel. Ezen három kerület területileg 5864 hektár, kb. Budapest egyharmad részét teszi ki. Lakosainak száma, az 1930. évi népszámlálási adatokat véve alapul, 101.533 sze­mély. Nagy terjedelménél és különleges helyzeténél fogva speciális kerületnek mondható. — A Kelenföld és Lágymányost magában foglaló XI. kerület nemcsak Buda, hanem Budapest fekvésileg és fejlődósileg legszebb területrészét teszi. Az általában ismeretes sáros és elhanyagolt Lágymányos helyében egészen új városrész keletkezett. A pesti alkosság lassan kezdi felismerni e város­rész ^idillikus szépségeit és siet összegyűjtött tőkéjéből magának tűzhelyet és boldogságának melegágyát meg­állapítani. A gombamódra emelkedő családi házaik, na­gyobb épületek, a felépülő Boráros-téri híd arra en­ged következtetni, hogy majdan ez a rész lesz Budapest egyik legnagyobb irigylésre méltó városrésze. E városrészre még az ott létesített gyárak füstje s<nn lesz befolyással, mert szerencsés déli fekvésénél fogva az ott keletkező füst a várost kikerülve dél felé száll. Kívánatos volna, hogy nagyobb ipari vállalkozá­sok és kereskedelmi ügyletekkel foglakozó üzemek itt keresnének letelepülést, mert ezen vállalozások egyik fószükséglete, a szállítás lebonyolítása úgy vízen, mint vasúton biztosítva van. — Ugyancsak kívánatos ezen elgondolás mellett, hogy ez a környék, az új fővárosi törvénynek meg­felelően, ügyeinek hathatósabb intézése végett külön kér. elöljáróságot is kapna, s így a hatóság is köny- nyebben tudná átérezni a polgárok bajait és panaszait. A hatóság a rendelkezésre álló anyagi és erkölcsi erők teljes igénybevételével igyekszik minden reá szoruló kérelmét lehetőség szerint kielégíteni, de a folyton reánk nehezedő társadalmi nyomor ebben mindjobban megakadályoz. Gúth Ferenc dr. tanácsnok, II. kér. elöljáró: A mai idők, mélyreható tervek és programok kidol­gozására egyáltalán nem alkalmasak. A legszebb tervek és elgondolások kivitelét is megakadályozza a nagy nincstelenség, a pénzhiány. Pénz nélkül nagyszabású programot végrehajtani nem lehet. Ezekkel a tervekkel várnunk kell addig, amíg a helyzet megváltozik, a pénz­ügyi kilátások megjavulnak. Mivel pedig a bajok nem helyi, kerületi jellegűek, hanem általánosak, minden erőnket arra kell koncentrálnunk, hogy a nagy nyomo­rúságot megszüntessük, a gazdasági életet fellendítsük, a megélhetési viszonyokat megkönnyítsük, s a munka- nélküliséget minél nagyobb keretű munkaalkalmak léte­sítésével a múltnak engedjük át. A II. kerület kedvező fekvésénél fogva úgyszólván egész terjedelmében lakásépítésre, még pedig a legegész­nélkiil kell elrendelni, ezzel a munkanélküliséget eny­hítjük s a munkálatokkal magának a köznek is hasznos szolgálatot teszünk. Majd ha azután a helyzet előnyösen megváltozik, beszélhetünk ismét azokról a nagyszabású tervekről és programokról, amelyek gyönyörűséges fővárosunk nagy- gyátételére, szépítésére, fejlesztésére alkalmasak lesznek. Szente Károly tanácsnok, III. kerületi elöljáró: E pillanatban úgy nekem, mint többi előljávótáv- •<á.mnak az a legfőbb gondja és törekvése, hogy a szociális és közjótékonysági akció rendben és minél simábban, minél gyorsabban bonyolíttas- sék le. Szerintem ma az egész közigazgatásnak, így a kerületi elöljáróságoknak is ez az egyik főfeladata. A III. ke­rületben, amely, sajnos, a főváros egyik legelhagyatot- tabb, fejlődésben legvisszamaradottabb része, igen sok probléma vár megoldásra, ezek között a legelső és leg­nagyobb lenne a tervezett Óbuda—hungáriakörúti híd meg­építésének megindítása, amely a városrész fejlődésének új és lendületes kor­szakát indítaná meg. Ezzel kapcsolatban igen sok város­rendezési problémánk van, így a téglagyárak kitelepítése, e területek rendezése, az óbudai közlekedés megjaví­tása, a dunaparti új nagy közlekedési útvonal meg­nyitása, a kerület számos utcájának burkolása, a világítás megjavítása. Sajnos, ezek a mai viszonyok között mind háttérbe szo­rulnak. A legfontosabb valamennyi között, a hungária- körút—óbudai Dunahíd ügye is bizonytalan időre el­tolódott. így a viszonyok megváltozásáig időelőttinek tartom, hogy akármelyik feladat megoldásának részletei­vel és elsőrendűségével már most bővebben foglal­kozzam. Unger Béla dr. tanácsnok, IV. kerületi elöljáró; A sors kereke forgandó. Milyen örömmel vettem ke­zembe a tollat, mikor tavaly ilyenkor a mi szép és büszke Belvárosunk jövőjéről, terveiről kellett írnom és milyen csüggedten, „hányódva kétség és remény között' ‘ kezdem mondanivalóimat most, amikor tervekről, álmokról, fel­adatokról, programról kellene nyilatkoznom. Jövőre! Hát tudja iaz ember, hogy mit rejteget- méhében ez a jövő, •amely már eddig is keservesen -megtanított rá, hogy sem­min se csodálkozzunk. Ki mer ma tervezgetni, mint nor­mális, rendes időkben, amikor az én kedves Belvárosomban valóságos temetőben járok és mindennap siratok egy-egy eltűnő, régi nevet, egy-egy pátriárMlis, patinás, régi, szo­lid céget, egy-egy elfakuló színt a légi, úri, történelmi városrészből, a büszke székesfőváros cityjéből, mely hova­tovább elveszti tisztes ősi jellegét, és tülekedő vásárosok ponyivacégéres, rikoltozó piacává lett. Ami itt folyik, csak haláltusa immár az -elsüllyedő világ bús, rideg temetőjé­ben. De tudom, hogy nem sirámokat kívánnak tőlem, aki­nek tisztem szerint is (hivatása, hogy az utolsó percig szi­lárdan álljak a kijelölt helyen és .bátorítsam a csüggedő- két is. A világkatasztrófa főeleme is a bizalmi válság, s ha mi is elveszítenénk hitünket és bizalmunkat a- szebb jövő­ben, — mi, akik a magunkén kívül egész sereg embertest- vérünk gondját viseljük vállárakon, akkor csakugyan el­játszanánk a szebb jövő minden reménységét. Tervünk, jószándékunk van bőségesen elég, c$ak mó­dunk legyen rá, hogy megvalósíthassuk. A legelső, amiben már — még a mai viszonyok között is — meg­indult az előkészítő munka, a Belváros közlekedésének ren­dezése. A szűk utcákból a veszedelmes villamos eltávolítása. A Veres Pálné-, Prohászka Ottokár- és Kecskeméti-utcán nem fog járni, csak fürge autóbusz és ezzel sok-sok régi panaszunk szűnik meg. A Calvin-tér rendezése egyik legsürgősebb feladatunk. Az ügyesen szabályozott, rendbehozott Baross-tér meg­mutatja, hogy mit kell tennünk, hogy a szabad és gyors forgalmat és személybiztonságot -megteremthessük. A nagy élelmiszer vásárt is használatba vesszük, .s ezzel régi vá­gyunk teljesülhet, hogy a Ferenc József-rakparton folytatását épít­hessük ki a híres Dunakorzónak. A Kossuth Lajos-utcáiban sem örülünk a villamos­vasútmk, de a budai kapcsolat miatt ettől nem igen szaba­dulhatunk meg. A régi piarista-épület és a Petőfi-tévi fő városi bérház lebontása következtében fontos és nevezetes városrendező és szépítő munka vár ránk ezen a helyen is, ahol új érdekessége alakul ki Belvárosunknak. Szeretnénk, ha néhány régi, dísztelen épület­től még megszabadulhatnánk, az építő kedv és lehetőség újjáéledésével. Szeretnénk, ha a régi, szép üzletsorok nem ritkulná­nak hétröl-hétre, — a híres, előkelő belvárosi cégek nem zsugorodnának össze és nem éktelenítenék el utcáinkat a sok harsogó ,,feloszlik“, „megszűnik“ felirat. Szeretnénk újból rendet és szolidságot látni és szeretnénk .az üzletekbe vásárlóképes közönséget. A szociális és emberbaráti kérdésekkel természetsze­rűen kevesebb a ba.j a mi kerületünkben, de nagy gonclot okoz a kéregetők tömegének állandó beözönlése. Volt idő, midőn éppen a IV. kerületi elöljáróság sikerrel oldotta meg ezt a kérdést a segítő egyesület tevékenysége és a mentesítő igazolványok kiadása- útján, ez ma azonban nem vihető keresztül.. A gyors és egyszerű közigazgatás gyakorlati megváló sításában hivatalunk — szerénytelenség nélkül merem mondani — évtizedek óta példát mutat és azon igyeke­zünk, hogy ezt a törekvésünket állandóan fokozzuk és ezzel közönségünk érdekeit a legjobban kielégíthessük. Ezen a téren már számos általános sikerű intézkedéseket kezdemé­nyeztünk és amint lehet-, a jövőben- is ilyen irányban mű­ködünk. Ennél többet, sajnos, ebiben a szomorú pillanatban csakugyan nem mondhatok. Holtzspach Ödön dr. tanácsnok, V. kér. elöljáró ; A mai nehéz időkben a kerületi közigazgatás ellá­tása mellett, elsősorban a szociális tevékenység lehető kiterjesztésére törekszünk. Az insógakciók lebonyolítá­sán kívül nagy segítséget jelent a Népház, amely sok szolgálatot tesz a nélkülözők és leszegényedettek érde­kében. Régi programunk; a Váci út mentén, az Angyal­földre támaszkodó városrész újjáépítése, — sajnos, ezt a közeljövőben nem valósíthatjuk meg. Addig is gon­Franck-hávét végy... a magyar mezőgazdái, a magyar munkást, a magyar ipart segíted! ||§l 1 VIGADÓ-KÁVÉHÁZ V., Deák Ferenc-utca 2. * VIGADÓ-KIOSZK V. kerület, Vigadó-tér. Tulajdonos: BABÓOSY LŐRINC I arawiiiii iá 'iwiin n»i in 'nini DONA DÖME ÉS TÁRSA I PAPiR ÉS ÍRÓSZEREK GYÁRI RAKTÁRA a „PAPiRMALOM“-hoz BUDAPEST, IV., ARANYKÉZ-UTCA 6. TEL.: AUT. 877-15. ALAPÍTVA: 1790-BEN POLITZER és Budapest, V., SZEMÉLYHdK-U. 25 KARTELEN KÍVÜL TEL.: AUT. 193-14. ALAPÍTVA : 1897. MaRGALIT ANDOR ÉS ÖDÖN MÉRNÖK-ÉPÍTŐMESTER, VÁLLALKOZÓK BUDAPEST, I. KÉR., KELENHEGYI-ÚT 11—13 TELEFONSZÁMOK: 69-5-04

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom