Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-10-21 / 42. szám
Huszadik évfolyam Budapest, Í93Í október 21. 42. szám Előfizetési ár: Egész évre .............24 pengő Fé lévre ................12 pengő FE LELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Egyes szám ára: 50 fillér Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Ä ceruza Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter: Valótlan híresztelés, hogy a kormány az autonómia felfüggesztésével, vagy kormánybiztos kinevezésével foglalkoznék A belügyminiszter kijelenti a Fővárosi Hírlapnak, hogy megkezdi a íőváros ügyeinek felülvizsgálatát A közelmúlt hetekben két olyan esemény történt a várospolitikai életben, amelyek nagy érdeklődést és feltűnést keltettek. Az egyik a takarékossági bizottság munkája, a főváros háztartásának kiegyensúlyozására irányuló törekvés és az ezzel kapcsolatos vizsgálat, amelynek számos adata azt a látszatot keltette, boigy a főváros köz- igazgatásában és üzemeiben sok fölösleges intézmény és személy működik. A másik eseményt a közgyűlési botrányok sorozata szolgáltatta, amelyről nemcsak a nagyközönség1, hanem az illetékes kormányhatóság is megalkotta a maga elítélő véleményét, mint arról a Fővárosi Hírlap-ban •K, Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter is kifejezést adott. Kapcsolatban a takarékosságra való törekvéssel és a törvényhatósági közgyűlésen szokatlan botrányos eseményekkel, olyan hírek kerültek napvilágra, hogy a kormány felfüggeszti az autonómia működését és kormánybiztost állít a főváros élére, aki a saját széles hatáskörében gondoskodik az összes függő kérdések megoldásáról. Az elmúlt napokban már a szóbajöhető személyele neveit is kolportáltálc, sőt sokan már az új kormánybiztos programját is ismerni vélték és hangoztatták, hogy az autonómiában oly nagyjelentőségű változás a közeljövőben bekövetkezik. Ezekről a szállongó híresztelésekről a legilletékesebb helyhez fordultunk felvilágosításért. Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter érdeklődésünkre a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Nem aktuális és nem is került szóba a főváros autonómiájának felfüggesztése és kijelenthetem, hogy az erre vonatkozó minden találgatás nem más, mint önkényes kombináció. Mint a főváros legfőbb felügyeleti hatósága, elsősorban a főváros költségvetésének letárgyalását és a takarékossági bizottság javaslatainak érvényesítését várom. Ha ez megtörténik, akkor magam fogom kézbevenni a főváros összes ügyeinek felülvizsgálatát. — Az autonómia munkájára ma sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor. Az a körülmény, hogy a főváros gazdálkodását éppen úgy, mint a többi törvényhatóság ügyeit, a legélénkebb figyelemmel kísérem: nem jelenti azt, hogy az autonom testület működését valamilyen vonatkozásban korlátozni akarnám. Ismétlem: nem felel meg a valóságnak, hogy a főváros élére kormánybiztost állít a kormány, sőt meggyőződésem, hogy az autonómia munkája következtében erre nem is fog sor kerülni. A belügyminiszter fenti nyilatkozata egyszeriben veget vet minden további találgatásnak. A főváros nehéz helyzetében a törvényhatóság minden szerve a kibontakozás útját keresi és akik az ilyen híresztelésekkel meg akarják ingatni ezt a nagy és nehéz munkát, azok egyéni érvényesülésüket elébe helyezik a fövárok érdekeinek. Egységes közlekedési politika nélkül képtelenség lebonyolítani Budapest villamosforgalmát Még nem alakult ki a végleges költségvetés — Saját erejéből kell a fővárosnak a kórházait fenntartani Nagyon divatba jött a ceruza. Ahova nézünk, ahol a sorsunkat intézik, ahol az életünk jobbra, vagy balra dől el, mindenhol a ceruza viszi a főszerepet manapság. Eleinte még kék ceruzáról, meg piros ceruzáról volt szó. Ma már csak egyszerűen a ceruzáról beszélnek. A kettő között igen nagy a különbség. A kék ceruza, meg a piros ceruza azt az eszközt jelentette, amellyel a régi számításainkat keresztülhúzták, a költségvetésünket felforgatták: az államnál, a fővárosnál, az üzletben, a gyári irodában és idehaza is a dolgozószobánk íróasztalán. Igen nagy lendületet vett a kék és piros ceruza használata; minden egyes, legnagyobb és legkisebb háztartás hőmérőjén igen magasan állott ez a ceruza-láz. Hihetetlen lázzal ment a redukálás, a törlés. Ugyan kérem! — így gondolkoztunk mindnyájan, a takarékos- sági bizottságok is', meg mi is, — hát csak nem nehéz munka a törlés!? Mennyit parancsolnak? Tíz százalék? Húsz? Ötven? Az egészhez nem kell más, csak egy kék, vagy egy piros ceruza. Valljuk be, eleinte mindnyájan így gondolkodtunk és valljuk be, ma már valamennyien megszeppentünk egy kicsit ettől a gondolkodásunktól. Mert hogy nem is olyan egyszerű a dolog; a kék és piros ceruza törlése nyomán bizony tátongó lyukak keletkezének, mindenhol emberek százai, sőt legtöbbször ezrei siratják a kegyetlen színes ceruza szántását. így jutottunk el odáig, hogy ma már nem piros és kék ceruzát emlegetünk, hanem csak: a ceruzát. Nagy a különbség a kettő között. A színes ceruza kegyetlen. Kegyetlen akkor is, ha kezelője meg is siratja a munkáját. Az egyszerű ceruza pedig bölcs. A színes töröl, a fekete, az egyszerű ceruza, a ceruzák Hamupipőkéje: számol. Most már ott tartunk, hogy mielőtt törölnénk, számolunk egy kicsit azzal, hogy mi lesz a következménye annak, ha nem törliink és mi annak, ha törlünk. Ezeknek a megpróbáltatásos hónapoknak az a rettenetes cirkulusz viciózusza, hogy amit megtakarítunk az egyik oldalon, azt ráfizetjük a másikon, vagy talán még inkább úgy mondhatnánk ezt, hogy amit megtakarítunk, az tulajdonképpen nincs is meg, vagy amivel a bevételi oldalakat emeljük, azok az összegek szintén nem igen vannak megszerezhető állapotban. Tulajdonképpen önmagunk ellen, a tulajdon meggyőződésünk ellen beszélünk, de kétségtelen, hogy a skót ‘anekdotákat megszégyenítő takarékoskodás korszakában a legbiztosabb és főként legkényelmesebb állami és városi jövedelemfokozás a nélkülözhetetlen közszükségleti cikkek megadóztatása és a közszolgáltatások árának felemelése. Budaipest székesfőváros hetek, hoss'zú hetek óta ezen töpreng és amint a jelek mutatják, még egy darabig töprengeni fog. Két elvi és gyakorlati álláspont küzd egymással. Az egyik a kék, vagy piros ceruza szántása, a másik a közszolgáltatások árának felemelése. A kettő közül választani így kapásból merő lehetetlenség. Végeredményben ugyanis mind a két álláspontot igen szimpatikusán lehet beállítani. A kék ceruzások azt mondják, hogy inkább legyünk szegények, inkább legyünk nevetségesebbek, mint a skótok, de ennek a városnak a polgársága nem bir ki több emelést. Ez így is van; Nem tudjuk példának okáért azt sem, hogy az elektromos áram árának emelése nem sül-e el visszafelé. Hátha a takarékossági lázban az emberek éjfél helyett este nyolckor oltják el a villanyt és legalább kialusszák magukat! A tarifa-emelők ezzel szemben azon az állásponton Vannak, hogy az az egy-két fillér, amivel az egyes ember gázért, villanyért naponta többet fizet, meg sem kottyan azzal az áldozattal szemben, ha a főváros költségvetéséből temetőt csinálunk. Mi lesz ezen a télen, ha nem fokoztuk, hanem csökkentjük a szociális segítséget? Mi lesz, ha lezüllenek kórházaink, iskoláink? Mi lesz, ha a villamos továbbra is úgy fog közlekedni, mint ma? Mi lesz, ha a kék ceruza szántása miatt ezrek esnek el munkától és növelik a kétségbeesett egzisztenciák számát? Félelmes és riasztó kérdések, felelni nem tud rájuk csak a ceruza. Nem a kék, nem a piros, hanem a bölcs fekete ceruza, amely nem töröl, hanem számít. Megkezdődött a költségvetés tárgyalása egyelőre a törvényhatósági tanácsban és az általános vita két ellenzéki szónok beszéde után máris befejezést nyert. Általános feltűnést keltett, hogy e nagyfontosságú anyag bírálatában a jobboldali pártok nem vettek részt és a polgármester expozéja után hozzájárultak a részletes vitának a jövő héten való folytatásához. Ebből a körülményből számosán azt a következtetést vonták le, hogy a városirányításban túlsúlyban levő pártok, közöttük az Egységes Községi Polgári Párt is, fenntartja elhatározása jogát és látszólagos passzivitásával a költségvetéssel szemben éles ellenállásra készül. Alkalmunk volt ezt a kérdést szóvátenni Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke előtt, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A mai nehéz időkben csakis a megfontolt és komoly munka, a tárgyilagos és hozzáértő bírálat az, ami elősegítheti az ügyek tisztázását. Szándékosan nem vettünk részt a törvényhatósági tanács ülésén a költségvetés általános vitájában, mert meg akarjuk várni azoknak a javaslatoknak az érvényesítését, amelyeket a takarékossági bizottságok felsorakoztattak. Azok hiányában reális költségvetésről nem lehet beszélni, mert a költségvetés számos tétele feltétlenül módosul és így fölösleges szalmacsépléssel nem, kívántuk a tanácskozást elnyújtani. A segítés és együttműködés ma nem képzelhető el másképpen, mint a számító ceruzával: pontosan ismerni kell a rendelkezésre álló pénzügyi erőket, a feltétlenül szükséges kiadásokat és ezzel együtt a várható jövedelmeket. Ha mindez már előttünk fekszik, akkor megindíthatjuk a vitát, a legaprólékosabb gondossággal ügyelve arra, hogy a főváros gazdálkodását az összes vonatkozásokban képessé tegyük a reáháruló feladatok elvégzésére. A költségvetési vitában tehát teljes erővel fel-
