Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-07-22 / 29. szám

Huszadik évfolyam Budapest, Í93Í július 22 29. szám Előfizetési ár: Egész évre ...............24 pengő Fé lévre ,...................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL Főmunkatárs: * PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Budapest népe Átmenetileg sor kerülhet az üzemi tarifák revíziójára Óvatosságra van szükség a közszolgáltatási bevételek költségvetési előirányzatánál — Észszerű takarékos» kodással a főváros költségvetésének egyensúlyát továbbra is fenn lehet és fenn kell tartani már második évtizede éli a történelmi időket. A történelmi idők pedig gyönyörűek, lélekemelők, tanulságosak és magasztosak, ha az ember könyv­ben olvas róluk, ha a színpadon elevenednek meg, ha művész ecsetje örökíti meg, ha költők emelnek neki örök emléket. De szörnyűek a történelmi idők azoknak, akik benne élnek és akik ezeknek a nagy időknek passzív szereplői. Budapest népe kivette részét a történelmi időkből, többnyire becsülettel vette ki és amikor az áramlat magával is sodorta, előbb és keményebben talpra állt, mint más városok lejtőre került népe. Nem lehet csodálkozni tehát, ha ezt a buda­pesti népet a történelem szigora, kiméletlen keze hozzászoktatta a türelmes önmegadáshoz, az áldo­zatos önzetlenséghez. A nagy idők méltó gyerme­keivé lett ez a nép, amely büszkén nekiszegett nyakkal áll minden vihart és tökéletes odaadással szolgálja a haza javát. Csak az ilyen, a történelmi gyehennában edzett nép képes arra a tökéletes önuralomra, amellyel Budapest a multheti nehéz napokban viselkedett. Ez a város megint példás tanujelét adta fegyelmezettségének, józanságának és áldozatkész hazafiságának, amikor váratlanul a nyakunkba szakadtak a szükség-rendeletek, ame­lyek a gondos óvatosság jegyében születtek és álltak őrt a portánk előtt. A budapesti közönség lélekjelenléte és böl­csessége előtt tisztelegni kell. Az első óra termé­szetszerűen a megdöbbenés, a gyanakvás, a nehéz idők visszatérésétől való félelem megnyilatkozásai voltaic. A múlt gyilkos levegője kísértett az ablakok alatt, amelyeket gondos kezek gyorsan bezártak. A fegyelmezett budapesti nép pedig örömmel, boldogan látta, hogy gondoskodnak róla, féltik és óvják, a fegyelmezett budapesti nép az óvatos, de szigorú kezet egy pillanatig sem tartotta ellenségének, hanem barátjának, megmentőjének. És ezekben a sorsdöntő nehéz órákban szállt a magasba a Justice- for Hungary és a pesti ember elől elmúlt minden felhő, csak egyetlen fényes, a magyar szem számára a napnál fényesebb pont látszott: az, amelynek vitéz utasai magyar szóval köszöntötték barátaikat: a csillagokat, A házunk táját majd rendbehozza a kormány gondos keze — így gondolkoztak ezen a napon a pestiek — de a levegő-ég, a magasságos firmamentum vitéz magyar utasaitól nem szabad levenni a szemünket, a magyar repülőgépet millió és millió magyar szemnek, magyar akaratnak kell vezérelnie az óceán fölött, Budapest mint egyetlen mágikus vonzású szem tapadt a felhőkhöz, az élni akarás szent és fanatikus erejével uralkodott az égbol­tozaton. Két dobogó magyar szív az Óceán fölött és az áhítozó magyar szívek tengere szerte a földön: együtt hozták létre a világot bámulatba ejtő diadalt. És ez a város levetkezett ezen a napon minden könnyelműséget, minden felületes világszemlé­letet : Budapest, amely pedig rajongója a sport­nak, az első pillanatban mélyen átérezte, hogy itt nem egyszerű sportmutatványról van szó1, hanem a magyar milliók helyett két vitéz fiú verekszik a felhők között a magyar igazságért. Budapest tudta és mély áhítattal látta, mikor ez a repülőgép világ elé vitte a magyar népen ejtett mélységes sebek borzalmait. Budapest népe szomjas fülekkel hallotta, amikor ez az óceán repülés fülébe harsogta a világnak: Justice for Hungary. A kormánynak a pénzintézetek tevékenységére vo­natkozó átmeneti intézkedései maholnap már > érvényü­ket vesztik és így meg lehet csinálni a mérleget mind­arról, ami történt. A rendelkezéseknek a közgazdasági életre gyakorolt hatásáról kértünk véleményt Becsey Antal törvényhatósági tanácstagtól, az Egységes Köz­ségi Polgári Párt társelnökétől, aki teljes tájékozott­sággal részletezte az eseményeket és ennek során kitért a főváros gazdasági helyzet^néih jövő alakulására is. Becsey' Antal reális elgondolásokkal mutat rá a jövő alakulására és bár elismeri a nehézségeket: szilárd optimizmussal látja a városgazdálkodás irányát, aminek előfeltétele, hogy minden kiadás és bevételi -előirányzat gondos mérlegeléssel kerüljön a költségvetésbe. Becsey Antal a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hirlap munka­társának : — A gazdasági rendelkezések jutottak az elmúlt napokban az érdeklődés homlokterébe, nemcsak azért, mert minden tekintetben nagy jelentőséggel rendelkez­nek, hanem azért is, mert váratlanad érték az egész pénz­világot. A felelős tényezők, a kamara, a GYOSZ, a TÉBE és a különböző érdekképviseletek gyors tanács­kozásokon határoztak: miképpen kell egész közgazda­ságunkat az átmeneti idő alatt úgy irányítani, hogy zökkenők és zavarok ne következzenek be. Természete­sen megvitatás alá került az a kérdés is, hogy szükség volt-e ezekre a korlátozó intézkedésekre, és akik világos szemmel nézik az eseményeket: azok feltétlenül arra az álláspontra helyez­kednek, hogy a magyar kormány rendelkezé­sei igenis helyénvalóak voltak. Komoly gazdasági tényezők szinte egyértelműiéi vallják 'azt a felfogást és a magam véleményével is ahhoz csatla­kozom, hogy szükség volt a gazdasági élet és a pénzpiac biztonsága érdekében az alkalmazott rendelkezésekre és a tapasztalatok máris azt mutatják, hogy a mutatkozó kisebb kényelmetlenségeknek nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Kétségtelen, hogy bizonyos zökkenők előállottak, azon­ban most már megállapíthatjuk, hogy aránylag köny- nyedén úsztulc meg ezt az elmúlt néhány napot. Fenn­akadás sehol sem volt, mert a pénzintézetek a jogosult követelések tekintetében, a rendelet szellemében méltár- nyosan jártak el és ezzel biztosították a gazdasági élet menetmek folytonosságát. — A közvetlen szomszédállamokban történt gazda­sági megrázkódtatások mindig ijedelmet szoktak kel­teni. Az emberek veszedelmet szimatolnak és bizonyos, hogy nálunk is megindult volna az indokolatlan törek­vés a belétek, valószínűleg kis hányadának a kiigénylé­sére. Egészen bizonyos, hogy a rendelkezések nélkül sok­kal súlyosabb lett volna a helyzet, mint most, amikor a kormány mindent mérlegelő magatartása az alkalmazott korlátozásokkal megóvta a gazdasági világot a nagyobb zavaroktól. Meggyőződésem, hogy az egész kérdés likvidálódni fog önmagától és ha Németország rendbejön, amire most már minden .remény megvan, akkor az egész világgazdasági helyzet pozíciója megjavitl. Német­országban feltétlenül helyreáll a közgazdasági rend és nyugalom, ami érdeme elsősorban azoknak a német vezető államférfiaknak, akik talán túlzott színekkel festették a birodalom sivár kilátásait, de ezzel kinyomták a jóvá­tétel kelevényét. Nem lehet tovább flastromokkal operálni és ezért min­den elismerés azolcé a németeké, atcik odaálltak a világ elé és bebizonyították, hogy a jóvátételek kérdésében az eddigi radikális eljárást tovább folytaim nem lehet. — Magától értetődik, hogy e nagy problémák ár­nyékában meghúzódnak a mi helyi problémáink és eb­ben a vonatkozásban foglalkozni kell a főváros gazdasági helyze­tével. A főváros nagy üzemeit is súlyosan érintette az első napokban a gazdasági életet korlátozó kormányrende­let és minden dicséret kijár a főváros higgadt gondol- l\azású vezetőségének, hogy gyorpdni tiszta helyzetet te­remtett és kiküszöbölt minden akadályt. A kifizetések tekintetében egy pillanatra sem állott be zavar, sőt az elmúlt szombaton is egymillió pengőt folyósítot­tak munkabérekre és különböző gazdasági célokra. — Mindazonáltal a fővárosnak egyéb nagy gond­jai vannak. Most készül a költségvetés, amelyik körül­belül szeptemberben kerül a törvényhatósági tanács megvitatása alá. Eddig is látható volt, hogy a főváros pénz­ügyi egyensúlyát a mai színvonalon fenn­tartani nehéz feladat. Az elmúlt évek költségvetései bizonyos optimizmussal állították be a közszolgáltatási bevételeket és legutóbb isi 110 millió pengő szerepelt ezen a címen. Már a múlt esztendőben hangoztattam, hogy ez az optimizmus sem­miféle óvatosságot sem and el, mert bizonyos, hogy a gazdasági helyzet leromlása következtében jelent­kezni fognak olyan kiesések, amelyeknek mérlegelésé­nél fokozottabb óvatosságra van szükség. A jövő esz­tendőre érvényes költségvetés összeállításánál tehát re­dukálni kell a kiadásokat. A belügyminiszter hat év alatt — mint a Fővárosi Hirlap ezt elsőnek jelentette, — további tízszázalékos csökkentést kíván a kiadások rovataiban, ami már egymagában is mutatja, hogy a kiadások tekintetében a leépítésnek feltét­lenül meg kell történnie. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtása az előírt hat' éves időtartam alatt évi másfél százalékos csökkentésinek felel meg, ám megítélésem szerint ezzel sem lehet kiba- lanszirozni a költségvetést. Lehet redukciót végrehaj­tani a személyi kiadásoknál, a kihalási rendszer érvé­nyesítésével, de meg kell szűntetni a burkoltan kifizetett jutalmakat és az illegitim járandóságokat is. Mindezek azonban nem tudják pótolni a bevételek csök­kenését és ezért úgylátszik elkerülhetetlén a dologi ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom