Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-11 / 45. szám
Huszadik évfolyam 45. szám Budapest, 193t november ti. Előfizetési ár s Egész évire • • • • • 24 pengő Félévre ...................12 pengő Eg yes szám éra: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL ]----------------:----------------------------------! Megjelenik minden szerdán 1 Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Olyan ma a költségvetés képe, hogy arra a főváros valóban büszke lehet Adóemelés és íarifadrágílás nélkül sikerüli a deficiímenles köliség~ veíésí összeálSiianl — A tőváros zavartalan gazdálkodása biztosítva van — A szeltem! szükségmunkások sorába csak a valóban rászorulók juthatnak — A főváros közlekedésügye rászorul a korrekcióra Kozma Jenő nyilatkozata az aktuális városi problémákról A szögre akasztott demagógia A törvényhatósági tanács igen szép munkát végzett, nehéz küzdelmet vívott még a saját lelkiismeretével is. A héten pedig prezentálja a költségvetést a közgyűlésnek, amelyhez ebből az alkalomból van a nyilvánosságnak néhány szava. Amit mondani akarunk, igen kurta és igen egyszerű. Olyan, mintha azt mondaná az ember a lázas betegnek, hogy ne üljön bele egy kád jéghideg vízbe. Olyan természetes, mintha arra kérnénk az urakat, hoigy mielőtt belefeküdnének a paplanos ágyba, rúgják le a lábbelijüket. Ugyanezzel a természetes jóindulattal és ügyszeretettel kéri most' a közvélemény a közgyűlést, hogy vetkőzzenek le minden színészi pózt, dobják a sarokba a kothurnusokat és akasszák szögre a jobb időkig élesre fent szablyájukat, gyilkos fringiájukat: a .demagógiát. Fogadják szeretetükbe ezt a költségvetést. Bánjanak vele édes gyermekükként. Hiszen akik megteremtették, az ő képviseletükben tették azt. No igen, ne méltóztassanak tiltakozni és mentegetőzni. Mi, a közvélemény, jobban ismerjük azt a betegséget, amelybe a legjöbbszándékú közszereplő is beleesik a nyilvánosság előtt. A nyilvánosság nyavalyája ez, amely lázba hozza a bakíis-iányt, aki új ruhában jelenik meg a korzón és amely még a bakfis-szíveknél1 is veszedelmesebben támadja még a politikus, a szónok (vagy méltóztassék bárminek nevezni ezt az emberi műfajt) hiúságát abban pillanatban, amikor ,áz elnöki csengő átzeng a termen. A pártfegyelem, vagy egyéb forrásból táplálkozó jó szándék, ilyen esetben annyit számít, mint a szerelmes1 ember szájában a becsületszó. Ezért tart Budapest közvéleménye attól, hogy a nehéz idők öntudatos lakatja sem zárhatja le a „hazabeszélnk ‘ kívánó szájakat, az a belátás sem elegendő, hogy a mai súlyos időket nem szabad demagógiával1 terhelni. Hiszen a demagóg maga sem tudja, mikor űz demagógiát, a távszónok nem tudja, mikor tért el a tárgytól. Ezúttal azonban mindenkinek belátással kell lenni, mert a ma megszabott keretek tágíthatatlanok, ma nem lehet Óbudának, vagy a Józsefvárosnak külön kiverekedni valamit, mert ma egész Budapest van bajban. Azaz, hogy nincs bajban, csak bajba lehet sodorni éppen a demagógiával, rne'g a helyiérdekű, a vicinális kívánságokkal. Ma nincsen baj, mert joggal mondja Kozma Jenő a Fővárosi Hírlap jelen számában, hogy „a költségvetés képe ma olyan, hogy arra a főváros valóban büszke lehet“. Ezt a büszkeséges képet nem szabad eltorzítani, mégha bárki lenne is az, aki ,erre, vagy amarra előkelő, vagy nemes gesztussal szeretne adakozni. Akik ezt a költségvetést kiadták a kezükből — pedig ott voltak az összes pártok — minden jogos érdeket megfontoltak, mindennek lemérték a súlyát az igazság serpenyőjében és megvívták azokat a harcokat is, .amelyek a főváros lakosságának különböző, egyformán értékelt rétegét juttatja az őt megillető jogokhoz és jövőt munkáló eszközökhöz. A tanácsban ugyanazok az erők mérkőztek, amelyek mérkőznének a közgyűlésben, ha az idők alkalmasak lennének arra, hogy egyazon eredményért kétszer áldozzunk időt és erőt. Budapest közvéleményének eszeágábah sincs klotürt követelni a költségvetés tárgyalásához, mondja el mindenki, ha valami okosat még tud, hiszen több szem többet iát. De Budapest közvéleménye úgy véli, hogy a demagógia, amely mindenkor ártalmas, must gyilkos lenne. Igen szeretnénk, ha a közgyűlés követné a törvényhatósági tanács nemes példáját, amely többek között azt is bizonyítja, amit sokan kétségbevontak, hogy a fővárosi törvénynek ez az alkotása nagyszerűen bevált és hivatása magaslatán áll. Ez az intézmény ezúttal példaadóan megmutatta, ho- gyaa kell a demagógiát szögre akasztani, ha a város érdeke úgy kívánja. Lelkiismeretes és alapos előkészítés után ia törvényhatósági tanács immár befejezte a költségvetés vitáját és ami majdnem hihetetlennek látszott: sikerült a költség - vetést teljesen deficitmentéssé formálni, amelynek érdem-e egyformáin megilleti a polgármestert és a törvényhatósági tanácsot. A mai .súlyos gazdasági viszonyok között óriási jelentősége van Budapest zavartalan gazdálkodásának, amelynek nagy horderejét csak akkor lehet ig-azán méltatni, ha figyelembe vesszük, hogy a környező .országok olyan mamniut-metropolisai, mint Berlin és Bécs, kénytelenek nyíltan deklarálni költségvetési hiányaikat. A fővárosi háztartás életerejének erről a kétségbevonhatatlan fényéről intéztünk kérdést Kozma Jenő dr., országgyűlési képviselőhöz, az Egye égés Községi Bolgárt Párt elnökéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hiiiap munkatársának: — A költségvetés összeállításának komoly sikere hűséges kifejezője annak az összkangzatos munkának, amelyet a hivatalos adminisztráció és a törvényhatósági tanács kifejtett. Most domborodik ki teljes erővel a takarékossági intézkedések minden előnye, mert a ki- ((dúsok lecsökkentéséi elsősorban az a céltudatos és körültekintő munkásság tetfe lehetővé, amelyet a tanács l\agjcá lcomply vizsgálatuk eredményeképpen felsorakoztattak. A polgármester túlnyomórészt honorálta is ezeket a javaslatokat és mert a -maga részéről is sietett minden fölösleges tételt mellőzni: a költségvetés képe ma olyan, hogy arra a főváros valóban büszke lehet. Nagy elégtételül szolgál az a ruagyfontosságú körülmény, hogy a takarékoskodások végrehajtásával nem gátoljuk meg a fővárost szétágazóan fontos és mellőzhetetlen feladatainak teljesítésében és változatlan lehetőséget biztosítunk úgy a közmunkák elvégzésére, mint a szociálpolitikai teendők további folytatására, ügy a bevételek, mint a kiadások előirányzásánál messzemenő óvatosság mutatkozik és ezért bizonyosra vehető, hogy a jövő gazdálkodási év tényleges eredménye semmiféle csalódást sem hoz magával. Legnagyobb jelentősége az új költségvetésnek azonban abban tűnik ki, hogy a deficitmentes költségvetést miül- d&ji adóemelés ás tarifaár cigit ás nélkül sikerült biztosítani. Szóvátettük Kozma Jenő előtt azt a hírt, hogy a baloldali pártok felfokozott harci kedvvel indulnak a közgyűlési vitába és természetesen politikai hangulatkeltéstől sem fognak tartózkodni. — Az ellenzéknek az a féladata, — hangzott a válasz, — hogy komoly és objektiv bírálattal ellenőrizze a városkormányzás gesztióit. A kritikára talán sohasem volt olyan szükség, mint a mai nehéz időkben, és csak örvendetes, ha az ellenzéki pártok minden részletre kiterjedőért) hangot adnak a mdguk tárgyilagos álláspontjának. Elképzelhetőnek tartom, hogy az egyes szónokok politikai térre akarják majd átesusztatni a költségvetési vitát, ami azonban fölösleges erőpazarlásnak minősíthető, mert a törvényhatósági tanácsban az ellenzék képviselői is resztvettek és így a költségvetés kialakításának minden mozzanata hozzájárulásukkal született meg. Érzésem szerint viharos vitára nem kerül sor és bizonyosra veszem, hogy a költségvetés a törvényben előírt időpontig az illetékes kormányhatóságok elé juthat. A szociális tevékenységek sorában az idén is kivitelre kerül a szellemi szükségmmka-akció, amelyik ezer személynek öt hónapon keresztül juttat megélhetési lehetőséget. — Minden áldozatot meg kell hozni a fővárosnak, — mondotta Kozma Jenő, — hogy a legnehezebb téli hónapokban kenyérhez juttassa az intelligens szegényeket, akik önhibájukon kívül jutottak -az állásnélküliség szomorú sorsára. Nagyon kell azonban őrködni azon, hogy a szellemi szükségmunkások közé kizárólag azok kerüljenek, akik valóban rászorulnak a fővárosnak erre a támogatására. Az elnöki ügyosztály bizonyára megtalálja az eszközöket ahhoz, hogy a kiválogatásnál kizárólag a méltányosság szempmijai érvényesüljenek. Megkérdeztük Kozma Jenőt, hogy miként vélekedik az autobusz-viteldíjak módosításáról, amelyet sokan úgy állítanak be, hogy az nem más, mint burkolt tarifaemelés. — A tarifamódosítás elsősorban azt a célt szolgálja, — úgymond, — hogy az utatsok megoszlását kedvezően befolyásolja. A közlekedés gyorsítása és zavartalanabb lebonyolítása kizárólagosan attól függ, hogy a járműveket racionálisan vegye igénybe a közönség, ami csak úgy vihető keresztül, ha elsősorban a közvetlen útirányok kerülnek jobb kihasználásra. A mai rendszer azért vált tarthatatlanná, mert a 30 filléres jegy -a közönséget nem késztette a közvetlen járatok igénybevételére és túlnyomórészt mindenki igyekezett az átszállási lelitőségeket is a legjobban kihasználni. Ezt szünteti meg a 30 filléres jegynek vonaljeggyé való átalakítása, míg a 32 filléres átszállójegy háromszori átszállásra ad jogosultságot. Drágításról itt tehát nem lehet beszélni és ha az Autóbuszüzem mégis megtalálja majd a maga előnyösebb üzleti számításait, úgy ez csak azért történik, mert az utazóközönség megoszlása olcsóbbá teszi az üzemköltségeket is. Élénk érdeklődéssel várják várospolitikai körökben a BSzKBT és az Autóbuszüzem tervezett egyesítését, amelynek -előkészítésén most fáradoznak az illetékes tényezők. Kozma Jenő erről a kérdésről a következőket mondotta: — A két vállalat együttműködésének megteremtése nem könnyű feladat és ezért érthető, ha az illetékes körök pontos számításokkal tanulmányozzák az egyesítés várható előnyeit. Budapest mai közlekedési rendszere feltétlenül rászorul az alapos korrekcióra és ha a két nagy közlekedési üzem közös irányítás alá -kerül: megvalósulhat végre -az egységes közlekedési politika, amely az egyedüli orvosszere a főváros most kifogásolható közlekedésének. * Elmondotta még Kozma Jenő, hogy a költségvetés vitája után számos nagyérdekességü probléma kerül a törvényhatósági tanács és a közgyűlés elé, amelyeknek mindegyike azt a célt szolgálja, hogy a főváros a maga nagy gazdasági felkészültségével rendelkezésére állhasson az iparnak és a kereskedelemnek is.
