Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-01 / 13-14. szám
5 Budapest, 1931 április 1, ■ro.WMWe.ii MWHUWI Él H IH III iMI Pesti kirakat A nyernie Li ávé házi an Ha van Peston kirakat, ha van Budapest lelki életének tükre, akkor az igazában csak a kávéház lehet. Itt épp úgy beleláthatsz Budapest veséjébe, mint a gyomrába. Gazdasági fokmérő is a kávéház, mert ez is olyan a világváros életében, mint az újságban az apróhirdetés. (Persze csak a szolid, csendes, szinte közszükségletté vált kávéházra mondjuk ezt.) Az ilyen kávéház az, amely az apróhirdetéshez hasonlít, annál jobban megy, minél nagyobb a szegénység, minél szomorúbb a sorsa a budapesti embernek. Az apróhirdetés felvirágzik ilyenkor, mert a sok szegény embernek mindnek van valami eladnivalója, a sok állás- és keresetnélküli ember mind apróhirdetés révén vél kenyérhez jutni. Hasonlóképpen van a kávéházzal is, amely így fájdalmas időkben mindazoknak az otthona, akik sem a hatósági melegedő szobákat, sem az ingyentejct és ingyenkenyeret nem vehetik igénybe. Ezek aránylag kis pénzért félnapokig ülhetnek, olvashatnak, beszélgethetnek meleg és tűrhetően kellemes helyiségben, a kávé meg a zsemle pedig a félnapi kosztjukat is kiadja. Ráadásul még az a reményük is meglehet, hogy a kávéházban szerencsét is csinálhat: ejnye Kovács, jó hogy látom, máskép -eszembe se jutott volna, no nézze, akadna itt egy kis üzlet... Értjük hát mi a pesti kávéház-kultuszt) amely sajnos, mostanában éppen az előbb fejtegetett okból, igen sokat aktuális. Van azonban más kávéház is. Ez a kávéház az igazi kirakat, amely azonban irgalmatlanul hazudik. Este és éjszaka családok ülnek itt, butonok és brilliánsok csillognak és ki tudja, mit takarnak? Vájjon mit: a pesti nyomort, a pesti erkölcstelenséget? A butonokkal nem is törődnénk, de akárhányszor a legszebb családi ékszert: a , gyermeket. is magukkal viszik. Serdületlen, csenevész, betegségekre hajló apróságok szenvednek még éjfélkor is a füstös kávéházban. Percekig gyönyörködnek csak a csillogásban, később már unatkoznak, az egészségük és az' erkölcsük romlik. Soha egy gyermeknek sem szabad többé ebben a szomorú pesti kirakatban szerepelnie. Hatósági intézkedés bőven van, amelynek alapján el lehet járni a gyermekeiket kávéházban gyötrő szülők ellen. Csak lelkes emberek kellenek, akik az intézkedéseknek érvényt szerezzenek. Mennyi hangos szót hall az ember, hogy licitálnak egymásra „a gyermekért“ jelszóval! íme itt van egy egészséges, becsületes akció, mentsék meg a gyermekeket a kávéház rombolásától. Még pénzbe se kerül. /Ve doh i&nyozzun hl Nem antinikotinista propagandát üzünk, mégcsak pikotex reklámot sem írunk: csak éppen arról van szó, hogy ne dohányozzunk a villamoson. A pesti kirakat örök tengeri kigyója, hogy dohányozzunk-e a villamoson, vagy se. Most megint a dohányzás felé áll a vágyak delejtüje. Hát mi azt mondjuk, hogy még sem kell megengedni a dohányzást, sem az első, sem a hátulsó perronon. Nagyon sokat mondunk, ha azt állítjuk, hogy ura- ságod fél óráig fog a villamoson utazni. Hát pont erre az egy félórára esik az ön múlhatatlan és kikerülhetetlen dohányozhatnék ja? Hogy a megkezdett szivarját nem akarja eldobni? Ugyan kérem, minek tetszett rágyújtani, ha tudni méltóztatott, hogy villamosra száll? Mert véletlenül nem szokott az ember villamosra szállni, ha pedig sürgősen kell, akkor az ebédet is félbe muszáj szakítani, hát még a szivart! Hátra volna még azoknak az uraknak az esete, akiknek állandóan a szájukban lóg a bagó. No itt az egész nem olyan veszedelmes, ez az eset úgy is- csak ámítás, világ-csalás. Úgyse komoly dohányzás az, amely örökkön tart. Ez az a bizonyos hideg szivar intézménye, amely égett ugyan valaha, de legtöbbször sem nem ég, sem nem füstöl, csak büdös. Egyszóval senkinek a számára sem életszükséglet a villamoson való dohányzás. És így legalább biztonságban lehet az egyetlen felöltőnk, nem égetik ki a villamoson. Mért azt azután ne méltóztassék mondani, hogy a ka- bátégetők ott helyben stande-pede jelentkeznek. Nem! Azok jobban el tudnak bújni, mint Schreiber Tamás. Sohase lehet őket megtalálni. HUTTER SCHRANTKRT Budapest, X. kér., Gyömrői-út 80 Telefon: J. 379—36 és K. 76—50. Drótkerítések, Kapuk, Ajtók, Kerti bútorok Külön leiratban tudatta a kormány a lő város* sál, hogy a 30 éves rendkívüli házadómentesség Budapest melyik körzeteire érvényes Becsey Antal a tatarozás! adókedvezmények jelentőségéről Nagy feltűnést keltett a' múlt évben Bipka Ferenc főpolgármester és Becsey Antal akciója a közmunkák megindítása érdekében. Annakidején Bethlen István gróf miniszterelnök is behatóan tájékoztatta magát az elgondolás részleteiről, amelynek egyetlen kimondott célja volt, hogy a közmunkák vállalatba adásával a munkanélküliség méretei leszükíttessenek. Sikerült is úgy az állami, mint a fővárosi közmunkák engedélyezését kisürgetni s a hazai gyárakat, valamint az építőipart munka- alkalmakhoz hozzásegíteni. Becsey Antal már akkor hangoztatta, hogy az építőipar foglalkoztatása csak úgy vihető keresztül, ha a mai gazdasági viszonyok között szélesebb adókedvezményeket lehet biztosítani a tatarozást és átalakítási munkálatokra, tehát a kisebbméretü építőipari feladatokra, amelyek elvégeztetése aránylag nem túlnagy tőke mozgósítását jelenti. Új építkezésekhez horribilis összegekre van szükség, tatai-ozásokra azonban mindenloit hajlamossá lehet termi, ha megfelelő adókedvezmények azt «. hajlandóságot ösztönzően befolyásolják. Becsey Antal elgondolása most valósággá vált, a tatarozási adókedvezményekről intézkedő rendelet is megjelent, amelyről most a következőket mondotta a Fővárosi Eirlap munkatársának: — Az az akció, amelyet a munkaalkalmak megteremtésének szüksége hozott a múlt év júliusában felszínre: most nyert elintézést. Ripka Ferenc főpolgár- mester intervenciójára készítettem a mondott idó'ben az előterjesztést, amely megboldogult Foss József népjóléti miniszter elé került, aki érdemben foglalkozott az ezzel összefüggő összes kérdésekkel. Sajnos, akkor megakadt az akció, elsősorban pénzügyi okok miatt, mert a pénzügyminisztérium még nem mérlegelte azokat az előnyöket, amelyek az adókedvezmények révén jelentkeznek. A múlt hónapban a főpolgármester erőteljesen szorgalmazta az ügy napirendretűzését és felhívta a kormány figyelmét az építési ipai’ágak foglalkoztatásának sürgősségére. — A tárgyalások egész menete alatt két szempont került egymással szöges ellentétbe. Az egyik az volt, hogy ha az adókedvezmények nem elég intenzívek, akkor ház- tulajdonosok és építtetők nem veszik igénybe az előnyöket és az ipar remélt fellendülése nem következik be. A másik akadály az állam pénzügyi helyzetének megítélése volt, ahol így jelentékeny adóbevételi csökkenéssel kellett számolni. Itt kellett az ellentéteket kiegyenlíteni, ami azután teljes sikerrel is járt. — A rendelettervezetet pénteken letárgyaltuk és annak érvényesítése már is folyamatban van. A rendelet leglényegesebb része abból indul ki, hogy az 1929. évi XXIX. törvénycikk felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek, hogy városrendezési szempontból kedvezményeket léptethet életbe. Ezzel élt most a pénzügyminiszter, amikor kiadta rendeletét, ami a rendkívüli adómentesség körét lényegesen tágította az 1929-es törvényhez viszonyítva, mert lehetővé teszi, hogy mindazok a munkálatok, amelyek az 1931. évi házadóalap 30%-át elérik: a kedvezményre jogigényt ta/rthainak. Sikerült ezzel az eredetileg kontemplált 50%-os alapot 30-ra csökkenteni. Ez az összeg nagy és lényeges munkakört ölel föl és ezért fokozott hatása lesz az építési és tatarozási munkák kiterjedésére. A további ösztönző hatás abban jelentkezik, hogy a rendkívüli adómentességre jogalapot szolgáltató átalakításokkal kapcsolatos munkák: mint festés, mázolás, csempe- és bádogdsmimkáJc, csatornázás, vízvezetéképítési is betudhatok az átalakítás költségeibe. Ez is igen számottevő előny-. A rendelet szerint nem képez jogalapot, ha a háztulajdonos a saját lakásában fényűzési átalakításokat végeztet, mert a rendeletnek nem az a célja, hogy a fényűzés lehetőségeire hozzon a kincstár pénzáldozatot.-— Nagyon fontos, hogy ez a rendkívüli házadómentesség a községi pótadóra és a betegápolási adóra is kiterjed. Ilyformán az adókedvezményt a főváros háztartása is megérzi a pótadó csökkenése révén. Az időtartam is előnyös, mert kétféle módon élhet a háztulajdonos a kedvezmény igénybevételére. Ha a többletjövedelmet veszik alapul, akkor ez addig tart, amíg a beruházási tőke 60%-át el nem éri. A másik esetben jogában áll az adózónak azt kívánni, hogy a szabályszerűen igazolt átalakítási költségek 10%-a öt érán át adójából levonassék, vagyis így 50%-ot vállal a költségekből a pénzügyi hatóság, illetve a főváros. — Nem kétséges, hogy mindezek a rendelkezések alkalmasak arra, hogy a háztulajdonosokat erőteljes átalakítási munlcálatoJc elvégeztetésére serkentsék. Komoly előnyt jelent az is, hogy a folyamatban levő munkákra visszaható erővel bír a rendelet, és az adókedvezményt igénybevehetik a most folyó munkálatok részére is, ha a kerületi elöljáróságoknál április 18-ig bezárólag ezt bejelentik. — A rendelet után, most külön kormányleimt érkezett a főváros polgármesteréhez, amely intézkedik arról, hogy a 30 évi rendkívüli ideiglenes házadómentesség Budapest melyik területeire terjed ki. Ebben a vonatkozásban érdekes újításnak számít, hogy bizonyos körzetekben az emeletráépítések is élvezhetik az adómentességet. Az 1927-es törvény szerint csak 15 éves kedvezményiről volt szó, míg most ezt a határidőt is 30 évre terjesztették ki. Ugyancsak újítás az is, hogy a rendkívüli ideiglenes házadókedvezményeket a lebontott épületek egész terjedelmére és a községi pótadóra is kiterjesztették. Eddig bizonyos gátló rendelkezés volt, amit szintén korrigál a rendelet és a már említett kormányleirat. — Mindezeket kiegészíti a népjóléti miniszter kiadandó rendelete, ami a felmondási jogot fogja statuálni, mert nyilvánvaló, hogy például az Erzsébet-sugárút megvalósítása mindaddig nem lehetséges, amíg a kitelepítés törvényes lehetősége biztosítva nincs. Az ünnepek után megjelennek az errevonatkozó rendeletek további integráns részei. Végtelenül fontosnak tartom, hogy a háztulajdonosok használják föl a számukra hozott kedvezményeket s a rendelet előnyeit a saját érdekükben jól használják föl. Erre annál is inkább figyelemmel kell lenni, mert még mindig fennáll a lehetőség arra, hogy ha a megjelölt kedvezmények és előnyök, valamint a kincstár és a főváros áldozatkészsége ellenére az építkezési tevékenység nem érné el a remélt mértéket: kényszerrendszabályok alkalmazásával írják elő a szükséges munkálatok kötelező végrehajtását, hogy ezzel a főcélt: a munkanélküliség enyhítését keresztülvigyék. * Becsey Antal a legnagyobb dicséret hangján emlékezett meg Wekerle Sándor pénzügyminiszterről, á tárgyalások vezetőjéről, Vargha Imre államtitkárról és Kölbig Ferenc miniszteri tanácsosról, akik a legnagyobb megértéssel, a gazdasági helyzet helyes mérlegelésével, törekedtek a komoly nehézségek elhárítására, hogy lehetővé tegyék áldozatkészség árán a legnagyobb iparág, komoly foglalkoztatását.
