Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-03 / 48. szám

Ti zen kilen eedik évfolyam

ára _s® fillér

Budapest, 1930 december 3.

48. szám

■nanHOBBBnnB&saaEtasssra

;i#i O ül 0118 £2 Üí QÍ UQ isi oiiic íll ü

inOTÍ^níSHlSfi'SfaifilÉIMiB’SiSSMBÖUimMEaillBMSro

ELŐFIZETÉSI ÁWíMIC:

Egész évre ..................................24 pengéi

Fé

lévre........................................12 pengő

Állandóan :

GAZDASÁGIÉUTESÍTÖ

VÁMOST, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

Felelős szerkesztő: D A C S Ó EMIL

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, FI., SZÍV UC€A 18. SE Fostatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFÓN : AUTOMATA 137 — 1 fi

A rohamc§apatok

Budapest polgársának nyugalmát néhány nap alatt igy feldúlták, mint mikor cseh rablócsapatok pusztították, dúlták az országot. Ezek a választási rohamcsapatok a magyar politika történetének pár nélkül álló szégyenei és az egykori való nagy korteszsenik, bajkeverők és tréfacsinálók kegyetlenül kikérnék maguknak, ha valaki elég vakmerő lenne őket ezekhez hasonlítani. És nem tudjuk, hogy II. Vá- zsonyí vezértársa, a kiváló Fábián Béla, ha magába száll, nem konstatálja-e, hogy amit ő csak álmodott, amit ő a bizalom terén csak előlegezett a többségi pártoknak, az a bizonyos „suskus”, jótétemény lett volna ahhoz képest, amit a baloldali szelvény-hordák véghezvisznek.

A nagyhangú kérkedések, a dugába dőlt diadal, a. kábulatos transzban álmodott, de mind távolabb maradó hatalom, mind mind visszafelé sültek el. A bukás előbb következett el, mint várták és ma már szinte bizonyos, hogy igen sok párt igen sok kerületben nem jut el a szavazatszedő urnához sem. A halál versenyét futja ez a tébolyodott zsoldos sereg, amely napok alatt szinte tönkretette Budapest minden villamosesengőjét, ajtózárját és kilincsét. A szel- vénygyüjtő brigádok terrorja olyanná tette a magyar fővárost, mintha megszállott terület lenne és csak az a szerencse, hogy a polgárság méltóságos lenézéssel szemléli a bajbajutottak, a bukottak utolsó vergődését.

Égy város alkotmányos megnyilatkozását ilyen módon diszkreditálni senkinek sem lett volna joga és mi sajnáljuk, szégyeljiik, hogy olyan ellenfelekkel kell mérkőznünk, amelyek ilyen elfajzott eszközökkel, a lovagiasság érzésének ilyen hiányával állanak velünk szemben. A legszégyenletesebb azonban az a rágalom-hadjárat, amely legjobbjainkat éri, olyan férfiakat, akiknek saruja megoldására sem méltók sem a terror-brigádok tagjai, sem azok, akik a háttérben meglapulva mozgatják és irányítják ezt a sisere-hadat.

Egészen bizonyos, hogy az Egysége s Községi Polgári Párt csak hasznát láthatja annak, hogy az ingadozó, az ígéretekkel elkápráztatott, a gazdasági válság fájdalmait félremagyarázó, de jóérzésű polgárság, azonkívül sok-sok meggyőződéses baloldali ember is megismeri és megutálja a harcnak ezeket a csúf és megvetendő eszközeit. Mégis szégyeljük, ami itt történik és sok időbe fog telni, amíg erkölcsi érzésünk kiheveri azt az undort, amelyet a politikai harcnak ilyen elf aj zása kelt bennünk.

Mindennek pedig ismét és ismét egyetlen oka van, amit nem győzünk ceterum censeo-ként leszögezni és ez az, hogy az országos politikának a városi politikába való belekeverése vadítja el a választási harcot. Az első naptól, az első plakáttól, az első kortesbeszédtől kezdve a politika nyomta rá sötét bélyegét erre a küzdelemre, amelynek pedig felemelő módon kellett volna lejátszódnia méltó módon Budapest polgárságának a főváros sorsa és jövője iránt való szeretődéhez. Nem akarunk olajat önteni a tűzre, nem sorolunk fel tehát szomorú és megdöbbentő tényeket, még a főpolgármester tiszteletreméltó személyének meghurcolását is csak lenéző mosollyal vesszük tudomásul; de türelemben, megaláztatásban addig még sem mehetünk el, hogy szó nélkül térjünk napirendre a magyar közélet olyan nemes, tiszteletreméltó és a puritánságban utolérhetetlen alakjának, Gaár Vilmosnak megrágalmazása fölött. Más kérdés, hogy ez a fínomlelkű férfiú nem tudta elviselni a bántalmakat ó* lemondott az igazoló választmány elnökségéről.

Ezt a fájdalmas tényt tudomásul kell venni, de ezen túl igen élesen él bennünk az aggodalom, hogy abból a választásból, amelynek ilyen eszközei vannak, nem fog kikerülni olyan városi parlament, amelynek a lakosság körében kellő tisztelete, magában a testületben pedig az alkotó munkához szükséges belső békéje lenne. Ettől félünk és ez a félelmünk nem alaptalan. Trükköket, de talán még a jóízlés rovására menő bántalmakat is elfeledtethet az idő, de annak mérge, hogy nemes és nagyszerű, az egész város tiszteletében álló férfiak becsületében gázoljanak «• egészségükre törjenek,, nagyon hosszú ideig fog bau- nünk élni. Bennünk is, a jóérzésű polgárságban i«.

Kudarcba fulladt az ellenzékiek gyanúsítása, amellyel a kormányt beteken át taktikázással vádolták

A törvénynek megfelelően szabályszerűen fűz- fék ki a választást — Megokoiatlan idegesség a szavazójegyek kézbesítés© miatt — Az erőszakosságokat szigorúan meg keli torolni

^ Az elmúlt hét legjelentősebb eseménye kétségtelenül az a belügyminiszter' -endelet, ami a fővárosi választások kitűzéséről intézkedett. Á. rendeletnek megfelelően december 21-én és 22-én, vasárnap és hétfőn járul a.z urnákhoz Budapest választópolgársága, hogy akaratának és felfogásának megfelelően megválassza a főváros törvényhatósági bizottságát a következő hat esztendőre. A belügyminiszter intézkedése nem jött váratlanul, mert program szerint csak akkor kerülhetett sor a választások kitűzésére, amikor az összes előkészületek befejezést nyertek. A választások kitűzése csattanós felelet mindazokra az ellenzéki vádaskodásokra, amelyek a nyári hónapok óta szünetlenül elpuffogtak, hangoztatván azt a komolytalan kitalálást, hogy a kormány taktikázik a választásokkal, vagy hogy a választásokat el fogják halasztani. Magát a választások kiírását is az ellenzéki pártoknak az a kétségbeesett jajveszékelése előzte meg, hogy a választások terminusa rájuk nézve kínos meglepetést hoz magával. A sok handabandá- zásnak• természetesen semmi komoly alapja sem volt: a választásokat kiírták és ezzel minden előzetes gya- núsítgatás visszapattan azokra, akik inkorrekt, vagy becstelen eljárásra gondoltak. A választások kiírásáról

iCoima Jcsiő drB>

az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

•— Az új fővárosi törvény és az ahhoz kapcsolt végrehajtási utasítás mindenben pontosan előírta az új törvény alapján végrehajtandó választások menetrendjét. Scitovszky Béla belügyminiszter a legnagyobb párlatlansággal felelt meg a törvény rendelkezéseinek és még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a választások egyik napja vasárnapra essék, hogy ezzel is megkönnyítse a választópolgárok széles rétegeinek a szavazásban való részvételt.

Az ellenzéki pártoknak tulajdonképpen most szégyelni kellene magukat, hogy heteken keresztül a parlamentben, a népgyűléseken és a sajtóban állandóan gyanúsították a kormányzatot

a választásokkal való taktikázással, holott most láthatják, hogy semmi néven nevezendő „suskus” nem történt. A választásokat annak rendje és módja szerint kitűzte a belügyminiszter és ezzel természetesen meghiúsultak azok a titkos reménykedések is, hogy a közgyűlés mandátumát egyszakaszos törvénnyel meg fogják hosszabbítani. Kijelentem, hogy erről a lehetőségről soha sem volt szó mértékadó helyen, legfeljebb csak jámbor óhajtás volt azon az oldalon, ahol gyengeségük tudatában nem szívesen bízzák magukat a választók ítéletére.

— A választások kitűzése szabályszerű időre történt és előbbi terminus megállapításáról csak azért nem lehetett szó, mert a választások előkészítése

rendkívül hosszadalmas és fáradságos munkát igényelt. Mindenekelőtt meg kellett várni, a közigazgatási bíróság döntéseit és csak azután lehetett gondoskodni a névjegyzék véglegesítéséről, mert hiszen ez a bázisa a szavazás előkészítésének. Ezt követőleg roppant körültekintő, komoly munkát végzett az igazoló választmány a szavazó jegyek kiállításával, amit csak úgy lehetett gyorsított tempóban befejezésre juttatni, hogy külön munkaerők beállításával és éjjelnappali munkával írták meg a háromszázezer szavazóigazolványt.

—- Ami már most a szavazó jegyek postai szállításának lassúságára vonatkozik, tudni keli, hogy

egy ilyen hatalmas anyagnak ajánlottlevél formájában való kézbesítése Budapest egész területén, óriási feladatot és teljesítményt hárít a postai intézményre.

Nem gondolhatott senki arra, hogy ezt a páratlanul nagyméretű megbízást a posta egy nap alatt fogja elvégezni, mert hiszen ehhez sokszáz főnyi kisegítő személyzet alkalmazására volna szükség. Ügy tudom, hogy a kézbesítést a begyakorolt és megbízható állandó személyzettel bonyolítja le a posta vezetősége és ezzel magyarázható, hogy az első napokban számos városrészben még nem kézbesítették a választási okiratokat.

Ennek a tudatában érthetetlennek tartom egyes pártok izgatott ijedtségét, mert hiszen eszel a ténnyel nekik is számoliűok ^ kellett.

Érzésem szerint az ellenzéki pártoknál tapasztalhat© lármás ijedtség csak a választások izgalmaival együttjáró idegességnek tudható be és meggyőződésem, hogy ma már az összes szavazó jegyek mindenütt az érdekeltek birtokában vannak. Az letagadhatatlan, hogy a szelvények összegyűjtése körül elítélendő jelenségek mutatkoznak és

különösen a szélsőséges pártok részéről olyan erőszakoskodásokról kaptunk jelentést, amit a legélesebben perhoreszkálni kell.

Megtévesztések, becsapások és félrevezetések fordultak elő a jóhiszemű közönséggel szemben, ígérgetések, ajándékozások, kijelentések hangzottak el, ami pedig a törvény szerint súlyosan büntetendő cselekmény és könnyen mga után vonhatja az ilymódon megszerzett ajánlási ív érvénytelenítését.

Felfogásom szerint is az ilyen eljárást a legnagyobb szigorral kell üldözni és helyesnek tartom, ha komoly akció indul az ilyen visszásságok azonnali megtorlása érdekében.

— A választások terminusát egyébként nem tartom ideálisnak és jobb szerettem volna, ha a szava-