Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-23 / 51-52. szám
Budapest, 1931 december 23 ■ ..................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... ! A FŐVÁROSI HÍRLAP mindent tud és megír Két m miniszter Az egész ország elfojtott léüekzettel lesi azt a sziszifuszi munkát, amelyet a magyar kormány folytat a hozzánk is eljutott világválság gyilkos hullámaival. Még az ellenzék is, még azok is, akik világéletiikben szőrszálhasogatóknak bizonyultak, becsületes türelemmel nézik, jószándékkal támogatják a kormány erőfeszítéseit. Ez a rendkívüli munka most új stációhoz jutott azzal, hogy Károlyi Gyula gróf kiegészítette kormányát. Egyrészt az idegromboló munkába belefáradt és a politikai szempontok miatt is gátolt Emezt Sándor kultuszminiszter helyére lépett Karafiátli Jenő, másrészt a gazdátlan pénzügyi tárcát vállalta el báró Korányi Frigyes. * Egészen kétségtelen, hogy a ma és* a holnap sorsát ezzel a 'kormányelnök báró Korányi Frigyes kezébe tette le, mert ma a pénzügyminiszter az, aki a nagy gazdasági védőháborúnak egy személyben fővezé:e és vezérkari főnöke is. Tasz iát an vagyunk vele, hogy Korányi báró igen nagy áldozatot hozott, amikor ezt az emberien meg- vívhatatlannak látszó küzdelmet vállalta. Hiszen a seké- lyes elméik, az elesettek, a reményüket vesztettek, akik ma olyan mérhetetlen tömegben vannak az országban, minden még eljövendő szenvedésért, a gyógyulás „lassúságáért“ őt fogják okolni és vádolni, minden eljövendő bajért őreá vetnek követ. De vállalnia kellett, mert egyrészt igen nehéz időkben tett tanúbizonyságot arról, hogy legkiválóbb gazdasági és pénzügyi szakembereink közé tartozik, akik a ■sorozatos válságok malmában nem járták le 'magukat; másrészt pedig a mai gazdasági világháború miagyar vezérkari főnökének gyakorlati diplomatának kell lennie. És itt van Korányi báró rendkívüli ereje és itt van az alapja annak az optimista hitnek, amellyel eljövendő sikereiben bízunk. Ma az egész világ tudja, hogy Bethlen István és Walko Lajos mellett Korányi Frigyes báró Magyarország legnagyobb diplomatája, aki a legfontosabb magyar életérdekek dolgában állott mindenkor helyt a külföld igen jelentős diplomatáival lefolyt küzdelemben. Most is előbb megteremtette külpolitikai alapjait annak a munkának, amelyet, a pénzügyi tárca élén fog elvégezni. Legelső szavaival, amelyekkel jövendő gazdasági politikáját jelentette be, karácsonyi reménységet keltett a csüggedt magyar szívekben, mert kristályos és bölcs optimizmus szólt a szavaiban, amely egymagában is magvetője lehet a jokb jövőnek. De mindenki tisziában van azzal is, hogy Korányi Frigyes tarsolyában a marsall- boton kívül is van még valami: pozitívumok, életrevaló tervek, amelyek anélkül akarnak gyógyítani, hogy az eddig is elviselhetetlenekké dagadt áldozatokat, terheket tovább is növelni akarná. Korányi pénzügyminisztersége komoly bizalmat kelt a csüggedt országban és bizalmat kelt Budapest székesfővárosban is, amelynek nemcsak szülötte, de hű fia és lelkes polgára ás. Budapest már sokszor érezte Korányi Frigyes báró jóakaratának és szeretetének jeleit és ez reményt nyújt a jövőben is, mert bizonyos, hogy ez a nagyszerű, nyugati vágású államférfi tudja, mit jelent a magyar élet és a magyar jövő számára, hogy Budapest kultúrája, életnívója és szépsége világvárosi fénnyel ragyogjon túl a trianoni határokon. * Karafidth Jenőtől, az új kultuszminisztertől is sokat vár és bizonyára joggal vár sokat a magyar székesfőváros. Mint Korányi Frigyes báró, ő is Budapest szülötte é's Budapest iránt való szeretetének igen sok jelét adta. Módja volt erre, mert ezúttal nem először részese a kormányhatalomnak, hiszen mint belügyi, majd mint miniszterelnökségi államtitkár, bőségesen tanúságot tett arról, hogy nehéz időkben acélos erővel és termékeny tehetséggel tudja szolgálni az ország ügyét. Nevét főként kulturális és sportkérdésekben való agilis társadalmi és politikai tevékenységével tette áltlaánosan ismertté és tiszteltté. A kormányzati rátermettsége mellett legelső sorban magas kultúrája, munkakészsége predesztinálják arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárca élén a mai viszonyok között is eredményes munkát fejtsen ki. Budapest szekesfovaros, amelynek eleteben mindenkor nagy szerepet játszott az új kultuszminiszter, reménnyel eltelve varja működését, annal is inkább, mert az új fővárosi törvény fokozott mértékben teszi szükségessé, hogy a magyar kultúra őre szerető gonddal legyen eltelve a magyar főváros mint. * Amily Örömmel fogadja a főváros polgársága a két új minisztert, éppen olyan hálával gondol a távozó Ernszt Sándorra, aki úgyis mint kultuszminiszter, de főként mint népjóléti miniszter, őszinte szeretettel, ritka megértéssel kezelte a székesfővárost és minden tekintetben igyekezett honorálni^ a főváros részéről felmerült kívánságokat. Csak legutóbb is, a kórház-probléma megoldásánál, páratlan érdéin eket szerzett, amelyeket Budapest közvéleménye többi nagy érdemével együtt, sohasem fog elfelejteni.Gazdasági válság1 és a főváros Irta Liber Endre alpolgármester Eddig minden esztendőben, amikor a karácsonyi ünnep alkalmával a főváros vezetői megszólaltak, az volt a szokás, hogy a jövendő tervekről nyilatkoztak a nagy nyilvánosság előtt. Évről-évre bent volt minden nyilatkozatban az, hogy tekintettel kell lenni a rossz gazdasági viszonyokra, a nehéz helyzetre, a főváros rossz pénzügyi viszonyaira: ám minden remény megvan arra, hogy a helyzet javul és akkor majd nagyobb tervekkel, nagyobb programmal állunk elő. De vájjon mit mondjunk most, amikor nemcsak Magyarország nehéz gazdasági helyzetével, nemcsak a mi rossz pénzügyi viszonyainkkal kell számolnunk, hanem itt áll előttünk az egész világ gazdasági válsága, amikor a hatalmas Anglia pénzének értéke máról holnapra meginog, amikor a gyóúő franciák lapjaiban cikkeket és kimutatásokat olvasunk arról, hogy a francia közgazdaság életében úgy az iparnál, mint a kereskedelemnél, valamint a hitelintézeteknél miképpen fejlődött vissza a tőke rentábilitása. Ott van Németország a gazdasági viszonyok általános leromlásával; már ott tart, hogy 204.000 olyan Ínségest tart nyilván, akik már olyan régen munkanélküliek, hogy mines jogosultságuk további vmnhanélkülisegélyre. Mit szóljunk mi itt Budapesten, amikor Bécs városának egyik legutóbbi közgyűlésén a költségvetési vita alkalmával, az egyik felszólaló azt mondotta az idegenforgalmáról valamikor olyan híres és hatalmas császárvárosról, hogy a körutakon este 7 órakor egy-egy villamos éikezése szenzációszámba meg} és hogy a villamosvasút visszafejlszetése Becs városát lesüllyeszti egy falu színvonalára. Magyarország ma benne van egy világválság központjában és rövidlátás volna arra még csak gondolni is, hogy ilyen viszonyok között a maga erejéből nagyobb eredményeket tudna elérni. Ez áll az egész országra, de ez áll az ország fővárosára is, amelynek pénzügyi helyzete soha olyan sivár nem volt, mint a mai körülmények között. Kétségtelenül megállapítható, hogy az előirányzott bevételekből 12 millió pengővel kevesebb folyt be eddig és ilyen körülmények között jövendő nagy tervekről, új alkotásokról, nagy haladásokról beszélnünk nem lehet. Ma a főváros feladata az, hogy a gazdasági élet ütőerén tartsa a kezét, állandóan, a kiadásait olyan mértékben állapítsa meg, amelynek megfelelő fedezete ténylegesen rendelkezésre áll: addig nyújtózkodjék, ameddig a takaró ér. A jövőt soha senki nem láthatja előre, de mindenesetre a helyzetnek a legközelebbi időben való javulásával egyelőre még számolnunk nem lehet. Nem új intézmények, nem új alkotások lehetőségéről I .beszélünk ma, hanem, sajnos, csak a meglévő" intézmények visszafejlesztéséről. Mindennek azonban úgy kell történnie, hogy ennek dacára a főváros gazdásági életében a vérkeringést meg ne állítsuk és az adott viszonyokhoz alkalmazkodva, vezessük a folyamatos életet. Ha új haladásokról, ha nagy programokról, ha nagy tervekről ma nem is beszélhetünk, a főváros adminisztrációja a legközelebbi jövőben mégis nagy feladatok előtt áll. A költségvetés tárgyalása során felmerült indítványok, végrehajtása elég sok teendőt fog adni az ügyosztályoknak, itt van a számos gazdasági kérdés mellett az ínség ellen való küzdelem, fontos közegészségügyi, élelmezési és közlekedési kérdések elintézése, de itt van emellett ■ a fővárosi törvénynek teljes egészében való megvalósítása, az új szabályrendeletek megalkotása, ezeknek letárgyalása, az új státus megállapítása, személyzeti kérdések elintézése, üzemek átszervezése és sok olyan új probléma felvetése, amelyek alkalmasak arra, hogy a főváros helyzetét a súlyos .gazdasági viszonyoké mellett is valamiképpen megjavítsák, A fővárosa adminisztrációja az új törvény szellemében és a törvényhatósági bizottság közgyűlésén kifejezett intenciók értelmében mindent meg is fog tenni, hogy minden erejével igyekezzék a főváros helyzetét előbbre vinni, a főváros lakosságának a megélhetését megkönnyíteni és a maga munkásságával is arra törekedni, hogy az országnak a bajok tengerében hánykódő hajója mielőbb biztos révbe jusson. ■ MN NEUMA TERL1P UTÓ BUDAPEST, ' VI„ ANKERKÖZ 2. ÖT ALAPÍTÁS ÉVE: 1895. öA TELEFON: AUT. 105-4Ó; A szaxévzs omnibusz írta Pásztor A4ikáíy Milyen hálátlanok az emberek. Mennyit tanácskoznak, beszélnek, vitatkoznak mostanában a városházán és mindenütt az autóbuszról és senkinek sincs egy jó szava az omnibusz számára, mely egyrészt szülőapja volt az autóbusznak, másrészt pedig jövő esztendőre lesz száz esztendeje, hogy mint „intézmény" először döcögött végig Pesten. Pedig hát még emlékezhetünk, hiszen nem volt olyan régen, mikor az öreg, kedves, lóhúzta bárkákat 1924 végén kitessékelték az Andrássy-útról és az omnibusz egy ideig valahol az Isten háta megett, künn a perifériákon teljesített szolgálatot. Az omnibuszt kitúrta az Andrássy-útról a fürgébb járású, előkelő autóbusz. * Sühsem tudtam mosolyogni a szegény omnibusz letörésén. Az omnibusszal egy darab régi Pest vonult el az Andrássy-útról és az öreg, zörgőcsontú, panaszkodó jármüvekkel, a kocogó omnibuszlovakkal, mint hogyha egy darab kedélyesség költözködött volna ki a város belsejéből. Ezek az omnibuszok tanúi voltak a mi szép Budapestünk karrierjének; ezek az omnibuszok még látták a pesti embert jókedvűnek; látták Budapestet mosolyogni és látták fiatalnak. Dehát mit is keresne az omnibusz az előkelő Andrássy-úton, Az omnibusznak akkor volt itt az ideje, amikor a pesti embernek még nem volt olyan sürgős dolga; több volt a ráérő ideje; nem sietve sétált, mint most és nem volt annyi gondja. Az a döcögő közlekedési alkalmatosság, amely eltűnt a zúgó városból, a pléhtornyos paloták erdejéből: még látta Pestet kicsinynek, csöndesnek, igénytelennek, mert az omnibusz valamikor, száz esztendővel ezelőtt jelent meg első ízben Pest utcáin. A Lloyd-palota előtt volt a standja az első omnibusznak. Onnan indult el 1832-ben. Végigdöcögött a Fürdő-utcán, a „Kávéforrás" előtt. Keresztülgázolt az „Uj piac" (Erzsébet-tér) pores sártengerén; majd nekivágott a Szénpiacnak (a mai Deák-térnak), hogy végül az Orczy-háznál bekanyarodjék a Király-utcába, amely már akkor is nagyon forgalmas utca volt, de összehasonlíthatatlanul előkelőbb, mint ma. A hosszú Király-utcán végigbaktatott az omnibusz és meg sem állott a Városligetig. A hajdani omnibusz nem hasonlított a maihoz. Inkább batár volt, mint omnibusz. Egy Kratoehvill nevű polgár volt az árendása az első omnibusznak. Három kocsija volt Kratochvillnak. Elegánsak, kényelmesek és olcsók voltak ezek a közlekedési alkalmatosságok, írja a régi Pest egykorú krónikása. Hat pengőkrajcárért szállították az embert a Bakpiacról (a Ferenc József- tér) a Városligetig. De a vállalkozók már ekkor sem hagyták élni egymást. Kratoehvill vállalkozásának csakhamar konkurrense támadt. A konkurrensnek két „elegáns", egyforma kiállítású kocsija állomásozott a Magyar Király-szálloda előtt a Teátrom piacon (Vörös- marty-tér) és minden félórában közlekedett. Ez a vállalat is a Városligetbe hordta az embereket. * Vájjon honnan került Pestre az omnibusz?! Bécs- ből jött-e, vagy Párisból? Nem nyomozták ki a kultúr- kistórikusok. De lehet, hogy egyenest Londonból jött, hol 1829 közepén már omnibuszon koesikáztak Padding- tonból a Bank of Englandig. Annyi azonban kétségte- telen, hogy nagy szenzáció lehetett, amikor az első batár megjelent a pesti utcán. Túlságosan előkelő intézmény akkoriban sem lehetett az omnibusz, mert az úr vagy a maga fogatán kocsikázott, vagy íiákerre ült. Különben, ahogy az egykori leírásokból következtetni lehet, az omnibusz öreg alkotmány volt már száz esztendővel ezelőtt is. Úgy látszik, az omnibusz öregnek született, de nagyszerűen beillett a régi idők bioder- meyer világába. Annyi azonban bizonyos, hogy nagy kujon lehetett, aki kitalálta. Az omnibusz árendásának ugyanis az volt -az üzleti számítása, hogy aki a Városligetbe akar kikocsizni, annak nem kell huszonöt krajcárért konfertáblit bérelni, mert az omnibuszon személyenként csak hat krajcár a viteldíj. Ha tehát öt utast szállít az omnibusz, akkor nem huszonöt krajcár a gazda bevétele, hanem harminc pengőkrajcár. Valósággal köz- gazdasági zseni lehetett, aki erre a nagyszerű dologra rájött. Akinek ma ekkora közgazdasági esze van, .bizonyosan bankot alapít. Akkoriban azonban még szerényebbek voltak az emberek és a bankalapítás sem ment olyan könnyen. A kispénzű ás kényelemozeieiu, de nem
