Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-06-24 / 25. szám
Előfizetési ár: Egész évre .................24 pengő Fé lévre .....................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Felelős szerkesztő: F őmunkatárs: DACSÓ EMIL PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Az első rostálás Búd kereskedelmi minisztere Intézményesen gondoskodunk a hatósági üzemek működésének korlátozásáról A kereskedelmi miniszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a Közszállítási Szabályzat revíziójáról, a kisiparosság helyzetének javításáról és a készülő üzemi törvényjavaslatról megtörtént és bizony nem lehet kétséges, sok a csalódás, sok a kiábrándulás. Ennek oka azonban semmi más, csak az, hogy sokan voltak, akik hiú reményeket tápláltak. Ez a mostani választási küzdelem végeredményben teljesen meglepetések nélkiü fog lezajlani, amint hogy komolyan nem is lehetett volna másra gondolni. Voltak azonban tömegesen, akik nem tudtak, talán nem is akartak, komolyan gondolkozni. Az ország közvéleménye teljesen egységes volt abban, hogy Bethlen István tízéves kormányzását nemcsak az ríj bizalom koszorújával kell jutalmazni, de abban is, hogy nagy események előestéjén hatalmát meg kell szilárdítani, meg kell növelni. Ha mégis voltak, akiknek más volt a véleményük, azok kilencven százalékban egyéni akciókat gyakorló, öncélokért küzdő akarnokok voltaik, akik mögött — mint a példa mutatja — végeredményben senki sem állott. Mi nem vagyunk elragadtatva az ajánlási rendszertől, de tudjuk, hogy Bethlen István is csak rossznak, sőt egyelőire szükséges rossznak tartja. Ez a mostani választási efó'-csaita, az önjelöltek tülekedése, a szövetkezeti, sőt részvénytársasági alapon létesült jelölt-listák élénk bizonyítékai annak, hogy ma még, vagy talán éppéi, 'csak ma, igen nagy szükség van az ajánlási rendszer nagy rostájára. A nagy rosta pedig Budapesten is, a vidéken is áldásos működést fejtett ki. A nagyváros dzsungeleiben szoktak emberek élni és pedig jól élni, akikről az ember öntudatlanul is megkérdi, hogy miből élnek, mert ezt senki sem tudja. így voltunk most a jelöltlisták áradatával1 Budapesten és az önjelölteikkel a vidéken. Nevek eirkuláltak, amelyeknek nyomán egyenesen a rendőrségre gondolt az ember, szerencsére a magyar közvélemény' olyan egységes, hogy az elvtelenség lovagjait, a politika orgazdáit és csempészeit a legelső rostálásnál elintézte. Aki mögött nem állanak tömegek, akik a közéleti szereplés mérhetetlen felelősségét a könnyű megélhetés aprópénzére akarták felváltani, hamarosan megkapták az útilaput. Lehet, hogy jönnek majd idők, amikor nem táncolunk a puskaporos hordón és egy-egy elhibázott szavazat nem jelenti az ország vesztét: ám akkor tessék megpróbálni, hogy mindenki, aki a politikai érvényesülés vágyát érzi magában, starthoz állhasson. Ma azonban béke és nyugalom kell a főváros és az ország továbbfejlődése, a magyar igazság érvényesülése érdekében. Hangulatkeltő szólamok után nem szabad indulnunk és féltő gonddal kell kiválasztanunk azt, akit szavazatunk bizalmára érdemesítünk. A helyzet komoly mérlegelése után tehát csak tapsolni tudunk a gyökértelen, kis pártok elhullásának, mert tisztább és eredményesebb lehet az olyan parlamenti munka, ahol az ország nagy tömegeinek akaratát képviselő nagy pártok elvi harcai szülik meg a jövendőt. Nagyon jól tudjuk, hogy a megmaradt listák Ós jelöltek között is képviselve vannak a szélsőségek, de nem lenne teljes a magyar parlament akaratmegnyilvánulása, ha a szélsőségek nem hallathatnák szavukat. Igenis, minden vélemény kapja meg a maga képviseletét, minden elvnek legyenek szószólói, aa ország kormányzata csak akkor lehet igazán bölcs és a népakaratnak megfelelő, ha minden réteg kívánságait ismeri. Az elvtelenségnek, a gyökértelenségnek, a politikai professzionizmusnak azonban ki kell pusztulnia. Ezúttal1 az első rostálásnál és igen becsületesen, jelesen sikerült ez, ami most következik, az már a reális erők nagy versenyfutása, amelyben az ország és a főváros igazi akarata fog győztesként kikerülni. A hangos kortes- kedés elnémult, de ma még áll a harc és ha a végső győzelem diadalmenete jogosulatlan ambíciókat gázol el, vájjon kinek lennének könnyei az ilyen szentimentaliz- mus számára. A megszűnt parlamenti ciklusban több alkalommal követelték az üzemi kérdések rendezését és a gazdasági élet tehermentesítését. A kormány részéről már akkor kilátásba helyezték, hogy mindezek az ügyek előkészítés alatt állanak és rövidesen a törvényhozás plénuma elé kerülnek. Most fejeződtek be a kereskedelmi minisztériumban a törvénytervezetek munkálatai, amelyekről Búd János miniszter a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munka- társánálc: — Nem egy alkalommal adtam hangot annak a felfogásomnak, hogy a, fogyasztóképesség növelése ésl helyre- állítása a legjobb ellenszere a munkanélküliségnek. Minden más elgondolás csak mérsékelt eredményt hozhat, közöttük leginkább a miwikcsnélkük‘:^gé''i és a munkahiány esetére szóló biztosítás, mert ezek csak újabb terheket rónának a munkaadó rétegekre és a kisiparosságra. A közmunkák fokozását kell tehát még intenzívebbé tenni és ebben a vonatkozásban a főváros a legmelegebb elismerést érdemli, mert a munkaalkalmak megteremtésével állandóan a kisiparosság támogatását is szolgálja. Siettetni kell az építőipar fellendítését, mert ez a tevékenység negyven iparágnak nyújt foglalkoztatást és ennek hiánya tarthatatlan helyzetet idéz elő. A munkaalkalmak létesítésébe szorosan belekapcsolódik a hitelkérdés rendezés^: a fővárosi és vidéki pénzintézeteknek összefogása révén. Van egy törekvésem olyan irányban, hogy ne csak az a kisiparos juthasson hitelhez, aki ingatlannal rendelkezik, hanem az is, akinek életképes műhelye van és mint ilyen, jó arra a hitelösszegre, amit igénybe akar venni. — A közszállítások ügyét úgy kell megoldani, hogy az iparosság részvétele intézményesen biztosittassék. Ebből a szempontból előkészítés alatt van a Közszállítási Szabályzat revíziója, amely megkönnyíteni fogja a kisipar részvételét a közszállításokban. Lehetetlen ugyanis az a furcsa helyzet, ’hogy a kisiparos mindig szembekerüljön a g enerál-vállal- kozókkal. A kisipart mentesíteni kell azoktól a bürokratikus és pénzügyi áldozatoktól is, amelyek megakadályozzák számára a versenytárgyalásokon való részvételt. Szeretném, ha versenytárgyalások nélkül is kapnának bizonyos hányadot a kisiparosok a kiírásra érett közmunkákból. A hatósági üzemek túltengése ellen már nem egyszer foglaltam állást, amióta a szakminisztérium élén állok, intézményes rendelkezései vannak soron, amelyek révén sikerülni fog a mai állapotokon változtatni. Külföldön vannak olyan monopolisztikus jellegű üzemek is, amelyek magánkézben vannak és ennek dacára köz- megelégedésre, kitünően prosperálnak. De lehetetlenségnek tartom azt is, hogy hatósági üzemek olyan muüjca- kört vegyenek át, amelyek révén elviselhetetlen kon- kurrenciát támasztanak m adófizető polgáVsághiak és előlük veszik el a kereseti lehetőségeket. Nekünk a kis- exisztenciák erősítésére és nem a gyengítésére kell törekedni és ennek alátámasztására szolgál majd az a közüzemtörvény, amelyet az újonnan összeülő törvényhozás elé fogunk terjeszteni. * Búd János kereskedelmi miniszter fenti nyilatkozata olyan nagyfontosságú bejelentéseket tartalmaz, amelyek a közeljövőben messzekiható erővel fogják új alapokra helyezni a kisipari hitel, a közszállítások és az üzemek alakulását és működését. Változtatni kell az ajánlási tendszeien Hamisítvány az aláírások jelentős százaléka — Illetékes helyen a szelvények alkalmazását tartják célravezetőnek Az óriási érdeklődéssel kisért országgyűlési választások első állomása elérkezett az ajánlások benyújtásáig. Amint előre látható volt, az Egységes Párt ctg ajánlási ívele imponáló méreteivel j\eléntláeztett mindenütt, míg ellenben a törpe pártok aránylag is kevésszámú aláírásairól könnyű volt megállapítani:, hogy azoknak jelentős százaléka közönséges ha- misítvámy. A választási bizottságok a legnagyobb rigorozí- tássál bírálták felül az ajánlási íveket és ennek során természetesen visszautasítottak sok-sokezer olyan aláírást, amelyeknek hamis voltát minden kétséget kizáróan megállapították. A választások tisztasága és a közönségnek az alkotmányos erőpróbába vetett hite rendül meg ennek a nagyarányú hanisításnak láttára, amelyhez fogható még nem igen volt a választások történetében. Politikai körökben ezzel kapcsolatban hangot adnak annak a felfogásnak, hogy az aláírásos ajánlási rendszer jelenlegi formájában jie)n megfelelő, mert tág tere nyílik a visszaéléseknek, amelyeknek elkövetéséből nem csinálnak lelkiismereti furdalást azok a kérészéletű pártok, amelyek ha másutt nem, de legalább a plakátokon és sajtóközleményekben akarnak maguk felől életjelt adni. Nem kétséges, hogy a most mutatkozó visszásságok láttán illetékes körökben felmerül a szelvényrendszer alkalmazásának szükségessége, mert ott a hamisítások és visszaélések még sem fajulhatnak el annyira. A hamis aláírásokkal operáló pártok mindenképpen elítélendő machinációiról Kozma Jenő dr., a fővárosi egységes párt elnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hwlap munkatársának: — Minden pártnak tudnia kell, hogy milyen erők állnak mögötte, mert enélkül komoly választási harcot lefolytatni nem lehet. Az ajánlások számadatai már az első pillanatban v mutatják, hogy valami nincs rendjén, mert lehetetlenség, hogy az ajánlók száma közel egyenlő legyen az összes választók számával. Az egységes párt tisztes eszközökkel és komoly programjának erejével kérte az ajánlási aláírásokat, de még így is, a legszorgosabb felülbírálási és ellenőrzés után sem volt elkerülhető, hogy elvétve nemlétező nevek és meghalt választók nevei rá ne kerüljenek a sokszáz gyűjtő által széj-
