Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-16 / 15-16. szám

14 Budapest, 1930 április 16. Meg kell a kisipart menteni a pusztulástól Hadik János gróf nagyhatású beszéde az I0K8Z közgyűlésén Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete most tartotta legutóbbi közgyűlését, amelyet a szok­ványos közgyűlési formalitásokkal szemben országos jelentőségű eseménnyé avatott Hadik János gróf el­nöki megnyitó beszéde, amely fényes reflektorként világított bele gazdasági életünk rejtett,, sötét odúiba. Hadik János gróf nem a gyáripar, nem a kartellek, nem az iparbárók nézőpontjából ítéli meg az ország helyzetét, hanem a kisemberek, a kisipari egzisztenciák kínos vergődését látja meg s ennek megsegítését tartja első kötelességének. Hadik János gróf egyike azoknak az értékeink­nek, akik már a háború előtti időkben is a politikai és közélet küzdőterén harcoltak, s akinek szava döntő­jelentőségű volt már akkor is és akit elhivatottságú magasan kiemelt a, köznapi politikusok sorából az államférfiak szűkebb társaságába. Külön szerencséje ennek az országnak,, hogy ez a patinás, igazi tekin­télyt jelentő államférfi nemcsak tudásban, politikai és közgazdasági éleslátásban, de önzetlenségben is ki­magaslik a „nagyok” közül. Sohasem orientálódott a nagyobb jövedelmi lehetőségek felé és sohasem a saját, hanem műidig az ország érdekeit tartotta szem előtt. Hadik János gróf felismerte azt az igazságot, hogy az ország sorsa a kisemberek sok százezernyi tömegének yállain nyugszik, s ezt agrármozgalmak­ban,, iparban a kisemberek életlehetőségein akarja megteremteni. Ezt a célt szolgálja minden szava, műiden cselekedete és ez a törekvés nyilvánul meg az IOKSZ közgyűlésén elmondott s programot je­lentő beszédében is, melyből a következőket idézzük: — Meg vagyok győződve, — mondotta, — az altruista intézetek nagy hivatottságáról, amennyiben azok tényleg a kisegzisztenciák érdekében fejtenek ki önzetlen működést. Kétségtelen az is, hogy altruista működést állami támogatás nél­kül kifejteni nem lehet, de ébren kell őr­ködni azon, hogy az altruista intézetek te­vékenysége ne járjon együtt közpénzek könnyelmű elpazarlásával, vagy rendeltetés- ellenes felhasználásával. Ismertette ezután a szövetkezeteiméi folyt re­organizáció egyes részleteit és megállapítja, hogy a jövőben a központnál az lesz irány­adó, hogy a kötelékbe csak oly szövetkeze­tek vétessenek fel, amelyek eredményes munkát ígérnekl és céljaikkal némileg arányban álló tőkével rendelkeznek, ne­hogy a könnyelműen alakított és bajba­jutott szövetkezetek helytelen működésük­kel diszkreditálják a szakipari szövetkezeti eszmének amúgy is sokak által támadott igaz ügyét. — A kis- és közép ipar szempontjából — úgy­mond Hadik János gróf — számos nagyjelentőségű kérdés vár még megoldásra. Intézményesen kell biztosítani a kis- és középipar részére mindazokat az iparfej­lesztési kedvezményeket, amelyeket a nagy­ipar részére biztosítottak. A kereskedelmügyi miniszter úr külön törvényben óhajtotta kodifikálni azokat az intézkedéseket,, ame­lyek a kis- és középipar fejlesztéséhez szükségesek, de hajlandó kérelmünkre — folytatta Hadik János gróf — ezeket az intézkedéseket a most munkában lévő általános iparfejlesztési törvény keretében kü­lön fejezetben felvenni. Biztosítani kell intézményesen a kisiparosságnak a közszállításokban való megfelelő részeltetését. — A kisiparosságra nézve nagy jelentőséggel bíró mindezen kérdések megvalósításáért tovább fo­gunk változatlan kitartással harcolni — mondotta Hadik János gróf — mindaddig, amíg nem érünk el pozitív eredményeket. A kereskedelmi miniszter úr f elhatalmazott annak kijelentésére, hogy mindezen most felvetett kívánságainkat, amelyeket feltétlenül honorálandónak tart, figyelembe veszi és erre vonat­Rietsche! cs Henneberg Részvénytársaság Budapest, VIII., Práter ucca 12. szám. Telefon: József 525—18. Központi fűtések, vízvezetéki és csatornázási berendezések kozólag a szükséges intézkedéseket rövidesen meg­teszi. . Hadik János gróf indítványozta,, hogy a köz­gyűlés ezért Búd János miniszternek hálás köszönetét fejezze ki, amit a közgyűlés lelkesedéssel magáévá tett. Az elnöki megnyitó után, amelyet a jelenlévő iparosság nagy helyesléssel és lelkesedéssel fogadott, a VIII., IX. és X. évi mérleget és zárszámadásokat a közgyűlés elfogadta, majd megtartották a válasz­tásokat, amelynek során Becsei) Antal, Bálint Meny­hért, Hosszú István,, Lajta Rezső, Goreczky Ferenc és Krekó Dávid az igazgatóságba, Vékes Bertalan (Szeged), Lödör Jenő (Szombathely), Gazdag József (Kispest) és Móczár Mátyás a felügvelőbizottságba megválasztattak. Hadik János gróf nyilatkozata a Kisbirtoko­sok Országos Földhitelintézete kölcsönnyújtásairól. Hadik János gróf a következő nyilatkozat közzété­telére kérte fel lapunkat: A földművelésügyi tárca költségvetésének a pénzügyi bizottságban történt tárgyalása alkalmával Hajós Kálmán országgyűlési képviselő úr felszólalt és ennek során a napilapok közlése szerint felhívta a figyelmet arra, hogy „a Kisbirtokosok Földhitelintézete és a Földhitelinté­zet lenyomja a földárakat azáltal, hogy követe­léseit kérlelhetetlenül behajtja és árverel”. Jlár úgy értesültem, hogy Hajós képviselő úr e nyilatkozatát amelyet egy közbeszólás okozta elszólásnak tart, rek- tifikálni akarja, mégis a közvélemény azonnali tájé­koztatása érdekében szükségesnek tartom, hogy az elnökletem alatt álló Kisbirtokosok Országos Föld­hitelintézete altruisztikus presztízsének megóvása és helyes megvilágításba helyezése érdekében az alábbi adatokat ismertetem: A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének jelenleg 4085 darab bekebelezett kölcsöne van. E nagyszámú ügy közül az utolsó há­rom esztendő alatt mindössze öt ügyben tartottuk meg az árverést és mindössze hét ügyben van behaj­tási eljárás folyamatban, amelyeknek jórésze az ár­verés megtartása előtt rendezést fog nyerni. Ezen tizenkét ügy három év alatt is csak 0.25%-át teszi k'i az összes kölcsöniigyeknek. Ott, ahol az intézet az árverést megtartotta, minden egyes esetben kény­szerhelyzetben volt, mert az elárverezett öt ingatlan közül kettőben a tulajdonos elhalt, az örökösök a túlterhelés miatt a hagyatékot nem vették át. Egy másik ügyben az árverés megtartása, előtt az utá­nunk következő hitelezők az összes ingóságokat és instrukciókat elárvereztették, az ingatlan művelés nél­kül állott. A negyedik ügyben a túlzott eladósodás miatt maga a tulajdonos kérte az árverés megtartá­sát, az ötödik ügyben pedig több mint háromévi ka­matok voltak hátralékban, úgyhogy a kamatok egy részét a rangsorban érvényesíteni sem lehetett. Mind­ebből nyilvánvaló, hogy az intézet altruista hivatá­sának megfelelően jár el a kölcsönügyek intézésénél és működése ellen alappal bűú kifogás semmi irány­ban sem emelhető. Ismét a Bauxit-részvények. A sok vihart lá­tott budapesti tőzsdének változatlanul a Bauxit ma­radt az enfant terrible-je. A Bauxit, ez a javíthatat­lan, vásott kölyök, úgy ugrál, bukdácsol, lökdösődik a maga árfolyamával, hogy beleszédül, aki messziről nézi és elsápad a félelemtől, akinek közeli vonatko­zása van vele. Mindenki emlékszik még az 1927-es 501 pengős kurzusra, az 1929-es 200 pengős ár­folyamra, amelynél még az sem tudta megnyugtatni a szemlélőket, hogy a vállalat vezetősége lapközle­ményekben igyekezett a piac felzaklatott idegrend­szerét lecsillapítani. A törekvés nem járt sikerrel: a részvény fittyet hányt minden intelemnek és 51 pen­gőig csúszott vissza. Most ismét feltápászkodott mintegy 70 pengőre, hogy azután egy váratlan sze­széllyel megint az erőlködő bukdácsolásban keressen szórakozást. A papír árhullámzása mindenesetre ér­dekes számításokra ad alkalmat. Kiderül ugyanis, hogy a tőzsde valamikor 82 millió pengőre értékelte a Bauxitot, m,a pedig csak 16 millióra becsüli, vagyis a, tőzsdei értékelésből nem kevesebb tűnt el, mint 60 millió pengő. Ezt a rideg tényt semmiféle nvilatko- zatokkal sem lehet megcáfolni, mert megerősíti ezt, hogy a Bauxit hét pengővel kisebb osztalékot akar fizetni, mint az előbbi üzletév után. Mindenesetre a részvényjog reformjának sürgetői kitűnő argumen­tumot nyernek a. Bauxit-papírban, ellentétben a Bouxit-részvényesekkel, akik magas áron vett papír­jukkal nem nyernek, hanem évről-évre vesztenek. Alig hihető, hogy közgazdasági életünk elvan kiváló­ságai, mint Chorin Ferenc dr., Vida Jenő, báró Budapest, VS, Vilmos császár út 15 d. Weiss Jenő, továbbá a Hitelbank: a Bauxit-szindi- kátus részesei, nevükkel fedezzék a Bauxit-részvé- nyeklcel űzött olyan tőzsdei manipulációkat, amelyen a kistőkések hosszú sora veszti el megmaradt vagyon­káját. A Magyar Általános Kőszénbánya közgyűlése. A Magyar Általános Kőszénbánya Részménytársulat április 12-én tartotta XXXVIII. rendes évi közgyűlé­sét dr. Berzeviczy Albert b. t. t., felsőházi tag elnök­lésével. Az igazgatóságnak a közgyűlés elé terjesztett évi jelentése az ország általános gazdasági helyzeté­nek rövid ismertetése után kiemeli, hogy a vállalat széntermelése, a vezetése alatt álló Borsodi Szén­bányák Bt. termelésével együtt, 1929-ben 22,389.222 métermázsára emelkedett az előző évi 20,817.188 mé­termázsával szemben. A brikettgyár termelése az előző évnek csaknem kétszeresére emelkedett. Az építkezési tevékenység ellanyhulása folytán a mész- és cement- termelés visszaesett, viszont a ,,Citadur” védjegyű bauxitcement térhódítása tovább folytatódott, úgy­hogy e cilcket ma már Európának csaknem minden országában használják. A villamosítás terén az évi jelentés további eredményekről _számol be. Veszprém vármegye villamosítására a MÁK megalapította a Pannónia Áramszolgáltató Részvénytársaságot, amely az áramszolgáltatást már 1930-ban megkezdi; Duna- földvár, Solt, Ráckeve és Békéscsaba villamosműveit ugyancsak érdekkörébe vonta. Szénlepárolás céljára az első telepegységet a Magyar Általános Kőszén­bánya Rt. 1930 őszén üzembehelyezi, Csehszlovákiá­ban pedig — a Beocsini Cementgyári Unióval és a Bauxit Trust-tel közösen —- különleges eljáráson ala­puló bauxitcementgyárat épít. A közgyűlés tudomá­sul vette az igazgatóság jelentését, jóváhagyta az 1929. évi zárószámadást és az igazgatóság nyereség- felosztási javaslatát, amelynek értelmében az 1929. évre osztalékként harmincnyolc pengő fog a 38. számú szelvény ellenében 1930 április 15-től kezdve a szoká­sos beváltási helyeken fizettetni. Az igazgatóság tag­jaivá gróf Eszterházy Ferenc, Kovács Géza és gróf Renéville Henri újból megválasztattak. Új igazgató- sági tagként Melczer László kir. kamarás, nagybir­tokos választatott meg. A közgyűlést követő igazgató- sági ülésben elnökké dr. Berzeviczy Albert.b. t. t., felsőházi tag, allenökökké Bisteghi Rudolf és Vida Jenő felsőházi tag, vezérigazgató újból megválasz­tattak. A Phönix Biztosító megvette a Pesti Könyv­nyomda holduccai ingatlanát. A Pesti Könvnyomda Rt. az üzem teljes likvidálása után most értékesí­tette a Hold uecában lévő ingatlanát. A sok reflek­tálás közül a Phönix Biztosító lett a vevő, amelyik az ingatlant 510.000 pengős vételáron kötötte le. Ha figyelembe vesszük, hogy erre az ingatlanra a Lipót­városi Takarék annak idején 440.000 pengős első­helyű kölcsönt nyújtott, akkor kedvező áron jutott' ehhez az értékes ingatlanhoz. Az Ürikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársaság 1930 április 12-én tartott közgyű­lése az 1929. üzletévi osztalékot részvényenként 10 pengőben állapította meg. A 100 pengő névértékű részvények 39. számú szelvénye 1930 április 15-től kezdve a társaság pénztáránál és a Magyar Általá­nos Hitelbanknál kerül beváltásra, Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vál­lalatok számára (Trust). Az április 10-én tartott közgyűlés jóváhagyta az 1929. évi mérleget és elha­tározta, hogy a 25 P n. é. részvények 4. sz. osztalék- szelvénye f. é. április 12-től kezdve 2 pengővel vál- tassék be a Magyar Általános Hitelbanknál. Az igaz­gatóság egyúttal külön hirdetményben közzéteszi, hogy a múlt évi közgyűlésen elhatározott részvény­összevonást most hajtja végre; eszerint 4 drb 25 P n. é. részvény bevonása ellenében 1 drb 100 P n. é. részvény kerül a Magyar Általános Hitelbanknál április 12-től június 13-ig bezárólag kiadásrá. A részvényösszevonás végrehajtása után a 35 millió P-t kitevő alaptőke 350.000 darab, egyenként 100 P névértékű részvényből fog állni, A Hagybátony-Űilaki Egyesült Iparművek Rt. április 12-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogy az 1929. üzletévre részvényenként 2 pengő 50 fillér osz­talékot fizet, amely osztalék az Angol-Magyar Bank Rt. főpénztáránál április 19-től kezdődőleg kerül a S. számú szelvény ellenében kifizetésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom