Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-26 / 47. szám
Budapest, 1930 november 26. JfOmJZO&JAIMMF’ 7 Bmbwmm——eaaw—■■■in mihi ua»MgraMgaBBB5gjg^iK|TierawftK3gMBE»flOj»j^.fi>ywiraCTBWMli*MiWMW»'TOf<g^jg|i Adás roljamra indultaid a főbbés baloldali szélsőségek, £>ogy újra megméielyessséls. a város- ffázza megiissíult lev&gifjéí Álljatok az EGYSÉGES KÖZSÉGE POL9ÁBI PÁRT mellé, amely kenyeret, békéi és megelégedést szerez A választásokra készülő pártok szervezkedése napról-napra nagyobb méretekben bontakozik ki. Megnyugvással tapasztalható, hogy a főváros lakossága megértésére ébredt a polgári szolidaritásnak, a kölcsönös megbecsülésnek, az összetartásnak és mindegyre nagyobb tömegekben csatlakozik a béke, a munka és a szeretet szerény, de mégis legtöbbet jelentő zászlója alá. Azokhoz szólnak ezek a frázisnélküli szavak, akik gondolkoznak, mérlegelnek és — emlékeznek. Emlékeznek 1918 és 1919-re, a rémségek világára, a komrnün borzalmaira, a rettegésre, a vérre, a gajdeszre, azután más kiadásban a különítményekre, a gumibotra és a fergeteges gyűlöletre. És emlékezni kell arra, hogy ki takarította el a romokat, ki teremtett békét és munkát, ki szerelte le a különítményeket, ki kényszerített minden A 7. Egységes Községi Polgári Párt II. kerületi szervezete vasárnap tartotta választói nagygyűlését a Budai Vigadó dísztermében a budai polgárság óriási érdeklődése mellett. A hatalmas díszterem és a szomszédos termek, sőt az előcsarnok és a karzatok is megteltek hallgatósággal, melynek soraiban inagyon sokat láttunk a szomszédos kerületek polgárai közül is. Ott voltak többek között Kállay Miklós dr. keresk. min. államtitkár, Görgey István orszgy. képviselő, Karrer Ferenc ny. polgármester, Becsey Antal, Fabinyi Tihamér egy. m. tanár a Ganz-gyár igazgatója, Miklós Elemér az Idegenforgalmi Szövetség főtitkára, Faber Fülöp a Községi Takarék igazgatója, Németh Béla törvh. biz. tag a Háztulajdonosok Orsz. Szövetségének elnöke, Petracsek Béla, Lungmayer József, Jancsó János, Eördögh Virgil kúriai bíró, Radnai Rezső, Böngérffy Géza, Nagy Gyula. ny. min. tan., Krieshaber Adolf, Zboray Gyula, Nagyőszi Ferenc, Hegedűs Miklós, Rose Henrik, Rittinger Imre, Nádas Béla, Pénzes Miidós, Pajor Rezső és még nagyon sokan mások a közélet és a polgárság reprezentánsai közül. A nemzeti Hiszekegy elmondása után FODOR ANTAL Dr. kir. közjegyző, kér. elnök megnyitó beszédében üdvözölte az egybegyűlteket és az egybegyiilt előkelőségeket. Méltatta Kozma Jenő nagy érdemeit, aki fáradhatatlan a küzdelemben, mert a polgárság tántoríthatatlan hűségéből, szeretetéből és bizalmából mindig új erőt merít a küzdelemre. HARRER FERENC Dr. volt a nagygyűlés első szónoka, aki azt hangoztatta, hogy e párt főprogramja a város becsületes, jó igazgatása, a polgárság védelme és megerősítése. Ezzel szemben az összes többi pártok megtévesztően és helytelenül, úgyszólván kivétel nélkül országos problémákat hangoztatnak és ezekkel próbálnak sikereket elérni a községi választásokon, amelynek az országos kérdésekhez semmi köze. Utána FABINYI TIHAMÉR Dr. beszélt és főleg gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Szólott a gazdasági és termelési válságról, amely, mint tudjuk, vüágjelenség, amelynek az enyhítésén csak szakszerű munkával működhetünk közre. Adatokat sorolt fel Anglia, Amerika, Franciaország, Zománctáblák, réztáblák zománcjelvények Dr. Bossányi László Bndapest, L, Naphegy oeea 13 • Telefónszám: Automata 536-1A pártot munkára és ki gyógyította meg a közélet irtózatos járványait. Az országban: Bethlen István! A fővárosban: Ripka Ferenc! Most balról és jobbról ádáz rohamra indulnak azok a szélsőségek, amelyek mind voltak már a kizárólagos hatalom birtokában. Mit teremtettek1? Romokat és romokat. Budapest népe hivatott arra, hogy válasz- szón: a rombolók és építők között, a gyűlölet és szeretet között, a felfordulás és a rend között. Az Egységes Községi Polgári Párt a lakosság imponáló ragaszkodása mellett, a választói gyűlések sorozatán hívja föl Budapest figyelmét mindezekre a történelmi tényekre. Az elmúlt hét választási mozgalmának krónikájáról a következő tudósításban számolunk be: Németország, sőt Olaszország gazdasági bajairól, rámutatott, bogy mindenütt adóemeléssel tartják fenn az államháztartási egyensúlyt,, Németországban a postatarifát emelték fel, Olaszországban pedig a for- galmiadó-kulcsot egyről három százalékra. Lehetetlenség és igaztalan vád tehát az ellenzéké, amely a mi bajainkért a kormányzatot és a városvezetőség állítólagos tehetetlenségét okozza. Munkaalkalmakat kell teremteni, de mert sántítunk, nem a mankót akarjuk tökéletesíteni, hanem a lábat próbáljuk meggyógyítani. Helytelen dolog folyton a köztisztviselő-társadalmat támadni, mert a tisztviselő- társadalom egyet jelent az országgal. Ezután arról beszélt, hogy tagadhatatlanul vannak hibák, amelyeket a párt orvosolni akar, szemben a szélsőséges pártokkal, akik csak kritizálni akarnak és kiélik magukat a hibák felfedésében, sőt örülnek is, ha bajt konstatálnak, mert ebből élnek. Fabinyi Tihamér nagysikerű szavai után a választóközönség KOZMA JENŐT kívánta hallani, aki a következő szavakkal fordult választóihoz: A választóközönség türelmét — mondotta — hosz- szabb idő óta próbára teszik azok, akik azt hangoztatják, hogy tönkretették a városházát és engem is azok közé szeretnének besorozni, akik ezt tették. Én állom a harcot, én szemébe nézek a váidasko dóknak és a polgárságnak pedig megvan az a bölcs ítélőképessége, hogy meglássa, mi volt akkor, amikor ők hatalmon voltak és mit alkottunk mi, amióta a városházát irányítjuk. Tudják azt, hogy mit tettünk és ezért szeretnék most a kezünkből kicsavarni a fegyvert-. Nézzük, hogy azok, aküc fennen hirdetik és reklámozzák magukat, csodálatosképpen uralmon voltak annak előtte, uralmon voltak a lánchídiak, szocialisták, a kommunisták, a bosszúállók, uralmon volt mindenki és senki sem korlátozta őket, hogy alkossanak és mégis a népakarat elütötte őket úgy, mintha sosem lettek volna. Most, öt esztendő konszolidációs ideje alatt, amikor történt a főváros polgársága érdekében sok minden, mikor látják, hogy az uralmuk alatt lerongyolódott főváros ismét fejlődik, jelentkeznek újra, mert azt hiszik, hogy talán elfelejtette a polgárság már azt, hogy annak idején mit csináltak ők. Emlékezzünk, voltak idők, amikor a polgár nem mert kimenni az uccára, amikor atrocitásokba, piszokba, munkátlanságba fulladt majdnem minden. Hozzá sem nyúltak semmihez, úgy hagytak mindent. Ez volt az ő működésük. Ha most körülnézünk, akkor látjuk a fejlődést. Elismerem, hogy a haladásnak még sok akadálya van, de dolgozunk és hogy dolgozni tudjunk, megalkottuk a fővárosi törvényt, amely a polgárság akaratának az érvényesülését teszi lehetővé. Mi a komoly polgári munkának az alapjait rögzítjük meg olyképpen, hogy a városházára a felelősség érzetét behoztuk. A múltban senki, sem vállalta a felelősséget azért, ami történt, nem volt semminek gazdája. Most, a polgár- mesteri felelősség beállításával száz százalékig megtalálom azt, aki valamely helyes, vagy helytelen cselekedetért felelős. Hogy nem tudtunk annyit tenni, mint amennyit szerettünk volna, egyik oka az európai hitelkrízis. Tőkeszegény ország vagyunk, de éppen a mi kis tőkénkre vigyázni kell és ha a deficites költségvetés mellett munkanélküli segélyt adnánk, ez még a megmaradt filléreket is kiveimé a zsebekből. A világkrízis akadályait most a választások során a mi terhűnkre akarják írni. Nagyon Is átlátszó kortesfogás ez! Éppen olyan átlászó, mint az a fogásuk, hogy a Községi Takarékpénztárat, mint a saját alkotásukat akarják odaállítani, amellyel a főváros pénzügyeit rendezni kívánják. Mint minden célravezető ügyet elleneztek, csak azért, mert nem ők csinálják, úgy a fővárosi Takarékpénztárat is megobstruálta a baloldal. Nem engedem, hogy azok, akik ennek az intézménynek létesítését minden eszközzel gátolni akarták, most maguknak vindikálják azt az érdemet, hogy ez az intézmény, amery kitűnően működik, elsőnek hozta be az olcsó külföldi tőkét és a főváros pénzügyeinek lebonyolítási és szabályozási kérdéseit is éppen könnyebb mozgásánál fogva elősegíti. Az Egységes Községi Polgári Párt alkotott a közlekedés terén, európai színvonalra emelte a forgalmat. A villamosvasutak talán Európa legszebb villamosai. Az Autóbuszüzem lendületet adott Budának és lendületet adott az egész környéknek. (Zajos éljenzés és taps.) Most folyamatban van a nagy vásárcsarnok építése, amely azt jelenti, hogy Budapest élelmezése olcsóbb, rendszeresebb és jobb lesz. Tíz évvel ezelőtt az ntak teljesen el voltak hanyagolva, rendbehoztuk, számtalan új út épült és a város e téren is óriásit fejlődött. A közegészségügy, közoktatásügy terén igen sok történt. Kórházainkat fejlesztettük. Ahol azelőtt papírral kötözték a betegeket, modern műszerekkel és gyógyszerekkel szereltük fel a kórházakat. Fürdőinket, az Állatkertet újjáépítttük. Kifejlesztettük azokat az intézményeket, amelyek az idegenre is vonzó hatást gyakorolnak. A polgárság hitelellátása tekintetében fontos tevékenységünk volt, hogy a Kisipari Hitelintézetet igen erősen dotáltuk. Kállay Miklós államtitkár is hathatósan támogatta a kisiparnak ezt a kívánságát. Leépítettünk igen sok üzemet, amely a magángazdálkodással konkorál. Rendbehoztuk a Gázüzemet," a villanyszolgáltatást annyira fejlesztettük, hogy a négyszeresét tudja szolgáltatni az eddiginek. Nagy beruházási programot készítettünk és az erre biztosított kölcsönből már munkában van a Vízművek rekonstrukciója. Láthatjuk tehát, hogyha valaki azt mondja, hogy a városházán nem történt semmi, azt kell a szemébe vágni, hogy nem mond igazat. (Zajos éljenzés és taps.) Sok történt a polgárság érdekében és még többnek kell történnie. Itt van az idegenforgalom fejlesztése. Hallatlan kincs van birtokunkban, Buda gyógyforrásai, amelyek nincsenek kihasználva. Eddig nem vették komolyan Budapest-Fürdővárost, pedig meg kell állapítani, > hogy a fővárosnak ez egyik legfontosabb problémája. Olyan rádióaktív forrásaink vannak, mint sehol a világon és itt a főváros kellős közepén van ez. Sajnos, nem alakítottule még át a. főváros idegenbefogadását, úgyhogy penziórendszerben, olcsó szállodákban találjanak elhelyezkedést az idegenek. Orvosainknak is sokkal behatóbban kellene foglalkozniok ezzel a problémával, mert az a jövedelem, amelyet az idegenforgalomból nyerünk, olyan valutáris értéket jelent, amely semilyen más beruházástól nem várható. (Zajos éljenzés és taps.) Aid Budapest uceáin jár, egy nagy plakáterdőn halad keresztül. Nem csodálom, ha ebben a plakáterdőben a közönség eltéved. Hamis jelzőtáblákat láthat minden sarkon, amelyek szakadékba vezetnek. A vörös bacillus újra be akarja lopni magát a főváros szervezetébe, amely talán nem mindig vörös színben lehet, ebédjegyek alakjában is megjelenik, mert a szociáldemokraták ráütik bélyegzőjüket, de amelyek a polgárság pénzéből erednek. Szakadékok vannak, amelyekbe egyszer már belebuktunk. Ebben a szakadékban ott látjuk a forradalom áldozatait, a kommunizmus vértanúit. Vigyázni kell, hogy ez a bacilA gazdasági boldogulás programjáról és a kibontakozás igaz átjárói beszéltek Kozma Jómé és Büállay Miklós, a hadai nagygyűlésen
