Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-05 / 5. szám
c immrsttmniomciftkiiianiemisrririetiüiaini^Tíirríinmri ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁMOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 Elsüllyesztett rendelet írta: PAYR HUGO Napokig tartó izgalom előzte meg a múlt év végén azt a rendkívüli közgyűlést, amelyen a demokrata és a szocialista pártok panaszt emeltek a főpolgármester ellen a közigazgatási bíróságnál. Szokatlan elhatározás és szokatlan jelenség volt ez a várospolitikai életében. És különösen súlyosnak látszott ez a lépés azért, mert a baloldali pártok azt a főpolgármestert panaszolták be, akinek pártatlanságáról és minden irányban egyformán megnyilatkozó jóakaratáról ők maguk is megvoltak győződve. Kézenfekvő volt tehát az a feltevés, hogy az ellenzék nem tárgyi igazságot keres, hanem a kedélyek izgatásával akar mindenáron politikai sikereket elérni. Valószínűvé tette ezt a feltevést rutinirozott politikusoknak és nagyrangú bíráknak jogi véleménye, akik egyaránt hirdették azt, hogy a főpolgármester diszkrécionális joga a rendkívüli közgyűlés összehívása, annak megtagadása tehát sem törvénybe, sem ügyrendbe nem ütközik. Laikus agy sem gondolkodhatott másképpen, hisz az a bizonyos ügyrend világosan kimondja, hogy a rendkívüli közgyűlés „összehívható”, ha azt negyven bizottsági tag írásban kéri. Ez a szó pedig: „összehívható”, sémiképpen nem jelentheti azt, hogy „összehívandó”. A többségi pártok vezérei ezért taktikával éltek. Hisz pártjaikkal könnyen leszavazhatták volna a panaszindítványt. Ök azonban ehelyett szabad folyást akartak engedni az ügynek, mert úgy gondolták, előkelőbb politikai gesztus az, ha a bíróság kimondja, hogy a másik félnek — nincs igaza. E lapnak hasábjain az ellenzék kudarcának minősítettük azt a tényt, hogy a közgyűlés többsége megengedte a panaszindítvány megszavazását. Az eredmény azonban ránk cáfolt és ezért nem szégyeljük spontán és lojálisán elismerni azt, miszerint a baloldali pártok ebben a kérdésben komoly győzelmet arattak. E beismerésen túl nem is kellene az üggyel tovább foglalkoznunk, ha nem volna oly érdekes annak a háttere és nem volnának oly tanulságosak a körülményei. Ezek azonban figyelmet érdemelnek. A közigazgatási bíróság szenzációs ítélete ugyanis egy olyan 25 év előtti belügyminiszteri rendeletre hivatkozik, melyet az illetékes tényezők közül senki sem ismert, amelyről nem tudott a főpolgármester, nem tudott a polgármester és nem tudtak a pártvezérek. Az 1872-ik évi fővárosi törvény megalkotása után a közgyűlés megakarta szerezni 30 tagjának azt a jogot, hogy a rendkívüli ülést összehívhassa. Ámde ehhez Szapáry Gyula belügyminiszter, a törvény alkotója, nem járult hozzá, mert ez a törvény szellemével nem egyezett. Amikor 1901-bcn új szabályrendelet készült, Sümegi Vilmos indítványára újból kérte a törvényhatósági bizottság az összehívás jogát. Khuen-Héderváry Károly gróf belügyminiszter 1903- ban ezt a kérést is elutasította. A közgyűlés újabb feliratára, 1904-ben azonban az akkori belügyminiszter, Tisza István gróf hozzájárult e kéréshez és leiratában értesítette a fővárost, miszerint a közgyűlés 40 tag kívánságára összehívandó. Ma már nem kutathatjuk, hogy Tiszát, — a mindig reakciósnak tartott Tiszát — mi indította az autonómia jogkörének ilyetén való kiterjesztésére. De ez nem is fontos. Tény, hogy Tisza így rendelkezett, s az erre vonatkozó leirat lekerült a fővároshoz. Itt azonban — „irattárba tétetett”. Az adminisztráció, úgylátszik, már akkor sem volt zökkenésmentes, mert a város hatalmas apparátusa elfelejtette az ügyrendnél a változtatást keresztülvezetni. Azóta van tehát egy ügyrend, amelynek szövege a főpolgármester eljárásának ad igazat — s a közgyűlést évtizedek óta eszerint az ügyrend szerint vezették. Emellett van egy miniszteri rendelet, amely viszont kötelezi a főpolgármestert a rendkívüli közgyűlés összehívására, ha azt megfelelő formában kérik. Erről a rendeletről azonban nem tudott senki. Ez nem volt mellékelve az ügyrendhez. Sem pótlás, sem kiegészítés nem volt benne feltüntetve. Ki itt a hibás? Ki követett el mulasztást? Kinek kellett^ volna ezt nyilvántartani? Nehéz volna ezekre a kérdésekre válaszolni. Ép olyan nehéz, mintha valaki azt kérdezné, hogy ki volt az, aki ezt a miniszteri rendeletet most egyszerre mégis elő .tudta adni ? Vagy ez utóbbi kérdésre meg lehetne 'kapni a feleletet ? ... Mindent összegezve: a legfelsőbb közigazgatási fórum döntött ez ügyben és e döntés előtt, szankciók nélkül is, 'tisztelettel hajlik meg mindenki. Még az is, aki egyelőre nem érti meg a bíróság döntésének indokolását és mélyen elcsodálkozik egy miniszteri rendeletnek ilyenformán való jogerőre emelkedésén. A bíróság tehát, melyre a politikai pártok ap- pellálnak,, eldöntött egy vitás kérdést. A döntés az ellenzék javára szólt és ezzel — a második nagy meglepetést idézte elő ebben az ügyben. Az ellenzék ugyanis nem aknázta ki politikailag a győzelmét. .Nem csinált belőle győzedelmi heccet, hanem bölcs 'önmérsékléssel megmutatta, hogy a tárgyi igazságot kereste és azért, csakis azért harcolt. Bebizonyította, hogy nem a főpolgármester személyét .akarták támadni, hanem az autonómia egyik vitatott jogát védték, illetve verekedték ki. Becsületes A fővárosi reform ismét a közérdeklődés középpontjába került, minthogy a képviselőház a karácsonyi szünet befejeztével ismét „a főváros közigazgatásáról” szóló törvényjavaslatot tárgyalja. A képviselőházi vita sokat veszített karácsonyelőtti élességéből, sőt az egész vonalon az ellanyhidás jelei mutatkoznak. Most, hogy a közigazgatási bíróság döntése alapján össze kell hívni a főváros rendkívüli közgyűlését a reform ügyében, a baloldali pártok újabb injekciót próbálnak adni az ellanyhult parlamenti vitának. Minden erőlködés hiábavalónak bizonyul. A fővárosi reform még februárban tető alá kerül. ICesma Jenő dr.f az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akit a rendkívüli közgyűlés összehívásáról megkérdeztünk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A közigazgatási bíróság ítélete előtt mindenkinek tisztelettel kell meghajolnia. Ami a döntés következményeit illeti, meg kell állapítanunk, hogy a közigazgatási bíróság ítélete elintézte a jogkérdést, arra azonban nem alkalmas, h ogy kételyeinket eloszlassa. A konzekvenciákat illetően mindenekelőtt arra a tényre kell rámutatnom, hogy az ügyrend, amelynek alapján a közigazgatási bíróság a maga ítéletét hozta, ellenkezik a törvénnyel. A korlátlan összehívási jog visszaélésekre vezethet. Hangsúlyozom, hogy nem a mai helyzetre gondolok, hanem általánosságban beszélek, amidőn felhívom a figyelmet arra a lehetőségre, hogy ilyen értelmezés alapján 40 bizottsági tag állandóan együtt tarthatja a törvényhatósági bizottság közgyűlését. Ehhez csak az kell, hogy naponként benyújtsák a rendkívüli közgyűlés összehívását kérő ívet. Én úgy látom a helyzetet, hogy éppen a közigazgatási bíróság döntése következtében törvényhozási úton kell küzdelem és nobilis felfogás ez, melynek láttára önkénteelnül arra gondol az ember, vájjon nem lc- hetne-e minden kérdésben így vívni, nem lehetne-e a közélet porondján ezt az atmoszférát állandósítani? Mert ez volna a polgárság vágya és a főváros érdeke. A várospolitika sorsdöntő óráit éli. Budapest •fejlődésének iránya, a város sorsa, egész jövője most dől el. A mai rendszer hibáit és a jelenlegi 'közigazgatás tarthatatlanságát mindenki érzi. A fenti példa mutatja, hogy a városházi adminisztráció már 25 évvel ezelőtt is nagyokat hibázott. Azóta még sokkalta kevésbbé tud megbirkózni a modern élet egymásra tornyosuló feladataival. Nemcsak az egyének érzik a bürokrácia hibáit, az intézmények is súlyos krízisek közt vergődnek. Ahová nézünk, bajt látunk, ahová nyúlunk, hibákba ütközünk. Nem vitás tehát, hogy ezen változtatni kell. A tanácsi autonómiából elég volt. Kormány- y.ó-pártok és ellenzék egyaránt megelégelték azt az autonómiát, amelyben csak a felelősség az övéké, az intézkedési jog egyedül a Tanácsé. Közös ez az •érzés, közös ez a meggyőződés. Miért hát mégis, hogy nem tudnak megegyezni? Miért, hogy élethalál harcot vívnak egymással, amikor mindegyik fél változtatni és javítani akar a helyzeten? Miért nem találják meg azt a plattformot, amelyen állva, egymás marcangolása helyett, közösen dolgozhatnának a főváros egyetemes érdekéért? elejét venni ennek a bekövetkezhető eshetőségnek. Az új törvényben mindenesetre történnie kell ilyen irányban valamilyen gondoskodásnak. Felvetettük Kozma Jenő előtt a különböző aktuális városházi kérdéseket. Mindenekelőtt a^ ITÉV átvételére vonatkozó tárgyalások alakulása iránt érdeklődtünk. Kozma Jenő ezeket mondja: — Tudomásom szerint a főváros vezetősége átadta a BSZKRT igazgatóságának a HÉV-ajánlatot feldolgozás céljából. Itt szétválasztották az egyes szakkérdéseket. Minden egyes kérdést^ egy-egy szakember vizsgál meg, aki a pártok tagjai közül kerül ki. Minden párt résztvesz ebben a formában a HÉV státuszának felülvizsgálásában, azt a jelentést tehát, amit ezek a kiküldött szakemberek terjesztenek elénk, megnyugvással fogadhatjuk. Ami az elvi kérdést illeti, én a IIÉV átvételét ideális^ gondolatnak tartom, mert módunk nyílik a fővárosi és a közvetlen pestkörnyéki közlekedés egységesítésére. Más kérdés az, hogy matériális szempontból hogyan alakul a helyzet. Szóbahozzuk a belügyminiszteri leiratot, amely a költségvetés jóváhagyásával kapcsolatosan ^különböző tanácsokat ad a főváros vezetőségének és egyben azt követeli, hogy az üzemeknél lévő mammutfize- téseket szállítsák le. Kozma Jenő véleménye a következő: — A miniszteri leirat azt követeli, hogy mi 60 nap alatt építsük le ezeket a mammut-fizetéseket. Mielőtt a miniszteri leirat a városházára érkezett volna, mi már tárgyaltunk erről a kérdésről, sőt hetek óta folynak a tanácskozások a kinövések lefaragása érdekében. Ebben a felfogásban teljesen egységes valamennyi városházi párt. Az Egységes Községi Polgári Párt már évek óta szorgalmazza a mammut-fizetések leszállítását, sőt ebből a célból pártunk külön bizottság Kozma lenő éles kritikája a legutóbbi tanácsi választásokról — Az üzemvezetők mammut- fizetésének leépítése érdekében az Egységes Községi Polgári Párt kezdte az akiiét „VAN KÜLÖN TANÁCSI ÉS KÜLÖN TÖRVÉNYHATÓSÁGI AUTONÓMIA“
