Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-26 / 47. szám
Budapest, 1930 november 26. wgpapgaBMw SS polgár jelent meg. Az ilyen tömege lehet alapítani az öntudatos alkotó munkát és ez a nagyarányú ér- dekló'dés bizonyítéka annak, hogy helyes úton jár a párt és annak ferencvárosi vezére. Kozma Jenő és Usetty Béla lelkes éltetésével véget ért a nagygyűlés. JeiöSőgyyBés K< bástyán A Kőbányai Egységes Községi Polgári Párt megtartotta jelölő gyűlését, amelyen Sajó János törvényhatósági bizottsági tag, a pártszervezet elnöke bejelentette, hogy visszavonul a közélettől és a kerület listavezetőjéül Payr Hugót ajánlja. Hatóikat/ Kálmán kőbányai református lelkész beszélt a több mint 500 főnyi közönség előtt és hangoztatta, hogy a kerület közönsége Payr Hugóban jól fog választani. Gáspár Béla volt a következő szónok, aki rámutatott arra, hogy a Községi Polgári Párt nem a lárma,, hanem a lépésről-lépésre való haladás és a komoly liberalizmus politikáját követi. A nagygyűlés hosszas és lelkes ovációja között Payr Hugó emelkedett most szólásra és állandó ünneplés közben kifejtette a párt programját. Rámutatott arra,, hogy Kőbánya elhanyagolt városrész,, amelyet nemcsak a halálsorompő választ el, hanem a nagy távolság is Budapesttől, ezért olcsó és jó közlekedésre, jó utakra van szükség. Rámutatott, hogy a párt oda fog hatni, hogy ezek legrövidebb időn belül beteljesedjenek, hogy az újhegyi Horthy Miklós-telep, amelynek létesítését törvény mondta ki,, mihamarabb felépüljön, a kerület melegfürdőt és strandot kapjon, hogy a telepek rozzant házait, berendezéseit és fűtési lehetőségeit feljavítsák. Sok tennivaló van, de teljes lélekkel rajta lesz a párt, s maga, hogy mindezek orvosolva legyenek. Ezután arról beszélt, hogy lelkiismeretlen dolog az ellenzéki pártok részéről, amikor választási kérdések előtérbehelyezése helyett országos politikai jelszavakat dobnak a tömegek elé, hogy megtévesszék. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Domgó Orbán biztosította ragaszkodásáról Payr Hugót és Hatolkay Kálmánt, a lista második jelöltjét, a választók nevében, majd a gyűlés, amelyen tömegesen vettek részt a tisztviselőtelep, a Juranies-telep, az Auguszta-telep, a Pongrác úti telep, a Ceglédi és Bihari út környéke, és az egész kerület lakossága — egyhangú lelkesedéssel jelöltjének kiáltotta ki Payr Hugót és Hatolkay Kálmánt. Mindkét szélsőséges párt volt uralmon a városházán" vért, szenvedést és fogbi» zonytalanságot hoztak Budapest népére Ezrek ünnepelték Kőbányán Payr Hágót, az Egységes Községi Polgári Párt listavezetőjét A Kőbányai Egységes Községi Polgári Párt szombaton este a Kőbányai Kaszinóban vacsorával egybekötött választói nagygyűlést tartott, amelyen több mint ezren voltak jelen, úgy hogy az egybegyűlteket a Kaszinó hatalmas színházterme nem tudta befogadni, hanem a színpadot és az előcsarnokot is megtöltötték, hogy megliallgassák a kerület jelöltjeinek,. Payr Hugónak és Hatolkay Kázmémak programbeszédét és a vacsorán résztvevő országgyűlési képviselőket és várospolitikusokat. A résztvevők soraiban többek közöt jelen voltak: Kozma Jenő, Dési Géza, Usetty Béla, Perlaky György, Görgey István országgyűlési képviselők, Baddlay Ákos dr., Sajó János, Ledermann Mór, Körmendy Jenő, Payr Hugó és Hatolkay Kázmér, Becsey Antal, Mátyás Béla, Gáspár Béla, Tolnay Kornél és más előkelőségek. A nyolc órára hirdetett nagygyűlés közönsége már a kora esti órákban nagy tömegben gyülekezett és szűnni írem akaró ovációban részesítette az egymás után érkező Kozma Jenőt, Dési Gézát, Görgey Istvánt, Usetty Bélát, Becsey Antalt és a kerület páratlan népszerűségnek örvendő listavezetőjét: Payr Hugót. A nagygyűlés a nemzeti hiszekegy eléneklésével kezdődött, majd Sajó János pártelnök megnyitó szavai után * KOZMA JENŐ országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke emelkedett szólásra és meleg szeretettel ajánlotta a kerület választópolgárainak figyelmébe Payr Hugót, alánéi jobban nem választhatnak, ha reá bízzák a kerület képviseletét a városházán. Kozma Jenő elnézést kért az egybegyült közönségtől, hogy nem maradhat végig a vacsorán, de a mai estén még egész sereg gyűlésen és vacsorán kell megjelennie, bár mindig örömmel jönne ebbe a kerületbe, amely hűségben és polgári erények gyakorlásában, — ha számra nézve a tizedik is — a legelsők között állott mindig Budapesten. Sajó János pártelnök felkérésére, a közönség percekig tartó ovációja között kezdte meg PAYR HUGÓ nagyhatású programbeszédét. — Budapest közönsége választások előtt áll. Az a nagy izgalom, amely ezt a választást megelőzi, azok az eszközök, amelyek Budapest polgárságát fel akarják rázni még a választások előtt, úgy érzem, arra köteleznek engem, hogy néhány pillanatra visz- szatekintsek a múltba, visszatekintsék az 1924-es esztendőre, arra az időre, amikor Budapest székesfőváros várospolitikai életében egy korszakalkotó fordulat állott be. Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy 1924-ben a közgyűlési teremben az ellenségeskedésnek és gyűlölködésnek az atmoszférája uralkodott, olyan volt a helyzet akkor, hogy a városháza nem tudott dolgozni, hogy a városháza nem tudott az ő polgársága érdekében produkálni, nem tudott építeni és nem tudott alkotni, mert az egymással szemben álló pártok egymást kiüldözték, egymást gyűlölték és botrányos ■jelenetek kíséretében akadályozták meg a városházát abban, hogy dolgozzék. Es akkor, 1924-ben, ebben a rettenetes atmoszférában, a gyűlölködésnek a tobzódásai között megjelent a mi pártunk, a küzdőtér porondján. És ettől a perctől kezdve, hogy az a néhány hivatásában bizakodó polgár, aki az Egységes Községi Polgári Pártnak zászlaját Bipka Ferenc főpolgármester vezetésével (éljenzés) kibontotta, attól a perctől kezdve megváltozott a hangulat Budapest székesfővárosban, attól a perctől kezdve lehetővé vált a munka és a termelés. Egész csodálatos változáson esett át Budapest. Mi tudjuk legjobban, mint a mérleg nyelve úgy jöttünk, mint perdöntők, a két világnézeti különbségnek az összecsapása között és néhány esztendő kellett csak hozzá, hogy a mérleg nyelvéből döntő tényezője lett a mi pártunk Budapestnek. A múltkor kezembe került egy másik pártnak a beszámolója. Az a beszámoló, amely a párt 10 éves uralmának az eredményeit sorolta fel. És ebben a beszámolóban, ez a pár! arról ír, hogy i 1925-ben építették Budapesten az első 90 lakást és a következő évben újból 1000-et és 1927-ben újból ezer lakást. És én azt hiszem, nem kell fényesebb bizonyíték ahhoz, minthogy az a párt, amely 1920-tól 1925-ig korlátlanul uralkodott, 1925-ben tudott csak elkezdeni dolgozni,, akkor, amikor a mi segítségünk ezt lehetővé tette. (Úgy van.) Az elmúlt öt esztendő alatt harcolt a mi pártunk, harcolt a tisztviselők sorsának jobbrafordításáért, harcolt az utak rendbehozataláért, a városháznak, a város külső képének megjavításáért, harcolt azért, hogy a világítás, hogy a közlekedés megjavuljon és hogy a polgárság, amely itt szenved és küszködik Budapesten, emberibb életet tudjon élni. Rá kell mutatnom arra,, hogy Budapestnek igen sok új intézménye az Egységes Községi Polgári Párt működése óta tud csak eredményeket felmutatni. Ez a párt volt az, amely Budapesten megteremtette az autobuszközlekedést. A közgyűlésen egy általunk összehívott külön rendkívüli közgyűlésen határozták el azt, hogy 100 új autóbuszt állítanak Budapest székesfőváros forgalmába. A mi pártunk küzdött a tanügyek terén a revízióért. Küzdött azért, hogy az ideiglenes tanítóknak százai beválaszthatok legyenek és sikerrel tudta az ő jelöltjeit be is választatni. Harcoltunk a szociálpolitikáért is, harcoltunk az üzemek gazdaságossá tételéért is, azért, hogy a kereskedő- és iparosvilága Budapestnek megtalálja a maga számadását és ne kelljen az üzemekkel harcolnia. És ebben a harcunkban az a két oldal próbált minket elgáncsolni, amely az üzemek ellen kiabált. Bipka Ferenc főpolgármester volt az, aki az üzemek gazdaságossá tétele érdekében egy üzemi bizottságot alakított meg és megindította a vizsgálatot. És mindezeken felül az Egységes Községi Polgári Párt állandóan gondoskodott a város pénzügyi, kérdéseinek megoldásáról. Résztvettünk abban a munkában, amely a főváros régi kölcsöneinek rendezését jelentette. És tevékenyen résztvettünk abban, hogy a főváros pénzügyi mérlege, pénzügyi költségvetése ma nem deficites. Ebből a munkából kivette pártunk a részét 'és kivették részüket azok a bizottsági tagok, akik ezt a kerületet képviselték. Ezután rámutatott Sajó János és Halter Károly urak érdemeire. Nekik köszönhető, hogy Kőbánya közlekedési viszonyai megjavultak. Ők voltak azok, akiknek kérésére és kívánságára a párt állandóan foglalkozott a halálsorompók kérdésével és nekik tulajdonítható, hogy azt a rossz megoldást, amelyet a közgyűlés már meg akart szavazni, a mi pártunk hiúsította meg. Én a Községi Polgári Párt nevében mondok köszönetét az ő eddigi munkásságukért és kérem őket, dolgozzanak Kőbánya érdekében tovább is, mert választások előtt állunk és a pártnak ebbe a választási harcba teljes vértezettel kell belemennie. Az a gárda, amely a pártot alkotja, Budapest legkiválóbb férfiúiból áll. Mint a történelmi időkben, a nemzeti megújhodások korszakában, a legkülönb emberek álltak össze, hogy az országot megmentsék és az ország érdekében harcoljanak, aképpen a mi sorainkban is Budapest polgárságának, Budapest dolgozó népének kiválóságai álltak sorompóba. Az a párt, amelynek listavezetői között ott látjuk a különböző kerületekben Kozma Jenőnek,, Bárczy Istvánnak, Budapest tulajdonképpeni megalapítójának nevét, Becsey Antalnak a nevét, az a párt, amelynek listáján ott áll Tóth István egyetemi professzornak a neve és éppenúgy ott áll Bohn Józsefé, az a párt az elkövetkező időkben is meg akarja valósítani azt az ideált, amelyet a polgári egység gondolatának a jelszavával tűzött zászlójára. Ezzel szemben a többi táborokban frázisokkal, üres jelszavakkal és be nem váltható ígéretekkel szédítik a polgárokat. Névszerint és személy szerint ugyanazok az emberek, ugyanazok a pártok, ugyanazok az elemek jönnek most ide Budapest polgárságát újból bolondítani a szélső jobbtól a szélső balig, akik egyszer már megmutathatták volna, mit tudnak alkotni, mit tudnak produkálni, mit tudnak termelni. Minden párt minket kivéve — uralkodott már a városházán, kormányzott már Budapesten és nem tudott produkálni semmit és nem tudott mást hozni, mint vért, könnyet, szenvedést, boldogtalanságot, mint tököt és gerstlit az egyik oldalon, jogbizonytalanságot a másik oldalon. Méltóztassék megnézni, mit ígérnek ezek a pártok önöknek. Várospolitikai téren nem ígérnek semmit. Merem állítani, hogy egyetlen párt nincs, amelynek várospolitikai programja volna, egyetlen párt sincs, amelynek elgondolása volna abban a tekintetben, hogy mit kellene Budapesten csinálni annak érdekében, hogy a polgárság jobban éljen, a polgárság sorsa megjavuljon. Ezzel szemben minálunk, az Egységes Községi Polgári Pártban a legkülönb szakférfiak, a legkülönb polgárok dolgoznak állandóan csendes, zajtalan munkával, dolgoznak programokon, dolgoznak terveken, olyanokon, amelyek alkalmasak arra, hogy Budapesten segítsenek. Eszembe jut az a mese, a veszélybe jutott hajóról. Az a mese, amelyet Adler, egy osztrák szocialista vezér mondott 1918-ban boldogult Károly királynak, amikor az a forradalom előestéjén az osztrák szocialistákat akarta felkérni arra, vállalj ák el Ausztria kormányát. És ez az osztrák szocialista vezér azt mondotta a királynak: Felség, háromféle tengerész van a világon, az egyik a gyáva tengerész. Ez elmenekül a veszélyben levő hajóról. A másik az ostoba tengerész. Ez. rászalad a veszélyben levő hajóra és azt hiszi, hogy azt ő tudja megmenteni, holott erre semmiféle képessége sincs. így viselkedik a mi, ellenzékünk, amely csak a közönség hiszékenységére alapítja reményeit. A harmadik a becsületes tengerész, aki rajtmarad a veszélyben lévő lm jón és helytáll azért. Ilyenek akarunk lenni mi, akik rajta maradunk a polgárság hajóján, bármilyen hullámok ostromolják is jobbról és balról, az utolsó lehelletig ki fogunk tartani a polgárság érdekében, mert az a hitünk, meggyőződésünk és érzésünk, hogy a legnehezebb helyzetben,. a legvészesebb órákban is egyedül mi akarunk és tudunk rajtuk segítem. Payr Hugó beszédét sűrűn szakították félbe a helyeslés és a tetszés külső megnyilvánulásai és a végén a szónokot szűnni nem akaró ováció üdvözölte. Utána DÉSI GÉZA országgyűlési képviselő emelkedett szólásra a választópolgárok zajos tapsai között. Többek között a következőket mondotta: — Tartozzunk bárminő párthoz, osztályhoz vagy felekezethez, csak a nemzeti Hiszekegy jegyében fogunk találkozni, egyesülni a megváltásért, Nagy- Magyarország felvilágoztatásáért. Örömmel látja, hogy ez a nemes kerület milyen szeretettel övezi jelöltjeit. Mindenkinek össze kell fognia, akik itt maradtak, hogy Nagy-Magyarország álmát valóra válthassuk. Dési Géza nagyhatású szavai után GÖRGEY ISTVÁN országgyűlési képviselőt kívánta hallani a lelkes polgárság. Görgey István Dési Géza beszédébe kapcsolódott és a kibicpolitikusokról szólva a következőket mondotta általános helyeslés között. — Helyesen állapította meg Dési Géza, hogy a kibicnek könnyű jól játszani, mert két játékos kártyájából állapítja meg, hogy-mint kellett volna játszani. Én tehát most mint kibie mondom, aki belelátok nemcsak ennek a pártnak, hanem a többi pártoknak a kártyájába is és ha azt látom, hogy valamelyik kártyás hamisan játszik, ha azt konstatálom, hogy nem egészen fairül megy a játék, akkor nekem, mint kibicnek kötelességem azt mondani: így nem mehet tovább. HATOLKAY KÁZMÉR református lelkész, a kerület második jelöltje szólott ezután a választókhoz és azt hangoztatta, hogy mint testvér szól a kerület lakosságához, annyival is inkább, mert alig van itt ebben a nagy városrészben valaki, akit három évtized óta nem ismerne. Hangoztatta, hogy azért lépett ki a templom csendes köréből, a politika porondjára, mert úgy érzi, hogy a mai válságos nehéz időkben mindenkinek kötelessége, aki erőt és elhivatottságot érez a polgári társadalom és így közvetve a főváros és a haza megerősítésére sietni. Hatollmy nagyhatású beszéde után, amelyet a választók lelkesen megéljeneztek, GÁSPÁR BÉLA ref. lelkész beszélt a választás nagy jelentőségéről és ajánlotta a választópolgárok bizalmába és szerete- tébe a kör jelöltjeit. Utána BECSEY ANTAL, a városi politika egyik legnépszerűbb vezére, az Egységes Polgári Párt alelnöke beszélt. Meghajtotta az elismerés zászlaját a kerület visszavonuló régi bizottsági tagjai, Sajó János és Halter Károly előtt, akik hosszú közéleti múltjukban mindig önzetlenül dolgoz-
