Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-04-01 / 13-14. szám

Huszadik évfolyam Budapest, 1931 április 1. i3—14. szám Előfizetési ár: Egész évre .............24 pengő Fé lévre «•••••• 12 pengő Egyes szám ára: 50 fillér Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: DACSÓ EMIL PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám: Aut. 137—15. Húsvéti remények Irta: Ripka Ferenc dr. főpolgármester A húsvéti pihenő az idén tulajdonképpen munka előtti pihenő és az ünnepi hangulat, amely szivünket elönti, a magyar föltámadás reményéből sugárzik. Ünnepi hangulattal, öntu­datos elhatározással, igaz lelkesedéssel állunk a megkezdendő munka küszöbén. Mert az ünnep áhítata után most már a munka hétköznapjai­nak kell végeszakadatlan sorban következniük. Szinte szimbolikus jelentőségét érezzük az idei Husvétnak, amely lezárja a nagy készülődést és megnyitja az alkotások kapuját. Az új törvény parancsszavára indulni kezd a fővárosi adminisztráció hatalmas, megújho- dott gépezete. Eddig csak próbálgattuk a gigászi masinát, figyeltük a kerekek új járását és —• ami talán legfontosabb, — kiválogattuk az üzem­vezetőket, meg a többi munkást, akik a dübörgő gép friss és egészséges ritmusa mellett kezdik meg majd tevékenységüket. Az új törvény által nyitott új perspektíva vigasztaló és örvendetes képet kezd elénk tárni. Az az érzésem, hogy akik bizonyos óvatosság­gal, esetleg ellenzéssel fogadták a modern köz- igazgatás szellemét tükröző törvényalkotást, ma már maguk is megnyugodtak. Még csak a pró­báknál tartunk, ma még csak járni tanulunk az új talajon, de nem csalódtunk, mert az ad­minisztráció irányitása, az alkotó tevékenység felfokozása bizonyára simábban megy most, mint ahogy ment a jól kiszolgált, kiöregedett, régi rendszer alapján. Sok mindenről kezdünk már kibontakozó képet látni és nem lehet két­séges, hogy az új törvényhez fűzött remények tökéletesen be fognak válni. Ma még a törvény keretei sok helyen üresen állanak, azoknak ki­töltése, tartalommal való telítése valósággal his­tóriai jelentőségű feladat elé állítja azokat, aki­ket Budapest lakosságának akarata és bizalma ilyen nagy és nehéz időkben a főváros kor­mányzására kirendelt. Emelkedett lélekkel, a város iránt érzett odaadó, önfeláldozó szeretet­tel, igaz munkakedvvel kell mindnyájunknak az sebben, minél simábban vezessen egy boldogabb, megelégedettebb, szebb és nemesebb Budapest új rend útját egyengetni, hogy az minél egyene- felé. Túlestünk minden előkészületen. Husvétig megválasztottuk az egész tisztikart. Kipróbált, kitűnő erők és értékes reménytkeltő egyéniségek csoportja az a gárda, amelynek segedelmével megkezdhetjük a nagy munkát. A prograinmok- nak és Ígéreteknek, amelyek a törvényhatósági választás és a tisztujitás során bőven hangzot­tak el, most eleget kell tenni. Elérkezett az Ígé­retek leszámolásának ideje. Eddig sem volt tét­len a városháza, hiszen az egész átmeneti idő alatt voltak, akik szilárdan tarthatták kezükben a gyeplőt és így az átmeneti időnek nem kellett a tétlenséget jelentenie. A munkálatok megindí­tásának alapjait elegyengettük, nagy kérdéseket tárgyaltunk le a magunk körében és a kor­mánnyal, meg az illetékes hatóságokkal is. Nem kell másra utalnom csak arra, hogy még mi­előtt a hatalmas gépezet egész személyzete mun­kába állhatott volna, elszánt akarattal meg­kezdtük a takarékossági akciót, letárgyaltuk a két dunai híd, az Erzsébet-sugárút megépítésé­nek előfeltételeit és a mi kezdeményezésünkre napvilágot látott már a magánépítő tevékeny­séget serkentő, kedvezményeket magába fog­laló kormányrendelet. Mindez egy kialakulatlan, új rend szülöttje, nem lehet tehát benne kételkedni, hogy ma, amikor már minden ember, akinek munkájára, A Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa már jő néhány évtized ót-a- működik, de létezését túlságos szerénységgel annyira titokban tartotta, hogy a legbenfentesebbeken kí­vül alig tudtak róla. Azután Bakovszky Iván nyugalmazott belügyminiszter került a tanács élére. Mióta Bakovszky Iván energiája, munkakészsége és munkaszeretete belekap­csolódott a Közmunkatanács ir^yításába, azóta ez a keret komoly tartalommal telt meg. .Most itt ülünk szemben Bakovszky Ivánnal, aki csillogó* szemmel, férfias elhatáro­zással beszél. Akaratlanul is arra kell gondolni, hogy az energikus volt belügyminiszter nem a szavak embere. Az ő szavai mögött a tények állanak sorfalat. Ez az energia, ez az elhatározottság garancia- arra, hogy az Ígéretek, amelyek elhangzanak, életre kelnek és megvalósulnak. Nincs bennük logikai viaskodás, ez maga az értelem. Biztos, hogy csak az eszközökön múlik, csak az előfeltételek megszerzésén, hogy kivezessen bennünket a realitások és megvalósulások biro­dalmába. Bakovszky Iván rajongó szerelmese Budapestnek. Az ő meggyőződése szerint is ez a város nemcsak önmaga, sorsát intézi, de gazdaságilag kihatással van az egész ország jó­létére. És mert ezt tudja, annál intenzivebben működik a közmunkák komoly megvalósítása érdekében. Jól tudja, hogy a hidak megépítése, az Erzsébet-sugárút kiépítése, a halálsorompók rendezése, a Tabán felépítése, az Andrássy-út meghosszabbítása szinte beláthatatlan perspektívát nyújt a gazdasági fellendüléshez. Hiszen a munkák megindítása egyet jelent azzal, hogy 45 iparágat látnak el és foglalkoz­tatnak. Nem kell ehhez magyarázatokat fűzni, mert a leg­avatatlanabb ember is látja ennek mérhetetlen jelentőségét. Bakovszky Iván az energia és elhatározottság megtestesí­tője egész biztosan garancia arra, hogy a főváros vezetősé­gével egyetértve a terveket komoly valósággá is építi; Mik azok a tervek, amelyek megértek a meg­valósításra? A városi politikus érdeklődik és Rafoovszfoy Jván minden szavát megfontolva, válaszol: Megkezdődnek-e tavasszal a hídépítés munkálatai? —• Technikailag a hidak építésének ügye annyira elő van készítve; hogy nem is túlzás, ha azt mondjuk: a hidak építéséhez bármely pillanatban hozzá lehet fogni; mind a két hídnak, — a Boráros-térinek is, az óbudai­nak is, — elfogadott kész tervei vannak. A vállalatba- .adás hetek munkája. A hídépítés munkálatai tehát tavasszal megkezdődhetnek. Meg fognak-e kezdődni? —• ez már más tényezőktől függ. —• A kereskedelemügyi minisztérium a hídépítés finanszírozására olyan tervezetet dolgozott ki, amely egy-két részletkérdéstől eltekintve, igazságosan osztja el a hídépítés költségeit mindazok között, akikre ez a munkálat közvetlen, vagy közvetett haszonnal jár. Valószínűleg a kereskedelemügyi miniszter sem zárkóznék el az elgondolás egyes rész­leteinek módosítása elől. A kereskedelemügyi miniszter koncepciójának nyil­vánosságra jutása óta azonban olyan hullámok verődtek fel, melyekből arra kell következtetni, hogy nem a invenciójára, erejére és erélyére a jövőben szük­ségünk lesz, a helyén van, még jobban meg­gyorsul tevékenységünk tempója, az alkotások egész sorával léphetünk Budapest népe elé és az összes függő problémák megoldását adhatjuk a sokat szenvedett, a nehéz időkkel keservesen, de hősiesen küzdő polgárságnak. Ezek a húsvéti remények élnek ma a szí­vekben és az ünnepi haleluja Budapest föltá­részletek, hanem a lényeg talál kemény, —• megvallom, véleményem szerint, teljesen indokolatlan, — oppozi- cióra. így aztán nehéz lesz hidat építeni, ha az érdekeltek egymás között nem építenek hidat. Annyira fontosnak látom, nemcsak városfejlődési, hanem általános gazdasági szempontból is, a hídépítési munkák mentői sürgősebben való megindítását, hogy ezzel az alkalommal is arra kérem az összes közre­működésre hivatott tényezőket, revideálják kifogásaikat és ne azokat az érveket keressék, amelyek a hídépítést elodázzák, de azokat találják meg, amelyek az építkezés megkezdésének előfeltételeit mihamarabb megteremtik. Lehet-e komolyan venni az Erzsébet sugár-út meg­nyitásának kérdését belátható időn belül? — Az Erzsébetvároson keresztül nyitandó sugárút ügye elvileg már teljésen elő van késszítve. A terv fix, a torkolatba eső fővárosi telek rövidesen valószínűleg a Közmunkatanácsé lesz, úgy hogy végeredményben csak a technikai lebonyolí­tás marad hátra. Az a törvényjavaslat, amelyet ez irányban a kormány be fog nyújtani, aligha fog ellentállásra találni, mert hiszen elvileg az ilyen út-megnyitásokra vonatkozólag már régebben hozott törvényekkel egyezik és a mai nehéz világban komöly reménységet nyújt jinagyobb- arányú építkezési tevékenység megindulására, — Az út konkrét megépítése két különböző tényező tevékenységén fog múlni: a hatóság megszerzi, kilakol­tatja és lebontja az útbaeső épületeket; a magánépítési tevékenység hivatása azután, hogy az így megnyitott útvonalon építkezzék. Valószínűleg jó üzlet lesz az új úton építkezni, amely kétségtelenül rövidesen a székesfőváros üzleti életének egyik legélénkebb ütőere lesz. —- Az elmondottakból könnyen kiszámítható az út megnyitásának tempója. A kisajátított házak kiürítése és lebontása telektömbönkint fog történni. Az útnak a Klauzál-térig való megnyitása, ahonnan azután már csak a Dob-utca kellő kiszélesítéséről van szó, néhány év fokozatos munkáját jelenti. A torkolati tér szabaddá tételére is jó néhány hónapra van ugyan szükség, viszont a környező telkek ennek a tömbnek minden oldalán olyan fekvésüek, hogy a telektulajdonosok akár azonnal hozzáfog­hatnának az ingatlanaikból alakuló új telkek egy részének beépítéséhez. Egyes érdekeltek komoly és alapos előkészítő munká­latokkal is foglalkoznak már s így remélhető, hogy a hatóságokon kívül, rövidesen a magángazdasági tevé­kenység is megmozdul s a jelenleg csak papiroson érett tervek hatalmas épületfrontok alakjában valósággá, lesznek. madásának hirdetője lesz. Budapest életérdekének legfon­tosabb terveiről és a megvaló­sítás lehetőségéről nyilatkozik Rakovszky Iván dr99 a Közmunkák Tanácsának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom