Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-10 / 49. szám

Ti zen feilen cedik évfolyam Ara 5© JsiSér Budapest, 1930 december 10. 49. szám iigaiiidiiiaiiiöiiiBBuiaiunmQiiiáuiáuiDiiiiÉHiDi iiBuiQiiioiiiammusiitmiii: ELŐFIZETÉSI /ÉH /iK: Egész évre ...................................24 pengő Fé lévre ..........................................12 peniyő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, TI., SZÍT UCCA IS. SZ. Fostatakarélepénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON : A UTÓ MAT A 13 7 — 15 A boletta-háború elérte tetőpontját, srapnellek süvöltenek, mérges gá­zok terjengenek a levegőben és kemény tankok gázol­nak halálra embereket és pártokat. A választási nagy előjáték a nagy győzelmek, vagy a kudarcok biztos fokmérője. Csaknem két hét van még hátra a válasz­tásig, de már ma is szinte egészen világosan bonta­kozik ki az eredmények várható képe. A szaporán fölburjánzott, kilátástalan próbálkozások máris el­tűntek a megsemmisülésben, a kispártok pedig egyik nap az egyik, másik nap a másik kerületben adják fel a reménytelen küzdelmet. Már a mai szituáció­ban is bizonyos, hogy csak három olyan párt lesz, amely minden kerületben felveheti a harcot, míg a többiek csak egyes kerületekben próbálkoznak a si­kernek több, vagy kevesebb esélyével. Az az érzésünk, hogy a választási harc legke­vésbé esztétikus, legmérgesebb részén túl vagyunk. A nagy pártok már biztosították minden kerületben a szükséges számú ajánlót, a kispártok talán egy ideig még folytatják a boletták után való kétségbeesett és éppenséggel nem épületes hajszájukat, amíg jobb be­látásra jutva le nem rakják a fegyvert mindenütt, ahol kilátásaik gyöngék, reményeik hiúk. Amíg azon­ban idáig eljutottunk, csúnya, a politikai mocsárban hempergő, a személyeskedés büzhödt levegőjében ri- koltozó küzdelmet kellett megvívni. Kezdődött ott, hogy meggyanúsították az igazolóválasztmány köz- tiszteletben álló, polgári erényekben gazdag elnökét és a boletta-harc szennyes hullámai egészen a parla­mentig csapdostak. Az ország színe elé vitték átlátszó gyanúsításaikat, kitalált panaszaikat, de az ország színe előtt részesültek sorsdöntő vereségben, mert fegyverük visszafelé sült el, a szenny és piszok, me­lyet másokra akartak kenni, rajtuk száradt. Végered­ményben örülnünk kell és ha esztétikai érzékünket nem bántaná, örülnénk is ennek a múlt héten lezaj­lott boletta-háborúnak. Örülnénk annak minden moz­zanatának, mert a harci eszközök villanó fényénél a választópolgárság igaz képet ■alkothatott rólunk is, meg róluk is. Láthatták az álkeresztényeket, akik szeretet helyett gyűlöletet hirdetnek, láthatták a libe­rális vezért, akiről kiderült, hogy vidám nótázás mel­lett ringatta a numerus clausus bölcsőjét és láthatták az ifjú óriást, aki Don Quichote módjára fejjel ron­tott neki a tekintély idős, de monumentális oszlopá­nak. Földrehullva, összetörve hevernek a harc rekvi- zitumai: a numerus clausus, a cseh pénz, a terror, a közgazdasági tevékenység, a rágalom és a pléh-arc- kép. Holnapra elfelejtjük és megyünk tovább meg­gyarapodott erőkkel, amelyek a támadó fél táborából csatlakoznak hozzánk, akik egyenesen, céltudatosan masírozunk. Sok mindent láttunk, hogy kikkel állunk szem­ben. A szabadelvűség lovagjai, a demokrácia kisajá­títói, a kereszténység meghamisítói és a kommuniz­mus szálláscsinálói mindnyájan leleplezetten állanak előttünk. Inkább vádoljanak bennünket ők maradi- sággal, de nekünk meg kell védenünk a polgári fron­tot, amelyet ők hűtlenül elhagytak. Nem új az a szö­vetség, amelyet most magunkkal szemben találunk, mert ugyanez a szövetség állott szemben már Vá- zsonyi Vilmossal is, akit pedig a baloldali szövetség számos más tagja vezéreként tisztelt. Dermesztő vilá­gosság tárul erre a szövetségre, ha Vázsonyinak egy tizennyolc év előtti beszédét fellapozzuk. Vázsonyi három kategóriát különböztetett meg: „az egyik forrása azokban van, akik mint lauda- tores temporis aeti, az elmúlt jó időknek dicsőitői, nem tudnak hozzászokni ennek a korszaknak roha­mosabb, lázasabb, gyorsabb alkotásaihoz és ezt a kor­szakot a tengés-lengésnek régi korszakával szemben becsülik le”. Ezek talán a legkevésbé veszedelmesek, a leg­jobb szándékúak, de annál súlyosabb, amint követ­kezik: „A gáncsoskodásnak másik forrása azok közül származik, akik a főváros adminisztrációját szerették volna, vagy szeretnék politikai labdajátékul felhasz­nálni, akik nagyon fájlalják, hogy a mi kommunális politikánkban immár a dogma erejére emelkedett az az elv, hogy helyes kommunális politika csak az or­szágos politikai pártoktól és áramlatoktól függetlenül sünállathatnak”. Félelmetes a hasonlatosság a tizennyolc esztendő előtti és a man napok között. Vájjon megrázza-e szí­vüket ez a Vázsonyi mondás azoknak, akik egy életen át abból éltek, hogy Vázsonyi Vilmos lépte-nyomán tipegtek és Vázsonyi nagy szellemének segítségével karriereket futottak meg. Vájjon észreveszik-e ezek az urak, szabadelvűek és demokraták, akik mind tőle származtak, akik mind az ő elméje fényessége mellett növekedtek, vájjon észreveszik-e, hogy mennyire el- kanyarodtdk az ő elveitől? Tudatára ébrednek-e, hogy milyen élesen elkülönítette Vázsonyi Vilmos az országos politikát a községi politikától? Megfontol­ják-e végre, hogy ma mi hirdetjük azt, amit tizen­nyolc év előtt Vázsonyi Vilmos hirdetett, ők pedig a marxista tábor uszályhordozóivá lettek. És újra Vázsonyi: Az elmúlt szerdán a törvényhatósági ciklus lezá­rult és utoljára ült össze a főváros törvényhatósági bizottsága és ezzel be is fejezte hatodféléves műkö­dését. Az előjelek szerint ez volt a közgyűlésnek a búcsúja, mert a választások megtartásáig aligha merül fel szükség a közgyűlés összehívására, az eset- 1 leg felmerülő ügyeket pedig a törvényhatósági tanács a maga hatáskörében fogja letárgyalni. A várospoli- j tikai élet egész vonalán most kizárólag a választási j ügyek nyomultak előtérbe. A pártok tekintete a de- i cember 21—22. napokra irányul, amikor ^ Budapest választópolgársága dönt az új törvényhatóság össze­tételéről. A városháza ügyosztályaiban is megnyilvá­nul, hogy a pártok elfordultak az aktuális kérdések megvitatásától és ez az oka annak, hogy különösebben jelentőségteljes ügyek nem érlelődnek az egyes úgy- osztályokban. Az elmúlt hét az ellenzéki, párttöredé­kek gyanús korteslármájától volt hangos, amelyekről azonban az öntudatos budapesti polgárság megalkotta a maga megfelelő véleményét. A hazug rágalmakkal, vádaskodásokkal és gyanúsításokkal kiszélesített el­lenzéki kortesfogásról Kopnia Jenő ár,, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a követke­zőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ha nem hangzottak volna el olyan alaptalan gyanúsítások, amelyek kiváló közéleti férfiakat és nagyszerűen bevált világhírű intézményeinket akar­tak bepiszkítani: csak mosolyogni kellene azon a szá­nalmas vagy humoros kijelentések fölött, amelyek az elmúlt napokban a képviselőházat is foglalkoztatták. Az ellenzéki műfelháborodás zajában az egyik szo­ciáldemokrata képviselő azt mondotta, hogy a szava­zóigazolványok szétküldésének harmadik napján még százezer szavazóigazolványt nem kézbesítettek ki, ami természetes is volt, mert lnszen a posta hat napot jelölt meg a háromszázezer ajánlott küldemény to­vábbítására. Ez a megállapítás pillanatok alatt kirob­bant olymódon, hogy százezer szavazó­igazolványt elloptak és az üvöltő hangorkán szünet nélkül reklamálta a tettesek neveit. Verték a padot a műizgalom mesterkélt injekciójával beoltott ellenzéki képviselők és főleg arra törekedtek, hogy a százezres tétel eltűnésének botránya minél vi- lágraszólóbb legyen. A sajtó kénytelen volt erről a viharról megemlékezni, amit a nagy fantázia kiter­melt, a szóbanf'orgó képviselők pedig egyáltalában nem gondoltak arra, hogy ezt a gyanúsítást vissza­„A harmadik forrása a gáncsoiásnak pedig azoknak soraiból származik, akik azt szeretnék, ha Budapesten is az a rouge et noir játék ismétlődnék meg, amely játéknak színhelye Bécs, ha itt is a pol­gári társadalomnak, a kispolgárságnak és a közép- osztálynak elseprésével, megsemmisítésével, ellent- állási erejének a megtörésével egyik oldalon a fekete reakció és a másik oldalon a szociáldemokrácia mér­kőznének egymással, mint Bécsben, ahol Rothschild és prokuristái is a szociáldemokrata jelöltre adják le szavazatukat”. Ha erre sem dermed meg a vér az ereikben, ha erre sem fagy le szájukról a politikai agitáció szava, akkor mindörökre és kegyetlenül megtagadják Vá- zsonyi Vilmost, akkor igenis, igaza van Vázsonyi Vil­mosnak, hogy a polgári társadalom, a kispolgárság és a középosztály élseprésére, megsemmisítésére vállal­koznak. Rouge et noir. Tessék választani. vonják. Egyszerűen nem beszéltek többé róla, hall­gattak és ez a hallgatás mutatja legjobban, hogy ez a komolytalan korteskedés még az ő sze­mükben is nevetségessé vált. A főváros összefogást és békét hirdető komoly társa­dalma kizárólag az idegesség jelének tekinti a száz­ezer bolettáról feltálalt agyrémet és nagyon jól tudja, hogy a százezer szelvény valóban hiányzik az el­lenzéknek abból az egyszerű és érthető tényből kifolyólag, hogy a polgárság a százezer szelvényt nem az ellenzéknek, ha­nem a komoly és reális programot hirdető pártoknak juttatta. Érzésem szerint nemcsak a szelvények hiányoznak az ellenzéknél, hanem hiányozni fognak később a szava­zatok is és érdekes volna megtudni, hogy akkor az eltűnt szavazatokat hol fogják keresni, kiket fognak meggyanúsítani és megrágalmazni? — Általánosságban a kis pártok izgatott kapko­dása érthető, mert már most tisztán látják, hogy számos kerületben nem tudják öszehozni az ezer ajánlást. Az ellenzéki pártok vezérkari főnökei ugyanis elfelejtik, hogy vannak kerületek, ahol aránylag kevés a választók száma és ahol a szelvénye­ket csak olyan pártok birtokolhatják, amelyeknek felfogása és célkitűzése egyezik a polgárság gondol­kozásával. A Várban például kilencezer választó van, amelyekért síkraszállott a Községi Polgári Párt, a Keresztény Községi Párt, a Friedrich-párt, a Sza­badelvű Párt, a Demokrata Párt, a frontharcosok és a szociáldemokraták. Miután egy-egy ajánláshoz ezer-ezer szel­vényes aláírás szükséges, a helyzet ki­látástalan a kis pártok szempontjából. Tudni kell azt is, hogy a szelvények átadása elől a választópolgárságnak körülbelül ötven százaléka szo­kott elzárkózni és így, ha például a Várban hét párt indul, akkor kérdem, hogy négyezerötszáz szelvény­ből hogy akarnak hétezer szelvényt varázsolni. Ugyanez a helyzet a belvárosban és' még egynéhány kerületben, ahol az ellenzéki pártok és pártfrakciók a legkisebb reményekkel sem rendelkeznek. A dolog természete szerint tehát az ellen­zéki csoportok nem fogják tudni összehozni a szükséges szelvénymennyiséget és még ha — amint halljuk — száz pengőt is ígérnek 'fflßiHHBiBESESBEaESESraSSBaSBESiSäBgiBBiaSBiSgaESiäiaiaaaBaSiäiiiSSiiiaäiSaiSaasaSESasaSBiSfiS» néhány eflsnzéki csoportnak la teli számolnia azzal, több kéri« Isiben nmm tud listát állítani Kozma Jeeiő nyilatkozata az ellopott százezer jboletta m@sé|óről, az ellenzéki rágaiomhadjáraS- réi és az öntudatos polgárság állásfoglalásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom