Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-10-28 / 43. szám

Huszadik évfolyam Budapest, 1931 október 28, 43. szám Előfizetési ár: Egész évre • • • • • 24 pengő Félévre ..........................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám: Aut. 137—15. Mentő munka Sipőcz Jenő polgármester a tarifák felemeléséről, az üzemvezetői fize­tésekről és a közlekedés egységesítéséről nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak Lehet szelídebben és lehet szigorúbban megítélni a dolgokat, a haragos sötétkéket lehet feketének is mon­dani: annyi azonban bizonyos, hogy a főváros költség- vetése körül harc folyik a törvényhatósági tanácsban. Ami természetes is. Nem is szeretnénk, mi volnánk az elsők, akik a lelkiismeretlenség vádját emelnénk a tanács és a polgármester ellen egyaránt, ha azt látnánk, hogy az érvek harcbaküldése, komoly megfontolás és az eshető­ségek összemérése nélkül törölnének, vagy szankcionálná­nak milliós, vagy többmilliós tételeket. Isten óvjon attól, hogy minden argumentum végleges és tökéletes kimerítése nélkül döntenének a közterhek fölemelése, vagy a kulturális és szociális haladás feladása mellett. Rengeteg megfontolni való van itt és rengeteg az olyan kérdés, amelyben a közvélemény igenis a bizonyí­tékoknak késhegyig menő harcát követeli. Hát csodálatos-e, ha ilyen körülmények között a hibák kutatása során árnyék esett a közvélemény szerint sem makulátlanul tökéletes fő­városi adminisztrációra? És csoda-e, ha az elvi harcnak ebben az izgalommal fűtött levegőjében összekeveredett egy pillanatra az adminisztráció és a tisztviselői Tear egy­mástól teljesen távol álló és össze nem téveszthető fogalma? Payr Hugó tanácstag a pénteki tanácsülésen kifejezetten adminisztráció-ról beszélt, amivel szemben Sipőcz Jenő polgár-mester megvédte a — tisztviselői Icart. Payr Hugó csak annyit mondott a közvéleményben gyökerező határo­zottsággal, hogy „a jelenlegi adminisztráció nem képes, sőt nem is akarja keresztülvinni a takarékossági bizottság javaslatait". Ezzel szemben Sipőcz Jenő polgármester tel­jes joggal és a közvélemény helyeslése mellett azt a kijelen­tést tette, hogy „a főváros tisztviselőkara mindenkor, nehéz időkben is megtette kötelességét és megteszi azt a jövő­ben is'‘. * Nincs itt semmiféle ellentét, ami azonnal kiderül, ha mi három nap távlatában fogalmazzuk meg kettejük mondanivalóját. Mi és Budapest egész közvéleménye így mondanánk ezt: Budapest székesfőváros tisztviselőkara teljes méltánylást és elismerést érdemel, ernyedetlen szor­galmú, eredményes munkásságú tisztviselői kar ez, amely nehéz időkben önfeláldozó tevékenységgel szolgálja a fő­város érdekeit; de — az adminisztráció csapnivalóan rossz. A tisztviselői kar előtt mindenki kalapot emel, de az admi­nisztráció elburjánzott copfját, amelynek Kína már csodá­jára járhatna, kíméletlenül le kell vágni. És ha a tiszt­viselői kar — kezdve a polgármesteren — még nagyobb érdemeket akar szerezni, álljon oda a közvélemény mellé és segítsen kiirtani az adminisztráció hibáit, sőt bűneit. Ez tehát félreértés volt, amelyet, íme, igen egyszerűen el lehet intézni, ha az ember nem keres háltmögötti értel­meket, hanem szószerint veszi a kijelentéseket. Volt azon­ban Payr Hugónak még egy fontos irányelve, amit aztán igazán nem szabad rosszul érteni. Ez az irányelv az, hogy ,,a túlzott takarékosság ártalmasai)b a pazarlásnál“. Mellesleg szólva, ezt a gondolatot nem engedjük ki­sajátítani a baloldalnak, amely máris siet alibit igazolni. „Mi már ezt két hónapja mondjuk, most kezdik végre ille­tékes helyeken is meghallani" — írják. Nem így áll a dolog. Amíg tellett a főváros kasszájából, addig ők voltak, akik harsogva követeltek még több és még több beruházást, munkaalkalmat, közmunkát és „friss vérkeringést a gazda­sági élet ereibe". Amikor szűkebbre kellett szorítani a főváros erszényét, akkor ők emelték a pazarlás vádját és ők követelték, hogy a polgármester szalonnát és kenyeret ebédeljen, az üzemeket pedig adjuk bérbe az első jött- mentnek. Vájjon a liberális, demokrata, vagy radikális várospolitika azt jelenti-e, hogy minden kérdésben a szélsőséges álláspontot kell elfoglalni? Hát nem okosabb-e óvatosan költeni, és nem egészségesebb-e higgadtan, min­den élet megkímélésével takarékoskodni? A sztrichnin kicsiben orvosság, nagyban gyilkos méreg; a nitroglicerin kicsiben orvosságként szabályozza az emberi vérkeringést, nagyban házakat és hegyeket robbant. Mindent mértékkel kell használni és még az öndicsé­rettel is mértékletesen kell élni, mert amilyen élénk az ő fantáziájuk, olyan jó a mi emlékezőtehetségünk. A mód­jával való takarékoskodás gondolata vezette úgy a takaré­kossági bizottság, mint a polgármester munkáját. Ha nem lenne ma már megtörhetetlen irányelv, hogy a túlzott takarékosság ártalmasabb a pazarlásnál, akkor nem lenne harc a tanácsban, hanem órák alatt megszülethetne az a költségvetés, amelyet ők egyidőben olyan hangosan köve­teltek és amelynek nyomán Budapest a temetőbe kerülne. A tanácsnak ma már nem az a hivatása, hogy a törlendők után indítson hajszát, hanem hogy megmentse a meg- menthetőt. A költségvetés tárgyalása ezúttal nem a szokványos budget-viták képét 'é's tárgyalási rendszerét mutatja. A hiva­talos költségvetési tervezettel szemben sok tekintetben szembenáll a takarékossági bizottság javaslata és ennek az összeegyeztetése kényes és komplikált feladatot jelent. A költségvetés indokolása a tarifaemelést mellőzhetetlen szükségletnek minősíti, amellyel szemben a tanács kizárólag a takarékosság szigorú alkalmazásában látja a pénzügyi egyensúly megteremtését. Mindkét álláspontnak megvannak az alátámasztásra szolgáló argumentumai, a végső döntés­nél azonban nem lehet majd elkerülni az egyik fél engedé­kenységét. A pártok álláspontjáról más helyen részletesen beszámol a Fővárosi Hírlap és itt a törvényhatóság felelős vezetőjének: Sipőcz Jenő dr. polgármesternek a felfogását ismertetjük, aki a tarifák és díjak felemelésé­nek szükségességéről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az utóbbi hónapok tapasztalatai alapján a költ­ségvetés bevételi részében az adókból befolyó jövedel­met 3,460.000 pengővel csökkentett összegben kellett előirányoznom, ennélfogva, — bár a takarékossági bi­zottságok által javasolt megtakarításoknak igen nagy részét elfogadtam, — a közigazgatásiakat teljesen és az üzemieket igen nagy részben — a költségvetési előirány­zatban még mindig 11 millió pengő hiány mutatkozik. Felelősségem tudatában kénytelen voltam tehát az utolsó eszközhöz folyamodni: a tarifák fel­emelését javaslatba hozni. Javaslatom felett a törvényhatósági tanács és a közgyű­lés fognak azután állást foglalni. Kérdést intéztünk a polgármesterhez, hogy mi indo­kolta az üzemi vezetői fizetéseknek oly meglepően lényeges leszállítását? — Az üzemvezetői fizetések leszállítása — hangzott a válasz — a törvényhatósági bizottság és a közvéle­mény körében megnyilatkozott általános kívánságra történt. Erre vonatkozó első javaslatomat még ez év május havában terjesztettem elő, a törvényhatósági ta­nács azonban A takarékossági bizottság munkáját és tendenciá­ját igen sdkan félreértik, de még többen vannak, akik szándékosan félremagyarázzák. Hiba volna mindezeket figyelmen kívül hagyni, mert most nem politikai sakk- Mzásokról, népszerűség hajhászásáról van szó, hanem arról, hogy a fővárost megóvjuk és megmentsük a reánk zúduló vihartól. Sokkal tragikusabbak az idők, semhogy parlamenti vegyikonyháskodással, vagy (költ­ségvetési toldozás-foldozással szabadna bíbelődni. Hogy a takarékoskodás sokaknak fáj: az érthető. Nemcsak üzemi kiskirályok' vannak, hanem kisüzemi és árvaházi fejedelmek, hercegek és őrgrófok is tetszésük és kényük-kedvük szerint gazdálkodnak a főváros pénzével. Nem hibáztatom és nem vádolom őket, merthiszen a csökkentésnek általam javasolt mértékével nem volt megelégedve s javaslatomat átdolgozás végett visszaadta. Mikor a javaslat átdolgozás alatt állott, megjelent a kormány rendelete, amely további leszállításokat tett lehetővé, sőt kötelezővé. Érdeklődtünk az iránt is, hogy ez az intézkedés mennyi időre marad érvényben. — Ez a rendelkezés — mondotta a polgármester — nem ment fel attól a törvényben előírt kötelezettségtől, hogy az üzemi alkalmazottak általános illetményren­dezésére vonatkozó szabályrendelet-tervezetét el­készítsem és a költségvetés letárgyalása után az illetékes fórumok elé terjesszem. A kérdést véglegesen ez a szabályrendelet fogja elintézni. A függőkölcsönök prolongálásáról a következő választ kaptuk: — A függőkölcsönök ügyében a tárgyalásokat meg­indítottam, s megvan a reményem arra, hogy ezek a tár­gyalások sikerre fognak vezetni. Felhívtuk a polgármester figyelmét a közlekedés rend­szertelenségével szükségessé váló beavatkozásra. — Én a közlekedés egységesítésének álláspontján vagyok, — hangsúlyozta a polgármester, — értve ezalatt a belforgalmi villamosvasúti vállalatok és az autoouszközlekedés igazgatásának egységesítését. Szerintem ez az intézkedés a közlekedés megjavítását hathatósan tudná szolgálni. Addig is, amíg ez megvaló­sulhat, az a törekvésem, hogy a közlekedés zavartalan lebonyolítását az egyes közlekedési vállalatok jogos pénzügyi érdekei a legkisebb mértékben sem veszélyeztessék. Sipőcz polgármester nyilatkozata őszinte képet nyújt- a főváros gazdálkodásában teendő intézkedésekről. A jelek szerint az összes -nagy és vitás kérdések a költségvetési vita végén kerülnek tisztázásra és a megoldás bizonyára össze­egyezteti majd a ma még ellentétesnek látszó célokat és szempontodat. amit tettek, az megfelel annak a szellemnek, mely a főváros egész vezetőségét, sőt törvényhatóságát is át­hatotta. A múltban az volt a mentalitás, hogy minden, ami városi, az szép, pazar kiállítású legyen és csodá­jára járjanak. Ha ez hiba volt, úgy ebben polgármester és pártvezérek egyaránt hibásak. Az ellenzék is, amely mindig minél több munkát, minél fényűzőbb szociális intézményt és minél több elhelyezkedési lehetőséget követelt, — és sohasem kifogásolta, ha például csem­pével buivltak ott, ahol a puszta fal is elegendő. Most azonban ez nem megy tovább. Megszorultunk pénz dolgában és ezért életkérdés, hogy felesleges kiadásoktól és deficites vállalkozásoktól tartózkodjunk. Persze, hogy ez fáj. Fáj azoknak, akiknek a szűk­Demagógia a takarékossági bizott­ság Eredményes működése Körül Irta: P4YR HUGÓ, országgyűlési képviselő, tanácstag

Next

/
Oldalképek
Tartalom