Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-03 / 48. szám

Ti zen kilen eedik évfolyam ára _s® fillér Budapest, 1930 december 3. 48. szám ■nanHOBBBnnB&saaEtasssra ;i#i O ül 0118 £2 Üí QÍ UQ isi oiiic íll ü inOTÍ^níSHlSfi'SfaifilÉIMiB’SiSSMBÖUimMEaillBMSro ELŐFIZETÉSI ÁWíMIC: Egész évre ..................................24 pengéi Fé lévre........................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGIÉUTESÍTÖ VÁMOST, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, FI., SZÍV UC€A 18. SE Fostatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFÓN : AUTOMATA 137 — 1 fi A rohamc§apatok Budapest polgársának nyugalmát néhány nap alatt igy feldúlták, mint mikor cseh rablócsapatok pusztították, dúlták az országot. Ezek a választási rohamcsapatok a magyar politika történetének pár nélkül álló szégyenei és az egykori való nagy kortes­zsenik, bajkeverők és tréfacsinálók kegyetlenül ki­kérnék maguknak, ha valaki elég vakmerő lenne őket ezekhez hasonlítani. És nem tudjuk, hogy II. Vá- zsonyí vezértársa, a kiváló Fábián Béla, ha magába száll, nem konstatálja-e, hogy amit ő csak álmodott, amit ő a bizalom terén csak előlegezett a többségi pártoknak, az a bizonyos „suskus”, jótétemény lett volna ahhoz képest, amit a baloldali szelvény-hordák véghezvisznek. A nagyhangú kérkedések, a dugába dőlt diadal, a. kábulatos transzban álmodott, de mind távolabb maradó hatalom, mind mind visszafelé sültek el. A bukás előbb következett el, mint várták és ma már szinte bizonyos, hogy igen sok párt igen sok kerület­ben nem jut el a szavazatszedő urnához sem. A ha­lál versenyét futja ez a tébolyodott zsoldos sereg, amely napok alatt szinte tönkretette Budapest min­den villamosesengőjét, ajtózárját és kilincsét. A szel- vénygyüjtő brigádok terrorja olyanná tette a magyar fővárost, mintha megszállott terület lenne és csak az a szerencse, hogy a polgárság méltóságos lenézéssel szemléli a bajbajutottak, a bukottak utolsó vergő­dését. Égy város alkotmányos megnyilatkozását ilyen módon diszkreditálni senkinek sem lett volna joga és mi sajnáljuk, szégyeljiik, hogy olyan ellenfelekkel kell mérkőznünk, amelyek ilyen elfajzott eszközökkel, a lovagiasság érzésének ilyen hiányával állanak ve­lünk szemben. A legszégyenletesebb azonban az a rágalom-hadjárat, amely legjobbjainkat éri, olyan férfiakat, akiknek saruja megoldására sem méltók sem a terror-brigádok tagjai, sem azok, akik a hát­térben meglapulva mozgatják és irányítják ezt a sisere-hadat. Egészen bizonyos, hogy az Egysége s Községi Polgári Párt csak hasznát láthatja annak, hogy az ingadozó, az ígéretekkel elkápráztatott, a gazdasági válság fájdalmait félremagyarázó, de jóérzésű pol­gárság, azonkívül sok-sok meggyőződéses baloldali ember is megismeri és megutálja a harcnak ezeket a csúf és megvetendő eszközeit. Mégis szégyeljük, ami itt történik és sok időbe fog telni, amíg erkölcsi ér­zésünk kiheveri azt az undort, amelyet a politikai harcnak ilyen elf aj zása kelt bennünk. Mindennek pedig ismét és ismét egyetlen oka van, amit nem győzünk ceterum censeo-ként leszö­gezni és ez az, hogy az országos politikának a városi politikába való belekeverése vadítja el a választási harcot. Az első naptól, az első plakáttól, az első kor­tesbeszédtől kezdve a politika nyomta rá sötét bélye­gét erre a küzdelemre, amelynek pedig felemelő mó­don kellett volna lejátszódnia méltó módon Budapest polgárságának a főváros sorsa és jövője iránt való szeretődéhez. Nem akarunk olajat önteni a tűzre, nem sorolunk fel tehát szomorú és megdöbbentő tényeket, még a főpolgármester tiszteletreméltó személyének meghurcolását is csak lenéző mosollyal vesszük tudo­másul; de türelemben, megaláztatásban addig még sem mehetünk el, hogy szó nélkül térjünk napirendre a magyar közélet olyan nemes, tiszteletreméltó és a puritánságban utolérhetetlen alakjának, Gaár Vil­mosnak megrágalmazása fölött. Más kérdés, hogy ez a fínomlelkű férfiú nem tudta elviselni a bántalmakat ó* lemondott az igazoló választmány elnökségéről. Ezt a fájdalmas tényt tudomásul kell venni, de ezen túl igen élesen él bennünk az aggodalom, hogy abból a választásból, amelynek ilyen eszközei vannak, nem fog kikerülni olyan városi parlament, amelynek a lakosság körében kellő tisztelete, magában a testület­ben pedig az alkotó munkához szükséges belső bé­kéje lenne. Ettől félünk és ez a félelmünk nem alap­talan. Trükköket, de talán még a jóízlés rovására menő bántalmakat is elfeledtethet az idő, de annak mérge, hogy nemes és nagyszerű, az egész város tisz­teletében álló férfiak becsületében gázoljanak «• egészségükre törjenek,, nagyon hosszú ideig fog bau- nünk élni. Bennünk is, a jóérzésű polgárságban i«. Kudarcba fulladt az ellenzékiek gyanúsítása, amellyel a kormányt beteken át taktikázással vádolták A törvénynek megfelelően szabályszerűen fűz- fék ki a választást — Megokoiatlan idegesség a szavazójegyek kézbesítés© miatt — Az erő­szakosságokat szigorúan meg keli torolni ^ Az elmúlt hét legjelentősebb eseménye kétségte­lenül az a belügyminiszter' -endelet, ami a fővárosi választások kitűzéséről intézkedett. Á. rendeletnek megfelelően december 21-én és 22-én, vasárnap és hétfőn járul a.z urnákhoz Budapest választópolgár­sága, hogy akaratának és felfogásának megfelelően megválassza a főváros törvényhatósági bizottságát a következő hat esztendőre. A belügyminiszter intézke­dése nem jött váratlanul, mert program szerint csak akkor kerülhetett sor a választások kitűzésére, ami­kor az összes előkészületek befejezést nyertek. A vá­lasztások kitűzése csattanós felelet mindazokra az ellenzéki vádaskodásokra, amelyek a nyári hónapok óta szünetlenül elpuffogtak, hangoztatván azt a ko­molytalan kitalálást, hogy a kormány taktikázik a választásokkal, vagy hogy a választásokat el fogják halasztani. Magát a választások kiírását is az ellen­zéki pártoknak az a kétségbeesett jajveszékelése előzte meg, hogy a választások terminusa rájuk nézve kínos meglepetést hoz magával. A sok handabandá- zásnak• természetesen semmi komoly alapja sem volt: a választásokat kiírták és ezzel minden előzetes gya- núsítgatás visszapattan azokra, akik inkorrekt, vagy becstelen eljárásra gondoltak. A választások kiírá­sáról iCoima Jcsiő drB> az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a követ­kezőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: •— Az új fővárosi törvény és az ahhoz kapcsolt végrehajtási utasítás mindenben pontosan előírta az új törvény alapján végrehajtandó választások menet­rendjét. Scitovszky Béla belügyminiszter a legna­gyobb párlatlansággal felelt meg a törvény rendelke­zéseinek és még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a választások egyik napja vasárnapra essék, hogy ez­zel is megkönnyítse a választópolgárok széles rétegei­nek a szavazásban való részvételt. Az ellenzéki pártoknak tulajdonképpen most szégyelni kellene magukat, hogy heteken keresztül a parlamentben, a népgyűléseken és a sajtóban állandóan gyanúsították a kormányzatot a választásokkal való taktikázással, holott most lát­hatják, hogy semmi néven nevezendő „suskus” nem történt. A választásokat annak rendje és módja sze­rint kitűzte a belügyminiszter és ezzel természetesen meghiúsultak azok a titkos reménykedések is, hogy a közgyűlés mandátumát egyszakaszos törvénnyel meg fogják hosszabbítani. Kijelentem, hogy erről a lehe­tőségről soha sem volt szó mértékadó helyen, legfel­jebb csak jámbor óhajtás volt azon az oldalon, ahol gyengeségük tudatában nem szívesen bízzák magukat a választók ítéletére. — A választások kitűzése szabályszerű időre tör­tént és előbbi terminus megállapításáról csak azért nem lehetett szó, mert a választások előkészítése rendkívül hosszadalmas és fáradságos munkát igé­nyelt. Mindenekelőtt meg kellett várni, a közigazga­tási bíróság döntéseit és csak azután lehetett gondos­kodni a névjegyzék véglegesítéséről, mert hiszen ez a bázisa a szavazás előkészítésének. Ezt követőleg rop­pant körültekintő, komoly munkát végzett az iga­zoló választmány a szavazó jegyek kiállításával, amit csak úgy lehetett gyorsított tempóban befejezésre juttatni, hogy külön munkaerők beállításával és éjjel­nappali munkával írták meg a háromszázezer szavazó­igazolványt. —- Ami már most a szavazó jegyek postai szállí­tásának lassúságára vonatkozik, tudni keli, hogy egy ilyen hatalmas anyagnak ajánlottlevél formájában való kézbesítése Budapest egész területén, óriási feladatot és teljesítményt hárít a postai intézményre. Nem gondolhatott senki arra, hogy ezt a páratlanul nagyméretű megbízást a posta egy nap alatt fogja elvégezni, mert hiszen ehhez sokszáz főnyi kisegítő személyzet alkalmazására volna szükség. Ügy tudom, hogy a kézbesítést a begyakorolt és megbízható ál­landó személyzettel bonyolítja le a posta vezetősége és ezzel magyarázható, hogy az első napokban számos városrészben még nem kézbesítették a választási ok­iratokat. Ennek a tudatában érthetetlennek tartom egyes pártok izgatott ijedtségét, mert hi­szen eszel a ténnyel nekik is számoliűok ^ kellett. Érzésem szerint az ellenzéki pártoknál tapasztalhat© lármás ijedtség csak a választások izgalmaival együtt­járó idegességnek tudható be és meggyőződésem, hogy ma már az összes szavazó jegyek mindenütt az érde­keltek birtokában vannak. Az letagadhatatlan, hogy a szelvények összegyűjtése körül elítélendő jelenségek mutatkoznak és különösen a szélsőséges pártok részéről olyan erőszakoskodásokról kaptunk jelen­tést, amit a legélesebben perhoreszkálni kell. Megtévesztések, becsapások és félrevezetések fordul­tak elő a jóhiszemű közönséggel szemben, ígérgetések, ajándékozások, kijelentések hangzottak el, ami pedig a törvény szerint súlyosan büntetendő cselekmény és könnyen mga után vonhatja az ilymódon megszer­zett ajánlási ív érvénytelenítését. Felfogásom szerint is az ilyen eljárást a legnagyobb szigorral kell üldözni és he­lyesnek tartom, ha komoly akció indul az ilyen visszásságok azonnali megtorlása érdekében. — A választások terminusát egyébként nem tar­tom ideálisnak és jobb szerettem volna, ha a szava-

Next

/
Oldalképek
Tartalom