Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-18 / 46. szám
Budapest, 1931 november 18. j/m^RO^Sl^íP 8 Közös vezetés alá kell helyezni az Elektromosműveket a bánhidai centráSéval Beláthatatlan előnyt jelent a dunántúli erőműtelep működése, amely tökéletes biztonsággal látja el hivatását A költségvetés általános vitája során sűrűn foglalkoztak az üzemi kérdésekkel és nem egy esetben helyes irányban mutattak rá a nehézségek kiküszöbölésére. Ezzel kapcsolatban nagyi érdeklődés előzte meg- as egyik baloldali polgári párt szónokát, akitől azt várták, hogy .tökéletes tárgyilagossággal fogja a hozzáértés górcsöve alá fektetni az elektriflkálás nagy problémáját. Ez a várakozás azonban hiábavaló volt, mert a közgyűlés figyelme nem hallott mást, mint politikai szemüvegen vizsgált elfogult kritikát és már régen elkoptatott lillafüredi frázisokat. A nemzetgazdasági szempontból oly fontos energia-felhasználási és villamosítási probléma sokkal nagyobb komolyságot érdemelt volna meg, mint azt! az ellenzéki szónok elmondotta és ha most mégis véleményt kérünk egy olyan kiváló szakembertől, mint Beesey Antal, az Egységes Községi Bőig ári Párt társelnöke: ezt csak azért tesszük, hogy a közgyűlésnek ebben a kérdésben tálán nem teljesen tájékozott tagjait komoly mérlegelésre késztessük. Beesey Antal az. Elektromosmüvek és a bánhidai erőműtelep egymás között kialakuló viszonyáról a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Mindenekelőtt nem szabad elfelejteni, hogy a főváros kelenföldi telepe csak lassan fejlődött és így nem tudott lépést tartani a folyton fokozódó igényekkel. Most valóban nem időszerű afölött vitatk >zni, hogy a 'bánhidai centráléra szükség volt-e vagy sem, — mert már tényekkel állunk szemben: a bánhidai centrále működik és kifogástalanul látja el a maga hivatását. Annakidején, amikor a bánhidai eántrálé létesítése napirendre került, messzekiható országos elcktrifikálási mozgalom vetette előre árnyékát és ez a centiálé azzal a feltétlenül okos elgondolással készítette a maga számításait, hogy közvetlenül a bányatelep mellett fogja fölhasználni a rossz és olcsó házai szénterméket. — Ebben az időpontban a BSzKRT úgy állott, hogy a régi telepeit leállítja és teljesen új energia-termelő állomásokat létesít, ami horribilis költségeket igényelt. Körülbelül 20 millió pengős beruházásra kellett volna áldozatot hozni a főváros közönségének és így Budapest szempontjából kedvező volt, hogy ettől cl költségtől tehermentesítették a bánhidai áramfejlesztő megalkotása révén. A fővárosi villamosvasutak egy év óta. használják a Bánhidán termelt áramot, ahonnan az első gyermekbetegségek lezajlása óta, tökéletes biztonsággal folytatódik aZ áram előállítása és továbbítása, Most' az a helyzet, hogy a főváros és a környék számára átvenni szándékolt 130 milliós kilowatt óramennyiségből 60 milliót felvesz a BSzKRT, ami azt jelenti, hogy a villamosvasutak energia szükséglete teljesen kielégítést nyer anélkül, hogy a fővárosnak súlyos befektetéseket kellett volna eszközölnie. Hozzátartozik a tényékhez az is, hogy az Elektromos- művek áramfejlesztője a várható fogyasztási mennyiség megszervezésére készült, de ugyanakkor nem számolt a BESzKÁRT szükségletével, amelynek a biztosítása feltétlenül akadályokba ütközött. Ha elkészülnek az új gépberendezések, akkor sem elégséges az ott termelt árammennyiség), mert ezzel el tudják ugyan látni a főváros fogyasztóit, de arra nem elég, hogy a BESzKÁRT- nak is áramot adhasson. — A 'bánhidai centrálé nem azért épült, hogy a fővárosra alapozza a maga működését, hanem azért, hogy behálózza a dunántúli megyéket és hogy rendelkezésére álljon a budapest—bécsi vasúti vonal villamosításához. Erről az utóbbi keresztülvitelről egyelőre nem lehet szó és csakis ezért állítható, hogy a bánhidai centrálé egyelőre túlméretezett üzem benyomását kelti. Az adott helyzetet kell figyelembe venni: a bánhidai centrálé egy nagy nemzetgazdasági vagyontárgyat jelent. Szükség volt és szükség lesz erre fokozottabban a jövőben, miért is nagy nemzeti érdek ezzel úgy foglalkozni, hogy a centrálé működése a köz javára is gyümölcsözővé váljék. Örvendetes, hogy a Kőtéri transzformátorállomás elkészülte után az Elektromosművek is be tudnak kapcsolódni a bánhidai telepbe és így kooperációs együttműködéssel válik kilátésossa az energiatermelés gazdagság os elosztása-. Meg fogjuk találni azt a helyes útat, amelyiken nem kár. isodik az Eleidromosművek, de megtalálja számításait a dunántúli erőműtelep is. — A kelenföldi centrálé kihasználási tényezője évi 8640 órából áll és a. főtörekvés, hogy a kacapitást a legjobban vegyük igénybe, mert ez az egységárak alakulására is döntő befolyást gyakorol. A termelés önköltsége mindenképpen fennáll, de csak akkor fizetődik ki, ha lehetőségek teljes érvényesítésével az Önköltségi kiadásokat olcsóbbítam tudjuk. Látszólag érdekellentét van tehát a főváros és a bánhidai erőműtelepek között, mert a dunántúli telep is ennek a törekvésnek a sikerét keresi. A kooperáció feladata, . hogy megtalálja a legjobb megoldást. Mindkét üzemnek érdeke a fogyasztók erőteljes beszervezése, hogy lehetőleg megközelítsék a csúcsterhelés fogyasztását, mert a termelési költségek elosztása csakis így válik kedvezővé. Az Elektroiriosművek igyekszik is arra, bőgj7- a nappali órákban mutatkozó erő feleslegeit el tudja helyezni és jó propagandával máris jelent ős sikereket mutalhat fel. — Nincs más megoldás, minthogy az Elektromosmüveket a bánhidai teleppel közös vezetés alá kell helyezni, hogy megtalálják a harmonikus együttműködést és hogy ne szembenálló felek, hanem párhévzamosan működő intézmények legyenek. Álláspontom, hogy a dunántúli centmié üzemvezetését úgy technikai, mint kommerciális szempontéból az Elektfomosmüv'ch. kezébe kell tenni. * Beesey Antal nagyérdekességü nyilatkozata mindenesetre más megvilágításba helyezi a főváros és a bánhidai telep egymásközti viszonyát, amelyet nem lehet és nem szabad a napi politika sekélyes ingoványára vinni. Meggyőződésünk, hogy a két- nagy üzem együttműködése értékes cr'e'd'mcnyekßP. hoz az ország energiaszükségletének célirányos és eredményes biztosítására. Biztonsági okokból is szükséges a két telep együttműködése Más illetékes oldalról is megvilágítani kívántuk a székesfőváros álláspontját a bánhidai centi-áléval kapcsolatban. Deutsch Lajos, az Elektromosmüvek vezérigazgatója erről a kérdésről a következő szakszerű felvilágosítást adta a Fővárosi Hírlap tudósítójálnak: — A bánhidai áramátvételre ideiglenes megegyezés érvényes, mely szerint úgy a főváros, mint a BSzKRT 4 fillérért veszik kilowattóránként az áramot. Ezt az ily- módon átvett mennyiséget ideiglenesén elszámoljuk és a végleges megállapodásra most folynak a tárgyalások. ITrgy a. tárgyalásokat még nem fejezték be, annak legfőbb oka, hogy az áram-mennyiség átvételéhez szükséges technikai berendezések nem voltak készen. Az e célra épült Kötőn állomás most .már készen áll és az az áram- mennyisép a maximuma cerinak, emit átveszünk és felhasználná. tudunk. Ebbe az állomásba most még egy reguláiéi berendezést szerelnek, s akkor a bánhidai és kelenföldi telepek parallel fognak dolgozni. Ennek megtörténte után kerül a sor a végleges szerződéi megkötésére is. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e a bánhidai centráléra, illetve felesleges-e a kelenföldi telep, így hangzott a vezérigazgató válasza: — Hogy szükséges-e vagy nem, akkor tudok precízebben felelni, ha megfordítom a kérdést: szükségtelenre a bánhidai telep és el lehet-e hagyni? Erre pociig azt •mondom, hogy ni,em, miért Budapest áramellátásának biztonságát szolgálja. Ez kétségtelen. Ha már megvan a bánhidai telep, annak üzemben tartását szükségesnek tartom és azt kell mondanom, ha el is 'láthatjuk a helybeli telepekről Budapest áramszükségletét, csak fokozzuk a biztonságot, emiek a ccf itüálénak d bekapösolcK-Avdl. A bánhidai centrálé üzem- bentautasát tehát szükségesnek tartom és helyesnek isi Természetes, hogy a bánhidai centráléra egyedül nem lehetne hárítani a főváros ellátását biztonsági okokból' sem. Vannak ugyan nagyvárosok, amelyek távvezetéken kapják az áramot,1 de ezeknek nem egy, hanem- három, sőt több távvezetékük van. A két telép együttműködésié tehclt nem üzleti, hartem biztonsági érdek. Fölmerült a badar terv, bogy gyógydífat ssed/enelc a Budapesten tartózkodó idegenektől A legnagyobb szeretettel és jószándékkal foglalkoznak az összes idegenforgalmi tényezők Budapest és az ország idegenforgalmának fellendítésével és keresve kutatják az eszközöket a komoly eredmények biztosítására. Az Országos Idegenforgalmi Tanács szünet nélkül vizsgálja az összes jelenségeket és a fővárossal karöltve munkálkodik ennek a nagyjelentőségű akciónak a sikere érdekében. Magától értetődik, hogy akadnak szobatudósok, fantaszták és nagy képzelőtehetséggel rendelkező emberek, akik az idegenforgalommal kapcsolatosan a legkülönbözőbb terveket ajánlják elfogadásra, anélkül, hogy azoknak gyakorlati hasznosítását kellően mérlegelni tudnák. Ezek a próbálkozások különösen kirivóak most, .amikor végre valóban komoly és intézményes berendezkedések alapjait vetették meg azzal, hogy a székes- főváros a maga erejéből idegenforgalmi propagandaállo- nrást rendezett be az osztrák főváros szívében és ezzel mintegy példát mutatott arra, hogy az idegen- forgalom fellendítésére, melyek a kipróbált és célravezető elgondolások. Hallatlanul erős igyekezet és az ügy ismerete kell ahhoz, hogy .az idegenforgalom a várakozásnak megfelelően fejlődjön: a törekvés csak az lőhet, hogy az idegeneket, ide- vonzzuk és nem pedig az, hogy az itt tartózkodást számukra zaklatásokkal fűszerezzük. Ezeknek az igazságoknak a lerögzítése után ismertet- i jük azt az elhibázott és nevetséges tervezetet, amelyet nemrégiben nyújtottak be komoly megfontolás és gyakorlati érvényesítés céljából a népjóléti és kereskedelmi minisztériumoknak. A terv szerzője azt az ötletet dolgozta ki, hogy a Budapestre érkező és itt tartózkodó idegenekre gyógydíjat vessenek ki. A terv őrült módon büntetni akarja az idegeneket azért, mert idejönnek, hogy a világszerte híres budapesti gyógyvizek révén egészségüket konzerválják. Az elképzelés szerint két kategóriába kell osztani az idegeneket: az első kategóriába tartoznak azok, akik a főváros balpartján szállnak meg és nem mulasztják el felkeresni a kultúrintézményeket, a színházakat, esetleg a mulatóhelyeket, a második csoportba gyűjtik azokat, akik a Duna jobbpartján, az úgynevezett fürdő-városi övezetben bérelnek maguknak szállodai vagy magánlakásokat. Mindkét kategóriához tartozó idegen kurtaxával adóznék, amely összeget a gyógyintézmények fejlesztésére és az idegenforgalom fellendítésére használnák fel. A népjóléti minisztérium illetékes osztályának éleslátását kellőképpen dicséri, hogy a komolytalan terv céltalanságát nyomban átlátták és azt teljes egészében visszautasították. Az elgondolás értelmi szerzője azt a választ kapta, az idegenforgalmi és fürdőügyi szakemberektől, hagy Budapesten gyógydíjat szedni a mai viszonyok között egyenesen képtelenség és csak arra alkalmas, hogy a Budapesten tartózkodó kevés számú idegeneket is elkergessék. Gyógy díjakat és hasonló természetű illetékeket csak olyan gyógyfürdőkben szabad kivetni, ahol tökéletes teljesítményű és berendezésű intézmények állanak rendelkezésre, amelytől, sajnos, a főváros még egyelőre igen távol van. A Budapest-Fürdőváros eszméje még csak távoli körvonalakban alakult ki és ha ennek lelkes propagálói minden szépet és jót oda akarnak illeszteni a Gellérthegy környékére: ez a jó szándék még. nem jelenti, hogy Budapest, mint fürdőhely, világviszonylatban is komoly tényezőnek számít. Ha Budapest gyógyítóere jü forrásait valóban kihasználják és azokat a legmodernebb felszerelésű gyógyhellyé varázsolják, akkor sem ajánlatos a gyógydíjnak a bevezetése, mert a magyar főváros arra hivatott, hogy a nagy munkával megszervezett idegenforgalmat ne ijessze el az ilyen és ehhez hasonló tortúrákkal. ROSINGER L. B. BUDAPEST, VI, KERÜLET, VILMOS CSÁSZÁR-ŰT 21. Sokszorosítógépek Összeadógépek kézi és villanyhajtásra Acél irodabútorok TELEFON! 282-47 Ű2MP az EGYSÉGES KÖZSÉGI POLGÁRI PÁRT hivatal pb lapja
