Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-16 / 50. szám
Huszadik évfolyam Budapest, 1931 december 16. 50. szám Előfizetési ür: Egész évre • . • . • 24 pengő Félévre ...................... 12 pengő Eg yes szám éra: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szereién Szerkesztőség éo kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca í®. Telefonszám : Aut 137 —15. Közélelmezési politika 6 0 Ónálló vagyonkezelésű sági üzem lesz Érdekes argumentumokkal megokolt előterjesztésben sürgeti a polgár« mester a részvénytársasági forma megszüntetését Egy deputáció, amelyet nem fogadtak a városházám, eszünkbe juttatja a közélelmezési politikát. Budapest székesfőváros közélelmezési politikáját, amely — bevalljuk — csak ilyen kínos eset révén juthat az eszünkbe. Nekünk az a véleményünk — és ezt a régi tiszteletreméltó, bölcs idők tapasztalatai érlelték meg bennünk, — hogy válságos időkben a városmentés munkájának legeslegelső eszközei közé tartozik a tökéletes, a széles néprétegek szempontjait szolgáló közélelmezési politika. Budapest ragyogó eredményeket produkált igen szomorú időkben ezen a téren. Csak kettőt említünk: a Köziégi Élelmiszerüzem megteremtését, amely ma is egyetlen árszabályozó instrumentumunk és Folhus- házy Lajos mestermüvét, a háborús közélelmezési, amelyről akkor irigykedő csodálattal írt vezércikket Közép-Európa egyik legnagyobb sajtóorgánuma: a Frankfurter Zeitung. Ebből a nagyvonalú, európai hírű közélelmezési politikából — a „nagy idők tanúja' ‘ -ként — nem maradt meg más, csak Vájná tanácsnok úr, aki a városházi hadseregben Folkusházy paragrafus-osztagánál szolgált és igen becsületesen elvégezte a napi munkáját. Ezt a kötelességét ma is tiszteletreméltó módon teljesíti, de a régi nagyvonalú, invenciózus közélelmezési politikának, amelyre soha olyan nagy szükség nem volt, mint ma, nyomára sem tudunk bukkanni. Hagy több a búzánk, mint amit el hidunk adni. hogy több az állatunk, mint amennyire vevőnk akad, ez nepj jelenti, hogy ölhetett kézzel lehetne nézni a megcsonkított fizetésű fogyasztók vásárcsarnoki küzdelmeit, hogy ne akadna tennivalója a talpraesett közélelmezési politikának. Hogy félre ne lehessen bennünket érteni, a gyengébbek [kedvéért azonnal kijelentjük, hogy a bölcs közélelmezési politika alapelvének az élelmicikkek olcsóbbá és nem drágábbá tételét tartjuk, Egyszóval fordítottját annak, ami most történik. Mert olcsóbbá lehet-e tenni az élelmiszereket; azáltal, ha a Garai-téri új vásártéren a helybéreket a közélelmezési nagy idők tanúja. Vájná tanácsnok, hét-, nyolc- ssáz-százalékkal felemeli? Ez pedig olyan szilárd elhatározása a tanácsnok úrnak, hogy még a piaci árusok, Budapest régi, becsületes adózóinak küldöttségét sem volt hajlandó fogadni. Pedig ezek a szegény emberek a saját bőrükön tanulták meg a helyes közélelmezési politika alapelveit, amelyeket a budapesti városházán elfelejtettek és amelyek szerint minden fillért, amellyel az élelmiszernek a fogyasztóhoz való juttatását megterhelik, végeredményben a fogyasztó fizet meg, közben pedig elpusztul a piaci árus, a kitűnő adóalany, mert elfogy a fogyasztó. Mi tudjuk és a piaci árusok is tudják, hogy az új piac megépítése pénzbe kerül, de a belefektetett tőkét nem lehet a tűzvész pusztításának gyorsaságával behajtani. Főleg nem lehet ma, amikor ezzel csak azt az eredményt lehet elérni, hogy világcsúfjára mesterségesen élelmiszerdrágaságot teremtenek Budapesten, az élelmiszer-túlprodukciójától megszabadulni nem tudó Magyarország fővárosában. Az élelmiszereknek a közönséghez való közvetítését egyetlen fillérrel sem szabad megdrágítani, mert ezen a réven feltétlenül növelni fogja a főváros az általános drágulást, Éppen ellenkező a feladata a helyes közélelmezési politikának: az élelmiszerek árának minden eszközzel való leverése, hogy ezen az úton tovább lehessen küzdeni az általános olcsóbbodás érdekében. Parancsoló követelés Budapest lakosságának érdekében, hogy a főváros erőteljes árcsökkentő politikával álljon elő. Budapest közélelmezését még akkor is olcsóbbá kell tenni, az élelmiszerárakat még akkor is le kell verni, ha ennek érdekében a vásárcsarnokok igazgatósága is áldozatul esne. Velünk együtt vallja Budapest minden polgára, hogy e nélkül a hivatalos szerv nélkül igazán boldogan és — ami a legf ontosabb — olcsóbban tudnánk élni. A csarnokokat amúgy is a kerületi elöljáróságok ellenőrzik és a karmesteri pálcát nyugodt kényelemmel kezelhetné maga a közélelmezési ügyosztály, semmi szükség sincs a vásárcsarnoki direkció drága apparátusának közbeiktatására. Itt kellene kezdeni az egészséges közélelmezési politikát, nem pedig a piaci árusok és rajtuk át a fogyasztók megnyomoritásán. Valamit mindenesetre tenni kell, mert lassanként nemcsak Frankfurt, hanem az egész világ vezércikket fog írni (nem -olyat, mint akkori) Budapest köz- élelmeaéw politikájáról^ mint elriasztó példáról. Lapunk más helyén foglalkozunk Sipőcz Jenő polgármester előterjesztésével, amely a Beszkárt és az Autóbuszüzem egységes vezetés alá helyezéséről szól. Várospolitikai és közgazdasági körökben bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják a csütörtöki tanácsülés napirendjének másik kiemelkedő pontját: a Beszkárt üzemviteli formájának megváltoztatását. A polgármester javaslata errevon-atkozólag a következő megállapításokat tartalmazza: Miért kellett az R.-T. forma? — A megváltott közúti vasutak kezelési formájának megválasztásánál a közgyűlés biztosítani kívánta azokat az előfeltételeket, amelyek mind közlekedés politikai, mind pénzügyi szempontból mellőzhetetlenül szükségeseknek látszottak. Különösen fontosnak mutatkozott a kereskedelmi élet kívánalmadhoz ruzékonyan a-lkal- mazkoüo gyors ügyvitel iwie.osé eiAk megteremtése mellett a vállalat üzletkörének kifejlesztve céljából, előreláthatólag sziikséglen-dő beruházóösszegekre való tekintettel a hitelképesség minél nagyobb fokának elérése. — Mivel pedig -ezek az előfeltételek a vasútüzemnek tiszta községi kezelésbe vétele mellett nem látszottak kielégítően biztosítottaknak, a vállalat ügyviteli formájául a részvénytársasági forma fogadtatott el. A közgyűlésnek ez az elhatározása nem csekély mértékben arra az európaszerte szinte egységesen kialakult közhangulatra vezetendő vissza, amely az üzemek saját kezelésével szemben a háború utáni években folytatott erős propagandának eredményeként keletkezett. — Azt a körülményt, hogy a községi üzemek — szociálpolitikai szempontok miatt — a tarifaemelések terén nem tarthattak lépést az általános áremelkedésekkel és ennek folytán súlyos anyagi nehézségek közé kerültek, a községi kezelés ellenzői úgy állították be, mintha ez a községi kezelés csődjét jelentené és sikerült is majdnem mindenütt olyan közhangulatot teremteniük, amely szinte paranesolólag követelte a községi üzemeknek a saját kezelésből való kiadását. A támadások középpontjában a községi köziúti vasutak állottak, amelyeket szívesen emlegettek a községi kezelés által tönkretett üzemek tipikus példájaként. — Csakhamar nyilvánvalóvá vált a külföldön is, hogy a községtől való függetlenítés jegyében született és a korszellem követelményeivel megokolt ennek a favorizált rendszernek, valamint a részvénytársasági formának nincs más előnye, mint az, hogy az üzem vezetése a bürokratikus akadályoktól mentesíttetik. — Jóformán teljes önállósággal felruházva, las- sankint és észrevétlenül, majdnem teljesen lövetik az őket a községhez fűző, amúgy is laza kapcsolatokat és. több-kevesebb idő alatt a községtől teljesen függetlenített, mondhatnánk ahhoz idegen, a maguk külön életét élő, saját öncélúságuk tudatától áthatott organizmusokkal alakulnak át, amelyek már sokkal kevésbbé fogékonyak a vele szemben közérdekből támasztott tátrsadalomgmdamgi kívánalmak iránt. — Mivel pedig az a szoros összefüggés, amely a monopoLisztikus üzemek és az általános közigazgatási célok közt a- lakosság legfontosabb érdekeinek minél sikeresebb kielégítése tekintetében fennáll, elmellőzhetetlen-ül szükségessé teszi, hogy az ilyen üzemek helyes kereskedelmi szellemű ügyvitelének biztosítása mellett az üzem vezetésében döntő súlyra tegyenek szert azok a tényezők, amelyek ennek az ösz- szefüggésnek fölismerésére leginkább hivatottak, vagyis az autonómia szervei, nem szenved kétséget, hogy a monopolismtikus üzemek legalkalmasabb kezelési formájául a legújabban kialakult községpolitikai felfogás szerint ismét azt a formát kell tekinteni, amely mellett as említett követelmények a legteljesebben megvalósíthatók, vagyis a saját kezelésű községi üzem formáját. Meglazult a BSzKRT és az autonómia kapcsolata — Eta azt tesszük vizsgálat tárgyává, hogy a fentiekben előadott általános megállapítások vonatkozsai- ban hogyan alakult ki a fővárosnak és az általa részvény- társasági formában életrehívott közlekedési vállalatnak viszonya, a legtárgyilagosabb elbírálás mellett is le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a BSzKRT-nak is az autonómiához való kapcsolata meglazult. Olyannyira meglazult, hogy szükségesnek látszik felvetnünk azt a kérdést, hogy ennek a vállalatnak mostani ügyviteli formájában való fenntartását megokoltttá teszik-e ma is azok a speciális körülmények, amelyek — az előbb említett általános szempontokon felül az ügyviteli forma kiválasztásánál bizonyos jelentőséggel bírtak. Az előbbiekben ugyanis utaltunk arra, hogy azok a szempontok, amelyek annakidején ennek a községi vállalatnak részvénytársasági formában való megalakítását eredményezték, éppúgy, mint ebben az időben egész Európában, itt is a községtől való függetlemtésben vélték feltalálni a vállalat sikeres működésének alapfeltételét. Nincs szükség tovább a részvény- társasági formára — Nem szenved kétséget, hogy a részvénytársasági formához való ragaszkodást az annak me?választásakor felmerült pénzügyi szempontok tulajdonképpen nem teszik szükségessé. Ha pénzügyi okok nem teszik okvetlent szükségessé a részvénytársasági forma fenntartását, tegyük vizsgálat tárgyává azt az előnyt, amelyet ez a forma a kereskedelmi élet megkívánta gyors alkalmazkodó lehetőség által nyújt. Kétségtelen — és ez volt mindenkor a részvénytársasági forma ajánlóinak legerősebb érve, — hogy ebben a formában folytatott üzletvitelnek megvan az a kétségtelen előnye, hogy az ügyek intézése a kereskedelmi életben olyannyira fontos rugé- konysággal és gyorsasággal történhetik. — Azonban ez a lehetőség nem mondható olyan előnynek, amelyet kizárólag a részvény társasági forma mellett lehet elérni, mert hiszen a főváros egyéb, saját kezelésében lévő nagy- vállalatainak ebből a szempontból is kielégítő működése bizonyítja, hogy a kereskedelmi életnek ezen követelményét megfelelő üzemi szabályzat mellett biztosítani lehet nem részvénytársasági alakban folytatott üzletvitel mellett is. — Az előadottakból megállapíthatónak tartom, hogy a BSzKKT részvénytársasági formájának fenntartását sem pénzügyi, sem általános kereskedelmi szempontok nem teszik megtámad- Ihatatlanná,
