Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-04 / 44. szám
Budapest, 1931 november 4. 9 Csalódás! és bizakodás! hozol! magával a Népszöveíség pénzügyi szakértőinek jelenlése Meg kell szűnnie a kölcsönök hajhászásának — Nemzeti erőforrásaink mentesíthetnek minden függőségtől Felfokozott várakozás előzte meg a Népszövetség pénziiigyi szakértőinek a napokban publikált' jelentését, amely részletes beszámolót és talán kritikát mond az elmúlt évtized állampénziigyd viteléről és az államháztartás gazdálkodásáról. A jelentés részletei csak akkor adnak világos és tiszta képet az államháztartás helyzetéről és jövőbeni alakulásáról, ha annak részleteit gazdasági szakemberek boncolgatják és szűrik le belőle a felhasználható tanulságokat. A Népszövetség- pénzügyi szakértőinek jelentéséről kértünk véleményt Becsey Antal törvényhatósági tanácstagtól, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökétől, aki a következő nagyérdekességű nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A külföldi pénzügyi szakértők jelentése meglehetősen vegyes benyomásokat keltett: részben csalódást, részben bizakodást. Csalódást váltottak ki azokból, akik az ősmagyar recept szerin:; minden reményüket a külföldi kölcsönre alapították. Mi magyarok nem tudunk és talán nem is akarunk azon a kényelmes állás ponton felülemelkedni, hogy ha pénz kell, akár hasznos, vagy haszontalan beruházásra, esetleg költségvetési hiányok fedezésére: akkor ott van a külföldi hitelező. Hogy az ilyen külföldi kölcsön méregdrága és hogy emellett^ a mai zavaros gazdasági viszonyok között valuta-rizikóval i;s kell számolni, ez nem nagyon izgatja a magyart. A fontos az, hogy a pénz rendel leesésre álljon. Sikerült is az államnak és a közgazdaságnak együttvéve csaknem ötmiUiárd külföldi adósságot csinálni, ami után megközelítőleg évi 300 millió pengő kamatot fizetünk. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az adósság számottevő része rövidlejáratú kölcsönökből tevődött össze. Ez az esedékessé is vált külföldi kölcsön, továbbá a belföldi bankoktól állami beruházások céljaira igénybevett 450 millió pengős belső kölcsön rázta meg gazdasági életünk rendjét. — A közvélemény másik tábora a bizakodóké.. Mert ilyenek is vannak. Ez a tábor a bizottság jelentéséből minden esetre újabb bizakodást és újabb tanulságot meríthet. Tény, hogy 3.4 milliárd erejéig el vagyunk adósodva, de ezzel szemben áll az a tény, hogy nemzeti vagyonunk 17—20 milliárd értéket képvisel ma is. Igaz ugyan, hogy évente csaknem 300 millió pengő a; közgazdaságunk vérvesztesége csak kamatszolgáltatásban, de ezt normális esztendők termésviszonyai az export révén bőségesen kiegyensúlyozzák. Nemzeti jövedelmünk meghaladja az évi öfmilliárdot és; ami a legfontosabb: mindezek az aktív tételek szorgalommal, ügyességgel és körültekintéssel még igen lényegesen fokozhatok is. — Tanulságok is akadnak bőven. Az első tanulság az, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takaró ér. Mindenekelőtt túlméreteztük közigazgatásunk pénzügyi kereteit az egész vonalon, ami két okból okozott súlyos nehézséget. Először azért, mert rengeteg pénzbe "került, másodszor, mert felszívták a közgazdasági élet legfőbb tényezőit: közterhek formájában a pénzt és a közalkalmazottak révén a munkaerőt. Hogy azután ez az ilyképpen túlméretezett bürokrácia milyen lidércnyomás az ország gazdasági szervezetén és hogy mennyire lefékezi a maga merevségével és lassúságával a termelést, az egész külön fejezetre tartozik. — A (másik tanulság az, hogy tanuljunk bízni a magunk erejében. Mert van belső erőnk, csak nincs megszervezve. Mint javíthatatlan optimista, a legkeservesebb viszonyok között is változatlan meggyőződéssel hirdettem és hirdetem ma is, hogy belső erőink felismerése, értékelése és megszervezése nélkül semmiféle külföldi kölcsön nem segíthet rajtunk. Úgy látszik, ezt a meggyőződést is csak akkor lehet a magyar köztudatba bevinni, ha külföldi szakértők importja szállítja! nekünk. Tanuljuk meg a külföldi szakértők jelentéséből, hogy vannak erőforrásaink, hogy azok hatalmasan fejleszthetők és hogy azok igénybevétele mentesíthet bennünket attól a függéstől, amelyet a külföldi kölcsönök természetüknél fogva képviselnek. — És itt rá kell mutatnom azokra a heverő pénzekre, amelyek nagy nemzeti missziót végezhetnének közgazdasági kibontakozásunk irányában, ha szervezetten kapcsolódnánk be gazdasági életünk rendjébe. Ott vannak például az OTI és a MABI öregségi és rokkantsági díj tartalékai, A Mi atyánkban nincs ugyan benne, mint a mindennapi kenyerünk, rangsorban azonban nyomban utána következik, sőt az emberpalánták felnevelésében és a betegek táplálásában meg- is előzi,ezt a legáltalánosabb és biblikus jelentőségű táplálékunkat — a tej. A fehér áldás, amely a termékenységet és életerőt szimbolizálja, a barlangi fészektől a világvárosig végigkísérte az embert, s .minél nagyobbak a tömegek, amelyeknek táplálására szolgál, annál nagyobb és annál többágú a probléma, amely a tejhez fűződik. Röviden úgy 'mondjuk ezt, hogy a tejkérdés, vagy — iha úgy tetszik —a tejforgalom szabályozása. Olyan egyszerűen és mindennapian hangzik ez, mintha csak arról volna szó, hogy a Riskát a pusztán megfejik és Kovács úr a családjával, a Király-utcában, a harmadik emeleten Imegissza a tejeskávét. Legfeljebb arra kell vigyázni, hogy ia fóti menyecske ne öntsön a kannába túlsók vizet. Tejkérdés! Micsoda komplexuma ez a kérdéseknek. Ha csupán a fővárosi tejkérdést nézzük, tudni kell, hogy Budapestre naponta négyszázezer liter tejet hoznak be és ebből a mennyiségből a tej és a különböző tejtermékek formájában egymillió ember táplálkozik. Az egymillió embert érdeklő kérdések elseje mindenekfelett a közegészségügyi, de nem sokkal marad mögötte a szociális szempont, amelyhez csatlakozik a’ termelőre vonatkozó mezőgazdasági és a tejforgalom, lebonyolítását illető kereskedelmi szempont. így, egészen nagy vonatkozásokban ez az a bizonyos tejkérdés, amely mindnyájunk bőrére és 'zsebére megy, a termelő életérdekére Urat ki ,és szabályozza azt az utat, amely la termelőtől a mi mindennapi kávénkig! és vajas- kenyerünkig terjed., Ezt a tejkérdést oldotta meg- most az a kormányrendelet, amely a tejforgalom szabályozásáról szól. (Sokkal egyszerűbb kérdésekben kiadott rendeletek alkalmával is nem egyszer felszisszentünk mostanában, annál nagyobb megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ez a rendkívüli fontosságú kérdés mem súlyosbodott ’Cgy rendelettel, hanem a rendelet, amelyet olyan régen vártunk, a tej ellátás'minden frontján csakugyan rendet is teremt. Kezdjük az utolsó fronton, amely minket a napi négy- százezer liter tejet fogyasztó budapesti közönség jóvoltáért legelsősorban érdekel. A földművelésügyi miniszter abból a célból, hogy Budapest területén a tej] tárának alakulását biztosíthassa, megszabhatja úgy a termelői, mint a fogyasztói árat, a termelői igazolvánnyal vagy a városi ellátásra jogosító iparengedéllyel pontosan szabályozza a tejárusítást, gondoskodik a telepek és vállalatok felülvizsgálásáról, a tejjel való házalást pedig eltiltja. 1 Ebben minden benne van, ■ ami a'fogyasztó védelmére szükséges. Benne van az ármegállapítás — szükség esetén: hatalmi szóval — és ennek célja, hogy a mainál olcsóbb amelyek1 együttvéve több, mint 30 millió pengőt képviselnek és különböző pénzintézetek betétjeiként vannak elhelyezve, ugyanakkor, amikor a produktiv munkalehetőségek és jövedelmező beruházások hosszú sora keresi áhítozva a tökét. Múltkoriban egy nagyobb ingatlan) árverésén körülbelül 40 különböző nyugdíjintézet és más hasonló intézmény képviselője vett részt, szakértők becslése szerint legalább 25—30 millió készpénz képviseletében. A nagyon divatba jött családi és társasházak építő akcióinál milliószámra bújnak elő a készpénzek elhelyezkedést keresve, vagy talán menekülve a gazdasági válság befolyása elől. És így megy ez tovább, nem is szólva azokról a hatalmas tételekről, amelyek külföldre szivárogtak el, onnan drága külföldi kölcsönök álarcában kerüljenek újból vissza hozzánk. Nem iskolapéldája-e mindez annak a magyar élhetetlenségnek, amely ahelyett, hogy saját belső tőkeerejét .megszervezve termékenyítené meg gazdasági életünk kiszikkadt talaját, versenyre kél a külföldi tőkével abban, hogy miként lehet a magyarság' földjét még job- ban kvuzsorázm és termelését meghiúsítani. — Analóg ai helyzet és a tanulság is, — a székes- főváros gazdálkodásának területén is. Bármilyen nehézségek is mutatkoznak, nem szabad nyomban a legkényelmesebb megoldás: a kölcsön felé orientálódni, hanem inkább módot kell keresni ahhoz, hogy saját meglévő erőink okos kihasználásával biztosítsuk A szükséges tőkét. Államnak és fő, árosnak egyaránt meg kell találni a saját magunkon való segítés eszközeit és akkor a gazdasági hét szűk esztendő időszaka el fog vonulni a fejünk fölött. legyen a itej. Benne vian a higiénikus gondoskodás, amely az ellenőrzés hatályos módjai mellett eltünteti a házaló milimarik örök veszedelmét, elzárja Budapestet a tejjel való fertőzéstől, amely a múltban sokféle betegség, de mindenekfelett a tífusz beplántálásában sűrűn jelentkezett. Hogy nemcsak a fogyasztói, hanem a termelői árat is megállapítja a rendelet, ez a tejtermelés fokozására serkenti a mezőgazdaságot, ami nemcsak a tej ellátást biztosítja', hanem a rossz terményárak ellensúlyozására egyedül alkalmas állattenyésztésnek is a hóna alá nyúl, kihatva ezzel a valutát emésztő műtrágya-behozatal csökkentésére is a megszaporodó istállót ragya révén, •S hogy 'a rendelet ezzel a kettős — fogyasztói és termelői — 'árszabályozó törekvésével necsak lehetőségeket megcsillogtató papiros legyen, hanem harmonikus összhangba hozza a termelő, a tejüzem, viszontelárusítő és fogyasztó érdekeit. Csökkenti a „spannuugot* ‘ a viszontelárusítlói jutalék egységes szabályozása és a tejellátó vállalatok racionalizálása útján olyan módon, hogy a tejcsarnokokat és tejkereske- delini vállalatokat kötelezheti tej elosztási és eladási rendszerük okszerűbb beosztására és egyszerűsítésére, végül bizonyos elővigyázati rendszereket foganatosít az ipar- engedélyek körül. Ezekbe a kereskedelmi kérdésekbe — mint Ivády Béla földművelésügyi miniszter a |33-as bizottságban kijelentette —uesak a végszükség- esetén nyúl bele. Reméli, hogy erre nem lesz szükség. Reméljük mi is, hogy a korszerű rendelet minden zökkenő nélkül hozzájuttatja végül a milliós fogyasztó Budapestet a hamisítatlan, higiénikus és olcsó tejhez. A Magyar ÁlGilíinos Hitelbank közli: Salamon József Tivadar ügyvezető-igazgató úr bejelentette, hogy ama korábbi elhatározását, amely szerint ezen állásáról lemond és amely elhatározását az igazgatóság felszólításának engedve, mindezideig függőben tartotta, megvalósítani óhajtja. E bejelentés felett a Hitelbank vezetősége őszinte sajnálatának adva kifejezést, fenntartotta magának, hogy Sálamon igazgató urat, aki tagja marad az intézet igazgatóságának: és végrehajtó-bizottságának, egyes feladatok ellátásával megbízza, hogy ilyként gazdag tapasztalatai é» kiváló szaktudása az intézet részére a jövőben is biztosíttassanak. A Riiuíimui-ftnyi jubilái-is közgyűlése. A Bima- rnurány—Salaótarjáni Vasmű Részvénytársaság a napokban tartotta 50. rendes évi közgyűlését. Bíró Pál elnöki megnyitójában rámutatott arra a közgazdasági és szociális szempontokból egyaránt nagyjelentőségű munkára, melyet a társaság fennállásának egész ideje alatt kifejtett és arra az egyre fokozódó jelentőségre, mellyel a vállalat a. magyar közgazdaság egyetemes szemszögléből bír. Majd meleg szavakban emlékezett meg a társulat alelnökének, Arthbergi Popper Bernátnak elhúnytáról. A közgyűlésen az 1930/31. év zárszámadásai és az azzal összefüggő javaslatok egyhangúlag elfogadást nyertek. A részvényenkénti 1.50 pengő -osztalék' november 2-ától kezdve kerül kifizetésre. Az igazgatóságba: úi tagul Schwártz Alfréd, az Wiener Bank-Verein igazgatója választatott meg. A* Union flíiisic október hó 27-én tartotta Genfbeu évi rendes közgyűlését, amely megállapította, hogy a vállalatnak a fennforgó súlyos1 viszonyok mellett is sikerült az 1930—31. üzletévben 1,189.823.77 svájci frank nyereséget elérnie. Az utóbbi hónapokban világszerte mind fenyegetőbben fellépő gazdasági válságra való tekintettel a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy az elért nyereséget szétosztás helyett: külön tartalékba helyezi. Amíg a tej eljut a termelőtől a fogyasztóig Rendelet az olcsó és egészséges tej biztosítására
