Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-09 / 49. szám
49. szám Huszadik évfolyam Budapest, 193Í december 9. Előfizetési ár: Egész évre . . • • . 24 pengő Félévre ,..........................12 pengő Egyes szám ára: 50 fillér [ . FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca IS. Telefonszám : Aui. 137—15. A főváros hősíelíe Előterjesztés a BESzKÁRT és az Autóbuszüzem egyesítésére A törvényhatósági tanács legközelebbi Illésén tárgyalja a közlekedés egyesítésére vonatkozó javas'atoí Nem vagyunk hívei a nagy szavaknak, óvatosan szoktuk kezelni a szuperlatívuszokat: ezúttal mégis a főváros hőstettéről kell beszélni. Mert a mai súlyos,, szinte kétségbeejtő gazdasági viszonyok között, amikor minden elakad és minden tevékenység az át kos „leépítésében nyilatkozik meg, akkor egy olyan hatalmas és korszak- alkotó munkának megkezdése, mint a Boráros-téri híd felépítése, tényleg hőstettszámba megy. Erre gondolunk legelőször abban a pillanatban, amikor a kereskedelmi miniszternek a Boráros-téri híd megépítéséről szóló kommünikéjét olvassuk. Mert mit jelent ez? Azt, hogy Magyarországon ma gazdaságilag legszilárdabb talajon Budapest székesfőváros áll, amely nemcsak deficitmentes költségvetésének keretein belül intézi el mindenkori hatalmas kultúrális és szociális feladatait, hanem még nagyarányú, kivételes beruházások anyagi feltételeinek túlnyomó részét is vállalni tudja. A Boráros-téri híd gyors megépítésére már senki sem számított, ezt. a feladatot is azok között kezdték elkönyvelni, amelyeket nyugodtan el lehet halasztani boldogabb időkre. A főváros azonban akkor, amikor senki sem tud beruházásokra áldozni, amikor az egész világon gazdasági válság dúl, minden szokásos manipulációtól mentesen, becsületes egyensúlyi! költségvetést tud produkálni. Költségvetése keretében nem állottak be olyan változások, amelyek Budapest életét megcsonkítanák, vagy pláne temetői csendre kárhoztatnák. Budapest székesfőváros megúmni látszik a gazdetsági válságot dnélkül, hogy «. polgárság terheit egyetlen1,egy fillérrel emelné. Se adót nem srófol, se a közüzemek árait nem emeli. Vájjon tudják-e Budapest polgárai valameny- nyien, — azok is, akiket politikai kábítószerekkel szoktak narkotizálni, — hogy milyen páratlanul álló jelenség ez a rettenetes világégésben? Váj jon azok az urak, akik minden félórában lepocs'kondiázták, megrágalmazták Budapest vezetőegyénisémit, eljönnek-e bocsánatot kérni, ha olvassák, hogy deficitmentes költségvetés mellett, a polgárság terheinek egyetlen fillérrel való emelése nélkül a székesfőváros megépíti még a Boráros-téri hidat is? Vájjon lesz-e és mikor lesz bennük annyi gavalléria és objektivitás, hogy felállanak az ország színe előtt és elégtételt szolgáltatnak a megrágalmazott Budapestnek ? Mert legyünk tisztában vele, hogy a hidat Budapest építi. Érezhető, megállapítható ez a kereskedelmi miniszter bejelentéséből is, amely nyíltan hangsúlyozza, hogy „az építés költségeinek tetemes része a fővárost terhelvén, állampénzügyi okokból különösebb nehézségek a terv kivitelét illetően nem támadtak/' A hatalmas munka jelentőségét is mindenki ismeri és méltányolja. A szakmunkások légiói jutnak kenyérhez, sokszáz alkalmi munka is kínálkozik és mindez éveken át tart. És új, szép reményeket is kelt ez a híradás. Ez fényjel a sötét éjszakában, hogy mégis csak lehet valamit csinálni, ha megfeszítjük az izmainkat, ha megkeményítjük az akaratunkat. Valami komoly folytatása ez az elmúlt tíz esztendő becsületes, maradandó alkotásainak. A főváros nem tesza tönkre a reményeinket, hanem táplálja azokat, hogy ha egy időre szőkébbre is kell húzni a takarót, de nincs vége a világnak, Budapest élni akar és élni fog. Ma, amikor a társadalmi rend fenntartása érdekében az egész világon kétségbeejtő küzdelem folyik, Budapest valóban hőstettet követett el, amikor a nagy munka megindítására elhatározta magát. Hosszú éveken keresztül bátortalanul felhangzott néha a különböző fórumokon az a kívánság, hogy a főváros belső közlekedésének megjavítása érdekében vonják közös, igazgatás és irányítás alá \a BSzKBt. és az Autóbuszüzemet. Az egyesítésre vonatkozó törekvés azonban minden alkalommal éles ellenzéssel találkozott és tagadhatatlan, hogy akadtak érdekelt tényezők, akik megtalálták ctz eszközöket érméje a nagyhorderejű reforménak a megaUadályozásám. át, egyesítés kérdése nem talált kellő Visszhangra és minden maradt a régiben. A közlekedés nem javult, hanem rosszabbodott és a kifogások sohasem voltak olyan megokoltak, mint az utóbbi időben. Erős kéz és szilárd akarat kellett ahhoz', hogy a két községi közlekedési üzem egyesítése ismét az aktualitások égető problémájává nőj je ki magát. Alig néhány hete, hogy a városházán a polgármester utasítására megkezdődött az élőké szíté? pároildniü nehéz munkája és ma már ott tartunk, hogy a Fővárosi Hírlap jelentheti a kétségtelenül nagy eseményt: a villamos vállalat és az autóbuszüzem egyesítésére vonatkozó előterjesztés teljesen készen áll és a törvényhatósági tanács legközelebbi ülésének egyik legkimagasalóbb tárgyát ennek a kérdésnek a megvitatása fogja alkotni. Az egyesítésre vonatkozó előterjesztési indokolásból a következő részleteket ragadjuk ki: — Nagyfontosságu szempontok követelik az egyesítés mielőbbi végrehajtását, mert a mai helyzetben a föváirodúak két olyan ]üzemét látjuk, <amelyek minden harmonikus együttműködés nélkül egymás ellenére, esetleg kárára folytatják közlekedési és üzleti politikfixjukiat. A főváros a mai viszonyok között nem engedheti meg, hogy két üzeme egymással gyilkos versenyre keljen és állandóan harcokat idézzen elő az a. törekvés, amelyik A városházi ügymenet legfőbb gondja most az ínség' akciók lefolytatásának gyors keresztülvitele, amelyet indokolttá tesz a beállott kemény tél és ezzel egyidejűleg a szegények sokaságának tömeges jelentkezése, akik mindannyian a fővárostól várják a segítséget. Ernszt Sándor népjóléti miniszternek a múlt héten érkezett leirata pontosan körvonalazta az állami hozzájárulás mértékét^ ami azonban a főváros vezetőköreit nem elégíti ki, mert ezzel nem látják lehetségesnek a különböző akciók széleskörű lefolytatását. A kormánnyal folyamatban levő tárgyalások az állami hozzájárulás felemelését célozzák, amely megbeszélésekbe természetesen bevonták a várospolitikai az egyik vállalat részéről a másik rovására kívánja üzleti bevételeit fokozríi. — Közlekedéspolitikai szempontból tehát feltétlenül meg kell valósítani a két üzem jód átgondolt együttműködését., amelyiknek vezér-motívuma nem lehet más,, minthogy a BESzKRt elsősorban a külső vonalak forgalmát vegye intenzivebb gondozás alá, gyorsan és pontosan bonyolítsa le a centrum felé irányuló közlekedést), mí r az Autóbuszüzem a maga könnyed mozgási lehetőségeivel a sűrűn lakott belső városrészek közlekedési igényeit elégítse ki. Közös vezetés és közös gazdasági irányítás mellett megszűnik a mai ádáz konkurrencia és a legfőbb vezető szervek bizonyára megtalálják azt .a »ehetőséget, amely egyformán szolgálja úgy ]az 'utazni akaró közönség igényeit, mint Iaz üzemek financiális szempontjait. — Magától értetődik, hogy az egyesített közlekedési üzemek továbbra is 1 megtartják a közlekedés eltérő természete szerint az elhatárolt technikai üzemvezetést, azonban az adminisztráció, a könyvelés, a statisztika és főleg az anyagbeszerzés egységes elgondolás alapján történik, amelynek gazdasági előnyei rövidesen megnyilvánulnak. Az előterjesztés csak mellékesen érinti az egyesítendő üzemek jellegét és egyelőre nem 'sürgeti |a BSzKBt részvénytársasági formájának megszüntetését. Erre csak akkor kerül sor, ha egyesítés után kialakul a megnövekedett közlekedési vállalat teljesítménye: a hatósági üzemmé való átalakítás terve tehát ezidőszerint még nem kerül megvitatásra, azonban bizonyos, hogy ebben a vonatkozásban is a kellő időpontban megtörténnek a szükséges intézkedések. elet vezető tényezőit is. Az inségakciók sorsáról intéztünk kérdést Kozma Jenő dr., országgyűlési képviselőhöz, az Egységes Községi Pag ári Párt elnökéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap nmnkatáasának: — Annak ellenére, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzetét ismerjük: meglepetésnek számít a népjóléti miniszter leirata, aki nyilvánvalóan csak azért nem tudta az eredeti elgondolást érvényesíteni, mert a pénzügyi kormány érthetően tartózkodni Nem kilátástalan a nyomorenyhitő akció bőségesebb dotálása Kozma Jenő intervenciójára a kormány és a főváros ankéten tisztázza az inségakciók pénzügyi kérdéseit A harmadik alpolgármesteri állás megszervezése és az autobuszpark kibővítése
