Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-28 / 4. szám
Huszadik évfolyam ára 5© ttUér Budapest, 1.93 / január 28. j*; s VÍG / 4. szám BEÖFIXJETÉSI MUMK.: Egész évre ...................................24 pengő Fé lévre..........................................12 pengő Ál landóan: GAXn/lSÁGI ÉRTESÍTŐ WKSBnmai^^miuamaBmasmEBBBBmsHm FÁM OSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP rnmBvsssmmsam&memmm Felelős szerkesztő: D A C S Ó E HlIL iBMBBBIDBaanH—M—a— ■anaaBauSBannBBR MEGJELENIK MINIJÉN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON : AUTOMATA 137 —lő ............................................ mimii Iiwmi— go dt, jószándékú munkával, a második fővárosi törvénybe Ripka Ferenc önt majd életet, sziszifuszi erőket, salamoni bölcsességet, krisztusian jó szívet követelő tevékenységgel. Hogy pedig mindez sikerüljön, Ripka Ferenc első szava sem lehet más, mini uiSaSSBaSOtSB^WSeS^USaSSSSUBHa ami Ráth Károlynak ma már történelmi jelentőségű beköszöntő beszéde volt: — Oda kell irányozni működésünket, hogy minden pártszenvedély, minden partikularizmus, minden kicsinyes rivalitás megszüntettessék, hogy egy testté, egy lélekké váljunk politikailag és társadalmilag. Az első nagy stációnál mondta ezt Ráth Károly: a másodiknál Ripka Ferenc meg fogja ezt az álmot valósítani. ÉLES TÁMADÁSOK VÁRHATÓK a parlament iparfejlesztési vitájában A FŐVÁROSI KÖZÜZEMEK ELLEN FARKAS ELEMÉR dr„ országgyűlési képviselő nyilatkozata elment egyheti pdienora es ma, szerdán este, azonban visszatér tekintélyben, hatáskörben megnövekedett székébe. Visszahozza az államfő és a kormány tökéletes bizalma, visszahozza az a példátlan népszerűség, amely szeretetek hitet sugárzik feléje minden igaz polgár leikéből. Ez a népszerűség, amely az első pesti polgárnak szól, nem fakul meg, nem gyengül meg- a pártpolitika sugaraiban, mert Ripka Ferencben senki sem a hatalom képviselőjét, hanem mindenki a mind- nyájunk baját érző, mindnyájunkon segíteni törekvő nemes, nagylelkű emberbarátot, a pesti polgár megelevenedett szobrát látja, Ripka Ferenc ellenállhatatlan talentumának és vezetésre termett egyéniségének nem volt szüksége arra, hogy a népszerűség után kapaszkodjék, ő természetes egyszerűségének és ösztönös jóságának diadalszekerén hódította meg a szíveket és a népszerűség önmagát fogta be ez elé a diadalszekér elé. Az új törvényhatósági bizottságnak a főpolgár- mesterválasztás az első aktusa és ez az első aktus szerencsés lépés, bonum omen a jövőre, mert egész Budapest örömmel és hálával fogadja, hogy újból Ripka Ferencet állítják a főváros élére. Soha sem volt fontosabb, mint éppen ma, hogy a főpolgármester szíve egy taktusra dobogjon a város népének szívével, hogy a főpolgármester a. polgárság és a munkásság vágyait, akaratát, törekvéseit igazán, és becsületesen a lekén viselje. Hiszen új időknek megyünk elébe. Egy élettelen törvény léleknélküli fekete betűi íeküsznek előttünk és bár százszor átvágtuk magunkat a paragrafusokon, mégis misztikus ismeretlenségbe burkolódzik ma még a jövő, amelynek ezen a töményen kell kiépülnie. Minden attól az embertől függ, aki holnap kezébe veszi ezt az élettelen anyagot és megkezdi annak kiformálását, lélekkel való megtöltését. Ripka Ferenc lesz az, aki a halott törvényből élő törvényt csinál, aki a keretet megtöti tartalommal, aki hozzáidomítja a ma még merev paragrafusokat a város eleven, formás testéhez. A legtökéletesebb, a legfényesebb bizalom jele, hogy ha életének, jövőjének kialakítását Ripka Fe- rencre hízza Budapest. Hiszen az, aki a törvényt I megindítja a cselekvés útján, az megszabja az irányt 1 is és ha hamis vágányra állítja be, ha nem törődik a % polgárság vitális érdekeivel, akkor a jó törvényből is^ rossz törvény lesz, akkor az új korszak vad rohanással gázolja halálra a fővárost és a főváros lakosságának minden javát és minden reményét. De meg vagyunk győződve árról is, hogy ha vannak — aminthogy vannak —- az új törvénynek hibái, azok Ripka Ferenc szorgalmas, diplomáciai munkán edzett kezében nyomtalanul el fognak tűnni és biztosak vagyunk benne, hogy a törvény hibáiból erények sarjadjanak. Sorsunkat, jövőnket tesszük le ma Ripka Ferenc kezébe, de azzal a kiirthatatlan hittel, hogy nála jobban senki sem tudná Budapest polgárainak érdekeit képviselni és védeni, mint Ő, aki minden ízében, minden idejében, minden csepp vérében budapesti polgár. Ripka Ferenc életében és Budapest életében is rengeteget jelentett az az egy bét, amíg csendben visszavonult a közélettől, hogy új erővel, új lelkesedéssel kezdje el az arányaiban, méreteiben, felelősségében megnövekedett munkáját. Egy hét előtt is Budapest főpolgármestere volt ugyanis Ripka Ferenc és ma estétől kezdve megint az lesz: de a két főpolgármester között óriási a különbség. Nemcsak azért, mert holnaptól kezdve kibővült hatáskörrel áll az ügyek élén a főpolgármester; fhanem főként azért, mert a múltat csak példaképül, csak forrásként használva fel, semmiből kell újat építeni. Ripka Ferenc holnaptól kezdve Budapest életében a városalapító szerepét fogja betölteni. Városalapító lesz, mint amilyen Budapest történetében eddig csak egy volt: közel hat évtizeddel ezelőtt nagynevű elődje, Ráth Károly. Az ünnepi alkalom nem aura való, hogy ma szélesen fessük, hogy a modem élet villámgyors per- gcse, vad iramlása, m iminden mást, milyen mérhetetlen tempót, milyen energiát, munkát, az életveszélyes üzem folytonos robbanó szándékának örök fékentar- tását követeli meg a ma emberétől. Az első fővárosi törvényt Ráth Károly vezette be az életbe bölcs, nyuA képviselőház bizottsága most tárgyalja az iparfejlesztési törvényjava: latot és a vita során a közüzemi kérdésekben, nagyfontosságú kijelentések hangzottak el. Az iparfejlesztési törvény keretében kívánják a különböző üzemek szabályozását keresztülvinni és a bizottságban nagy érdeklődés mellett tette ezt a kérdést szóvá Farkas Elemér, Krúdy Ferenc és Gáspárdy Elemér. Az üzemi kérdésekben azoknak fenntartása, vagy v sszafejlesztése ügyében Fsrikas El©^sés* dr., ©g’ssgy. EképviseBő a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —■ Az iparfejlesztési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ismét aktuálissá vált az utóbbi idők egyik legégetőbb problémája, az üzemek kérdése, amely annyi vizet zavart már fel és amint azt már az ipar- fejlesztési javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával is elmondottam, valóságos tengelyévé lett a fővárosi politikának. Hogy ez mennyire így van, utaltam arra, hogy a fővárosi választások előtt valósággal megszavaztatták a bizottsági tagságra pályázókat, hogy milyen álláspontot foglalnak el a közüzemek kérdésében. — MÍj, akik a fővárosi politikában aktíve részt- venni nem óhajtunk, örömmel látjuk azt, hogy az iparfejlesztési törvényjavaslat kapcsán végre konkrét eszközök adatnak a kormány kesébe ennek a kérdésnek a végleges megoldására. Sokan félreértik, ha azt hiszik, hogy minket, mint agrárpártot és mint vidéki képviselőket talán a legkisebb animozitás is vezetne e kérdésben a fővárossal szemben. Erről nincs és nem lehet szó. A főváros érdekei és boldogulása éppen olyan közel áll a szívünkhöz, mint a fővárosi politikusoknak. Nem vezet ebben a kérdésben közülünk senkit sem az a — szerintem nem helyes és hibás elgondolás, — amely tisztán az üzemvezetőknek a múltban nagy pori felvert jövedelmei alapján táplál ellenszenvet az üzemek iránt. Mi ebben a kérdésben egyedül és kizárólag a főváros boldogulását, lakosainak megélhetését nézzük, de keressük azt is, hogy hogyan tudjuk ennek a kérdésnek a megoldásával is a fővárost közvetlenebb kapcsolatba hozni a vidéki termelőkkel. Mert erről is szó van. — A közüzemeket ma már mi nem tekintjük olyan szerveknek, amelyek be tudták váltani azokat a nagyon helyes és jól elgondolt célokat, amelyek annak idején megteremtésükre vezettek. Ezek akkor helyes elgondolások voltak, ma pedig anakronizmusok és az adófizető polgárságnak károkat okozó maradványai a háborús és az utána következő kötött időknek. Az árnivellálódás szükségessége, az áruhiány idejében káros és veszedelmes verseny és árdrágítás hozta létre az üzemek nagyrészét. Kérdezem, fennállanak-e ma még azok a körülmények és van-e egyetlen objektív és helyes szempont is, amely ezeket a felesleges közüzemeket indokolttá tenné? — Természetesen mindig csak azokról a közüzemekről beszélek, amelyek nem közszükségleti eikke- I két, illetve nem közszolgáltatásokat állítanak elő, mint a világítás-,, a víz-, az energiaszolgáltatás, hanem azokról, amelyeket a magángazdaság éppen olyn mértékben, a köznek minden sérelme nélkül elő tud állítani. Ha egy pillanatig is azt látnok, hogy a főváros egyik-másik üzeme a legkisebb árnivelláló hatást tudná gyakorolni, ha meggyőzne valaki bennünket | arról, hogy ezeknek az üzemeknek a szolgáltatásait a i magángazdaság sokkal nagyobb teherrel juttatná el a polgárságnak, mint most, mi lennénk a közüzemek legelszántabb védelmezői. Még ha el is tekintenénk a fogyasztók érdekeitől, a politikai előrelátás és okosság is azt diktálja a fővárosi politikusok számára, hogy minden erővel a felesr leges hatósági üzemek megszüntetésére törekedjenek. —■ Mi indokolja vájjon azt, hogy olyan éles verseny legyen a BSZKRT és az Autóbuszüzem között az útvonalak tekintetében és mi indokolja azt, hogy ennek a versengésnek az árát a polgárság fizesse meg, amikor most már minden mástól eltekintve, mindkét üzem veszteséges. Mi úgy látjuk, hogy al üzemekhez való ragaszkodást nem a gazdasági, érdekek és nem a polgárság érr dekei váltják ki a főváros politikai vezetőinek a lelkében, hanem inkább bizonyos politikai és személyi motívumok. Ezeknek pedig, — ha így van, amint én gondolom, —- el kell törpülniök és hallgatniok a nagy gazdasági érdekek és a főváros adófizető polgárságának I mindennél előbbrevaló érdekei mellett. Ha már a köz- I terhek csökkentése terén nem tudunk a költségvetés | stabilitásának mindenekfeiett álló szempontjai végett I jelentős lépéseket tenni, segítségére kell sietnünk az e adófizetőknek azzal, hogy megszabadítjuk őket az in- I dokolatlan konkurrenciától, amely, amint mondom, 1 sok üzemnél még veszteséges is. — De itt van a vidéki gazdák és termelők érdeke, 1 amit szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az én I tapasztalatom szerint az üzemek e téren sem váltják I be a hozzájuk fűzött reményeket. Azt gondoltuk né- jj hány év előtt, hogy ezek az üzemek éppen feladatuk I helyes értelmezése folytán, közvetlenül fogják szüli - 1 ségleteiket a termelőktől beszerezni és ezáltal segítségére lesznek a vidéki agrárlakosságnak is. Nem így történt. Az üzemek szükségleteiket épúgy a közvetítőkereskedelem beiktatásával szerzik be, mint bármely más magáncég. Kérdezem ennyi szempont után, mi lehet még az az ok. amely ezeknek az üzemeknek a fenntartását továbbra is indokolttá teszi. — Jól tudom, hogy a kérdés elintézése nem olyan könnyű, amint én ezt egy rövid interjú keretében elmondom. Az üzemek likvidálása elé sok nehézség tornyosul, nem a személyekre gondolok, hanm arra a nagy értéket reprezentáló vagyonra, ami az üzemekben fekßizik. Utalok csak a Vásárpénztár vagyonára, A fop >olgármesteB*
